Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-12 / 5. szám
I. évfolyam. 1908, tcxx ár os* ixa. ss la. <3 12. 3-ili. szám. * TÁUSAÜALMI ÉS S2ZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Magjslenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendJ|s,«^..A Legendás idők hajnalhasadása, szabadságra ébresztő fuvalomtól átlengett ünnepnapja a magyarnak — légy üdvözölve! Jövel, ringasd el lelkeinket tündéri álomba, vidd át e sivár kor rút valóságából a szent ábrándok örökszép honába. Hadd felejtsük el a létezőt, töltse be lelkünket az álmodott, a meg nem valósult. Szabadság légkörében szárnyaló képzelet ! Szárnyad csattogása legyen lelkünk andalító zenéje, álomba ringató dajkadala e napon. . . . Mert nem lehet ébren lelkesedéssel gondolnunk reád, te magasztos, csalfa márcziusi hajnal! Nagyot, sokat, mindent Ígértél a magyarnak, mint bűbájos tündér rajongó, ifjú kedvesének. Lázban égő szeme előtt ragyogtattad a legdrágább földi kincset, olthatatlan vágyat oltottál szivébe e kincs után — aztán kikaczagtad a rajongót, eldobtad a kincset,^ hogy keresse az elvakult szerelmes. És az, szivében a csalódás éles tövisével keresi ötvenöt hosszú esztendő óta. Vájjon megfalálja-e valaha? A kincs neve: szabadság. Politikai, szellemi, erkölcsi szabadság. A magyar keresi mind a három alakban ; még nem találta meg egyikben sem. Egyiket a másik kettő nélkül nem is találhatja meg, mert a kincs egy. Mikor jön el a kor, mely méhében hordja e hármas egységet? Ki tudná megmondani? * A mai kor nem az: ezt látja, érzi minden öntudatos hazafi. A napi politika, mely csak a vérmes gondolkozásuak szemében nagyjelentőségű küzdelem: oly sivár, oly meddő és kicsinyes, hogy ka- czagásra késztetne, ha e kaczagás a tehetetlenségünk miatt érzett keserűség zokogásába nem fulna. Nemzeti függetlenség, te szent ideál, ott lebegsz-e a pártok és felekezetek rút huzavonája felett? Nagyon magasan helyezted trónodat, mert I itt alant édes-kevés szem lát, még keve- j sebb kar tör feléd. Önzés, múló hatalom- ; vágy nyűgözi le legjobbjaink lelkét. Hol van a megváltó, ki szétüssön e I kufár nép között s lángeszével, minden- i ható kezével a hozzád vezető utat meg- I nyissa előttünk? Hát te szellemi önállóság, hol bujdosol, hogy a magyarnak alig jut belőled? Büszkén hirdetjük a magyar szellem termékenységét, gazdagságát, a mit ugyan magunkkal is bajos elhitetnünk, mások meg épen nem tudnak róla. Irodalmunk külföldi utánzat, a nemzetit ma jóformán csak a letűnt nagyoknál találjuk meg. Olykor fel-feltünik szellemi életünk egén egy-egy nemzeti színben ragyogó csillag. Ne hidd, hogy állócsillag — meteor csupán. Színét hamar változtatja, mert úgy talán jobban is tetszik a nemzeti érzékét elveszített tömegnek. Meddig kell vájjon várni a napra, mely nem kölcsönkét fénynyel árasztja el szellemi életünkjje- borult egét? És te erkölcsi tisztaság, jó magyar erkölcs, téged hol keresselek? Mert e szép hazában ma nincs számodra hely. Csalás, sikkasztás, hazugság, rágalom, pa- ráznaság, a fajtalanságnak régen talán ösmeretlen, undok nemei dúlnak a társadalom testén, nincs érintetlen osztály, fent és alant eláradt a vétek. Vagy hát ebben is versenyezni kell a művelt külfölddel? Félek, magyarom, hogy e versenyben dicstelen diadalra száguldasz! Hol vagytok, tiszta családi élet, a maga tisztességére büszke, a másét megbecsülő magyar egyenesség ; hol vagytok ma, a becstelenségek korszakában, mikor a becsület fogalmát nemhogy az életben megvalósítani, de még papiroson meghatározni sem tudják . . . * Álmodni akartam. Nem az én hibám, : hogy nem tudok. Ábrándozni szeretnék a múlt dicsőségén s a helyett a jelen romlottságán kesergek. Talán nem egyedül. S ez adna némi vigaszt. Oh, ha ez az egész nemzet felébredne álmából egy ily napon s a dicső emlékek fölött tartott sallangos szónoklatok helyett a valóság- tudatában tettre kelne mint egy ember : az volna a szabadság igazi ünnepe! Ugy-e, hogy ez már aztán valóságos álom ? * A „Nagybánya“ tárczaja, Szabadsajtó. Kelj fel rabágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel, érzés, mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jöjjetek ki lánczravert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot. S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. (Pesti Divatlap, 1848. márezius 13. sz.) Vörösmarty. Szabadságdal. Légy üdvözölve : szent szabadság ! Te szép menyasszonyunk! Érted dobog szivünk verése, Érted, ha kell, vérünket adjuk, Vérünket s meghalunk! Igázva voltál s eltapodva, Széttéptük lánczidat, Repülj magasra hófehéren, Csattogtasd győzelem-zászlóként Csattogtasd szárnyidat. Soká feküdtél koporsóban, Repdess most szabadon! Mi betemetjük addig a sirt, Hogy fel ne ássa soha többé Soh’ semmi hatalom ! S ha tiszta lesz szennyétől a föld S oltárunk állni fog : Oh, szállj közénk s maradj közöttünk, Maradj jegyese hő szivünknek, Mely éretted dobog. lm összetépett lánczaidra Istennél esküszünk: Miként magunkhoz, hozzád hívek, Hozzád, szerelmünk, szent szabadság, Örökre hűk leszünk i Mindnyájan egyért, minden egyes Mindnyájunkért kiáll : Nincs párt közöttünk, sem hasontás, Nincs mától fogva magyar átok: Temetve a viszály! Mint Árpád és Hunyad’ csatáztak, Vívunk oltárodért; Mint Zrínyi és Losonczi haltak, Ontunk, ha kell, vért sziveinkből Meleg, szent honfi vért. Légy üdvözölve, szent szabadság ! Isten, tekints reánk ! Áldd meg miért hozzád e nép esd, Áldásoddal nagy és dicső lesz Szabad magyar hazánk ! (Pesti Divatlap, 1848. márezius IX az.) Garay János. Nőszabadság! A szabadság órája ütött. A világ megváltozott ! Verjétek le a bilincseket, nyissátok meg a börtönöket, mondjátok meg a rabszolgáknak : hogy a szabadság órája ütött! A világ uralkodó bálványainak oltárán kialudt a tűz, áldozzon mindenki saját keble istenének. A lélek szabad, a gondolat kimenekült földalatti börtönéből, melyben a hazugság tisztelői fogva tartották s most röpülni fog szabadég alatt szabad szárnyaival s tisztelni fogja az igazságot. Legyen világosság! Jaj azoknak, kik most uralkodni akarnak, kik fejüket felemelik, hogy mást lenézzenek; kik az Isten arczát viselő lények közt külömb- séget akarnak tenni; kik az ártatlant üldözik! A szellem fegyvere égő pallos, mely védelmére kel az üldözöttnek, pártfogása alá veszi a gyöngét s sújtani fogja az üldözőt, a bitort. A mindenható szellem! Jaj azoknak, kik ellen fegyerét felemeli. De áldás azokra, kik szent zászlaja alá esküsznek s föllelkesülnek arcza tündökléseitől. * Hazám hölgyei! Polgártársnőim! Uj időket élünk! Márezius tizenötödikén mindnyájan másodszor születtünk. Ébredjetek fel a szabadság reggelére ti is! Mikor márezius tizenötödikén, a szabadság reggelén a küzdők mellére lelkesült nők tűzdelték föl az első kokárdát; mikor a szabadság első jelszavát nők szegezték ki ablakaikba s lobogói-
