Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-05 / 39. szám
1903. november 5. NAGYBÁNYA 3 közöket, melyek egy modern város fejlődésének, előhaladásának létföltételeit képezik, az ismételten előálló 70.000 koronás kölcsönök felvételének szüksége monumentális alkotások hátrahagyása nélkül is nagy terhekkel fogja megróni utódainkat. A Lapos-erdő vételára tekintélyes ösz- szegének gondos felhasználásával nemcsak a haladó városok sorába léphetnénk, hanem oly újabb bevételi forrásokat is teremthetnénk, melyek nemcsak tizenhét év után, de már jóval tizenhét év előtt biztosíthatnák a felhasznált nagy összegeknek busás kamatait! é. m. A városi múzeum megnyitása. A múzeum-egyesület választmánya az elmúlt szombaton délután öt órakor a Kaszinó helyiségében, Schönherr Gyula dr. elnöklete alatt igen látogatott ülést tartott. A szokatlan nagy érdeklődésnek oka egyrészt abban kereshető, hogy a hónapok óta rendezés alatt álló városi múzeum megnyitása küszöbön van s igy a megnyitással kapcsolatos ügyek megbeszélésére gyűlt össze voltaképen majdnem teljes számban a választmány; de másrészt összehozta városunk szine-javát az az eléggé nem méltányolható buzgó készség, melylyel minden szépet és jót tőle telhetőleg istápol. A gyűlés napirendjét az egyesület vezetőségétől gondosan előkészített 20 tárgy képezte. Nagyobb vitát csupán a múzeum megnyitásának a napja keltett, melyet a választmány alapos megbeszélés után deczember hó 8-ára tűzött ki. Megelőzőleg az egyesület égy rendkívüli közgyűlést tart, melyre meghívja az országos főfelügyelőséget, a szomszédos testvéregyesületeket, a hatóságokat. Az elnöki megnyitó után az ügyvezető alelnök elő fogja adni a múzeum történetét, a titkár felolvassa a városi statútumot, ezt fogja követni a múzeum-őrök választására hivatott vegyes bizottság megválasztása, továbbá tiszteleti tagok választása, a szabályrendelet módosítása. Ezután az egész társaság a múzeum helyiségébe megy s ott a város nevében a polgármester fogja üdvözölni a vendégeket. A múzeumot a megnyitás után a közönség vasár- és ünnepnapokon d. e. 10 —12-ig ingyen nézheti meg; hetenként csütörtökön ugyancsak 10 —12-ig pedig 40 fillér belépti-dijért látogathatja. Más napokon az őrökkel egyetértve csupán 1 IC befizetése után. A közel jövőben meg fog jelenni a múzeum katalógusa is. Egyszersmind a múzeumtól szerezhető meg 1 K-ért a Palmer-féle »Nagybánya és környéke« ez. munka is. A gyűlésnek másik eseményszámba menő tárgya az volt, hogy az egyesület fáradhatatlan elnökének sikerült azt is kieszközölnie, hogy a városi múzeumban szépművészeti gyűjtemény is létesittessék; erre a czélra a minisztérium az országos főfelügyelőség utján több eredeti olajfestményt s 25 műmásolatot fog a múzeumnak letét- képen küldeni. Örvendetes tudomásul vette s jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a választmány továbbá az ev. ref. és r. kath. egyházaknak hazafias áldozat- készségükért, melylyel az egyesület vezetőségének felszólítására nyomban átengedték letétül a birtokukban levő igen becses régiségeiket. Nemkülönben lelkes éljenzéssel vették tudomásul Színik Antal, a múzeum állandó Meczenásának újabb 294 darabból álló adományát. Ezzel együtt a gyűjtemények az utolsó választmányi gyűlés óta 421 darabbal szaporodtak, mig a pénztár 680 K 37 f készpénzzel zárul. A múzeum rendezése körül szerzett érdemeikért a választmány köszönet szavazott: dr. Sdiönherr Gyula elnöknek, ki ezenfelül még 87 szép darabbal gazdagította is a fénykép-gyűjteményt, valamint Seemayer Vilibald dr. budapesti nemzeti múzeumi osztáiyőrnek és Myskovszky Ernő, főgimnáziumi tanárnak s őrnek. Végül pedig ugyancsak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a választmány a nagybányai részvény takaréknak azért a szép ajánlatáért, hogy összes régi pénzeit a pénzintézet költségén beszerzett külön szekrényben, letétképen a múzeumban állitja ki s gondoskodni fog ennek gyarapításáról is. A pénzek kiválogatására az alelnököt és titkárt küldi ki a választmány. A megnyitandó múzeum ügyrendjének kidolgozására ugyancsak Lakai »s alelnök-títkár és Myskovszky őr küldettek ki. Az ülés végén az indítványok kapcsán mutatta be az elnök a múzeum művészi kivitelű vendégkönyvét, melyet Moldovan László, az egyesület munkás pénztárnoka ajánlott fel, mit lelkes éljenzéssel s köszönettel vett tudomásul a választmány. Uj tagokul beléptek: Borhás Géza. Király László, Jurkovich Emil, Makray Mihály dr., Szentpétery Ferencz. A tartalmas ülés 6 óra után ért véget.-1. L-. Városi közgyűlés. November 5. A képviselőtestület ma tartotta november havi rendes' közgyűlését. A városatyák a sovány tárgysorozat iránt nem valami nagy érdeklődést tanúsítottak s csak épen annyian jelentek meg, hogy a közgyűlést meg lehetett tartani. Az egész közgyűlés folyamán alig egy-két felszólalás történt; a legtöbb jelentést, javaslatot vita nélkül fogadták el. Még a legszélesebbkorü vita a községi kötelékbe való felvételi kérvényeknél történt. A közgyűlés egyes tagjai sokallották a tanács által javasolt száz korona felvételi dijakat s a diszkussziónak olyan meglepő eredménye lett, hogy a közgyűlés nagy többsége Hausmann Mátyásfelvételi diját a tanács által javasolt ötven korona helyett kétszáz koronában állapította meg. A közgyűlésen Gellért Endre polgármester elnökölt, ki a közgyűlés megnyitása után a jegyzőkönyv hitelesítésére a tisztikar részéről Tor- day Imre h. polgármestert, a képviselők közül Smit Sándort és Moldován Lászlót kérte föl; a hitelesítés idejét november hó 15-ének délelőtti 11 órájára tűzte ki. A közgyűlés tudomásul vette Szatmárvár- megye törvényhatóságának határozatát, melylyel a város 70.000 koronás kölcsön ügyét jóváhagyták; nemkülömben tudomásul vette a város takarék- I pénztárának a folyó év első feléről összeállított zárószámadását, mely szerint a nyereség és gal, viharos erővel húzta Boka Jancsi, mintha őtet is elfogta volna valami rendkívüli érzés. A czigány lelke átérezte a nagyszerű pillanatot. Viharos éljenzés zúgott föl a közönség aja- kán, valamelyik asztaltól egy csokor virág röpült hozánk s egyenesen Sándornak arcára esett. Sándor fölvette a csokrot s ajkaihoz érinté. E pillanatban egy fiatal főhadnagy lépett asztalunkhoz s rövid parancsoló hangon igy szólt németül Sándorhoz:-Azonnal menjen a laktanyába és jelentkezzék az ügyeletes tisztnél! Sándor egy pillanatra elsápadt; nem tudta hirtelen mit tegyen, katonás állást vett föl, aztán csöndes, nyugodt hangot erőltetve tisztelettel kérdezé: — Miért menjek a laktanyába? — Azért, mert parancsolom ! — Vétettem valamit ? — Ne feleseljen! Tegye amit parancsolok ! Ekkor már mi is közbe szóltunk s kérdeztük a tisztet,- hogy miért távolitja el önkéntes barátunkat, ki senkinek nem vétett ? — Az urakhoz, feleié kimért hangon, semmi .közöm! A katonát megrendszabályozni az én kötelességem! Aztán durván, úgy, hogy az egész terem hallhatta, oda kiáltott Sándornak: — Marsch ! Én csak annyit láttam hirtelen, hogy Sándor szemei vérbe borultak, a kapott virágcsokrot még tartotta balkezében, jobb kezével hirtelen fölragadta székét s azzal a főhadnagyot fejbe sújtotta. A tiszt, mint a villámtól ért fa, rogyott le, arczát hatalmas sugárban öntötte el a vér. Az elszörnyedés moraja hallszott minden oldalon. Darabanth Sándor vérben forgó szemekkel állt pár perczig áldozata fölött, aztán lihegve felénk fordult s azt kiáltotta: — Isten veletek ! Kirohant, senki föl nem tartóztatta. Az alatt a vendéglői személyzet ijedten locsolgatta a szerencsétlen tisztet s két pinezér karjára véve bevitte a szomszéd szobába. Vége lett a mulatságnak. Mire körülnéztem, Boka Jancsinak már hire-hamva sem volt. Iyen eseteknél a czigány ugrik meg legelébb! Petrovits keserű mosolylyal fordult felém s azt mondta:- No ti hős magyarok! ezért szeressünk mi titeket ? Hiszen magatok is rabszolgái vagytok az osztráknak ! Ti akarjátok a szegény oláh népet magatokhoz csatolni ? Egy hangot sem tudtam felelni; a szégyen pírja égette arezomat s csak magamban suttogtam halkan, fájdalmasan: Szegény, szegény Sándor! .............. Késő ő szre járt már az idő, midőn egyszer levelet hozott a posta számomra Romániából. A czim magyarul volt irva, de az irás teljesen ismeretlen. Mintha valami belenyilalt volna a szivembe, izgatottan bontottam föl s a következőket olvasám: Igen tisztelt Uram ! Egy nagy beteg nevében irok önn^k, kinek órái már úgy hiszem megvannak számlálva s ki lázas éjszakáin folytonosan önt emlegeti. Azt hiszem emlékezni fog tisztelt uram Darabanth Sándorra, ki Magyarországból szökött ide át Romániába, a mint tudom katonai kötelezettségének teljesítése elől. Üzletemben alkalmaztam a kiváló műveltségű ifjút, kit magam is végtelenül becsültem. Tavasz óta van nálam, ez a csöndes szomorú ifjú; hatalmas, nagy testét sorvadás emészti; az orvosok hiába gyógyították, föltartóztatlanul hanyatlik. Igen tisztelt Uram! Ezt az embert a honvágy öli meg! Igen! semmi más! Nagy szó ez kérem! Egy oláh fiút megöl a honvágy Magyar- országért! Kérem, ezt tessék kikürtolni az egész világnak, mert ilyet még senki sem hallott! Mi is vagyunk itt többen magyarok, kiket a sors ide dobott, de a mindennapi küzdelemben nem' jut eszünkbe a honvágy. Megfásultunk vagy Isten tudja mi lett velünk. Jelen soraimat egyenesen az ő megbízásából intézem önhöz, mint legjobb barátjához; arra kéri önt, hogy miután neki idegen földön kell meghalnia, kegyeskedjék uraságod egy maroknyi magyar földet küldeni, a mint magát kifejezte : „hogy feje alatt magyar földet érezzen és szivére magyar föld boruljon!“ Bocsánatot kérek hosszas levelemért, melyek után maradtam kiváló tisztelettel Bukarest, 18 .... Le styán Gyula kereskedő, Strada Viktoria IJ15. Az utolsó sorokat már hangos zokogás közt olvastam. Azt hittem, a szivem meghasad. ... És ment, ment a magyar föld idegen országba, egy szegény oláh fiúnak a feje alá, hogy vánkosul szolgáljon s hogy egy néhány porszem szivére boruljon. S te jó barát! Örökös álmodban magyar mezőkön fogsz járni, magyar erdő suttogását fogod hallgatni, magyar leány dala fog csengeni füledben. Ó, az a néhány porszem — az egész Magyarország! Kihűlt szived megérzi azt s halálodban is áldani fogod ezt a szegény, szerencsétlen, sokszor megrágalmazott magyar hazát! ......... Ék szerek, órák. úgyszintén mindennemű arany- és ezüstneműek a leg- -^= jutányosabb árak mellett kaphatók — REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. Óra- és «kszerjavliáaok jutányos ‘ áruji íuáiniüuiuaL 1 (
