Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-10-29 / 38. szám
1903. október 29, N AG Y BANYA 2 Egyes kiváló gazdáink a maguk gyümölcsöseinek fejlesztése, gazdagítása érdekében sem mi fáradságtól, semmi áldozattól sem riadtak vissza s egyes kitünőbb fajú oltványaikból talán ajándékoztak ismerőseiknek is; de a nemes fajok általános, üzletszerű elterjesztésével a gazdasági egyesület mellett hosszú ideig csak Vásárhelyi Gyula foglalkozott s a gazdasági egyesület vezető embereinek, főleg Csausz Jánosnak a kezdet első nehéz éveiben Vásárhelyi Gyula volt a jobb keze. Százezer nemes oltványnak adni életet s ennyit elterjeszteni valóban teremtő munka. S hogy az elterjesztés mily sikeres volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy ma már a „szabad kertészkedés“ révén még egyes közeli falvak gazdái is oly hires fajokat termő gyümölcsösökkel bírnak, minő gyümölcsösök ezelőtt 40 — 50 évvel leghíresebb gazdáink között is feltűnést keltettek volna és ritkaság számba mennek. Vásárhelyi Gyula két évtizedre rugó kertészeti működése alatt úgy a hazai, mint a külföldi kiállításokon sok nagy kitüntetést szerzett magának, oly elsőrangú kitüntetéseket is, minőkkel magán termelőket nem igen dekorálnak. Az idegenben szerzett nagy kitüntetések mellett valóban érthetetlen volna, ha akár érzékenykedésből, akár félreértésből e vidék tagadná meg elismerését áldásos munkájától. Mert az én szemüvegemen nézve Vásárhelyi érdemeinek elismerése nem a nagybányai gazdák kisebbítését jelenti. A muzeum felirata. A legműveltebb társadalom sem nélkülözheti ama szellemi fórumot, a melynek hivatása az Ízlés érdekében objektiv elemzés alá vonni a nyilvánosságnak szánt müveket. Ez alól nem vonhatja ki magát serikisem, legyen az tudós, művész, szellemi vagy fizikai munkát végző ember. Kritika nélkül nem volna képzelhető a művészetek, tudományok fejlődése, miután a különböző érdekek és vélemények khaotikus hullámzásában nem lehetne végleges megállapodásra jutni, ami pedig az esztétikai élvezetek morális feltétele. Viszont a tudósnak, művésznek, valamint a nagyközönségnek jogában áll a bírálatra nézve a legfokozottabb igényeket támasztani s ezen bírálat csakis azon esetben felelhet meg előkelő hivatásának, ha feltétlenül igazságos és megbízható ; mert az olyan bírálat, mely nem támaszkodik sem tudásra, sem Ízlésre és nem bir a tárgyilagosság színvonalára emelkedni, elveszti jogát arra nézve, hogy komofyan számba vétessék. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat ébresztett bennem a ■>Nagybánya és Vidéke- 1 legutóbbi számának azon czikke, illetve közleménye, a melyben czikk iró a helybeli muzeum vasajtója fölé elhelyezett Muzeum magyarbetiis felírására azt mondja, hogy azt csakis betüszak- értő tudja elolvasni; továbbá, hogy a félreszabott ajtó miatt a felirat ízléstelenül félre áll s végül kívánatosnak tartja ezen felírásnak mással való felcserélését, nehogy az ember mindjárt az első lépésre megütközzék a muzeum berendezés én. Egyszóval a czikkiró szemeit nagyon bántja a felírás tervezete és annak mai elhelyezése. Nehány szóval válaszolok czikkirónak e tárgyra vonatkozó véleménynyilvánítására s kijelentem, hogy nem akarok itt akadémikus fejtegetésekbe bocsátkozni, de tekintettel arra, hogy nevezett közlemény Írója a lehető legnagyobb tévedésben és tájékozatlanságban van, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy nézeteimet én is kifejthessem. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a ki ilyen tárgyra nézve véleményt mondani akar, annak legalább is szakavatott készültséggel kell bírnia és illenék hitelesebb tájékozást szerezni arról a mit megbírál. A betűket c2ikkiró igen hibásan góthikusok- nak tartja, pedig ha fáradságot vett volna magának arra, hogy a betűknek keletkezését, tör- j ' téneti fejlődését, ezékn'élc különböző korszakokon j keresztül történt művészi kialakulását, egyszóval kulturhistóriai fejlődését tanulmányozta volna, azon eredményre jut, hogy ezek, habár hasonlók a góthbetükhez, középkori magyar betűk s ha Lehoeiné: Úgy, úgy, csak parancsoljon s | mi szólni sem merünk. Margit: Halgass, mama, meglásd még go- rombáskodni fog. Lehoeiné: Oh, az a mi osztályrészünk . . . Zoltán : (Türelmetlenül.) Szó a mi szó, nekem ez az állapot egy cseppet sem tetszik. Margit: Hallod mama! Zoltán: Ez az örökös perpatvarkodás, ez az örökös zenebona utóvégre is kihozza az embert a türelméből, aztán . . . Margit: Nos aztán? Talán még el is fog kergetni bennünket ? Zoltán: Aztán ? (Gúnyosan) Aztán végre én is egy kissé ideges leszek. Margit: Csak tessék ! Lehoeiné: Feldúlni a családi békét. Zoltán : Családi békét ? Hát béke ez ? Margit: Neki a családi boldogság semmi! II. Jelenet. Zoltán: (Lemondással) Igen, mi turbé- kolunk . . . Lehoeiné : (Félre.) Még piaczra viszi a házi szentély belső dolgait. 1 Margit: Oh, mi nem panaszkodunk, édes bácsi! Mi igen boldogok vagyunk. . . . Zoltán: (Rámosolyog Margitra.) I Lehoeiné: Oh te kis bolió, ilyen korban, már is panaszkodni ? Kínáld meg a bácsit szivarral, Margit, Zoltánt is, vagy talán Zoltánnak inkább tetszenék a csibuk? Igen, igen, hisz tudod, ilyenkor csibukozni szokott. Magam meg majd a pinezébe nézek. Mit gondol édes Zoltán, melyik borból volna a legjobb felhozatni? Ni ni, majd elfelejtettem, a múltkor azt mondta, hogy az egri ízlik legjobban, majd abból hozatok, jó lesz édesem ? Váry: Úgy veszem észre, hogy Zoltánt nagyon is elkényeztetik az én kedves rokonaim. Lehoeiné: Ugyan mit ne tennénk meg érte ? A mi kedves Zoltánunkért. (Váry Mihály.) Váry : Jó napot kedveseim, jó napot! Zoltán: Isten hozta édes bátyám! Margit: Isten hozta bácsit nálunk, tessék édes bácsi helyet foglalni. Lehoeiné: Oh mily öröm, hogy ismét láthatjuk. Váry: Hát turbékolunk, mi ? Boldogok vagyunk ? Hehehe! Aranyos kis menyecskéje ! Margit: Hisz ő a mi kedves kis zsarno- j kunk. Ugy-e Zoltán igaz ? Ugy-e aranyos kis i uracskám, maga a mi kedves zsarnokunk? Váry : (Félre.) Csendes kicsi fészek, de a boldogság tanyája! . . . Bibulus. czikkiró kivánja, igen szívesen szolgálok erre nézve kézzel fogható bizonyítékokra támaszkodó felvilágosítással. Továbbá, ha okszerű álláspontra helyezkedve, tekintetbe vette volna azon czélt, a melyet ezen felírás egy ilyen kultúrintézmény mi- lieujébe beillő monumentális jelleg feltüntetésével szolgál, nemkülönben azon körülményeket, a melyeknél a térviszonyok, magassági méretek és arányok épen az ízlés érdekében megkövetelnek, belátta volna elhamarkodott véleményét. Hogy mennyire nincs igaza czikkirónak abban, hogy a felírást csak betüszakértő tudja elolvasni, azt igazolják nemcsak a felírás előtt elmenők, hanem még első gimnáziális tanítványaim is, kiktől a minap alkalmam volt ezen vád ellenkezőjéről meggyőződnöm s akikről talán még sem lehetne föltenni, hogy hites Írásszakértők. Legyen szives velők vagy bárkivel próbát tenni s biztosítom, hogy igazam van. Ennyit az ügy és igazság érdekében kénytelen« voltam kijelentem s ha ezen érvek és bizonyítékok czikkirónak nem elegendők, őt meg nem győzik, szolgálni fogok másokkal is. fóyskovszky Ernő, múzeumi or. HÍREK. Október 28. Személyi hírek. HarácseJc László pénzügyi főtanácsos két heti itt tartózkodás után a fővárosba haza utazott. - Dr. Schönherr Gyula, a nemzeti múzeum igazgató-őre e hó 30-án, pénteken haza érkezik. — Fe- renczy Károly festőművész hat havi tartózkodásra a a fővárosba utazott. — De Pott Adolf ségédlelkész megrongált egészségének helyreállítása végett hosszabb tartózkodásra rokonaihoz Gráczba utazott. - Kéméndy Jenő, az országos fémjelző hivatalnál működő bányamérnök Budapestről pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. « Kinevezés. Dr. Fiiley László Szeged kerületi t. orvost a földművelésügyi miniszter a már- marosszigeti erdőigazgatóság kerületébe : Rahóra kincstári erdészeti orvossá nevezte ki. Halottak napja. Levelek sárgulnak, levelek hullanak, az utolsó virágok is lehajtják tarkaszinü fejecskéiket a dérré fagyott harmat alatt és hirdetik a herva- dást, az elmúlást, az elköltözést. Nem marad más hátra, csak az emlékezet. A természet elmúlása, hervadása kivezet bennünket elköltözött kedveseinkhez és a kegyelet virágait koszorúba fűzve, az emlékezés lángjait meggyujtva magunkba szállunk a kietlen sírokon és emlékezünk az elhaló természettel a múlandóság fölött. Virágkoszoruk, kigyult lángok versenyre kelnek az enyészet kertjében, ahol szomorú csendességben pihennek embertársaink, a kik itthagyták e nyüzsgő, kapzsi, egymást agyontaposó, búval, örömmel és végtelen küzdéssel teljes életet. Ok már nyugosz- nak az elfáradtak, egy misztikus, ismeretlen, de csendesebb és boldogabb hazában. Boldogok, akik nem látnak és nem hallanak! Boldogok ők a mély nyugalomban alvók, a mély csendességben nyugvók. Az élet, a friss élet eleven zaja zúgja be ma színes hullámzásával azt a mélységesen hallgató sirkertet, ahol az élők lármája felveri a halottak békéjét. Koszorúk, virágok tarka pompája, kigyult mécsek fénye, igaz vagy igaztalan könyek, szívből fakadt fohászok vagy csak az ajkak szív nélküli Ékszerek 5 úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- —.r-rrrr: jutányosabb árak mellett kaphatók -----— REZSŐ G YULÁ órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. J—!
