Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-07-09 / 22. szám
X. évfolyam. 1603. julius lió 9. 22-ilt szám. TÁUSADALMI 3SS S25ÉPIRODAL MX HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden hótsn csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. - Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. A nyaralók. Julius 8. Ismételten foglalkoznunk kell a nyaralók ügyével, mely immár városunk tengeri kígyójává növi ki magát. A város képviselőtestülete a városi takarékpénztár igazgatóságának indítványára már a nyolczvanas években egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy nyaralókat építtet. Úgy a takarékpénztár indítványának, mint a képviselőtestület határozatának kettős motívuma volt. Az egyik az, hogy az idegen forgalmat emeljük; a másik indító okot pedig azon törekvés képezte, hogy a takarékpénztár pénzfölöslegét hasznosan, gyümölcsözően elhelyezhessük. A nagy és egyhangú lelkesedéssel meghozott jogerős határozatnak azonban csak a jegyzőkönyvekben maradt emléke; két évtized múltán egy nyaraló sem hirdeti az egyhangú lelkesedés lobogó tüzét. A város magisztrátusának nem jutott eszébe végrehajtani a jogerős határozatot; a városi képviselőtestületi tagok pedig elfeledték sürgetni a jogerős határozat végrehajtását. Szóval a nyaralók ügye a porlepte akták között a leghivatalosabban s a legalaposabban elaludt. Majnem két évtizedig tartó álmából a nyaralók ügyét ismét egy indítvány rázta föl. Ha jól emlékszünk, mintegy hatvan képviselő nyújtotta be az indítványt a városi képviselőtestülethez, hogy a város a takarékpénztár régebben tett ajánlatának elfogadásával építtessen nyaralókat. Az indítvány indokolásánál ismét az a kettős szempont játszotta a vezérlő szerepet, hogy a váfos polgársága anyagi helyzetének javításai czéljából mindent el kell követnünk az icfegen forgalom emelésére, másrészt pedi£ gondoskodnunk kell arról is, hogy a takarékpénztár pénzfölöslegei gyümölcsözőbben helyeztessenek el, mintha idegen vállalatok papírjaiba fektet- nők csekély kamatozással. A lelkesedés tikje magasan fellobogott a második indítványra is s a város képviselőtestülete ismét egyhangú, jogerőssé vált határozattal kimondotta, hogy a takarékpénztár régebbi ajánlatának elfogadásával nyaralókat építtet. Ez történt a múlt év nyárutolján. A város mérnöke hozzálátott a tervek és költségvetések elkészítéséhez s hízelgés nélkül legyen mondva, feladatát gyorsan s a tervek olcsósága mellett is kiváló miiizléssel oldotta meg. Akkor azt hittuk, hogy az idei nyárra már állani fognak a díszes nyaralók s át is lesznek adva rendeltetésüknek s ime közel egy évre a meghozott határozat jogerőssé emelkedésének, még mindig a kezdet kezdetén állunk, hamleti tépelődés- ben: vájjon elérjük-e azon matuzsálemi kort, midőn az első felépült nyaralónak hurrá-t kiálthatunk. Mint már nagyon, nagyon sok jó eszme, ugylátszik, a nyaralók ügye is a vitatkozás, az egymást meggyőzés hullámaiba fog fuladni. Készséggel elismerjük, hogy a város tanácsa megtette a maga kötelességét s már két ízben is megkisérlette, hogy a beterjesztett bizottsági javaslatok elfogadásával a nyaralók építése ügyében hozott jogerős határozatnak érvényt szerezzen, de törekvése mindkét ízben hiába való volt, mert a képviselőtestület mindig újabb és újabb javaslatokat kívánt az ügyben eljárt bizottságtól. A bizottság az elmúlt szombaton ismét eljár, küldetésében; megejtette a helyszíni szemlét s a nyaralók felépítésének helyére — mint értesülünk — azon javaslatban állapodott meg, hogy a nyaralókat a Bittsánszky-féle villa vonalában, homlokzattal a veresvizi-utra javasolja felépíteni. Ez a javaslat az összes felmerült tervek között a legszerencsésebb s bizonyára általános megnyugvást fog kelteni. Mert mig egyrészről e javaslat elfogadásával a liget gyönyörű területéből mit sem áldozunk fel a nyaralók felépítésével, másrészt a nyaralóknak a veresvizi-ut mentén leendő elhelyezésével a ligetet egy igen elhagyatott és szerfölött csúnya helyétől mentjük meg, mely a jelen körülmények között tisztán egyáltalán nem tartható. De a mig ez irányban teljesen osztjuk a bizottság álláspontját, valóban feltűnően érthetetlen előttünk a bizottság javaslatának azon része, mely egyelőre, A „Nagybánya“ tárczája. Magányosan. A paloták nagy sorban állnak, Rózsák nyílnak a tereken, S én Máriusként búslakodva Egyre a várost keresem. Mert úgy tűnik fel most előttem, Hogy minden, minden csupa rom, S én törmeléken, üszkön állva Szép városomat siratom. És vigasztalnak szánakozva, Hogy nézzem, nincs semmi hiány. S valóban más nem is hiányzik, Csak egy piczinyke kis leány. Siávay Gyula. A fetva. Fölkelt a nap, ragyogó sugarai aranyos fénynyel verődtek vissza a Gellérthegy kopár szirtjeiről, az oldalába ragasztott apró házikók hosszú sorairól, melyeket keresztül-kasul szeltek a görbe utczák, lejtős sikátorok sötét, árnyékos sávjaikkal. Vajda Gáspár föltápászkodott helyéről: a budai vár déli kapujának a sarkkövén ült; de aztán ismét fáradtan visszaroskadt. Egész éjjel csatangolt, őrült fájdalommal szivében a várhegyet is körüljárta, szerte ütve somfabotjával a veszett ugatással rátámadó kutyákon. Itt pihent meg s várta Milassevics Ilinkét, a kit a budai kádi maga elé idéztetett, mert ragyogó szemeitől lángra lobbant Omar effendi szive. Kara Ovjesz basa fia kezdetben szép szóval akarta magához édesgetni a lányt. De hiába énekelte ablakai alatt a legszebb török dalokat: pecsenyévé sült a szivem szerelem tüzétől. . . Ilinka hü maradt jegyeséhez, a ki alig két éve szabadult ki a martalóczok körmei közül s keresztül úszva a Dunán, a tabáni révben veszteglő Czirill mester bárkáján keresett menedéket, a ki az öreg Milassevics Péró régi szomszédja volt. A jövevény kezdetben pusztán tisztesség okáért segített a vendégszerető halászmesternek, de mire Ilinkával megismerkedett, lemondott arról, hogy régi, bátorságtalan mesterségét folytassa. Mert hegedős volt, sorra járta a magyar urak udvarházait, a hol a lantos diákokkal egyaránt szívesen látták. Szívesen hallgatták uton- utfélen összegyűjtött nótáit, melyek valamivel vigabbak voltak a keservvel teljes históriás énekeknél. Az édesen kaczagó rácz leány kedvéért azonban Vajda Gáspár szakított a kóbor élettel, halászlegény lett; csak esténként szedte elő készségét s muzsikált kedvese háza előtt. A meredek sikátor ablakai ilyenkor egymásután fölnyiltak, a kőlépcsőt tamburás ráczlegények lepték el s a midőn a hegedüszó elhalt, halk i czinczogással próbálták elpengetni dallamait. Ő befordult Czirill mester kapuján, a szomszéd udvar kerítésén feltűnt Ilinka bodros feje; néha éjfélig is elbeszélgettek a csillagos ég alatt a jövendő boldogságról. Öt nap múlva ülték volna | meg az esküvőt, ha a basa fia közéjük nem áll. Meleg nyári reggel volt, de Vajda Gáspár fázott, midőn a tolnai rektor szavaira gondolt, a kinek most két éve, pár nappal ezelőtt, hogy az emberkui'ár martalóczok elfogták, vendége volt. A keresztény nőkre nagyon leselkedik a török, mondta egy este Thury Pál. S ha valamelyik önként nem követi, a kádi elé megy, erősítvén, hogy megöli magát, ha neki nem adják. A férjtelen nőt a kádi mindig odaítéli és az ellen nincs apelláta . . . Tabán felől egyre sűrűbben kerekedtek föl az emberek a szerdai hetivásárra, melyet Budavárában a Nagyboldogasszony hajdani temploma előtt tartottak. Vénasszonyok zöldséges puttonyokkal haladtak el a némán maga elé meredő Gáspár előtt, ravaszképü szatócsok, görnyedt hátú mesteremberek holmival megrakott talyigákat vonszolva. Némelyik sajnálkozva nézett reá, a nádmézes gyümölcscsel házaló Csertics Száva meg is szólította. Legény-ember volt még, szegről-végre rokonságban állott Mi- lassevicsékkal, ennek a révén nem egy jó napot töltött el a jóképű jövevénynyel s most vigasztalni próbálta. — Ne busulj, barátocskám. Sok szép leány marad még Uinkáék tájékán. No meg az Arany- kakas-utczában . . . — Hagyj békében, riadt föl Gáspár ingerülten. Elég szégyen, hogy azt az egyet sem tudtátok megvédelmezni. Magam is szembeszáll- tam volna a haramiával, de egy fütykösön kívül más fegyvert az egész városban sem tudtam fölhajszolni. Hanem ha lenne bennetek egy csöpp bátorság, elkergethettük volna ez éjjel a pogá* f. o €
