Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-12 / 40. szám
NAGYBANYA 1903. november 12. szervezett csendőri eljárási; az önálló törvényhatósági jogkörrel biró városokra a csendőrség jogköre ki nem terjed, ha azonban az 1882. X. t.-cz. 4. §-a szerint a rendőri teendőket a csendőrség által kívánják elláttatni, úgy a költségeknek egyezségiig való megállapítása mellett ezt kérheti, de ezen egyezség csak akkor lép érvényre, ha annak költségtöbblete felett a rendes állami költségvetés keretében az országgyűlés határozott. E szerint ha a törvény szavait tekintjük, elvesztvén önálló törvényhatósági jellegünket, minekünk nem kell a csendőrségért sem szerződnünk, sem külön fizetést tennünk, hanem ha bejelentjük, hogy mi a közbiztonság teljesítésére képesek nem vagyunk, a csendőrség minden nagyobb emoczio nélkül jogosított és kötelezett az uralmat a közbiztonság védelmére teljesíteni. Az 1882. X. t.-cz. elüt tehát bennünket az egyezkedés jogától, mert ha nem vagyunk képesek városunkban rendet tartani, miután rendnek kell lenni, a közbiztonságot fentartja az állam. Hogyan? Tehát mellőzhető lenne ösz- szes rendőri kiadásunk? Nem, mert különböztessük meg a bel- és külszolgálatot; a belszolgálatot az állam át nem veszi, azt nem teljesitteti s igy a rendőri dolgok fő- fontosságu rendészeti része minden rendőri, felügyeleti, ítélkezési, kézbesítési, nyilvántartási, vizsgálati stb. része érintetlenül marad. Ellenben a külszolgálat, patroliro- zás s a karhatalom tényleges alkalmazása jön a katonailag szervezett s személyi dolgokban a honvédelmi minisztérium s anyagi tekintetben a belügyminisztérium fönha- tósága alatt álló csendőrség körébe, mely a maga tiszti körével kormányozza azt s az ő dolgukba a város semmi beavatkozást nem tehet, csak a szükséglet szerint a közcsend, rend és biztonság fentartása érdekében a közigazgatási hatóság rendelkezésére állanak, amennyiben az iránt Írásban vagy felette veszélyes, sürgős esetben szóbelileg felhivatnak, nem lévén jogosi- sitottak a hatóság felhívását bírálni. Hogy ezt elérjük, a belügyminisztériumnál kell kérelmeznünk, honnan a feltételeket majd meghatározzák, mert a törvény szerint ugyan ránk ki kell terjedni a csendőrségnek helyi költség nélkül, de tudjuk, hogy az állam ahol ad, nem mulasztja el a vételt is s igy aligha kerülhetjük ki a költségeket. Ilyen karhatalmi szolgálat nálunk alig volt, miért is az eddigi szolgaszemélyzetnél, ha csak a városházi kiszolgáltatási igény nem apad, aligha lesz megtakarítás, mert hiszen egy széttagolt városháza, ot- hon is hivataloskodó tagokkal, ezt mellőzni nem lesz képes. Ezen csendőri szolgálat nem fogja pótolni a mezőrendőrséget sem, mert az kisszerűbb, sem hogy a karhatalom körébe essék. A csendőrség hivatása a közrendnek karhatalommal való biztosítása. Nyugodtak lehetünk, ez meg lesz, mert a katonailag szervezett s 20—40 év közti altisztekből álló s élestöltéssel fegyverezett erőnek nem lesz kedve a mostani hetvenkedő legénységünknek ellent állani. Meg vannak a csendőrségnek a hátrányai is; lehetnek esetek, midőn az ily végrehajtó hatalom tulhajtásba is jöhet s igy igen helyesen ez csak a végső szükségben veendő igénybe, mert ha egyszer ! igénybe lett véve, nehéz a kibontakozás. En már megéltem, hogy örömmel lát- 1 tűk a csendőrség kivonulását s igy bár ; most másnak mondjuk, mégis szívesebben I veszem a helyesen szervezett rendőrséget, ! mert ez a városi fenhatóság alatt áll s ha Bár ott lakói a kék egekbe’, Az Ur fény-trónjának megette S a végtelen térségen át Hatalmas szárnyaidra kelve Világok röppennek tova: Szavam hozzád kiált! Gondolj reám, ki úgy szeretlek, Kinek szerelmed a világ; Bár jól tudom, hogy én szivednek Mi sem vagyok, a sors reád Nem mért olyan fájdalmakat, Hogy panaszoljon ajakad. Nem ismered a könyeket: Örökkétartó életed. Nem hervad el arczod, fénye szemednek Nem hal ki örökre: igy sziveinket Nem kötheti össze csak ez érzelem; Jól tudhatod, el, hogy soh’se feledlek S megsiratottabb földi szerelem Nem volt, nem lesz több soha sem! A nagyvilágokat gyorsan bejárod És láthatod arczát, ki tégedet Angyallá tett és engem föld porának. Az édenből midőn kikergetett. Hozzád csengek én! Oh halld igém! Szived szerelme eddig értem égé, Más vágyam nincs, — bár volna ez halálom — Mint megtudni: vájjon feledhetéd-e, Ki még ott is szeret — a túlvilágon, Örök ki vagy és halhatatlan! Mert lángolóbb a szerelem, A hol szeretnünk bűn és félelem! Szivembe’ érzem szakadatlan’ A néma harczot: oh nézd el nekem Ádám sarjának, Hogy ily gondolat szaggatja szivem ! A bánat a mi elemünk És a gyönyör. Ez éden, minket messze elkerül S csak álmunkba’ ha feltűnik nekünk! Közéig az óra, S mi nem leszünk egészen elhagyatva; Jelenj meg! Fel, oh tűnj’ elém, Azaziel, oh légy enyém, Csillaghazádat hagyd oda !*) Guruesívlts Lajog. *) Byron e drámai költeménye a Genesis e szavain alapszik: „Látván az Isten fiai (a jámbor Szeth maradékai) az emberek leányait (Káinnak romlott utódjait), hogy szépek, feleségeket vőnek magoknak mindazok közöl, kiket választottanak vala.“ (VI. Fej.) Isten j fiai: az angyalok, Samiasa és Azaziel. Ez Anáht, amaz ! Aholibamáht, a földi leányokat szeretik. — A világra ki van mondva a szörnyű Ítélet és szerelmök miatt az angyalok is elpusztulnak a vizözönben. hiba esik benne, önmagunk távolíthatjuk el. Meg vannak ennek is a maga hátrányai, elismerem s igy meghajlok a csendőrséget óhajtók nézete előtt. A szomszéd kis Felsőbánya mily egyszerűen és viszonyainak megfelelően oldotta meg a rendőrség kérdését. Elkülönítette a városi hatóságtól a rendőrséget, külön egyenruházattal alkalmazott négy rendőrt a kapitánysággal, melytől külön vannak más ruházattal a városi tiszti szolgálatra hivatott szolgák. A mezei rendőrséget tizenhat kincstári munkással szervezte, úgy, hogy ezek a kincstári munkájuktól szabad idejükben, felváltva, határ- és időmegosztással teljesítik az összes mezei állandó felügyeletet aránylag nekik elég, de a városnak mérsékelt fizetésért. Továbbá kieszközölte a városban a csendőrörs létesítését, hogy nagyobb rendetlenség esetén aztán igénybe vehesse. Egyszerűen, a szerény viszonyokhoz mérten teljesen megfelelőn járt el. A rendőrség szervezete nálunk feltétlenül szükséges s fogadjuk készséggel a rendőrség támogatására a csendőrség külszolgálatát. Stoll Béla. k Yöröskereszt-egyesíileí fiókja Nagybányán. Felesleges fejtegetnünk azon magasztos hivatást, melyet a Vöröskereszt-egyesület úgy békeidőben, mint háborúban teljesít, hiszen mindenki előtt ismeretesek azok a nagy szolgálatok, melyeket ez eminenter humanitárius czélu egyesület már ez ideig is teljesített. A legnagyobb örömmel üdvözöljük azon nemes törekvést, hogy e kiválóan jótékony egyesületnek fiókintézetet létesítsenek Nagybányán s nagy megnyugvásunkra van, hogy a kezdeményezés városunk oly kiváló férfiának kezében van, kinek neve a legteljesebb garancziát nyújtja a sikerre. Midőn közöljük a fiókegyesület létesítésére szóló felhívást, ünnepélyesen Ígérjük, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel szolgálni fogjuk ez egyesület ügyét s támogatni annak nemesszivü kezdeményezőjét. A felhívás igy hangzik: Nagybánya, 1903. november 10. Tisztelt Szerkesztő Ur! Miután becses lapja és egyénisége a közérdek szolgálatában áll és ebbeli hivatásukat dicsérettel teljesitik, engedje meg nekem, ki a lapok hasábjait csakis a szükséggel összekötött közérdek szempontjából szoktam felkeresni, hogy alábbi soraim csakugyan a közérdek szempontjából becses lapjában tért foglalhassanak. Mert vannak közérdekű dolgok és intézmények, melyeknek általános fogalmáról és létezéséről tudomással birunk ugyan, de azoknak részleteivel a nagyközönség kevésbé foglalkozik és ennélfogva azoknak ismeretével kevésbé bir, különösen, ha azok régibb időből származnak vagy ha azoknak közvetlen hatását nem érzik. Nem is csodálom ezt; a mindennapi társadalmi és politikai kérdések, szenzáczió keresés és hajhászat annyira igénybe veszik az egyéniséget, hogy elvontabb és nem aktuális kérdéssel kevésbé törődik. 1200 pár raktáron! Csak valódi orosz sárczipőt vegyünk! 1200 ^raktaron! MT Fórfialt, nöK és gyermel-Leü résziére! 'BS A legjobb minőségű orosz sárczipék raktára Xagybányán: RADŐ ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szám.)
