Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-19 / 6. szám
4 NAGYBANYA 1903. márczius 19. őseink. Ma pedig e szép hazának lelket, üdvöt, szabadságot és jogokat foglaltak hőseink. Magyar nemzet! Halld meg és vésd a szivedbe és soha, még a sírban se felejtsd el: márczius 15-dike, délelőtt féltizenkettőre!.. Nagy időszak ez a magyarok történetében. Többet tettek a szabadságért apáink e napon, mint hőseink kilenczszáz év alatt. Ekkor hulltak le a szellem bilincsei, a szolgaság béklyói. Akármi dicsősége fog is lenni még egykor a magyarnak, ennél nagyobb dicsősége sohasem lesz. Pedig óh addig, mig ez a nagy nap felsütött reád, mi voltál nemzetem?! Régi kórágyon egy súlyos beteg, a kit a szomszédok lestek éberen, mikor adod végső lélekzeted. Magyar nép! Testvéreim! Más nemzetek ezen a nagy napon egymás vérébe tapostak, a magyar nemzet pedig kitárt karokkal egymást öleié. Szabadságod kivivására kellett-e ennél fönsé- gesebb kezdet édes magyar hazám? Vívtál törökkel, küzdöttél tatárral, legyőzted a félvilágot; de ennél fényesebb, ennél ma- gasztosabb, dicsőbb győzelmed még sohasem vala. Üdvözűlt hősök! Szóljatok, mivel érdemelte e nagy munkát tőletek a nemzet? Hogy boldog tűzhelyeiteket, családaitokat és hitveseiteket elhagyjátok érte, hogy véretekkel és éltetekkel áldozzatok? Aztán megjelent a dicső nagy nappal együtt a szabadság angyala is lángoló pallosával édes hazánk felett. Sötét arczczal húzódtak félre elnyomóink, a magyar nép pedig örömtől részegen térdre borúit előtte, kezében tartva széttört lánczait. Oh, aztán a sötét ármány is megjelent s tettre ingerlé elnyomóinkat és haddal törnek reánk, ellenünk lázitva szomszédjainkat is. Tengernyi vészszel vagyunk köröskörül; de mi győzelmes csatákban diadalmaskodunk. S már fut az ellenség, a midőn vad csorda kezd beözönleni segítségére elleninknek. És a mi legiszonyúbb szivemnek: e vad csordát titkon magyar kezek vezérelték reánk. Aztán elfordult tőlünk a magyarok Istene, a mint meglátta e szentségtelen hazaárulást. S örök átkunk: a rút pártoskodás szörnyű képével érkezett táborunkba s viszályt támasztott vezéreink között. A kajánság győzött, - és a diadalmas világverő sereg lábaihoz rakta le fegyverét. A mi aztán történt, azt magyar szív fájdalom és könyek nélkül nem tudja mondani... Legjobbjaink elhagyták a hazát; s a bosszúállás rettentő démona szállt le hozzánk. Egymást eladva menekült a magyar.. Lánczokba verve félisteneink, kötéllel várta őket a bakó, kikre a harcz hevében az öldöklő halál nem merte kezét kinyújtani .... Vérpad, gyász, koporsó, siralom mindenütt .... Jertek vissza! jérték! . . . kiált egy-két bátor a bújdosók után; édes hazátokat, jó anyátokat ily árván magára hagyni nem szabad. Ha Istenetek van, jertek vissza! . . . . Aztán tiltva lön a honfifájdalom, nem volt szabad még könyezni sem . . . S mély sötétség borúit a hazára . . . Oh! ti, a magyar szent Golgotán vérzett dicső mártírjaink, engedjétek meg, hogy egy-két könyet ejtsünk mi, ily dicsőktől megfosztott, el- árvúlt unokák emléketek fölött. Nem titeket siratunk, nem titeket könyezünk, hanem sírunk az árulók vétkein; erőt, reményt s vigasztalást nyerünk az élethez éltetek emlékein. És ha lohadna honszerelmünk lángja, sírotok felé fordítjuk szivünk : s mindjárt elfog a szent hevület árja, mert nagy halottaink ti bennetek hiszünk! Ily hittel lelkemben: látom a sötét századok mohos sírjaiból felkelő mártírjainkat, a mint a jogtalanság gyászos lánczait csörgetik. Mert mindig megjelennek ezen a napon, megnézni, hogy akiért ők véreztek, meghaltak, váljon szabad-e, nagy-e, független-e a magyar? Fájdalom, nem egész szabad, nem nagy, nem független még a magyar nemzet. Ide látom a nagy Rákóczy dicső alakját, a mint buzdító szavával integet felénk: hogy a mit ők megkezdték, a nagy kezdetet, példájukon lelkesülve, ne hagyjuk félbe, hanem folytassuk és végezzük be egészen. Itt vannak hős leikeikkel közöttünk, itt járnak mindig e napon; itt dobognak sziveinkben, ők buzdítanak, ők tüzelnek, ők lelkesítenek e nagy nap fönsé- ges emlékére. S a lelkesülés e magasztos perczeiben szállj meg bennünket Árpád hős szelleme! Ki vezérléd őseink egykoron elfoglalni e sokat szenvedett dicsőfmagyar hazát. Ki vezérléd apáinkat is felszabadítani ősi örökünk a szolgaság súlyos igáiból: szállj meg bennünket, hogy ez ősök kiontott vérével megszentelt földön szent fogadást tehessünk, hogy a ránk maradt dicső örökséget, ha kell életünkkel is nemcsak megtartjuk, de azt joggal, erővel, szabadsággal és teljes függetlenséggel, gyarapítani is igyekszünk. És te Isten! magyaro,k Istene! tekints e sok sebből vérező hazára. Élesztd bennünk, fiaiban a tetterőt, tedd szilárdabbá akaratunkat, hogy e honért életüket is áldozó dicsőültek példáin lelkesülve, lerázzuk magunkról a vallás- és nyelv különbségéből eredő kicsinyes pártviszályt, hogy mint egy anyának édes gyermekei közös szeretettel egymást öleljük és azon legyünk, hogy nemzetünk felvirágozására mihez csak fogni akarunk, egyesült erővel végre hajtsunk minden kezdetet. Ne vedd le rólunk éltető szemeidet oh Atyánk! hogy valahányszor letekintesz ránk csillagos egedből : mindannyiszor boldognak, szabadnak, nagynak s dicsőnek lásd e szép magyar hazát! . . És most Deák Ferencz rövid imájával zárom be szavaimat, nem sok, csak három szó: Éljen a haza !!! A nagy verve-vel előadott, magas szárnya- lásu beszéd oly nagy hatást keltett, hogy Szabó tanárt perczekig éljenezték. Kedves meglepetés következett ezután. Programmon kívül Bonis Istvánné jelent meg az emelvényen s mély érzéssel elszavalta Jakab Ödön kitűnő költeményét: Márczius tizenötö- diké-t. Vállalkozását szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel honorálták. A szép ünnepély a dalegyesület éneklésével ért véget. Az áldomás. Az ünnepély lezajlása után a nagy közönség a díszteremben gyülekezett áldomásra. Mintegy kétszázötvenen foglaltak helyet a patkóalakban felteritett asztaloknál s T o r d a y főrendezőt dicséri, hogy az elhelyezés ezúttal a legszebb rendben történhetett meg. Az áldomáson képviselve volt városunk minden társadalmi osztálya s örömmel láttuk, hogy előkelő hölgyközönségünk is igen nagy számban jelent meg az estélyen. A felköszöntők sorát Tor day Imre, a Polgári Kör elnöke nyitotta meg kezében a szabadság ezüst serlegével, igen szép beszédben a szabadság, egyenlőség és testvériségre ürítve bilikomát. Szabó Miklós az Ifjúsági Kör nevében a Polgári Kört éltette; Szerencsy József az Ifjúsági Kör-re mondott áldomást, mely a mai impozáns ünnepélyt életre hívta. Révész János igen talpraesett beszédben agg honvéde- inket köszöntötte fel; Almer Lajos alelnök pedig szép szavakkal a magyar nőket, a magyar anyákat éltette. Az áldomáson részt vettek az agg honvédek is, kiket a város nevében Gell ért polgár- mester vendégelt meg. Dicsérőleg kell megemlékeznünk a kör gazdájáról : Gy alay Gyuláról, ki úgy szólván potom pénzért a legpompásabb vacsorát szolgálta föl s gondoskodott arról is, hogy a kiszolgálás mintaszerű legyen. Az áldomás a leglelkesebb hangulatban a kora reggeli órákig tartott. A nagybánya—felsőbányái vasútról. A mint megbízható forrásból értesülünk, a tervezett nagybányai — felsőbányái vasút építését még ez év folyamán, talán junius havában megkezdik. Ezzel egyidejűleg gyökeres átalakuláson megy át a szatmár - nagybányai vasút is, a melyet a mostani nehézkes gőzmozdonyok helyett motor-kocsikkal fognak ellátni. A motor-kocsik alkalmazása valóságos forradalmat jelent a vasutak életében. Főleg a kisebb igényű, rövidebb viczinálisokon, a melyeknek hagyományos lassúságát, drága voltát, nehézkes kezelését mintegy varázsütésre megszünteti. A motoros kocsik tetemesebben olcsóbbak a gőzmozdonyoknál, kezelésük kevesebb munkaerőt és anyagot igényel, a gyöngébb pályatestet kímélik és igy másodrendű vonalakon is gyorsabban hajthatók. Az arad —Csanádi viczinálison rég kísérleteztek vele s csak nemrégiben adták át teljes siker reményében a jövő forgalmának. Ez ünnepélyes alkalomkor a kereskedelemügyi miniszter is jelen volt, a mi egyértelmű e bevált újítás országos jelentőségével. Ha elképzeljük azt, hogy szatmári vonalunkon a menetsebesség gyorsítása, a kedvezőbb csatlakozás, olcsóbb viteldijjak mily nagy hasznunkra válnak s ezzel hanyatlásnak indult ipari és kereskedelmi életünk mily nagy lendületet vehet, úgy őszinte örömmel kell pártfogolnunk minden olyan eszmét, a mely e hasznos újítás megvalósítására vezet. A tervezett átalakítások szoros kapcsolatban állanak a felsőbányái vonal kiépítésével. Ha sikerül ez uj vasút, akkor létesíthetők a nagybányai vonalon is tervbe vett újításaink. Mindéhez azonban nemcsak a nagy tőkepénzesek vállalkozási kedve, a városok áldozat- készsége, hanem a nagyközönség méltányos eljárása is kívánatos. Ha a kisajátítás komoly akadályokba ütközik s az elveendő földterületek árát a vasút költségvetésében legnagyobb méltányossággal megszabott árakon felül srófolják, úgy szó sein lehet az építésről. Mert nincs s nem is lehet arról szó, hogy a földtulajdonosok potom áron vesztegessék el telkeiket a vasút czéljaira. Legyen meg az ő teljes kárpótlásuk; a földek méltányos ára és a szenvedett veszteség maximális összege. Ezen- fölül azonban ne erőszakolják követeléseiket, mert koczkáztatják a sikert s egy nagy horderejű vállalatnak létrehozását. HÍREK. ' Személyi hírek. Dr, Schönherr Gyula m. nemzeti múzeumi igazgató-őr f. hó 22-én, vasárnap városunkba érkezik, hogy mint a nagybányai muzeum-egyesület uj elnöke a választmánynyal a szükséges teendőket megbeszélje. Társaságában érkezik meg dr. Semayer Vilibáld hires ethnografus is, hogy vidékünkön a néprajzi gyűjtést megkezdje. — Dr. Káplány Géza szegedi kir. Ítélő táblai biró testvére: dr. Káplány Antal tanár látogatására városunkba érkezett. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Raff aj András m. kir. bányamérnököt Kapnikról Guradosiára helyezte át. Uj bíró. Szentpétery Ferencz volt besz- terczei törvényszéki jegyző, kit őfelsége a király a helybeli járásbírósághoz albirónak nevezett ki, városunkba megérkezett s hivatalos működését már meg is kezdette. Márczius tizenötödike. A históriai nagy nap évfordulóját áldomással ünnepelték meg a kath. legényegyesületben is, melyen mintegy negyvenen vettek részt. A hazafias beszédek sorát Kondor Sándor elnök nyitotta meg, igen szépen méltatva márczius idusának nagy jelentőségét. Akkor ünnepiünk csak igazán, fejtegette hatásos szavakkal, ha oltárt állítunk szivünkben a nagy eszméknek, dicső nagyjaink emlékezetének s a közöttünk élő roskatag honvédeket pedig tiszteljük és megbecsüljük. Utána Csókás Vidor mondott hazafias szép beszédet; majd Krizsán György, Kondor Sándor elnök édes atyját köszöntötte fel, ki 1848/49-ben huszonhárom ütközetben vett részt s vérét ontotta a hazáért. A lakomán a megadóztatott tosztok után 14 korona gyűlt be elaggott honvédeink javára, mely összeget Beregszászy Samu honvédegyleti elnöknek adtak át szétosztás végett. Budapestről írják lapunknak, hogy a Nagybányai Kör fényes ünnepséggel ülte meg márczius idusát. Az ünnepi beszédet Lukácsi György szigorló jogász tartotta. Felsőbányán a nemzeti ünnepen az ev. ref. templomban hálaadó istentisztelet volt, melyen Pártoljuk a hazai ipart[ Legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon-, = divat-, kézmű- és rövidáru-czikkekben = Szappanyos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház.)
