Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1903-03-12 / 5. szám

4 1903. márczius 12. NAGYBÁNYA A minap névnapon voltam egyik barátnőmnél, hallottad volna, hogyan beszéltek itt egymással a fiatal urak a fiatal leányokkal! A mag a, hallja, adj a-féle szellemes megszólítások csak úgy röpködtek a leve­gőben s az egyik árbocztördelőszélvész urfi nagy ka- czagva mondott el valami kétes értékű históriát az egyik leánynak. Ez vállára ütött „ J a j b e szemtelen!" kiáltással s mindjárt el is mondta az anekdotát egy-pár kiváncsiaskodó hölgynek. S a mikor az az adomázó ifjú látta a hatást, mit előidézett, olyan büszke tekintetet vetett a társaságra, mint a melylyel Árpád néz az előtte hódoló szlávokra Munkácsy képén ! S a milyenek a férfiak, olyan a világ és a tár­sadalom is, melyben élünk. A saját kényelmükre ren­dezték be nemcsak a társadalmi, de még az erkölcsi világot is. Fölséges, nagyszerű egy társadalom, mond­hatom. Egy iskolás fiúnak több szabad, mint egy huszonnégy éves leánynak s egy serkedző bajuszos ifjúnak több, mint egy harmincz éves asszonynak. A leány egész életén át rabszolga : a dada, a nevelőnő, az iskola, az illem, az erkölcs, a társaság rabszolgája. Az apai kéz hatalmából a férj hatalmába megy át. Szabadsága ott kezdődik, hol az élete végződik. A férfi ? Már a pólyában: született sas. A mig fiatal ficz- kándozhatik, kapálózhatik, mint egy csikó. „Légy vig; élj mig fiatal vagy; tombold ki magad; a jó bornak idő kell, mig kiforrja magát!“ S az urfi virágról virágra száll lepke módjára s mikor haja fogy, egészsége fogy, s potroha nő : akkor kikeres magának egy telekkönyvi számot s nagy kegyesen rábízza magát további gon­dozás végett egy fiatal, tapasztalatlan, üde és romlat­lan leányra. Hát én, édes Mariska néni, nem akarok sem telekkönyvi szám, sem betegápoló lenni. S várok még az én „Több sincs királyfim“-ra, — várok, ha kell, az Ítéletnapig is! Utóvégre az élet nagy szerencsejátéká­ban nem mindenkinek száma jön ki főnyereménynyel s az intézetben megtanultam, hogy az élet legfőbb java nem az úgynevezett boldogság, hanem a munka, a mások boldogitása és szeretete. Téged pedig szeret­lek, hiszen nekem te szegény édes anyámat pótoltad kicsiny gyermekkorom óta ! Csókolom a kezedet, sze­rető ; Klárikád.“ Eddig a levél. Ha indiszkrécziót követtem volna el, ezer bocsánat. Adorján. IPARÜGYEK. Az asztalos iparosok szakosztálya. Előző számunkban részletesen foglalkoz­tunk azon kiváló előnyökkel, melyek az asztalos iparosok szakosztályának megalakításából vár­hatók. Kilátásba helyeztük, hogy ha az asztalos iparosok készek saját boldogulásuk érdekében némi áldozatot hozni, úgy az iparügyi kormány sem fog elzárkózni attól, hogy a szakcsoportot segélyezze. Ma már kezünkben van a kereskedelem­ügyi miniszter leirata, melyben megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az asztalos iparosok tö­mörülni akarnak s az államsegélyt is kilátásba helyezi. Igaz, nem oly nagy mértékben, mint j azt az iparosok kérték, de kezdetnek a nyuj- i tandó államsegély elég biztató. Ha az asztalos j iparos szakosztály mindjárt nem is valósítja meg j azt a nagy konczepczióju tervet, melyet mi nyújtottunk s ha szerényebb eszközökkel is igyekszik a helyzeten segíteni, már nagy lépést tett az előhaladásban. A kipróbált szövetkezeti és szakosztályi működés fogja azután biztosítani azt - mint a miniszteri leirat is jelzi, - hogy a szakcsoport működését a legszélesebb alapra helyezze. Az örvendetes miniszteri leirat igy hangzik: Múlt év 2874 szám alatt kelt felterjeszté­séből, illetve annak mellékleteiből megelége­déssel vettem tudomásul, hogy a nagybányai asztalos iparosok közül egyelőre 16-an érdé- | keik védelme szempontjából szövetkezetbe i tömörülni, illetőleg az 1898. évi XXIII. tör- : vényczikk értelmében megalakult nagybányai ipari hitelszövetkezet keretében az asztalos ipari szakcsoportot megalakítani, helyesebben j az országos központi hitelszövetkezet által ! régebben megalakított ezen szakcsoportot életre kelteni hajlandók és e czélból 150 da­rab 50 koronás részjegyet jegyeztek 7500 korona értékben. Hajlandó is vagyok e szakcsoportot a ren­delkezésemre álló eszközök korlátain belül a szokásos módon állami támogatásban része­síteni, azonban tervüket, a mennyiben az butoráru-csarnoknak, nyersáru raktárnak és szövetkezeti közös gépműhelynek egyszerre leendő felállítására irányul, nem helyeselhe­tem s azt oly nagy arányokban, mint a szak­csoport kéri, nem támogathatom. Egyrészt ugyanis a szövetkezeti szakcso­portnak az anyagi ereje nem elégséges ily nagyszabású terv keresztülvitelére, másrészt az ily terv megvalósítása kipróbált szövetke­zeti működést s gyakorlati tapasztalatokat igényel, melyek ez ideig még nem állanak rendelkezésre. E mellett az állam részéről a szakcsoport oly nagy áldozatot igényel, a mely az érde­keltek részéről hozandó áldozattal nincs is arányban. Ennélfogva az országos központi hitelszö­vetkezetnek az ügyben elém terjesztett véle­ményét magamévá téve, a nagybányai aszr talos iparosoknak a létesítendő asztalos ipari szakcsoport keretén belül egyelőre csupán butoráru-csarnok létesítését ajánlhatom, a mely a tagok kész áruinak eladásával fog­lalkoznék, másrészt pedig a tagoknak a be­szállított kész áruk arányában előleget adna. A nyersanyag beszerzése egyelőre a költ­séges anyagraktár létesítése helyett, a neve­zett intézet véleménye szerint szövetkezeti utón legczélszerübben akként oldható meg, ha a szövetkezeti vagy szakcsoportbeli ta­gok egy vagy több fakereskedővel szállítási szerződést kötnek meg oly irányban, hogy előre megállapított minőségű faanyagokért, melyeket kizárólag az illető kereskedőtől vennének, minő árakat kötelesek fizetni, illetve mekkora bevásárlási hitele lenne az egyes tagnak az illető fakereskedőnél. A mennyiben az asztalos ipari szakcsoport egyelőre kizárólag a jelzett keretben kíván működni, úgy hajlandó leszek annak részére a jelzett üzletrészek arányában tárczám 1903. évi hitele terhére feltételesen visszafizetendő és raktár berendezésére még külön egyszer- smindenkorra szóló mérsékelt összegű segélyt engedélyezni. E segély mérve és módozata felett akkor fogok határozni, ha a szakcsoport ez iránti kérelmét az országos központi hitelszövet­kezet véleménye kíséretében elém terjesz­tette. A szakcsoport által tervezett közös gép­műhely részére engedélyezendő gépek ado­mányozása tárgyában csak akkor fogok ha­tározni, ha a szakcsoportnak az árucsarnok és a nyersanyag beszerzése körül 2 — 3 éven át kifejtett eredményes működéséről meg­győződtem. A miniszter helyett Dr. Wicken­burg államtitkár. !' 's Midőn a miniszter nagy jóakaratáról ta­núskodó leiratát iparosaink figyelmébe ajánljuk, jelezzük,' hogy a leirat értelmében szervezendő szakosztály megalakítása ügyében már a legkö­zelebbi napokban megtörténnek a kezdeményező lépések. HÍREK. Szenélyi hírek. Dr. Scljönherr Gyula múzeumi igazgató-őr e hó végén Rómába utazik a nemzetközi történelmi kongresszusra, melyen a Magyar Nemzeti Múzeumot képviseli. — S e r é d y Géza csendőrőrnagy Kassáról nehány napot városunkban töltött, mely alatt csendőrségünk felett szemlét tartott. Elsárgult foliánsok. A szabadság dicső­séges nagy napjának évfordulóján mély megilletődéssel, kegyeletes érzelmekkel fogadunk mindent, melyek összefüggésben vannak ama csodásán nagy idők esemé­nyeivel. Elsárgult foliánsok akadtak ke­zünkbe :aP es ti Divat lap és Életképek 1848-iki márcziusi számai. Hogy megvi­selte az idő a tépedt, elsárgult lapokat, melyek nemcsak ama legendás időkben élesztgették a hazaszeretet tüzét, de ma is varázslatos erővel hatnak a késői nem­zedékre. Kedves szolgálatot vélünk telje­síteni olvasóinknak, midőn ez elsárgult foliánsokról kiírjuk s tárcza rovatunkban közöljük a magyar irodalom e három büszkeségének: Vörösmarty, Garay és Jókainak gyönyörű műveit, melyek ama napokban születtek és láttak napvilágot, melyek évszázados, vértengerbe fuló küz­delmek után egy bűvös, csodaszép haj­nalon kardcsapás nélkül életre hívták a I magyar szabadságot. Meszlényi püspök köszöneté. M e s z 1 é n y i Gyula megyés püspök a következő levélben köszönte meg a város tanácsának v. b. t. taná- j csossá történt kinevezése alkalmából tolmácsolt j üdvözletét: Tekintetes Polgármester Ur! Belső titkos tanácsossá történt legkegyelmesebb kinevez- tetésem alkalmából a Nagybánya város tanácsa nevében tolmácsolt jókivánatokért fogadja tekintetes Polgármester ur és közölje, kérem, a városi tanács érdemes tagjaival is hálás köszönetemet. A kitüntetésem feletti örömnek e megtisztelő kifejezése még közelebb hozta szivemhez Nagybánya városát, melynek jóléte i és fejlődése iránt eddig is meleg érdeklődés­sel viseltettem; őszinte örömmel fogom látni ezentúl is e szép városnak jólétben való elő- haladását, a mit szívből kívánok. Szatmárit, 1903. márczius hó 2-án. Meszlényi s. k. szatmári püspök. Márczius tizenötödike. Virágfakasztó márczius idusát hazafias lelkesedéssel és szokatlanul nagy arányú ünnepséggel üli meg városunk közönsége. Az ünnepségek rendezését elismerésre méltó kezdeményezéssel az idén az Ifjúsági Kör vette kezébe sa Polgári K ö r ünnepélye impo­záns módon kibővült az Ifjúsági Kör ünnepé­lyével, mely a Főtéren fog lefolyni. Az utcza- sarkokon óriási, nemzeti szinü plakátok hívják fel a közönség figyelmét a hazafias ünnepségekre, magasztos szavakkal hirdetve, hogy miért ünne­pel a magyar nemzet e napon. Az ünnepség istentiszteletekkel, veszi kezdetét. D. e. 81/* óra­kor az izraeliták tartják a hálaadó istentiszteletet; 9 órakor a ref. templomban lesz a két protes­táns felekezet istentisztelete, melyen az ünnepi beszédet Révész János lelkész mondja; ugyan­csak 9 órakor a gör. kátholikusok templomában, 10 órákkor pedig a r. kath. plébánia templom­ban tartanak ünnepélyes istentiszteletet. Délután 4 órakor a Polgári Körtől a közönség a bányász zenekar hangjai mellett a Főtérre vonul, hol az ünnepély a Himnusz eléneklésével veszi kezdetét. Ezután Farkas Jenő ügyvédjelölt szavalja el a Talpra magyart. A dalárda hazafias éneke után Szabó Miklós lelkész tart ünnepi beszédet. Itt az ünnepély a dalárda éne­kével ér véget. A P o 1 gá r i Kör ünnepélye ö órakor kezdődik. A Himnusz eléneklése után Jeney Gyula szavalja el saját alkalmi költe­ményét, mig az ünnepi beszédet Szabó István tanár tartja. Végül a nagy közönség a dalárda vezetése mellett elénekli a S z ó z a t-ot. Az ünne­pély lezajlása után társasvacsora lesz, melyen a szabadság serlegével az áldomást T o r d a y Imre elnök mondja. A rendezőség lapunk utján is fel­kéri a háztulajdonosokat, hogy a nagy nemzeti I ünnepre házaikat fellobogózni szíveskedjenek. * A gimnáziumi „Petőfi Ön képző Kör“ vasárnap délelőtt 11 órakor a gimnáziumi torna- csarnokban az 1848 márczius 15-iki nagy ese­mények emlékére diszgyiilést tart, a következő programmal: 1. „Talpra magyar!“ Énekli az ifjúsági műénekkar. 2. Megnyitó beszéd, elmonja Bencsik János önképzőköri vezető tanár. 3. „Talpra magyar !“ szavalja Papp Dezső Vlll-ad oszt. tanuló. 4. Ünnepi emlékbeszéd. Tartja Kiss Sándor VIII.-ad oszt. tanuló, az önképzőkör tit­kára. 5. „Szabadsághoz“. Szavalja Harausz Gyula VII-ed. oszt. tanuló. 6. „Szózat“. Szavalja Ossán Gábor VII-ed. oszt. tanuló. 7. „Nemzeti zászló“ énekli az ifjúsági műénekkar. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye tavaszi gyűlését f. évi április hó 7-én és 8-án városunkban fogja megtartani Degen féld Sándor gróf főgondnok és Ben­csik István főesperes elnöklete alatt. Papolczy Károly szatmárhegyi lelkész ez alkalommal fogja Pártoljuk a hazai ipart! Legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon-, = divat-, kézmű- és rövidáru-czikkekben = Szappauyos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents