Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1903-04-30 / 12. szám

1903. április 30. NAGYBANYA 5 nöke már is szép jólét adta azon törekvésének, hogy az egyesületet előbbre vigye czéljai meg­valósításában. Saját költségén kibérelte a misztót- falusi nagy vadászterületet s az egyesület rendel­kezésére bocsátotta. Az egyesület pedig a teg­nap tartott árverésen megszerezte Kővár-Remete község vadászterületét is. Az egyesület szívesen vesz fel rendes és pártoló tagokat, kik Robel jegyzőnél jelentkezhetnek. RSvid birek. Érettségi vizsgálat. A nagybányai állami főgimnáziumban az Írásbeli érettségi vizsgálatok május 15-én veszik kezdetűket. — A felsőbányái álla­mi óvodai építkezésnél felmerült költségtöbblet fede­zésére a közoktatásügyi miniszter a 3°/o-os óvodai pótadót 8 évre a város rendelkezésére bocsátotta. — Uj vicinális. A szatmár-mátészalkai vasút ügye már annyira előrehaladt, hogy egy -két hét múlva meg kezdhetik a nyomjelzési munkálatokat. — Galambtolvaj. A rendőrség tegnap elfogta Páska Gergely kefekötő tanonczot, ki a bányaigazgatóság épületéből lopkodta rendszeresen a galambokat. — Nagy tűz. Batiz község­ben tegnap nagy tűzvész pusztított. Fényes Péter föld- birtokos gazdaságában ütött ki a veszedelem s csak hamar több épület állott lángokban. A tüzet csak nagy erőfeszítések után sikerült eloltani. A kár több ezer korona. Egy királyi kalandor.- Schulte'Ede elbeszélése után. ­Midőn”1, NapoleontJ 1814-évben lemondásra kényszeritették,"az általa'emelt trónok már rég összeomlottak, csak nővérének férje, Murat Joa­chim tartotta fönn még magát a nápolyi trónon. De Murat is uralkodásának utolsó éveit már csak annak köszönhette, hogy a Napoleon ellen szövetkezett hatalmakhoz csatlakozott. Murat Napóleontól való elfordulását, mivel a trónt Napoleon bukása után maga és gyer­mekei számára másként nem biztosithatta, ment­hetőnek vélte ugyan, de érezte, hogy eljárása nem kifogástalan és helyzetével nem tudott ki­békülni. Azzal, hogy a szövetkezett hatalmakhoz csatlakozott, árulást követett el jótevője, a csá­szár ellen, de uj szövetségesei bizalmatlanságát sem csökkentette. Átlátta, hogy helyzete tartha­tatlan, mely tudat politikai ténykedéseire is bénitólag hatott. A szövetkezett hatalmak által reá bízott feladatokat ingadozva, egy napról a másikra halogatva, többnyire kétsziniileg teljesí­tette s ezért uj szövetségeseinél leplezetlen hidegséggel találkozott. Ezen bánásmód miatt, midőn megtudta, hogy Napoleon Elbát elhagyva Francziaországba érkezett és régi katonái élén a császárságot helyreállította, ismét Napóleonhoz pártolt. Murat, a ki Rómát és Florencet elfog­lalta, 1815. márczius végén azon felhívást intézte az olasz néphez, hogy mint egységes nemzet keljen fel és vívja ki függetlenségét. Ezen felhívás tagadhatatlanul világtörténeti esemény volt. Most történt először, hogy egy olasz fejedelemség uralkodója hangoztatta az elmúlt századokból származó, úgy szólván álom­szerű kívánalmat, hogy egységes önálló Olasz­ország jöjjön létre. A felhívás nem hangzott el nyomtalanul. Jóslat volt az, melynek teljesednie kellett. De az olaszok sem fogadták e felhívást teljes bizalommal. A fejedelem, kitől a felhívás származott, maga is idegen volt és trónjára ide­gen hatalom akarata folytán jutott. Murat fel­lépése is inkább hasonlitott a mindenét koczkáz- tató játékoséhoz, mint nagy államférfiéhoz. Az ügy még nem érett meg, ideje még el nem ér­kezett. Az olaszok egymás között sem tudtak egyetérteni, a többség gyűlölte a franczia forra­dalomból származó fejedelmet, az európai ural­kodócsaládok pedig idegenkedtek a „kalandor­tól, ki a Bourbonok egyik trónját elfoglalta. Az osztrákok ellen viselt háborúban Murat 1815. május 2-án Polentino mellett megveretvén, mindenét elveszítve már csak azért sietett fejedelemségének székhelyére, hogy nejétől bú­csút vegyen és életét szökéssel megmentse. A király és kísérete Francziaországba, a királyné pedig gyermekeivel Triestbe menekült. Nápolyban a Bourbonok szűkkeblű és rövid­látó uralma helyreállott, Ferdinand trónra lépett. Murat uralkodásának minden nyoma s igy azon intézkedései is, melyeknek czélja az volt, hogy az adó és a jogszolgáltatás igazságos legyen, eltöröltettek. Murat szökése után többnyire Toulonban, Bonafoux nevű hajóskapitány rokonánál tartóz­kodott. Remélte, hogy Napoleon válaszát bocsá­natot kérő levelére itt veszedelem nélkül be­várhatja. Kísérete minden feltűnést kerülve szintén Toulonban tartózkodott. Murat azonban attól tartva, hogy Napoleon a hozzá intézett kérelem daczára elfogatási parancsot ad ki ellene, tartózkodási helyét többször változtatta. Brune, a touloni kerület parancsnoka ju­nius 18-án, tehát a vaterlooi ütközet napján vette kezébe az elfogatási parancsot, de régi fegyver­társával szemben a parancs végrehajtásától visz- szariadt és Muratot titkos tartózkodási helyén felkeresvén, azt tanácsolta neki, hogy rögtön meneküljön. Murat erre útlevelet kért tőle a franczia táborba, hogy ott tanúsítandó vitézsé­gével a császár bizalmát megnyerhesse. De Brune, mivel az elfogatási parancs már kezében volt, a kért útlevelet nem adhatta ki. Murat tehát Bonafoux közbenjárásával a Maronin családnak a tengerpart közelében levő házában keresett és talált menhelyet. Ottani szobája falában volt egy nem könnyen felfedezhető fülke, melyben veszély idején elrejtőzhetett. Midőn hire jött, hogy Napoleon másodszor is lemondott és hogy XVIII. Lajos trónra lépett, Murat elhatározta, hogy az uj kormány poroszlói elől Amerikába menekül. Kísérete julius 31-én szállt azon hajóra, melyre a trónvesztett király­nak augusztus 1-én kellett volna lépnie. Az in­dulás előtti éjszakán házigazdájának, ki a király­nét Triestben fel akarta keresni, átadott egy kis könyvet, melynek egyik lapjára irta: „Nyugod­jál meg drága Karolinám, nagyon szerencsétlen, de szabad vagyok. Utazom, hogy hova, nem tudom, de bárhova jutok, szivem tied és gyer­mekeimé.“ Az indulás napján hasztalanul várta a csó­nakot, melyet a hajótól kellett volna érte kül­deni. A hatóságok figyelmének elkerülése végett nyílt tengeren, távol a parttól állott a hajó. Az onnan küldött csónak a mélyen benyúló öblök egyikébe tévedt és eredménytelenül tért vissza a hajóhoz. Maronin tehát egy halászt fogadott fel, hogy csónakán a hajóig szállítsa Muratot, ki a parton felejtett értékes pisztolyait utólagosan dobatta a csónakba, melyektől azért nem akart megválni, mivel azokat neki a királyné ajándé­kozta. A drága kövekkel kirakott pisztolyok a halásznak feltűntek és azon gyanút ébresztették fel benne, hogy a rendőrség által keresett Murat ül csolnakjában. A felfedezést hasznára akarván fordítani, ezért egy ideig a megkezdett irány­ban haladt ugyan, de azután kijelentette, hogy j a közelgő vihar miatt kénytelen visszatérni. Mint­hogy más csónak nem állott rendelkezésre, Ma­ronin gyanítva, hogy a halász árulást akar elkö­vetni, azt tanácsolta az üldözött királynak, hogy szobája fülkéjébe rejtőzzék el. A poroszlók csak­hamar megjelentek, de a fülkét fel nem fedez­ték s igy a házkutatás eredménytelen volt. Murat augusztus másodika reggelén újból a tengerpartra sietett, hogy a Maronin által szer­zett csónak segélyével hajóra szálljon. De a hajóskapitány a franczia tengerpart éber őrizete miatt nem mert tovább vesztegelni s ezért a királyi kísérettel, király nélkül útnak indította hajóját. Minthogy Murat körülbelül egyszáz font aranyat tartalmazó zsákot előre küldött a hajóra, az, hogy a hajó nélküle távozott, egyéb nagy bajok mellett jelentékeny anyagi veszteség is volt reá nézve. Pénz nélkül azonban nem maradt, mert a mindig magán hordott övben négy millió frank értékű gyémánt volt elrejtve. Negyvenezer frank volt kitűzve annak jutal­mául, ki a rendőrséget a menekülő király nyo­mára vezeti. A franczia hatóságok hiresztelték ugyan, hogy Murat a franczia király szavában és nagy­lelkűségében bizhat, ő azonban valószínűnek tar­totta, hogy valamely szigeten fogva tartatnék élte fogytáig. Hosszas tanácskozás után végre abban állapodtak meg, hogy Murat három tengerész­tiszt segélyével Korsikába menekül. Ezen sziget franczia uralom alatt állott ugyan, de remélte, hogy a korsikai nem egy könnyen megközelít­hető hegyek között elrejtőzhet az ideig, a mig vagy a politikai helyzet reá nézve kedvezővé alakul vagy pedig nejének sikerült számára vala­hol letelepedési engedélyt kieszközölni. Minthogy a tengerész tiszteknek a jármű megszerzésénél óvatosan kellett eljárni, csak is egy nem a legjobb karban álló csónakot szerez­hettek. Augusztus 22-én este indultak. A követ­kező reggel felé nagy vihar támadt s a tornyo­suló hullámok miatt annyi viz jutott a gyarló járműbe, hogy az élelmi szerek legnagyobb része hasznavehetetlenné vált. Huszonnégy órai utazás után a csónak fenekén rés támadt, a viz betó- dulását alig bírták megakadályozni; a tenge­részek tudták, hogy az elmerülés, ha segély ideje korán nem érkezik, elkerülhetlen. Sok viszontagság után azonban a segítség megérke­zett. Francziaország és Korsika között közlekedő postahajó mentette meg a már térdig vízben állókat a végveszélytől és Murat meg utitársai alig foglaltak helyet a hajón, a sorsára hagyott csónakjuk elmerült. (Folytatjuk.) Halló! Halló! Halló! Xouá menjünk május elsején? A Széchenyi-Ligetbe! hol Adám József zenekara fogja a legújabb darabokat játszani s reggel 4 órától kezdve egész napon át villás reggeli és friss csa- = polásu sör lesz kapható! ----­HPQ ÁTQ ah nirQFI újdonságok női- és férfi-divatárukból. Elsőrendű minőség fehér­JL d V d. ö ^ 1 Ily dl 1 = nemüekből, ?neny asszonyt kelengyékből. Olcsó áruk! # # # # # # # # Szolid kiszolgálás! FLOFFMANN ÁRPÁD divatáru-üzletében Nagybánya, Felsői)ányai-uteza.

Next

/
Thumbnails
Contents