Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-18 / 19. szám
1903. junius 18. 3 NAGYBANYA az egész Limpegye-patak pedig a bukógátnál 674mil-ert, tehát a szükséges v izmenny iségnek egy harmad át, nem is véve tekintetbe azt, hogy a vízmennyiség száraz időben harmincz köbméterrel alászáll. Szükséges tehát, hogy felfogjuk a Limpegye-patak harmadik ágát és a Jidova- patakot. Ezen összefogdosott viz, mely ép oly jó és kifogástalan, mint a Limpegye-patak más felfogott ágai, együttesen szolgáltatni fogja a szükséges vízmennyiséget s felfogva közvetlenül a fernezelyi kálvária felett, zárt árokban vezethető a Ravasz-patakkal szemben levő Éhhegyre, hol a vízszűrő felállitható.Ezzel a vízvezeték tekintettel arra, hogy az eredetileg a forrásoktól számított hetven atmoszferáju s négyezerméter hosszú csővezeték építésének szüksége elesik s csaknem egészen az Éhvölgyig zárt árokban lesz vezethető, az előirányzott 340.000 korona összegnek alig egy harmadába, fog kerülni s az előirányzott költségnek megmaradt fölöslegéből keresztül lesz vihető a csatornázás is, mely nélkül a vízvezeték el sem képzelhető. E javaslatunkat melegen ajánljuk figyelmébe a kiküldött szükebbkörü bizottság mélyen tisztelt elnökének s tagjainak. É. f Óvári Frigyes. • Junius 15. Megrendítő csapás, mély gyász érte városunk egy nagy kiterjedésű s általános tiszteletben álló családját. óvári Frigyes m. kir. posta és távirda hivatali főtiszt Áradon, hová ezelőtt egy évvel helyezték át, öngyilkosságot követett el. Az aradi vértanuk vesztőhelyén revorverrel halántékon lőtte magát s azonnal meghalt. A megrázó tragédiának hire városunkban általános megdöbbenést s mély részvétet keltett, hiszen körünkben mindenki ismerte az életerős, örökké vidám kedélyű főtisztet. Hosszú éveken át lakott Nagybányán s innen is nősült, feleségül véve özv. Bányay Károlyné leányát: Ilonát. A társadalmi éietben szerepet nem igen játszott, mert mint kötelességtudó, minta hivatalnok s szerető, gondos családapa hivatalának és családjának élt. De azok, kiket baráti kötelékek fűztek a boldogulthoz s őt közelebbről De már ennek nem adnak semmit sem. Szé- gyelje magát, hogy még pénzbeli jutalmat is vár. Hát ez a lovagiasság ? Ez az áldozatkészség ? Hát ezt várták tőle ? Ilyen módon elnémítják ugyan ezt a fiatal embert, de a pénzből már csak száz harmincz forint van. Azon nem lehet arany babérkoszorút venni; de hiszen az tulajdonképen mindegy, a megtiszteltetés épen olyan, ha ezüstből van is. Megállapodtak hát abban, hogy ezüst koszorút vesznek. Nyolczvan forintért kapnak egyet. Nem lesz ugyan valami nagy, a százas bizottság tagjainak neve sem lesz leveleire vésve ; de az nem baj, az úgy is csak hiúság lett volna. S a fődolog, hogy még ötven forint meg is marad, a nőegylet egyéb nemes czéljaira. Az az ötven forintot el is költik mindjárt pgyéb nemes czélokra. Az ezüst koszorú dolgát azonban jobban meg kell fontolni. A polgármesterné visszatér régi indítványára, csakhogy némi módosítással. Ha már nem vehetik meg a költő születési házát, legalább festessék le. Egy művészi kép értékesebb, mint egy ezüst koszorú s a költőnek bizonyára kedvesebb emlék lesz. Ugyan mi lehetne, a mi szülői házzal fölér ? Viharos lelkesedéssel fogadta el a gyűlés ezt az indítványt s mindjárt föl is kérték a polgári leányiskola rajztanárát, hogy a nemes czél iránti kegyeletből nem volna-e hajlandó díjtalan megfesteni azt a képet ? Mit a derék férfi, ha nem akarja, hogy gyalázatos kapzsisággal vádolják, természetesen örömmel el is vállal. Ily módon gondoskodva lévén méltó emléktárgyról, a koszorú már fölöslegessé vált s azt a tervet egészen elejtik. Hiszen koszorút kaphat a költő akárhonnan, de születési házat csak Kacsándról kaphat s azt díszes keretben, lelkes levél kíséretében el is küldik neki. ismerték, mint embert is szivjóságáért, korrekt, foltnélküli jelleméért s szinte páratlanul álló becsületességeért nagyra becsülték. Annál feltűnőbb a fővárosi lapok ama híradása, hogy Óvári ellen apró hivatali sikkasztás miatt indítottak fegyelmi eljárást s e miatt dobta volna el magától az életet. Nekünk, kik a boldogult tragédiájának minden előzményét ismerjük, nemes kötelességünk, hogy a halott emlékét megvédelmezzük minden gyanúsítástól. Tény, hogy Óvárit némi hivatali szabálytalanságok miatt fegyelmi utón megbüntették s büntetésből a IX. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba degradálták, de hogy Óvári sikkasztott volna, az nem felel meg a valóságnak. Mert ugyan józan észszel ki merné föltenni egy rendezett viszonyok között élő posta főtisztről, hogy egy korona hatvan fillért sik- kaszszon s ily összegért áldozza fel becsületét, életét ? Ki merné ezt feltételezni egy oly jellemes emberről, ki tizennyolcz évre terjedő hivatalos- kodása alatt százezrekkel dolgozott és soha egy fillér sem veszett el a kezén ? Aki közvetlen halála előtt az öngyilkosság sötét elhatározásá- I val a szivében remegő kézzel Írja, hogy inkább I akar becsülettel meghalni, mint becsület nélkül I élni ! Végzetes tévedésről vagy félreértésről lehet csak szó, de e végzetes tévedést úgy tárgyalni, hogy abból a halott jellemére essék a legkisebb folt is, nem csak kegyeletien, de emberieden I dolog is. A megrendítő gyászeset legfőbb előidézője a boldogult túlérzékenysége volt. A fegyelmi j ügyében hozott Ítéletet túlságosan szigorúnak s I igazságtalannak tartotta, mert csak a legenyhébb beszámítás alá eső hivatali vétségről volt szó. Nem tudta elviselni, hogy tizennyolcz évi becsületes szolgálat után nehány apróbb szabálytalanság miatt egy fizetési fokozattal degradálják. Nem a négyszáz koronára rugó differencziáért, hanem a szégyenért. Egyes lapok azt Írták, hogy főtiszti állásából egyszerű tisztté degradálták. Ez sem felel meg a valóságnak, mert a fegyelmi Ítélet főtiszti rangját meghagyta s csupán a IX. fizetési fokozatból vetették vissza a X. fokozatba. A fegyelmi Ítéletet^ tartalmazó levélboriték czime is igy szólott: óvári Frigyes urnák, m. kir. posta és távirda hivatali főtisztnek. Az öngyilkosságról aradi tudósítónk a következőket jelenti: F. hó 11-én, csütörtökön Óvári posta főtiszt fegyelmi ügyében egy kérvénynyel Budapestre küldötte feleségét, ki ugyanaznap este el is utazott. Óvári a vasútra ki is kisérte feleségét, hol szívélyes búcsút vett tőle, de mivel sem árulta el, hogy minő sötét elhatározás érlelődött meg szivében. Pénteken, 12-én derűs hangulatban kelt föl s megreggelizvén, fiát: Sándort, ki az aradi főgimnázium növendéke, iskolába küldötte s maga azzal távozott hazulról, hogy valószínűleg nem fog otthon ebédelni s ha idejében meg nem jő, ne is várják. Óvári hazulról reggel hét óra után távozott s egyenesen az aradi vértanuk vesztőhelyén emelt síremlékhez ment. A magaslaton fekvő síremlék körül szántóföldek terülnek el s az ott foglalatoskodó munkások látták, amint Óvári hosszasan imádkozott. Ez azonban nem tűnt fel nekik, mivel gyakorta megtörténik, hogy a vértanuk emlékénél valaki imádkozik. Tíz óra tájban dördült el a halálos lövés. Az uj-aradi molnár, hallva a lövést, mun- j kásáival azonnal a vértanuk emlékéhez sietett, de már akkorra óvári kiszenvedett. A munkások az öngyilkosságról azonnal jelentést tettek a zsigmondházai elöljáróságnak, nemkülönben az aradi rendőrségnek. Murády Armin aradi ügyeletes rendőr hadnagy két detektívet küldött ki, hogy nézzék meg, ki az öngyilkos, ki átlőtt fejjel fekszik a vesztőhely lépcsőzetén. A két detektív kerékpáron ment ki a vesztőhelyhez s nagy megdöbbenéssel az öngyilkosban Kondor Éerencz titkos rendőrt ismerték fel. Rögtön jelentést tettek erről a rendőrség vezetőjénél s nagy kímélettel értesítették Kondor Ferencznét is, ki jaj- veszékelve, kocsin sietett ura holttestéhez. És ami a tévedésben a legfeltűnőbb, Kondomé is felismerte urát az öngyilkosban s szivetráző sikoltással borult a véres tetemre. Miután a hivatalos vizsgálatot még nem ejtették meg, a holttestet ott kellett hagyni s Kondomé is eltávozott, hogy a temetésre az előkészületeket megtegye. A tévedést csak délután vették észre, midőn a hatóság emberei megvizsgálták a holttestet s ruhájának zsebében nyílt levelet találtak a rendőrséghez czimezve, mely alá Óvári Frigyes postafőtiszt neve volt aláírva. Ugyanekkor érkezett haza Kondor titkos-rendőr is s maga csodálkozottlegjobban öngyilkossága hírén, óvári levele, melyet a rendőrséghez intézett igy hangzik: Tekintetes rendőrkapitány ur! Kifejezett kívánságom szerint kérem szorosan eljárni s kérvényemet rendelkezési helyére juttatni. óvári Frigyes. A levél folytatása, mely nem volt czimezve a következő: Utolsó kívánságom, hogy a postai igazságszolgáltatást, a gazt, semmisítse meg és nem a becsületet, mint most. Ezt kérem nyilvánosságra hozni, hadd tudja meg mindenki, hogy mi a posta és milyen emberek vannak benne. Egy nyomorult tisztviselő keservesen megkeresett pénzét plvenni nem lehet nagylelkűség, se nem dicsőség. Mindamellett a már elvett és halálom után elvonandó összeget örökbe hagyom mindazoknak, akik ezt tőlem elvették. Élvezzék családjukkal együtt egész életükön keresztül oly boldogsággal és lelki nyugalommal, mint a milyen igazsággal ezt tőlem elvették. Mivel szegények vagyunk, a lehető legolcsóbb temetést kérem. Fel- bonczolást foganatosítani szükségtelen. Állítólag 80 krajczárt loptam, ezért kell meghalnom. óvári. óvári még egy kérvényt is hagyott hátra a kereskedelmi miniszterhez czimezve, melynek tartalma azonban ismeretlen. A haláleset hire Nagybányára pénteken este féltiz órakor érkezett meg távirati utón s ugyanakkor érkezett vissza Budapestről Aradra óváriné is, az öngyilkos neje, ki még mitsem tudott a rémes esetről. Nagybányáról a temetésre Maros fy Dezsőné utazott el, Budapestről pedig Bányay István miniszteri fogalmazó, az elhunyt nejének testvérei. A boldogultat vasárnap délelőtt féltizenegy órakor temették el óriási részvét mellett. Koporsóját koszorúk halmaza borította s temetésén testületileg ott volt a posta- és távirda hivatal tisztikara, személyzete s igen sokan Arad előkelőségei közül. A temetési szertartást Zsuffa Fausztin minorita rendű áldozár, nyug. főgimnáziumi tanár végezte, ki épen Áradon időzött s ki az elhunytnak régi jó barátja volt. A halott lelki nyugalmáért az engesztelő szentmise áldozatot hétfőn délelőtt 10 órakor a a minoriták templomában ugyancsak Zsuffa Fausztin mutatta be. HÍREK. Junius 17. Személyi hírek. Gergely György dr. a mármaros- szigeti jogakadémia tanára pár napig városunkban időzött. - Zsuffa Fausztin nyug. főgimnaziumi tanár Aradra utazott. A gör. kath. plébános-választást megsenimisi- tették. Papi körökből vett értesülés szerint a vallás és közoktatásügyi miniszter a nagybányai gör. kath. plébános-választást megsemmisítette. Hozás János gör. kath. lelkész megválasztása ellen tudvalevőleg két fellebbezés adatott be, melyek annak idején az összes iratokkal fel is terjesztettek. A plébános választás megsemmisítéséről hivatalos értesítés még sem a vármegyéhez, sem a városhoz nem érkezett s mi csak fentartással közöljük e hirt, mert valószínűtlenÉkszerek, órák. úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg===== jutányosabb árak mellett kaphatók REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. .?I*:
