Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-19 / 6. szám
1903. márczius 19. NAGYBANYA 3 A zsarnoki önkényt Francziaország verte agyon a szolgaság letépett lánczaival. A franczia forradalom szele felvont vitorlákat talált Magyar- ország politikai élettengerén. Az uj eszmék előhírnökei egy Martinovich, egy Lovassy az emberiséget boldogító, a világ ábrázatját mégváltoztató eszmék mártírjaiként hulltak el. Jaj de hiába! A sir mélyéből is kitör a szárnyas gondolat, kivívja győzedelmét a föld felett, az ég alatt. Az eszmének csak magasztos lélek, alkotó erő, nagy férfiú kellett, hogy csodákat műveljen ! A magyarok Istene adott nekünk lánglelkü férfiakat, adta a legnagyobbat, a magyar nép atyját, Kossuth Lajost! ! ! Oh, áldd meg Isten a hont, melynek őt adtad, áldd meg a hazának szent rögeit, melyek a nagy lélek porhüvelyével vegyültek. Szellemét lebegtesd közöttünk, hogy a magyar áldó imádságban rebegje nagyjaink közt a legnagyobbnak, Kossuth Lajosnak nevét mindenha. Kossuth varázs hatása alatt mintha kicserélték volna a nemzetet, felébred százados álmából s nagyot, dicsőt akar teremteni. Ismertetve ezután márczius idusának eseményeit, igy folytatja beszédét: . . . Szerdai nap volt. A felkelő nap sugarai alig tudták átküzdeni magukat a fellegtorlaszo- kon, mintha a természet jelképezni akarta volna, mily nehéz győzni a világosságnak a sötétség felett. Az ifjak a közönségtől körülvéve, a bécsi forradalom kitörésének hírétől fellelkesedve hallgatják Jókait, ki lelkes szavakkal buzdítja a közönséget, hogy több századon át elrabolt jogait Európa többi államainak mintájára követelje boldogsága érdekében az Isten nevében. Előadja a 12 pontban foglalt kívánalmakat. Egyenlőség, szabadság, testvériség jelszavakkal végzi a lelkes éljenekben elhangzó beszédet. Mintha az ég szállt volna a földre, mikor a lánglelkü Petőfi kiált a nemzethez: „Talpra magyar hi a haza, itt az idő most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasz- szatok.“ Mintha a föld rázkódott volna meg, miikor e szavakra a közönség örömittasan felel: „A magyarok istenére eszküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk“. A nemzet talpra állt. Követelte jogait, a lelkesedés mindenkit elragad és még az nap ki lett viva a sajtószabadság. Az eszmék láng- kerekü szekere az igazság szolgálatába állott. A nép szavára megnyíltak a sötét börtönök, a nemzeti eszmék drága rabjai ismét felemelhették a szabadság porba tiport zászlaját. Ennyi a nap története! Ilyenek vívmányai, melynek áldását mi is érezzük. Haj, de az újszülöttnek vérkeresztséget készítettek ! A zsarnoki hatalom reszketett félelmében. A bécsi kamarilla felbujtja ellenünk a nemzetiségeket: horvátok, ráczok stb. mint keblen melengetett vipera fajzatok ellenünk keltek, megölni akarnak bennünket, megfojtani hálából a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért, melylyel őket magukhoz emeltük. Úgy volt elvégezve, hogy a sötétség fiai jobban szeressék a bécsi ólom-sulyokat és a kancsukákat, mint a magyar szabadságot. Ágyudörgés lett szabadságunk keresztelő igéje, vér ömlik fejére. De a szabadság el nem veszett, csak időlegesen bukott, mint Messiás keresztre feszittetett. A bécsi kormány őrök szégyenéből, a magyarság büszkeségéből, a 13 aradi vértanú véréből csak megtermékenyült a talaj, melyből ki kelt a szabadság fája, mit a csorda módra ránk zúdított^ idegen hatalom sem tudott megsemmisíteni. El magyar, áll Buda még! Édes hazám! Testvéreim! Mi igazán megbünhődtük a multat, jövendőt. De ezer éves múltúnk, küzdelmünk és szabadságunk záloga annak, hogy a jövendőt megérdemeljük. A magyar nem volt, hanem lesz, annak lenni kell! Isten áld meg a magyart! Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Lelkesedéstekben egyet ne feledjetek polgártársak, hogy csak úgy lesz miénk a jövő, ha múltúnkhoz hívek leszünk. Fel hát polgártársak! Jertek : „a magyarok Istenére esküdjünk, hogy rabok tovább nem leszünk.“ A beszéd végeztével lelkes éljenzés és taps hangzott fel az ünneplő közönség soraiban s az ünnepi szónokot számosán üdvözölték. A dalegyesület énekelte el ezután a Talpra magyar-t nagy hatással, mire a menet a Rákó- czy-induló hangjai mellett a legnagyobb rendben visszatért a Lendvay-térre, hol eloszlott. A Polgári Kör ünnepélye. A Polgári Kör ünnepsége este hat órakor kezdődött. A szépen díszített termeket a zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, a polgárság színe java. El lehet mondani, ott volt az egész város. Az ünnepélyt a dalegyesület nyitotta meg a Himnusz eléneklésével. A dalegyesület, mely hova tovább fényesebb jelét adja nagy haladásának, oly virtuozitással adta elő nemzeti imádságunkat, mely mindenkit meglepett. Zajos tapsokat arattak. Jeney Gyula, az arany ifjúság e rokonszenves tagja szavalta el ezután ez alkalomra irt „Honvédek“ czimű költeményét. esett, hogy többen ajálnkoztak modellül is. Ha valami kávéház előtt dolgoztam, rögtön fekete kávéval kínáltak és széket hoztak. Csak egyszer történt, hogy egy szék használatáért annak tulajdonosa két frankot kért, én persze szívességét csak egy öt filléressel honoráltam és daczára ennek, jó barátságban váltunk el. Gyakran festettem künt az arabs temetőben is, a mi inkább egy nagy virágos mezőhöz hasonlít. Mig én festettem, Biró Lajos növényeket és rovarokat gyűjtött és csak késő napnyugta felé jutottunk haza szállásunkra. így telt el pár hét kellemesen és telve számos apró epizóddal. Megérkezésünk utáni nap inasom mint örvendetes eseményt egy akasztást hozott hírül, j Késő este felkeresett, hogy ha ezt a látványosságot élvezni akarjuk, úgy másnap reggel 7 órakor menjünk Bardóba (egy félóra járás Tunistól). Mi mind a hárman megköszöntük a figyelmet, | de nem kívántunk belőle. Én nem, mert idegeimet kíméltem; Biró pedig — mint mondta - ! őt már ez nem izgatja. így bár otthon marad- j tunk, de még sem menekültünk meg egészen attól a látványosságtól. Pár nap múlva képes I levelező lapokon volt megörökítve az esemény. Ott, úgy látszik, egész mulatságosan fogják fel ezt a midenkitől megtekinthető nyilvános procze- durát. A bitófán ott függ a szerencsétlen és j vagy hat-hét különféle kötél csüng alá — akár j egy léggömbről — és mintha a kivégzés végrehajtásából mindenki ki akarná venni részét, többen nyúlnak a kötél után, sőt az egyik pláne a lábát fogja és csak úgy amatőrködésből még egyet ránt is rajta. Napközben gyakran benéztünk a bazárokba. Itt igazán jól mulattam. A mint beléptünk, a j szokásos fekete kávéval és finom czigarettákkal kínáltak; én mindazáltal nem resteltem a kért j árak egy negyed vagy gyakran egy ötödét I kínálni és tessék elhinni, legtöbbször jó sikerrel. ; Egyre kellett csak ügyelni, ha az ember nagy pénzzel fizet, szívesen adnak hamis ötfrankosokat vissza, amit azonban csengéséről könnyű megismerni. Egyszer egy szép arabs nyerget láttam; a kereskedő 40 frankot kért érte, én tizet ígértem, elváltunk a nélkül, hogy megegyeztünk volna. Másnap újból betértem hozzá és sok beszéd után 15 frankot Ígértem, sőt hogy nagyobb legyen a hatás, előmutattam egy húsz frankost. Pár percznyi gondolkodás után a zsebébe nyúl és egy öt frankost visszaad, az üzlet meg volt. Én megnéztem az ötöst, az gyanús volt! A földre dobom és egy cseppet sem voltam meglepve, hogy az csak kongott, de nem csengett. Visszaadtam és ő minden szó nélkül a legnagyobb flegmával adott 5 drb. egy frankost. Ezek már jók voltak. Különben a legkörmönfontabb ficzkók egyike volt az én kedves inasom. Ez az ember beállott volna hozzám akár heti 4 frank fizetésért is azon reményben, hogy százat majd elcsal tőlem amúgy szép szerével. Meg is próbálta, de Kairóban már megtanultam ismerni ezt a fajtájú arabsot és igy nem rajta múlt a balsiker. Egy alkalommal egy kávéház előtt dolgoztam és festés után benéztem magam is, bár délelőtt lévén, alig egy-két alak lézengett ott. Egy nagy kereveten, a mi rendesen csak egy gyékéA költeményből, melylyel igen nagy hatást ért el, mutatóba közöljük a következő két versszakot : Minden évben ünnepelek e napon, Nagy időknek nagy dolgait olvasom; Kik voltak a honvédek? Tán mint Csaba vitézei az égen Hadakoztak csak a tündér regében És a földön nem éltek . . . S e szép mesét lelkesítőül adták Szájrúl-szájra fiaiknak az apák; Mert az végre nem lehet - Mert ki látott rongyos ruha s fegyverben Ellenséggel, tízfélével is szemben Győzedelmi sereget ? A tetszészaj lecsillapulta után ismét a dalegyesület jelent meg a pódiumon; majd Szabó István tanár mondta el kiváló szónoki erővel ; gyönyörű alkalmi beszédét, melyet az alábbiak- ! ban szó szerint közlünk: Hazámfiai! Magyarok! A legszentebb és az emberi kebel legnemesebb és legdrágább kincsének : a szent szabadságnak oltára körül állunk e napon. Ez oltárra tegye le most az ifjú reménysé- J gének, fenkölt álmainak ragyogó gyöngyeit; a szűz dobogó keblének édes érzelmeit; az elmélkedő fő fönséges gondolatait, nemes elveit; a munkás pór arczának drága verejtékét, — s gyújtsák meg ez áldozatot mindnyájunk hon- szeretetének lángjával és hadd lobogjon,bátran, szabadon fel az ég felé, mint egykoron Ábel áldozatja — és mi emlékezzünk! 1848. márczius 15! Csillagsugárral van felírva ez az évszám Magyarország egére. Onnét le nem törülheti ezt többé soha senki! A rómaiaknál ez a nap márczius Idusa volt. Ma hullt porba a világhódító Julius Caesar összes nagysága a hős Brutusék vakmerő döfései alatt. Ma dőlt romba nálunk a szolgaság a mi halhatatlan hőseink elszánt döfései alatt. Ők azért szúrták le Caesárt, mert a szabad Rómát szolgaságba akarta ejteni; a mi vitéz Brutusaink pedig régi szolgaságból akarták édes hazánkat kiszabadítani. Az én szememben mi nagyobbak vagyunk. Ezen a napon tette meg a nemzet a biztos, határozott lépést a szabadság felé! Ezen a napon jelent meg a szabadság első percze, a nagy perez, melyért századokon keresztül sok magyar vértanú vére kiömlött, melyért epedtek apáink, melyért imádkoztak még álmaikban is. Európa minden népe haladt, boldogúlt, haladnunk, boldogúlnunk kellett nekünk is. Követelte jogait a nemzet, mert bízott önerejében, mert bízott az igaz ügy Istenében. A múlt homályából egy ezredév tekint visz- sza ránk. Akkor e hazának földjét foglalták el nyen van leteritve, észrevettem egy elég szép ! szőnyeget. Megakartam venni és rögtönöztem is egy tervet annak, keresztülvitelére ; mert : ha őszintén megmondom, hogy mi a szándékom, azt hiszik, a szőnyeg talán százakat megér és nincs reá mód, azt jutányosán megszerezhetni. Körülnéztem a szobában és elkezdtem vázolni, mintha a kávéházat akarnám lefesteni. Azután összepakoltam és kértem a kávést, nem adná-e el nekem azt a szőnyeget, mert nincs időm azt a helyszínén lefesteni, inkább megveszem és majd otthon folytatom a képet. Nem sajnálnék érte 8—10 frankot. Ő beleegyezett, csak még a bátyját kell, hogy megkérdezze; küldjék el délben, majd meglátja és válaszol. Inasomnak odaadtam a 10 frankot és megígértem, kap egy frankot tőlem, ha útja sikerrel jár. Rövid idő múlva visszatért, a szőnyeget magával hozva; sok hadonázás és beszéd közt tudtomra adta, hogy még három frankot a saját zsebéből reá kellett fizetnie, mert sehogy sem adták tízért. Én persze rögtön átláttam a szitán és bár a 3 frankot lefizettem neki, tisztában voltam vele, hogy becsapott. Végül pedig figyelmeztetett egy nagy lyukra a szőnyegen, majd elvégzi ő azt is, ismer egy asszonyt, a ki nagyon szépen tud szőnyegeket javítani, elviszi hozzá, Ő majd olcsón befoltozza. Tisztán emlékeztem reá, hogy mikor én azt megtekintettem, még semmi hibája sem I volt, csak ő útközben behasitotta, hogy a foltozó asszonytól is kapjon valami proviziófélét. Másnap különben azt is biztosan megtudtam, hogy a szőnyegért csak 10 frankot fizetett. Grünwald Béla. 9Eiesenbach Gyula órás úgyszintén mindennemű aranyés ezüstnemüek a legjutányosabb árak mellett kaphatók és ékszer-üzletében Nagybányán, Főtér. Óra- és ékszerjavitások jutányos ■ ■ árba számíttatnak I
