Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1903-04-02 / 8. szám

4 NAGYBÁNYA 1903. április 2. egy-két holdnyi területet is lángokba borítva. Az erdőégések gyönyörűen rémes látványosságot nyújtottak a késői est sötétjében s talán épen ez a látványosság ösztönzött némelyeket a gyújto­gatásra, mert lehetetlennek tartjuk, hogy az erdőégések mindennap épen alkonyattájban ismét­lődtek volna puszta véletlenből. A rendőrkapi­tányi hivatal most szigorú rendeletet bocsátott ki az erdőégések meggátlása tárgyában. Mind­addig, mig a száraz idő tart, az erdőben s az erdőnek közelében tüzet gerjeszteni, az össze­gyűjtött leveleket, gazt, almot elégetni tilos. Aki az erdőben tüzet talál, tartozik azt eloltani, ha pedig nem tudná, a tűzről tartozik a legközelebb lakó erdőőrt vagy a rendőrkapitányi hivatalt értesíteni. A tűzhöz kirendelt lakosság oltószerek­kel köteles az erdőégésnél megjelenni. A rende­let áthágóit szigorúan büntetik. Szegény özvegy asszony. Szegény özvegy asszony sorsa, ki minden támaszát, gyámolitó- ját elvesztette, még akkor is szörnyen keserves, ha az irgalmas Isten betegségekkel nem láto­gatja meg. Hátha még a betegség is ágyhoz szegzi, munkaképtelenné teszi ? Mi válnék -az i ilyen szánalomraméltó páriákból, ha a társada- j lom segítségükre nem sietne a megpróbáltatás nehéz óráiban? Egy igen szép,egy igen nemes tettről kell számot adnunk. Özv. Csurayné nemcsak teljesen semmi nélkül maradt ura halá­lával, hanem folytonos betegeskedése miatt a mindennapi száraz kenyerét sem bírta megke­resni. Iszonyú nyomorban sínylődött, mig akadt egy jóságos úri asszony, a ki nehéz sorsára, kétségbeesett helyzetére felhívta az úri hölgy­közönség figyelmét. Az adakozás megindult s csakhamar szép sikerre is vezetett. A begyült pénzen azután vásároltak a lábbadozó asszonynak egy szép kis sátrat, a sátorba mindenféle por­tékát s most özv. Csurayné hálás szívvel, tulboldogan árulgatja a piaczon a galandot, a gyüsziit, a czérnát stb. s nem győzi áldani jó­tevőit, kik őt, a beteges, gyönge asszonyt ilyen kenyérkeresethez juttatták. Midőn a jószivü ada­kozóknak a gyűjtés megindítója ez utón is kö­szönetét mond, köszönettel adózik a kitűnő ápoló­nőnek: G oldstei nnén ak is, ki nemcsak ápolta a szegény Csurayné t, de felépültével ő segí­tett a kis sátor felállításánál s ő vezette be uj kenyérkeresetébe. Főszolgabírói s árvaszéki ülnöki választás. Szatmárvármegye törvényhatóságai, é. május havi ' rendes közgyűlésében fogja betölteni a nagysom- kuti járás főszolgabírói s a központban meg­üresedett árvaszéki ülnöki állást, nemkülömben az ezen állások betöltésével esetleg megürese­dett egyéb állásokat. A nagysomkuti főszolga­bírói állás javadalma 2700 K törzsfizetés, 500 K irodaáltalány, 1000 korona utiáltalány, természet­beni lakás. Áz árvaszéki ülnök javadalma 2700 korona törzsfizetés és 500 korona lakbér illet­mény. A pályázatok az 1883. I. t.-czikben előirt minősítés igazolására szükséges okmányokkal felszerelve f. évi ápril. hó 25-ig adandók be Szatmármegye alispánjához. Dalestély. A nagybányai dalegyesület f. hó 13-án husvét másodnapján a Kaszinó-egy­let helyiségeiben tagdijilletményes estélyt tart a következő műsorral: 1. Dalünnepen. Them Károlytól. 2. Kurucz bordal. Káldy Gyulától. 3. Léni meg a három Béni. Humoros magán­kar. Szentirmay Elemértől. 4. Farsangi magyar egyveleg. Horváth Ákostól. Nagy sztrájk Szatmáron. Szatmárról távira- tozza tudósítónk, hogy ott az összes kömives és ácssegédek beszüntették a munkát. Az összes építkezési munkálatok szünetelnek. A sztrájkoló munkások száma mintegy négyszázra rúg, kik a Központi Szálloda udvarán tanyáznak. Ez ideig rendzavarás nem történt. Az iparhatóság békéltetési kísérlete eredménytelen maradt, amennyiben a munkaadók hallani sem akarnak a sztrájkoló munkások követeléseiről. A sztráj­koló kőműves munkások tiz órai munkaidőt köve­telnek óránkénti 32 fillér bér ellenében, mig a munkaadók csak 26 fillért akarnak fizetni s tizen­egy órai munkaidőt követelnek. A sztrájkolok tegnap délután bejárták a várost s az építkezések­nél levő összes állványokat lerombolták. A munkaadók már megtették a kellő lépéseket, hogy idegenből kapjanak munkásokat, de a sztráj­kolok el vannak határozva, hogy az idegen munká­sokat ha kell szépszóval, ha kell erőszakkal meg­akadályozzák a munkában. Uj magyar találmány. Kun István nagykárolyi lakos egy önműködő hordótápláló készüléket talált fel, mely feleslegessé teszi a hordók nagy vesződséggel járó feltöltögetési munkáját. A bor elpárolgása által előálló hiányt egy légmentesen elzárt üveg fedezi, melyből a hordó felső akonáján keresztül folyik be a bor a hor­dóba. A találmányról, melyre a feltaláló szabadalmat kapott, a szőlősgazdák igen nagy elismeréssel nyilat­koznak s a találmányt Pozsonyban díszoklevéllel is ki­tüntették. A készülék megrendelhető Kun István fel­találónál Nagykárolyban; ára 7 korona. Népgyülés a katonai javaslatok ellen. A tilta­kozó népgyülés, melyet pártkülömbség nélkül Nagybánya város választó polgársága rendez április hó 5-én, minden tekintetben igen impozáns­nak ígérkezik. Nem zajos lefolyású tüntetés lesz ez, hanem a törvényes keretek között a választó polgárság higgadt, imponáló állásfoglalása a törvényjavaslatok ellen, melyek szinte elvisel­hetetlen terhekkel sújtanák a nemzetet. A nép- gyülésből feliratot terjesztenek fel a törvényho­záshoz, melyet L. Bay Lajos képviselő fog a képviselőházhoz benyújtani. A százas bizottság, mely Szerencsy József vezetése alatt állandóan permanencziában van, nagy nemzeti szinü plaká­tokon a következő felhívást tette közzé: Polgártársak! Megmozdult az egész ország! Az egész nemzet mint egy ember áll szem­ben a hadügyi kormányzat követeléseivel! A militarizmus hallatlanul óriási terhei alatt máris roskadozik mindenki s most újabb vér és pénzáldozatot követelnek a nemzettől azon hadsereg részére, mely nyelvében, zászlajá­ban, érzelmeiben idegen a nemzettől. Élet- halál harcz az, mely a törvényhozás házában a katonai javaslatok körül folyik. Az élni akaró nemzet harcza,a militarizmus mindent elnyelő molochjával! És e harczban részt vesz az egész ország! Népgyűléseket tartanak minden­felé, az ország legkisebb községében is, hogy maga a nemzet egyeteme tiltakozzék a mili­tarizmus tultengése s a nemzetet gyökerében megtámadó követelései ellen. Nagybánya haza­fias közönsége sem nézheti összetett kezek­kel a nemzet élet-halál harczát. E nehéz időkben néma nem maradhat, mert nem párt­kérdés az, mely a küzdtérre hívja, hanem a nemzet életkérdése. Arról van szó, hogy most, midőn ezren és ezren vándorolnak ki véreink évente az országból, mert itt meg­élni nem tudnak, elbir-e a nemzet újabb száz milliónyi terheket! ? Nagybánya polgárai! Folyó év április hó 5-én, vasárnap d. e. 11 órakor tiltakozó népgyülést rendezünk a Főtéren, hogy mi is tiltakozhassunk s kérvényezhessünk a katonai javaslatok ellen. Jöjjetek el párt­külömbség nélkül mindnyájan e népgyülésre, hogy gyűlésünk minél impozánsabb legyen s méltó legyen Nagybánya város hazafias múlt­jához s hagyományaihoz. Gyülekezés április hó 5-én délelőtt 3/4 11 órakor a Lendvay-téren, honnan zeneszóval, zászlók alatt vonulunk a népgyülés színhelyére: a Főtérre. Polgártársak! Jöjjetek el pártkülömbség nélkül mindnyájan e népgyülésre, mert aki velünk tart, az a magyar nemzettel tart. Nagybányán, 1903. márczius hó 29-én. A százas bizottság. Itt említjük meg, hogy a rendező bizottság hol­nap, csütörtökön este hét órakor a Polgári Kör helyiségében gyűlést tart. , Az Uránia tegnap este tartotta meg első előadását egészen teltház előtt. Az angol élet került bemutatóra s úgy a magyarázó szöveg, mint a pompásabbnál pompásabb képek igen tetszettek. Bestiális gyilkosság. Nagy kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság történt Kisgércz szatmármegyei községben. A falu egyik deli szép legényét, a huszonhárom éves Bura Gábort volt szeretője biztatására éjszakának idején négy legény megleste s bestiális kegyetlenséggel meg­gyilkolta. A rémes gyilkosságról hal mii tudó­sítónk a következőket jelenti: Szvircsuk Mária özv. Pap Vaszilné csinos, szemrevaló menyecske Kisgérczen és háza állandó találkozó helye volt a gérczi legényeknek. Amolyan Bátki Tercsi-féle rossznyelvü menyecske volt, a ki boldog, bol­dogtalant megajándékozott szerelmével és a falu legényei bomlottak is utána, mert tüzes tekin­tetével, igéző mosolyával szinte eszét vette a legényeknek. Egy ideig Bura Gábor 23 éves jóképű, csinos legényt tüntette ki szerelmével és ez a viszony, úgy látszott, hogy tartós is marad, a mi természetesen nagy haragra gerjesztette a szép, fiatal özvegy házából kikopott többi legé­nyeket Bura Gábor ellen. Az özvegy és a Bura Gábor közötti szerelem azonban csak olyan múlandó volt, mint a többi és egy szép napon az történt, hogy Bura egyszerűen fa­képnél hagyta a menyecskét. Nagyon sértette az özvegy hiúságát a legény hűtlensége és véres bosszút esküdött ellene. Egy alkalommal négy udvarlója is mulatott nála, midőn a bosszút lihegő asszonynak eszébe jutott hűtlen szeretője és elérkezettek látta az időt sértett hiúságának megbosszulására. És gondolatát nyomban tett követte. A nála levő négy legényt: K i k ó Juont, Karába Mihályt, Czola Vaszilt és Herman Györgyöt mézes-mázos édes szavakkal rábe­szélte, hogy páholják el amúgy istenigazában Bura Gábort. A legények persze mindenre vál­lalkoztak. Az alkalom pedig nem soká váratott magára. Vasárnap délután Bura Gábor, a ki időközben elköltözött Kisgérczről, a szép özvegy szomszédságában lakó egyik rokonánál volt látogatóban. Az özvegy megtudta ezt s hirt adott a felbiztatott négy legénynek, hogy most elbánhatnak Burával, mert bizonyára késő este lesz, mikor onnan hazaindul a szomszédfaluba. Csakugyan késő estére járt az idő, midőn Bura Gábor útnak indult hazafelé. A legények hatal­mas dorongokkal felfegyverkezve meglesték. Kettő jótávolra előre ment, kettő pedig ugyan­csak megfelelő távolságról követte, úgy, hogy a kiszemelt áldozat nem is sejtette, hogy előtte is, utána is halálos veszedelem fenyegeti. Útja az erdőn keresztül vezette s midőn egész gya­nútlanul egy völgyszakadékba ért, a két első legény hirtelen elébe került és hatalmas kövekkel kezdték hajigálni. Bura felismerte régi harago­sait, észrevette a veszedelmet és gyors futásnak eredt, de vesztére, mert egyenesen az őt követő két legénynek karjaiba rohant. Ekkor neki fog­tak mind a négyen és a hatalmas dorongokkal addig verték a szerencsétlen Bura Gábort, mig utolsót lehelt. Bura Gábor összeroncsolt holt­testére másnap reggel akadtak az arrajárók és a bűntényt nyomban jelentették a csendőrség­nek. A megindított nyomozás csakhamar kide­rítette a tetteseket, a kik rövid faggatás után bevallották borzalmas tettüket. A tettesek és azok felbujtója, a szép fiatal özvegy most a halmii kir. járásbíróság börtönében várják to­vábbi sorsukat. Rövid hírek. Ip ári m u nk ásó k j utal máz ás a A debreczeni kereskedelmi és iparkamara területén öt darab száz koronás jutalmat fognak kiosztani. A juta­lomra pályázhat minden oly magyar állampolgár, ki legalább 15 éve ipari munkás s kétezer koronát kere­sete meg nem halad. A pályázati kérvények beadási határideje f. évi junius hó 30-ka. - A cser-erdő égése. A Szatmár város tulajdonát képező cser-erdő, mely 2-5 éves fiatal csemetékből állott, leégett. Való- szinü, hogy a tűz gyújtogatásból eredt. A kár a 6000 koronát meghaladja. Mindenki tudja, hogy a Mauthner-féle impreg­nált takarmányrépamag a legnagyobb termést adja, hogy konyhakerti magvaiból a legjobb fő­zelék és zöltség terem és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. Szóval a Mauthner-féle magvak a legjobbak, készletei a legnagyobbak j és árai igen olcsók. Nyilttér.*) Értesítés. Van szerencsém a t. közönség tudomására hozni, hogy a „Fonciére“ pesti biztositó intézet helyi főügynökségével megbizattam. Felhívás utján eszközlök élet-, tűz-, jég-, baleset-, betörés- szállitmány biztosításokat. Egyszersmind kérem az intézethez szóló összes dijnyugtákat és dij- kötelezvényeket nálam beváltani. Nagybánya, 1903. ápril hó 1. Tisztelettel Steinfeld Andor. *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a szerkesztő. Pártoljuk a hazai ipart! Legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon-, divat-, kézmű- és rövidáru-czikkekben Szappanyos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents