Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-04-09 / 9. szám
2 NAGYBANYA 1903. április 9. Nagybánya tiltakozása. Április 5. Impozáns módon nyilatkozott meg Nagybánya sz. kir. város választó polgárságának tiltakozása a katonai javaslatok ellen. A tiltakozó népgyülés, mely vasárnap délelőtt zajlott le a Fő-téren, lélekemelő manifesz- tácziója volt a város polgársága hazafias érzületének s jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a népgyülés imponáló, méltóságteljes lefolyását nem zavarta meg egy disszonáns hang sem. Igazi nemzeti ünnepe volt e nap városunknak, melyen pártkülömbség nélkül részt vett az egész város, hogy felemelje tiltakozó szavát a katonai követelések ellen, melyek oly elviselhetetlen terheket raknának a máris roskadozó nemzet vállaira. Nem tüntetés volt e népgyülés a hadsereg ellen, hanem a nép állásfoglalása a javaslatok ellen, melyek a nemzetet gyökerében támadják meg. A népgyülés határozati javaslatot fogadott el s e határozati javaslat értelmében felira- tilag kérik a kormányt s a törvényhozást, hogy a katonai törvényjavaslatokat vegyék le a napirendről. A gyülekezés a Lendvay-téren történt. Még nem volt tizenegy óra, midőn szokatlanul megelevenült a Kossuth Lajos-utcza. A polgárság süni, tömött sorokban vonult fel a Lendvay- térre, honnan pönt tizenegy órakor zeneszóval, zászlók alatt indultak el a népgyülés színhelyére : a Fő-térre. A Kossuth Lajos-utcza ez alkalomra zászló- diszt öltött. Mire a menet a Fő-térre ért, a nemzeti szinü drapériákkal és zászlókkal díszített elnöki dobogót már ezren és ezren vették körül. A népgyülést Szerencsy József korelnök nyitotta meg a következő nagy tetszéssel fogadott beszéddel : Tisztelt Polgártársak! Tisztelt Népgyülés! Összegyülekeztünk mi is, hogy hazafias kötelességünket teljesítve tiltakozzunk a katonai javaslatok elfogadása ellen. Tiltakozásunkban osztozik az egész nemzet; hiszen minden városban, minden községben, még a legkisebben is, népgyüléseket tartanák s el lehet mondani, hogy a katonai tulkövetelésekkel szemben áll az egész ország ! De nemcsak tiltakozni akarunk az újabb megterheltetések ellen ; de hangoztatni kívánjuk azon óhajunkat is, hogy a magyar ezredeknél magyar vezényszó legyen s a magyar ezredek ne idegen jelvények, hanem magyar zászló alatt szolgáljanak. Midőn megmozdult az egész nemzet, mi sem maradhatunk gyáván, tétlenül. A mai népgyülés összehívása hazafias kötelességünk volt. Hazafias kötelességünk, hogy állást foglalva a javaslatok ellen, az ország közvéleményéhez csatlakozzunk. Áldatlan az a politikai helyzet, melybe a nemzet saját hibája nélkül került. Az a küzdelem, melyet most a magyar nép viv meg fennmaradásáért, már századok óta tart. Századok óta tiltakozunk a bécsi tulkövetelések ellen s miután más alkotmányos fegyverünk nincs a védekezésre, a tiltakozásra kell szorítkoznunk most is. Ezért hívtuk össze a mai népgyülést, hogy maga a nép nyilatkozzék, elbirja-e azon újabb óriási terheket, melyeket a vállaira akarnak rakni ? Meg kell értetnünk a vezető körökkel, hogy a terhek alatt máris roskadozunk, hogy követeléseiknek határt szabjanak ! Midőn a népgyülést megnyitom, üdvözlöm önöket s felhívom, hogy válaszszanak vezető elnököt és jegyzőt. A megnyitó beszédet hatalmas éljenzéssel fogadták s a népgyülés nagy lelkesedéssel elnökké Szerencsy Józsefet, jegyzővé pedig Égly Mihályt választotta meg. Elnök hitelesitőkül: Bottyán Gézát, Szabó Miklóst és Bónis Istvánt kérte föl. Szabó Miklós mondta el ezután kiváló szónoki erővel gyújtó hatású beszédét, melyet bő kivonatban a következőkben közlünk : Tisztelt Polgártársak ! Tudjátok-e miért gyűltetek össze ? Miért hívta egy hazafiságtól sugalmazott bizottság e népgyülést egybe ? Miért állok én hazafiságom, honszerelmem tüzében eme lelkesedéstől nagygyá avatott emelvényen ? Tudjátok-e micsoda ma minden jó magyarnak a kötelessége ? Pillanatnyi felhevülésetekben ne adjatok elhamarkodott feleletet, hallgassátok meg elébb a terhek súlya alatt csaknem roskadozó nemzetnek hozzátok kiáltó szózatát; hallgassátok meg gyönge szavam erőtlen hangját, melybe szeretném beleönteni a nagy Rákóczy ébresztő harsonáját, Petőfi gyújtó szavait, Kossuth lángoló honszerelmét, a magyar nemzet szívós életerejét, szabadságához, alkotmányához és királyához való ragaszkodását, hogy ezek adjanak gyógyirt a nemzet fájó sebeire. Nagyon komoly oka van annak, hogy mi ma itt összegyülekeztünk. Nem ünnepelni gyűltünk mi össze a mai napon! Márczius 15-ikének magasztos ünneplésében Nagybánya város polgársága megmutatta, hogy tud lelkesedni a múltak lélekemelő emlékein ; a polgárságnak ez a magasztos ünneplése egyszersmind záloga is volt annak, hogy ha kell, tenni is tudnak hazájukért. Nem hittem azon a nagy napon, hogy a kötelesség oly hamar élőtökbe szólít engem. Most itt állok előttetek. Isten látja lelkem, hogy örömmel, minden önös czél, érdek nélkül szólok hozzátok. Ha márczius 15-ikén a Talpra magyar gyújtó szavaival lelkesítettelek titeket, most a haza nevében arra kérlek, álljatok ki mindnyájan a küzdtérre, nem kicsinyéivé magatokat, egyesült erővel, mert mig egy szál veszszőt a gyenge gyermek is eltörhet, addig egy köteg veszszőt a nagy ember sem tud meghajlítani. Egyesült erővel munkára hát honfiak, polgártársak ! A tizenkettedik óra ütött, a kakas megszólalt és nekünk aludni, tétlenül ülni a szent ügy veszélyeztetése nélkül nem lehet, nem szabad. Nekünk, Nagybánya város polgárainak csatlakoznunk kell azon országos mozgalomhoz, melynek hullámgyürüi a legkisebb öntudatos magyar faluig is elhatottak, mely mozgalomban legnagyobb városaink hozzájuk méltó módon léptek a cselekvés mezejére. A magyar hazáért tennünk nem csak szabad, de kötelességünk is, nemzetiségi, felekezeti és pártkülömbség nélkül. Legyen most egy a vallásunk: a haza boldogsága; egy a politikai nézetünk: küzdeni a hon javáért, szabadságáért. Kétszeres az örömöm, hogy itt előttetek állhatok, mert hiszen azzal, hogy itt megjelentetek, megmutattátok, hogy szivetek azon lobogó felé vonz, melyet a nemzeti eszmék bajnokai bontottak ki s mely felett őrző szellem gyanánt ott lebeg a nagy Kossuth neve. Megmutattátok, hogy bár a haza sorsát intéző képviselőházba szabadelvű képviselőt küldtetek, e választásotokban nem a húsos fazekak körüli ólálkodás, de az igazi szabadelvüség vezetett. Veletek együtt megmutatta hazánkban sok választó kerület, hogy képviselőjének kormánypárti programmja nem azt jelenti, hogy a haza romlására Bécscsel alkudozzanak s a hatalom előtt csűszanak-mászanak. Ha képviselőink igazán kerületük érdekeit s nem személyes érdekeiket viselik lelkükön, tudniok, ismerniük kell nyomasztó anyagi helyzetünket s ha az ország lakoságának újabb milliókkal való megterheltetéséről van szó, akkor Ígéretükhöz képest alkudozniok nem lehet, nem szabad. Avagy mondjátok meg, nem éppen az újabb nagy terhektől való védekezés gyűjtött egybe benneteket e népgyülésre, mint jó hazafiakat? A nemzet már is roskadozik a nagy terhek alatt s most újabb milliókkal akarják megterhelni a nemzetet. A tiltakozó népgyülések mind egy-cgy jajkiáltások ez újabb terhek ellen. Szólj, beszélj a szememnek Ígért csodákról, a lelkemre váró gyönyörökről!- Az emberi nyelv egyetlen szava sem képes kifejezni a paradicsomi lét örökös csodáit. Még hogyha magad előtt képzelsz is olyan kertet, melyben a nyári nap legragyogóbb sugárral süt, a hol a virágok mind liliom ártatlanságu szüzekké változnak s a levegő illanó gyöngyökké: képzelődésed annyira elüt a fényes valóságtól, mint téli éjszaka a tavasz reggelétől! Még elképzelhetetlenebb előtted az a végtelen, örökös, változatlan öröm, mely beragyogja, áthatja lelkedet ama pillanattól kezdve, amint átléptél a fenséges küszöbön, amint elenyészhetetlen tiszta lánggá változtál. E szavak csak növelték türelmetlenségemet.- Siessünk, siessünk, szóltam. Már túl voltunk az első csillagokon, mikor észrevettem, hogy a felhő-léggömb megállt mozdulatlanul a végtelen űrben.- Mi baj ? kiálték.- Úgy látom, szólt az angyal, még nagyon nehéz vagy. Minthogy nem volt időm átöltözni az égi utazáshoz, nem volt mit levetnem a csólnak rácsozatán át. Az úgy sem használna semmit, szólt az angyal, kitalálva gondolatomat.- A fölszállásunkat akadályozó súly szellemi, nem anyagi. Ha fölebb akarsz jutni, mondj le nagyravágyásodról, a dicsőség, gazdagság álmairól, melyek a földi világ felé vonnak. Nehéz volt elfogadnom vezetőm tanácsát. Melyik költő nem ragaszkodik álmaihoz, melyek lelke elé festik az ünnepies fényben ragyogó Capitoliumot ujjongó tömegével, melyre varázsszerként hat költeményének nagyszerű dallama; az arany és gyémántpalotákat és templomokat, hol fiatal nőköltők kara dalolja a győztes dalnok dicséretét ? Hanem a paradicsom utáni vágyam fölülmúlta mindeniket. Végre ledobtam az árnyba, a megvetett föld felé büszkeségemet; a hírnév és a dazdagság reményeit és a rózsa- felhő-léggömb, mihelyt megszabadult e hiúságoktól, roppant gyorsasággal emelkedett ismét a csillagokon tuL III. Még nagyon messze voltunk a végső czél- tól. Szelíd, szende fény vont be, bájolt el. Elhagytuk a földi sötétséget; itt már a menyország kezdődött. Az ezüst fényben nagy csapata a szellemeknek vonult el előttem sápadtan, hallgatagon; i szárnyaik szele gyöngéden simogatta homlokomat, hajamat; a lég, mit beszivtam, édes varázsként ömlött, szivárgott ajkamon át tüdőmbe, szivembe. Oh, minő üdv várhat reám a mennyországban, ha már közelében s mégis oly messze tőle ilyen gyönyör fog el! De egészen nyugtalanul ismét észrevettem, hogy a léghajó megállt. — Úgy látom, — szólt az angyal, még nagyon súlyos vagy.- Nem mondtam le nagyravágyásomról, a dicsőség, gazdagság álmairól?- Igaz, csak hogy még szived mélyén alszanak bűnös szerelmeid emlékei; nem feledted el a szép bűnösök mosolyait, csókjait; e csendes fájdalom von téged vissza a földi világ felé.- Hogyan? Hát titeket is száműzzelek, gyöngéd szeretkezések, vágy nélküli ölelések emlékei? Titeket is elveszítselek édes suttogások gyöngéd visszhangjai a bágyadt éjjelen? Legyen! E kegyetlen áldozatot is meghozom, hogy méltó legyek a mennyországra; s ledobtam a fényen át alattam elterülő sötétbe gyönyöreitek emlékét, rózsa ajkak, fehér vállak, selyem-finom, sima keblek! S a léggömb azonnal emelkedni kezdett, mintegy az öröm elragadtatásával a mindig vakítóbb fény felé. IV. Oh minő látvány! Végre látom, látom a gyönyörteljes lét gyémánt kapuit; felettem van a mennyország s olyan közel! Földi szememben az ég ragyog vissza! Ki képes leírni e csillogást, e ragyogó káprázatot, mely félelmesebb egy óriási villám czikázásánál, gyönyörtelibb a fehér rózsa kinyílásánál? És távol a nyitott kapun át látom az átlátszó hópelyhek árnyában, csillagok ragyogásában párosán, egymás mellett a titokteljes vándorokat, a szép angyalokat és szebb nőangyalokat. Oh angyali Hymen édes ittassága, mindig tiszta ajkak örökös csókja, megismerlek újdonságok érkeztek czipők, kalapok, nyakkendők ---------------------------------zu?------ ===== es mindennemű divat-czikkekbol ===== RA DO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
