Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-26 / 42. szám
2 NAGYBANYA 190>3. november 26. stb. stb. többnyire mind magyar nemesek utódai, hallani, tudni sem akarnak arról, hogy az ők nem is messze eső őseik volta- képen telivér magyarok valónak. Ma már Trajánra esküsznek valamennyien! Hazafias alkalmakkor városunk lelkes közönsége mindig nagy ünnepet ül. Szép beszédek hangzanak el s meggyőző szavakban buzdítjuk egymást hazaszeretetre. De vájjon jutott-e valaha bárkinek is eszébe, hogy felkeresse azokat a kis falukat, melyeknek magyarsága elhagyatva is, még sziklaszilárdan állja a hullámveréseket s őrzik, védik fajukat, nyelvüket? Jutott-e valaha bárkinek is eszébe, hogy felkeresse a magyarság ez apró szigeteit s a folyton tartó nehéz megpróbáltatások közepette hirdesse azoknak az elhagyatottaknak nemzeti összetartózandóságunkat, kik a magyar állameszmét legfölebb az adóexekútorok és ilnánczok működéséből ismerik. Jutott-e valaha bárkinek is eszébe, hogy küzdelmeikben megerősítse a küzdőket s kitartásra, hazaszeretetre buzdítsa, nehogy e kis faluban is örökre elnémuljon a magyar szó? A Teleki-kör egyik legmagasztosabb missiója lesz az, hogy hóditó szándék nélkül, tisztelve a román nép kultúráját, de a magunk véreit nem hagyva, őrt álljon ez apró magyar szigeteken is s kezében a magyar kultúra fényes szövésekével, irányt mutasson a tévelygőknek, erősítse a gyöngéket, az ingadozókat s buzdítsa, kitartásra lelkesítse a bátrakat! Ki volna az, aki kivonná magát e magasztos munkából? Reméljük, hisszük rendithetleniil, hogy a deczember hatodiki alakuló ülésen úgy városunkból, mint vidékünkről mindenki ott lesz, kinek működésére méltán számit- . hat e végvidék elhagyatott, mostohává lett ; nemzeti kultúrája! c. m. Ferenczy Károly művészete. E czimen Lázár Béla dr. jeles eszthetikusunk s műbirálónk Ferenczi/ Károly egyéniségét s művészetét nagy feltűnést keltő képkiállitásának megnyitása alkalmából rendkívül találó vonásokban ismertette. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn Lázár Béla dr. ismertetését az alábbiakban szószerint közöljük : Daczos, fürkésző tekintet: csupa szem ; finom, szubtilis lélek, mely érzésekre bont minden érzéki benyomást: csupa szív; kutató töprengő, elemező értelem, mely hajszáléles részletekbe hatol: csupa intelligenczia; ime ez Ferenczy Károly. — Köszönöm önnek, hogy Maeterlinck tanulmányaira figyelmeztetett, valóságos megtisztulás volt rám nézve az olvasása, - mondotta egyszer. Aztán hozzátette: - Milyen finoman elemzi a hallgatás gyönyörét . . . Ekkor megértettem hatalmas portrait-ját, melyet Gömöri Oszkárról festett volt, ezt a fátyol alá borított, puszta lelket, mely kiszáll felénk és illatával elkábit. Jól lát, a szivével lát és a látását értelmében szétszedi, — ez az o képzeletének mechanizmusa. Egyszer egy szines folt, máskor egy mozdulat különössége, de mindig valami különös érzéki benyomás inditja meg képzeletét, a benyomáshoz gazdag képzetvilágának egész misztikus rejtelmessége kapcsolódik, összeolvad véle, átalakítja, titkos jelekkel gazdagítja és mélységes értelmet rejt belé. Akkor aztán szenvedélyes egyszerűségben igyekszik visszaadni a megálmodott képzeleti képet. A hogy önéletrajzában írja, czélja : „kolorisztikus naturalizmus szintetikus alapon“. Hogy e nagy szavakhoz férkőzhessünk, együtt kell vele élni, álmaiban elmerülni, látásával rokon, érzéseivel testvér, képzeteivel osztályostárs, intenczióival értelmes ösmerő legyünk, csak igyen juthatunk be az ő világába. Ez pedig egy igen összetett világ. Tele van emlékképekkel, melyek egybegabalyodnak technikai fogásokkal és érzelmi hatásokkal; most zenei érzelmek, majd szines víziók labirintusai közt tévelygőnk; egyszer csendes álmok, másszor vad szenvedelmek átérzésére kényszerít; hatalmas aktok, vad fényhatások, misztikus csillámok, ragyogó szinfanfare, csillogó selymek és különös arczkifejezések közé csábit; titkos erdei utak, rejtelmes, füzfás, cserjés partok, elhagyott kopár hegyek, egybefogódzó ág-bogas erdőmélye a hazája; a primitiv őserő, a raffinált kulturlény, a fizikai gyönyörnek élő állatember ott él a lelkében, de mindezt meseszerü hangulatba öntve, rejtelmes vonatkozásokkal megfosztja egyszerűségüktől, a maga képére formálva át. Kerüii a világot, hogy a maga világának élhessen. Nagybányán van a háza, de ez a ház egy darab mesevilág. Ott lehetne valahol a skót hegyek közt vagy a Niagara zuhatagjai mellett, akkor is Bergengócziában volna.- Ne követeljen olyant, a mit követelni nem lehet, - mondotta egyszer, mikor a nemzeti művészetről beszéltünk. - Csak individuális művészet lehetséges. Ez az 5 művészete csakugyan az. Nem olyan egyszerű, mint egy genre-kép, a banális ember szemével való visszaadása az élet egy jelenetének. Ő megérzi az életet titkos értelmével, gazdag titkaival és kapcsolatba hoz mindent szines álmaival. A, csöndes ember itt egyszerre beszédessé válik. Ábrahárn feláldozza Izsákot, — — olvassa a bibliában. Hány művészt ihletett meg ez a tárgy, de mennyire nem tárgy ez Ferenczynél. Elsőben is egy szürkés- zöld eyc-musie, szinszimfónia, mely érzéseit puha, lágy, tompa, halk zsongásba hozza, mintha az angyal szárnyának suhanását hallanék, a mint az erdő zöldesszürke giz-gazos sűrűjéből felénk lebben, elmosódó foltokban, egymásba omló tónusokban, nesztelen . . . Talán hallott is hozzá- Azt hiszem, - szólt - meg kell hallgatnunk, amit mondani akarnak. III. A férfi kezdett beszélni. — Ezelőtt hetven évvel találkoztunk először egy áprilisi reggel, én és Madeleine, az erdő szélén, a völgy alatt; elbámultunk egymáson, oly szép leány volt ő, oly helyre legény én. A gyülekezetben élénk meglepetés jelei mutatkoztak, valami kaezagni vágyás, mert nyilvánvaló dolog volt, hogy e szerencsétlenek fiatalkorukban is ilyen borzasztó ruták lehettek. Hanem az angyal szólt:- Csend legyen ! Folytasd ! S az öreg folytatta. — Nem, sohasem láttam rózsásabb ajkat, kékebb szemet, az 5 ajkánál, az ő szeménél; és ő azután gyakran bevallotta, hogy mikor e napon rám tekintett, azt hitte, minden embertől elütő, minden férfinál szebb férfit lát maga előtt! Együtt tértünk vissza a városba s a következő hónapban megesküdtünk. Boldogságunk leírhatatlan! A gondolat, hogy egymáséi vagyunk, hogy mindig egymáséi leszünk, oly örömmel töltött el, hogy majdnem több gyönyört találtunk a csók remélésében, mint annak megadásában. Oh, jól tudtuk, hogy boldogságunk irigységet kelt az emberekben. - Kunyhónkhoz jőve, kinevettek, ablakainkat bedobálták s vasárnap templomba menve, hátunk mellett csufolódtak az emberek. Hanem ezek a gonosz emberek közönyösek voltak reánk nézve. Feleségem rendesen azt mondta: „Haragusznak reám, mert a falu legszebb legénye vett el!“ S én meg igy szóltam hozzá: „Az teszi őket dühössé, hogy a világ legszebb lányát vettem el feleségül.“ S megálltunk a fák árnyékában, hogy átöleljük egymást. — Ezek azonban egyáltalában nem tartoznak a tényhez - szólt Lacenaire. — Hallgassuk meg - szólt az angyal. IV. S az öreg igy folytatta: Az volt a legcsodálatosabb, hogy az évek teltek s én nem szűntem meg fiatal, ő szép lenni. A többi ember megöregedett. Mi üdék, frissek, pirosak voltunk, mint harmattól nedves virág. Az ujjaimon számlálva az éveket, bizony be kellett látnom, hogy nem voltunk többé fiatalok, mint hajdan. Negyven, ötven, ötvenöt, hatvan év s még több! Madeleine ajka minden tavaszszal piros volt, mint a rózsa, kék volt a szeme, mint az ég s én jól láttam lelkesült tekintetéből mikor átkarolt, hogy még mindig a legszebb férfi vagyok előtte ! Egyébiránt — foly- tatá az öreg gyilkos - tekintsenek ránk, biró urak! Nem a legbájosabbak vagyunk-e még most is ? Ah! az én feleségem milyen csinos! Hanem kérem, ne nézzék hosszasan, mert beleszeretnek és én féltékeny leszek! Ajkukat összeharapták, hogy ne törjenek ki hangos kaczajra, - a bírói méltóságot meg kellett őrizni! Lacenaire ismét félbeszakította: — Már mondtam, hogy ezek a históriák semmi összefüggésben sincsenek a gyilkossággal. — Mégis hallgassuk meg! — szólt az angyal. V. Az öreg ismét folytatni kezdé: — Hogy történt az utas meggyilkolása ? Uraim! bocsánatukat kérem.' Egyszer éppen a kapuban hüsöltünk; egy utast láttunk előttünk elmenni, aki — tisztességgel legyen mondva — egy kissé pityókos volt. Nem sokat törődtünk vele. Egymásra tekintettünk, egymással csevegtünk, egymást csókoltuk! Szőke fürtű, piros ajkú feleségem sohasem volt olyan szép s 5 meg oly gyöngéd szenvedélyességgel karolt át, hogy szivem itassággal tölt meg s fülembe azt suttogá:-i- Oh én szerelmem mily szép vagy ! Hangos kaczaj ütötte meg fülünket. Az utas volt, aki megállt és reánk nézve, a görcsös kaczajtól hasát fogta: „Ah, te szörnyű rém!“ Képzelhetik haragomat! „Oh, te vén csoroszlya !“ Madeleine dühében fölkiáltott. Az az ember tovább kaczagott: „Nem, csakugyan ilyen szörnyeket még nem láttam ! milyen borzasztók kóczos, szürke hajukkal, vörös bibircsóktól virító orrukkal és lecsüngő ajkukkal!“ Biró urak! Ilyen hazugságok hallatára nem voltunk urai magunknak s megöltük az őrültet az utón, aki nem látta, hogy mi fiatalok és szépek vagyunk!’ — A bűn be van vallva ! a pokolba velük! — kiáltá Lacenaire. — Igen, a pokolba kell őket taszítani — szól Avenain. És Papavoine osztotta társainak véleményét. Hanem az angyal igy szólt az Öreghez: — Szánjatok fel a paradicsomba szelíd lelkek, a menyországban olyanok lesztek, minőknek magatokat képzelitek. És jól tettétek, hogy azt a gonosz embert megöltétek az országúton, aki meg akarta ölni bennetek, ami drágább az életnél - a szerelem és szépség illúzióját! Szentesi Lajos. 1200 pár raktáron! Csak valódi orosz sárczipőt vegyünk! 1200 Pár raMron! FérílaK, nöK és gyermelieK részére l Ä legjobb minőségű orosz sárczipők raktára 2(agybányán: RADÓ ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szám.)
