Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-04-23 / 11. szám
2 NAGYBANYA 1903. április 23 ellátás berendezésnél a kerüköltség nagysága határoz. Az angol orvosok ezen határozatokat el nem fogadták és az angol Rivers Pollution Comission 6-ik jelentésében következőket jelenti: 1. Azon viz, mely a cholera és typhusban szenvedők ürülékei által be van rondítva, ezen betegségeket tovább terjeszti. 2. Még azon viz is, mely csak kismértékben van inficziálva, terjeszti a járványokat. 3. A legjobb mesterséges szűrés sem akadályozza a ragályt. Egy félórai forralás valószínűleg egy mód arra nézve, hogy ezen betegségek terjesztését megakadályozza. A fertőző betegségeknek vizáltali terjedését Pettenkofer tagadta Försterrel szemben, a ki a kisebbségnek vezére volt. Dr. Koch Róbert azonban 1883-ban a cholera baczillus feltalálásával és kísérletezéseivel Pettenkofer ellenében győztes lett s el lett fogadva általában az a nézet, hogy a szűrés által tisztított viz a ragályt nem akadályozza. Ezen időből származik a számtalan artézi-kút fúrása, úgy, hogy Németországban, különösen Belgium, Holland és Dániában alig van nagyobb község, melyben artézi-kút ne lenne. Ezen kutak többnyire aluviumban lévén, föltűnt többeknek, hogy ez nem egyéb, mint a közel levő patakoknak a szűrt vize s a mennyiben ezen vizek a ragályokkal szemben imuni- sak voltak, tüzetesebben kezdtek foglalkozni a szűrt vizekkel s már 1886-ban Frankland kísérletei alapján Koch is elismerte, hogy a szűrő, mely vastartalmú kokszból, illetőleg vastartalmú homokból áll, nem csak mechanikailag és vegytaniig tisztitja a vizet, hanem egyszersmind a. mikroorganizmusokat is tönkre teszi. Ezek után a szűrt viz megint a forrás vízzel egyenlő rangra lett emelve, különösen az, mely kisebb-nagyobb mértékben savat tartalmaz. A szabad sav tartalom egyik fő kelléke a jó ivóvíznek s a tiszta vízben is, melynek sava nincsen, levegőnek kitéve mikroorganizmusok fejlődnek, a mit szabadszemmel is lehet látni az által, hogy a vizi edény fenekén és oldalain mutatkozik zöldes-barnás vagy pirosas csapadék. A mi a viz szükségletét illeti, a legkisebb vízmennyiség 150 liter fejenként és óránként számítandó rendes viszonyok között. A német mérnökök következő szabályzatot állítottak fel, mely kötelező a németországi városokra nézve vízvezetékek építésénél. Magán használatra szükséges vízmennyiség: iváshozés főzéshez személyenként 20-30 liter, mosáshoz 10 — 15 liter. Az Itt-nek öblítéséhez 5 — 6 liter. Fürdőhez kádanként 380 liter. Kertöntözéshez négyzetméterenkint 1’5 lit., éppen annyi az udvar és utak öntözéséhez. Egy ló vagy marhánák 50 liter, kisebb házi állatnak 10 liter. Egy szekér vagy kocsi tisztogatásához naponként 200 liter. A mint ezekből látható, Nagybánya város vízszükségletét elláthatja úgy forrásokból, mint a folyó víznek szűrése által. A szükséges viz, ha csak a mostani lakosok számát vesszük, naponként 150 XI2000»= 1800 m3. Ezen vízmennyiség a városba való bevezetése az úgynevezett Limpegye-patak forrásaiból terveztetik magas nyomású csövekben zárt vízvezeték által. A Rozsály hegység déli oldalának viz lefolyása a Petra Marculuj és Czontalan 1000 méter magas hegylábak által három választóra van osztva, melyek közül a nyugati Limpegye patak, a középső Hersa-patak és a keleti Laruluj vagyis Szt. János-patak. A Limpegye-patak a Rozsály alatt három ágból áll, melyek közül a nyugati a leghosszabb és egészen a Rozsály alá megy 1200 méter magasságra. A középső 1000 méter magasságig terjed és a keleti már egészen lent Petra Marculuj alatt fakad. A patak középső ága folyik egy kőszikla tengeren át, mely a vulkanikus trachyt hegység nagyszerű töréseiből származik. Ezen törmelék barlangokat képez, úgy, hogy a patak kisebb- nagyobb távolságokra eltűnik s megint felszínre jön. Nagybányától 12 kilométer távolságra 928 méter magasságban (Nagybánya 230 m.) a patak kétrészre oszlik; a nyugati ág képezi az úgynevezett Limpegye felső forrást, mely a tervezett vízvezeték alapját képezi. Ezen forrás (november 10) hőmérséklete 7° C. és mennyisége három liter másodperczenként, a vize teljesen tiszta, lágyas utóizzel. A második ág vízmennyisége 4 liter, vizének szine sötét. A mind a két ág egyesül, azonnal megint eltűnik a kősziklák alatt és pár száz méterre ismét felszínre jutván a nyugati ággal egyesül és képezi a tulajdonképeni Limpegye patakot, a melyen a vizmérés szempontjából fel van állítva a bukó gát. A viz itteni mennyisége 7-8 liter másodperczenként, szine barna, kissé zavart, utóiz nélkül. A tulajdonképeni forrást tekintetbe véve az 24 óránként 259,200 litert (259 m3) ad, az egész Limpegye-patak pedig 674 m3-ert, tehát a szükségletnek csakis a harmadát, figyelmen kívül hagyva azon lényeges körülményt, hogy a vízmennyiség száraz időben 30 köbméterrel alá- száll. Ezen viz elégséges nem lévén, szükséges felfogni a Limpegye-patak harmadik ágát és a Jidovia-patakot; ezen együttes viz szolgáltatni fogja a szükséges vizet s felfogva közvetlenül a fernezelyi Kálvária felett, zárt árokban vezethető a Ravaszpatakkal szemben lévő Éhhegyre, a hol a szűrő felállítható. Ezzel a vízvezeték, tekintettel arra, hogy az eredetileg a forrásoktól számított hetven atmoszferáju s négyezerméter hosszú csővezeték építésének szüksége elesik s csaknem egészen az Éhvölgyig zárt árokban lesz vezethető, az előirányzott összegnek alig egy harmadába fog kerülni s a többletből keresztül vihető a csatornázás, mely nélkül a vízvezeték nem képzelhető, valamint eszközölhető lesz a városnak villanyvilágítással való ellátása is. Ezen berendezésen kívül mint kitűnő ivóvíz bevezethető a városba a vascsatornai forrás 10.000 korona költséggel, mely 52000 liter vizet ad naponként, mely nagyobb reservoir által takarékosan kezelhető. Ezzel teljesen meg lenne oldva Nagybánya vízvezetéki, csatornázási és világítás ügye. Nem6. Áldatlan verseny. A czéhrendszer ósdi, nehézkes, de mégis védő bástyáinak lerombolásával meghozott ipartörvény a szabadosságig elfajuló szabad versenyt teremtett meg. S ez a szabad verseny volt meg- ölője egykor hires és virágzó kisiparunknak. Az iparosok, kiket ezelőtt a czéhek védtek, segítő kéz nélkül vergődnek a szabaddá tett versenytéren s tehetetlenül nézik, mint csap össze fejük felett a kapitalizmus fékevesztett áradata. Mert az ipar terén most már nem a szak- képzettség, a törekvő munkásság a fokmérői a boldogulásnak, hanem a mindent uraló pénz. Aki pénzzel kitartóan jobban győzi, a győzelem azé. A kézi ügyességen, a kézi munkán keresztül tiportak a gépek s a kis exisztencziákat rab- szijra nyűgözte a vállalkozók tőkéje, mely épen a kis exisztencziák rovására, vesztére hozza meg busás uzsora kamatait. Ma bárki lehet iparos akár van szakképzettsége, akár nincs, csak pénze legyen. Mi sem kell ahoz más, minthogy pár korona díjért megváltsa iparigazolványát s munkavezetőt jelentsen be az iparhatóságnál. Ezzel szabad a versenytér előtte; tőkéjével elnyomhatja, leigázhatja a szerény eszközökkel rendelkező kisiparosokat, kik évekig ették a tanulóévek legkevésbbé sem irigylésre méltó kenyerét, évekig voltak vándorló legény sorban, mig hozzájuthattak az iparigazolványhoz, hogy mint önálló mesterek újra elölről kezdhessék a küzdelmet. S e küzdelemben a szabad verseny miatt épen azon vállalkozók tőkéje támasztja ellenük a legáldatlanabb versenyt, kiknek mi szakképzettségük sincs s egyedüli jog- czimük az iparűzésre a kapitális. Nem kevésbbé szerencsés a helyzetük a kereskedőknek. A kik a kereskedői pályát élethivatásuknak tekintik s nem pedig lutrijátéknak, mely ügyes spekulácziók révén vagy a gyors meggazdagodáshoz vagy pedig egy kellő időben ügyesen sczenirozott csődhöz vezet, mondom, a hivatott kereskedők, kik a tanoncz és segédévek küzdelmei után jutottak az önállósághoz, nem kevésbbé, sőt talán még inkább ki vannak téve a tőkepénzesek áldatlan versenyének. Égető bajok ezek, melyek sorvasztó hatással vannak a kisiparra, a kereskedelemre, de a jelen viszonyok között nem orvosolhatók, mert épen az ipari és kereskedelmi törvények fakasztották fel e bajokat, midőn a szabad verseny előtt minden klauzula nélkül megnyitották a sorompókat. Am amit nem lehet rósz néven venni a meggazdagodás felé törő tőkepénzes magánosoktól, kétszeresen fájdalmas, ha erkölcsi testületek támasztanak versenyt az iparnak vagy kereskedelemnek; oly erkölcsi testületek, melyeknek hivatásuk egészen elütő az iparosok s kereskedők hivatásától, sőt épen az iparos, kereskedő és földmives osztály támogatása, istápo- lása a hivatásuk. Ma már az iparosok, kereskedők tisztességes polgári módon megélni is alig tudnak; hogyan boldogulhatnának hát akkor, ha olyan oldalról is versenyt támasztanak ellenök, honnan legkevésbbé sem várták. Városunkban egy nagy csődtömeg nyomdája hónapok óta teljes üzemben van; ugyanazon csődtömeg papír- és könyvkereskedését most egy igen tiszteletre méltó, előkelő pénzintézet vette meg s a megvett tömegből rendes kiárulást folytat. Mindkét vállalkozás, elismerem, teljesen korekt s törvényes alapokon nyugszik. De kérdem, egy szerény eszközökkel dolgozó könyvnyomdász vagy könyvkereskedő mikép versenyezhessék egy csődtömeggel, hol az esetleges kár vagy haszon alig számbavehető részekre oszlik el, vagy egy hatalmas pénzintézettel, mely amellett, hogy minden eszköz rendelkezésére áll, áruit csődtömegből árverésen, tehát jóval a beszerzési áron alul vette ? A csődtömeg, a pénzintézet vállalkozása talán busásan kifizetheti magát, de ezzel szemben állanak a letiport, hivatott versenytársak, kik évekig megérzik az áldatlan verseny következményeit. Nem akarnak e sorok támadni senkit; felszólalásom inkább egy jajkiáltás, a végtelenül nehéz helyzettel küzdő iparosok és kereskedők jajkiáltása. K. M. Városi közgyűlés. Április 22. Mozgalmas s mindvégig szerfölött érdekes közgyűlése volt ma a városi képviselőtestületnek. A közgyűlésre a képviselők szokatlanul nagy számban jelentek meg, minek oka az volt, hogy a napirenden mind nagyfontosságu tárgyak állottak. E nagyfontosságu tárgyak között legelső helyen állt a vízvezeték ügye, mely nemcsak a közgyűlési teremben, de a társadalmi életben is nagy hullámokat ver föl s a legélénkebb érdeklődést hívja ki mindenki részéről, aki a város fejlődését, előrehaladását valóban szivén viseli. Örömmel konstatáljuk, hogy a századokra szóló monumentális alkotás létesítésének kérdésében a képviselőtestület tagjainál a legteljesebb egyetértés uralkodik s az előmunkálatok oly helyes mederben és kedvező auspiciumok mellett indulnak meg, hogy a nagy mű megalkotása a fizikailag lehetséges idő alatt biztosan remélhető. A közgyűlésen Gellert Endre polgármester elnökölt, mig a jegyzői tisztet Égly Mihály főjegyző töltötte be. Élnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére a tisztikar részéről Bálint Imre erdőtanácsost, a képviselők közül Mikó Bélát és Soltész Elemért kérte föl s a hitelesítés idejét f. hó 30-ának d. u. 4 órájára tűzte ki. A napirend első tárgya volt a földmivelés- ügyi m. kir. miniszternek a rozsályhegyi források megvizsgálása s vizbőségének megállapítása ügyében kelt s lapunkban már ismertetett leirata. A miniszteri leiratból kitűnt, hogy a tervbe vett források vize egy nagy vízvezetéki mű ellátására elégtelen; a képviselőtestületnek tehát gondoskodnia kell oly vízmennyiségről, mely a szükségletet nemcsak a jelenlegi népesség, de a remélhető népesség szaporodásához mérten is teljesen kielégítse. Hosszabb vita után, melyben Weisz György, Égly Mihály, Révész János s Fábián Lajos Különlegességekf! újdonságok érkeztek czipők, kalapok, nyakkendők és mindennemű divat-czikkekből .............= RA DO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
