Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)

1903-12-03 / 43. szám

1903. deczember 3. NAGYBÁNYA 3 mint az európai kereszténységnek megmentése az enyészettől. A keresztény Rómát úgy ismerjük kezdettől fogva, mint az emberiség mindennemű szellemi javainak elsőrangú pártolóját és előmoz­dítóját; nálánál többet senki sem tett a művelt­ségért, tudományért és művészetért. 0 teszi a műveltség eszközeit első ízben mindenki számára egyaránt megközelíthetővé; intézkedései szerint mindenütt iskolák alakulnak a legegyszerűbb is­meretek megszerzése végett ép úgy, mint a magasabb tudományok művelésére. Végső sor­ban neki kell köszönnünk az ó-kori műveltség emlékeinek megőrzését a népvándorlások barbár pusztításai idejében. A közép- és uj-kor tudomá­nyáért sehol sem hoztak nagyobb áldozatokat, mint Rómában. S nem találjuk-e a pápák között a művészetnek legbőkezűbb pártolóit? Nem ün­nepelte-e a művészet Rómában legszebb diadalait? Hiszen Giotto, Perugino, Fra Angelico, Canova, Rafael, Michelangelo és számos más halhatatlan fnűvész Rómában alkotta meg örökbecsű műveit. A történelem nagy korszakai nem vonultak el Róma fölött anélkül, hogy a maguk jellemző emlékeit hátra ne hagyták volna. A pusztítások és példátlan fosztogatások után, melyeket a Ró­mát taposó ellenségek hosszú sora a Krisztus előtti századoktól fogva a legújabb korig elkövet­tek, mégis oly számos és kiváló műemlék maradt fent, hogy az örökváros ma is a világ legnagyobb- szerü művelődéstörténeti múzeumának tekinthető; abenne lévő és évezredek működésének és történe­tének emlékeit tartalmazó absolut becsű, művészi termékek oly megbecsülhetetlen kincsek, melyek­ből az ó- és közép-kornak művészi Ízlése, alkotó ereje és egész műveltségi szelleme sugárzik ki. Nincs a világnak egyetlen pontja sem, hol a múlandóság oly rideg valóságban tárulna szemeink elé, mint a Forum Romanum omladékain. Való­ban az idők csatatere, népek temetője ez a ki­csiny völgy, mely évszázadokon keresztül ezernyi lélekemelő és megrázó jelenetnek volt tanúja. Megilletődve állottam meg a kétezer év előtt le­tűnt világ ezen megkapó, gigantikus romhalma­zának láttára és elborulva kérdeztem magamtól: ez hát az a hely, melynek földje hajdan Romulus léptei alatt rengett, hol Cicero, az alkotmányos, szabad Róma utolsó nagy polgára, örökbecsű szónoklatait tartotta, hol Horatius dalolt és ennek elhagyása miatt Ovidius kesergett; hol egykor a fásától, a hadnagy közölte vele tervét. A hig­gadtan gondolkodó ember le akarta beszélni lob­banékony társát; de midőn ez kijelenté, hogy becsületszavát adta a nőnek, ő is ráállott. — Isten nevében, sóhajtott föl. Elébb-utóbb úgy is szöknünk kellett volna; most legalább nem kell veszélytől tartani. A basa holtrészeg volt, asszonyai tánczra kerekedtek a rabnők muzsikájára, néma őreik evéshez láttak s Ipsir kegyelméből náluk is pa­takokban folyt a bor. Alig ért azonban a két szökevény az erdő sűrűjébe, az egyik bizebán jött szembe velük. Héczy Pál megijedt, társa azonban övébe nyúlt, maroknyi aranyat nyomott az őr markába s a midőn látta, hogy a siket­néma vigyorogva hajlong s értelmesen hunyor- gat, futásnak eredt. Szive nagyot dobbant, midőn Sherezádé ruhája a bokrok mögül fölvi- lant; de a mint hozzáért, fölorditott fájdalmá­ban : a szép asszony nyakába hurkot vetettek s holtan hevert a földön.- A bizebán tette, fakadt ki Héczy, midőn odaért. A gazember bizonyára fölveri most az egész hadat. Siess, meneküljünk. Veleméry azonban tovább is zokogva csó­kolgatta a nő hideg arczát; a kapitány erre megragadta vasmarkával s neki vágtak a ren­geteg erdőnek. * * * * II. Rákóczy György lengyelországi háborúja nagy kudarczczal végződött. Tudta ezt előre minden józan eszű magyar . A padisáhnak nem tetszett a fejedelem fészkelődése. Segélytkérő követeit Stambuiban a héttoronyba zárták, Belgrádban kicsufolták; a kiket pedig a budai basához küldött volt, azokról hir sem hal­latszott többé. Tarczai György. köztársaság szabad népe hullámzott, hol a csá­szárok kapzsi hatalma kápráztató pompáját ki­fejtette? Ez az a tér, melynek tündöklő csodáit még a népvándorlás viharai sem dönthették le egészen ? A múltak dicsőségét ma düledező falak, szanaszét heverő faragványok, egy-egy töredező kapu, néhány sugár oszlop s a Sacra via meg­kopott polygon lapjai jelzik. De e néma kövek, a felettük elsuhant harmadfélezer esztendőnek e hallgatag tudói, látói, mindmegannyi Memnon szobor; maguktól szólalnak meg, mihelyt az emlékezés világitó sugarával közeledünk feléjük. Közel a Forum Romanumhoz fekszik a Forum Trajanum, Traján császár műve, aki ezt a ma már házak tömkelegétől körülvett teret készíttette és márványépületeivel rendkívül fé­nyessé tette. Közepén emelkedik Trajánus magas gránit-oszlopa; alatta a császár hamvai voltak arany urnában elhelyezve; az oszlopon csavar­menetben Traján dácziai hadjárata van bas-relief ábrázolásban megörökítve. Belsejében lépcső ve­zet fel a tetejére, hol szent Péter szobra áll. Néhány lépésnyire a Fórumtól vannak a mammertini börtönök. Ezekhez nemcsak a pogány, hanem a keresztény kor is fűz emléket. Ugyanis ott Jugurtha és Catilina bűnös társai szenvedték el a megérdemlett halált és a legenda szerint Nero császár alatt Péter és Pál apostolt is ide zárták haláluk előtt s Péter az általa meg­térített börtönőrt annak a forrásnak vizével ke­resztelte meg, mely ott fakadt az ő imádságára. A kis kút még most is ott látható, valamint az oszlop is, melyhez az apostolok oda voltak lán- czolva. Magukat a lánczokat pedig a carcertől nem messze fekvő San Pietro in Vincoli templom­ban őrzik, egyesítve szent Péter másik lánczá- val. Ezen különben kevéssé jelentékeny építészeti műbecscsel biró templom igen nevezetes mű­remeket rejt magában, a II. Gyula pápa részére óriásira tervezett, de el nem készült síremlék, főalakjában Michelangelónak hatalmas Mózes szobrában. Ebben a szoborban a hatalom, nyu­galom és erő kifejezése, csodálatos módon hatott reám. Bámulatosan jut benne érvényre és kife­jezésre ama pillanat megdöbbentő, haragra ger­jesztő hatása, melyben a Sinai hegyről való le- jövetelekor megpillantja a zsidók bálványozását. A hideg márványból is kitörni látszik a harag s bár csak még az a pillanatot tünteti fel Michel­angelo, melyben a meglepetéstől, a bámulattól tettre képteien; a láb és kézmozdulat s az egész­nek megkapó ereje arra enged következtetni, hogy a hatalmas alak azonnal felugrik, hogy lel­kének haragját az istentelen népen kitöltse. Az emberfeletti, hatalmas alak egyik térdén ütés nyoma látszik; a hagyomány szerint maga a lángeszű művész ütött volna a megszólamlásig hű szoborra ezen szavakkal: „Mózes szólalj meg!“ (Folytatjuk.) HÍREK. Deczember 2. Személyi hírek. Seemayer Vilibald, a Nemzeti Muzeum néprajzi osztályának őre Budapestre vissza­utazott. - Árkosy Mihály Károly cséndőrhadnagy, a nagybányai csendőrörs parancsnoka Budapestre utazott, hol a csendőr szaktanfolyamot fogja hallgatni. Meghívó. Nagybánya városának és vi­dékének mindazon müveit lakosait, kik a magyar közművelődés érdekében a Teleki- Kör eszméjét pártolják s alapításában részt akarnak venni, f. évi deczember hó 6-án d. e. 11 órakor a városháza tanács­termében tartandó alakuló ülésre haza­fias üdvözlettel meghívjuk. Nagybányán, 1903. november hó 19-én. Égly Mihály, Révész János. Rorate. Mi mindnyájan a visszaemlékezés emberei vagyunk. Eltűnődünk rég múlt, fényes időkön, lelkesedést merítünk letűnt hősök példáin; eszményeink a múlt alakjai, dicsőségünk, büsz­keségünk a történelem káprázatos, viharos szá­zadai. — Ezek emelnek fel, ezek adnak erőt küzdelmeinkben, ezek gyújtják fel előttünk a reménység fáklyáját, hogy el ne csüggedjünk a verejtékes munkában, hisz mindnyájan Éva szám­kivetett maradékai vagyunk. Most is az emléke­zésnek idejét éljük. Az adventi négy vasárnap négy ezredév emléke, melyek közönséges számí­tás szerint Krisztus eljöveteléig teltek le; azé a négy ezredévé, mely telve volt sötétséggel, két­ségbeeséssel, gonosszsággal és ellenségeskedés­sel. Csak néha hangzott fel benne biztató szó; csak néha ébredt fel álmaiból a mélyen alvó emberiség; csak néha értette meg a próféták ihletett ajka jövendölését, mely csaknem szünte­len hirdette a jobb jövőt, a szabadulás óráját, a reménység beteljesedését. Harmatozzatok egek felülről s ti felhők csepegjétek az igazságot. Szent idő az adventi idő, az emlékezés ideje; a Jézus eljövetelére való előkészület ideje. Készül­jünk mi is fogadni a közelgő szent ünnepeket. Emlékezzünk a hajdan nyomorúságairól s a meg­testesült Üdvösségről. Megkondul naponként haj­nalban a harang hivó szózata; megtelnek a tem­plomok buzgó hívekkel; lelkesülten szól az ének: „Oh fényességes szép hajnal, ki nékünk meny­ből adattál: Üdvözlégy teljes malaszttal!“ Kinevezések. György Gusztáv és Orosz János m. kir. kohómérnökök m. kir. főmérnö­kökké neveztettek ki. Uj doktor. Péchy István vármegyei II. aljegyző az államtudományi szigorlatot Kolozsváron kitűnő sikerrel letette. Halálozás. Megrendítő csapás érte Dégen- feld Sándor grófot és nejét Wesselényi Teréz grófnét. Fiuk: Pál gróf november hó 26-án, életének 18-ik évében Erdőszádán hosszas szen­vedés után elhunyt. A boldogultat november 28-án temették nagy részvét mellett. - Dondon Simon földbirtokos november hó 27-én, 67 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt Szat- máron. November 29-én temették óriási részvét mellett. Kiterjedt, előkelő rokonság siratja. A városi múzeum megnyitása. A múzeum­egyesület választmánya hétfőn, Lakatos Ottó ügyvezető alelnök elnöklete alatt tartott ülésé­ben foglalkozott a városi múzeum megnyitási határidejének elhalasztásával. A múzeumot tud­valevőleg deczember 8-án akarták megnyitni, de e terminust a közbejött akadályok miatt betar­tani nem lehetett. A választmány a megnyitás újabb határidejét deczember 26-ára, karácsony másodnapjára tűzte ki. A másik fontos ügy, a mely a választmányi gyűlés összehívását indokolttá tette, az volt, hogy a decz. 6-án Budapesten tartandó múzeumok és könyvtárak országos szövetségi közgyűlésére a nagybányai múzeum is küldjön képviselőket. Erre vonatkozólag öröm­mel vette tudomásul a választmány, hogy Teleki Sándor gr. országgyűlési képviselő s múzeum­egyesületi tag, továbbá Stoll Béla választmányi tag szívesen vállalkoznak a képviseletre. Miután az alapszabályok szerint az év utolsó választ­mányi gyűlésén a számvizsgálóbizottság tagjait is meg kell választani, egyúttal ezt a választást is megejtette a választmány és kebeléből Szabó Adolfot, Stoll Bélát és Soltész Elemért küldötte ki az elmúlt év pénztári forgalmának felülvizsgá­lására. A napirend egyéb pontjait a múzeum rendezési munkálatairól szóló jelentések képez­ték. Seemay er Vú\bs\á budapesti nemzeti múzeumi osztályőr és Myskovszky Ernő városi múzeumi őr a múzeum rendezésében annyira haladtak, hogy decz. 26-án a múzeum akadálytalanul meg­nyitható. A részvény-takarékpénztártól letétbe átvett körülbelül 1000 darab érem determinálása és kirakása is folyamatban van. A minisztérium­tól átengedett festmények és műmásolatok is a napokban megérkeznek s ennek elrendezésére az országos képtár külön szakembert küld le. A nagy közönség érdeklődése is folyton fokozódik a múzeum iránt, ezt bizonyítja az is, hogy ezen a gyűlésen is Meszlényi püspökön kívül még öt uj tag lépett be az egyesületbe u. m.: Jeszenszky Kálmán m. kir. erdészjelölt, Kiss Béla mérnök, Nits Glyczér, minorita rendű áldozó pap és volt főgimnáziumi tanár, Vass Gyula dr. ügyvéd, va­lamint szép adománya révén pártoló tagnak vá­lasztatott: Baltay János kapnikbányai m. kir. Ékszerek^ REZSŐ G úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- === jutányosabb árak mellett kaphatók ■■ órás­és ékszerész-üzletében Nagybányán, F őtér. Óra- ii éksrcrjavitások jutányos • ......" áron siátuiüatuak.---------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents