Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-11 / 18. szám
2 NAGYBANYA 1903. junius 11. lön egy kis erdőnyi fától roskadozó tűzfészek ! Valóban az Isten gondviselése őrzött meg eddig is a nagyobb katasztrófáktól bennünket. Az a három-négy fizetéses tűzoltó, j kiket a város fent birt tartani nagy nehezen, kevésnek és gyöngének bizonyult komolyabb vész esetén; ezen óhajtanánk először is változtatni oly formán, hogy a jelenben rendelkezésünkre álló összeg minden fillére olyan szakszerűen képzett tűzoltó őrségnek jusson, mely őrség minden idejét hivatásának szentelve, abban oly jártas és katonailag fegyelmezett legyen, hogy a készenlét csekély számát képzettség és szakértelem pótolhassa. E czélból, ha nagyobb áldozat árán is, legalább egy képzett fővárosi tűzoltó altiszt volna felfogadandó, illetve alkalmazandó, kinek már nem csak szakképzettsége, de kellő intelligencziája is meglenne ahoz, hogy a legénységet kiképezze. Ez az állandó készenlét (három-négy fizetéses tűzoltó) jó begyakorlottságával az első segélynél többet tesz, mint husz-har- mincz lármás és fejvesztett ember, kik kapkodásukkal és járatlanságukkal csak hátráltatják az oltást vagy a védekezést akkor, a mikor minden percznyi késedelem kiszámíthatatlan károknak lehet okozója. Hát még ha sikerül ezen őrséget nem a figyelő toronyőr mindig későn ébredő jelzéseivel, hanem idejében értesíteni a vészről? Pedig ez sem oly lehetetlen, sőt állíthatom, hogy olcsóbb és megfelelőbb módon pótolható az eddig soha be nem vált toronyőrség. Ne nézzük tehát tovább is annyi in- dolencziával e fontos kérdést s ne várjunk mindent a várostól, hisz az amúgy is jó példával jár elő, a mikor jövedelméhez mérten aránytalan összeget áldoz a közjóért, de tartsuk jövőben kötelességünknek, különösen a háztulajdonosok, kiket első sorban érdekel a dolog, hogy városunk tűzoltósága oly karba helyeztessék, a mely megvédhessen vész idején, hadd hajthassa nyugodtan álomra fejét Kezében zászló, - sárga-fekete, — Föláll merészen s igy szól: — Itt a jel! Mely alatt nekünk egyesüln' kell! Ez birodalmunk dicső lobogója, A hadfi erre esküszik, ezt ójja! A magyar nemzet e zászló alatt Szerzé a fényes diadalmakat! ... És összenéznek mind a nemzetek. A Szüzanya szeméből köny pereg, Némán tekint az Urra és szemén A könyön át is fölcsillan a fény. S az Ur, a bölcsek Bölcse, Hogy vágyaink’ betöltse, - Kimondja szent határzatát :- Én nem hagyom Hungáriát! Arczod piros, ruhád fehér És homlokodon zöld babér, E három szin lesz néped lobogója, És áldásom azt örökre megójja ! Menj nemzetedhez, hirdesd mindenütt, A Szűzanyának vágya teljesült, Mert rajta lesz az ő jóságos arcza S e zászló alatt vonultok a harczra! Vidd s nemzetednek büszkén nyújtsad át, Hungária, im áldásom reád ! . . . w minden polgára e városnak azon tudattal, hogy van, a ki megvédelmezze javainkat. Adja az Eg, hogy valahára az illetékes körök is megsziveljék e döntő igazságot, úgy a saját, mint polgártársaik érdekében ! Ember Elek. Ünnepeljünk! Junius 10. A modern világ anyagias forgása közepette féltve őrizzük a múlt nagy emlékei iránti ragaszkodást a szivekben. Melegebben érző szivünk visszaborzad az önzés birodalmától és repesve keresi az oly gondolatokat, melyekben megtisztulhat a kapzsiság szennyétől és erőt meríthet a jövő küzdelme elé. Hol, merre találjuk fel azt a tiszta levegőt, melyben megleljük legönzetlenebb eszméink példáját ? Az önzetlen, minden érzésnél erősebb haza- fiságban! A hazafiui érzés, a nemzetünk iránti ragaszkodás az, mely a legeszményibb tettekre lelkesít. A hazaszeretet létesítője a legnemesebb cselekedeteknek ! És mikor a mai kor embere bánkódva szomorkodik az eszményiség hanyatlásán, akkor a hazafisághoz fordul, ha önzetlen tettekben akar gyönyörködni és a lelkesedés szülte nagy tettek dicsfényénél áhítattal leborul, hogy hálát adjon Istennek felséges kegyelméért és fohászkodjék, hogy a hazafiság erős bástyája legyen a honfiúi sziveknek és a nemzetet részesítse a nemzeti egység önérzetében. S ime igy a múlt szemlélésénél elhatározás ébred szivében, hogy ő is honszeretetének kitelhető erejével szolgálja a szent czélt, erősítse nemzete öntudatát, hogy a hazafias érzés soha le nem lohadó lángja lobogjon fel a honfiak szivében. Nemzetünk dicső múltjában hál’ Istennek, mérhetlen tápot találhatunk hazafias érzésünk felinditására. Történetünk fényes sorai közt számos fenkölt, ragyogó hősét, magasztos korát nézhetjük nemzeti lelkesedésünknek. Szunnya- dozó honszeretetünk feltüzelésére mind megannyi kiváló példakép, mely iránt bensőnk teljes rajongásával kell viseltetnünk. Ha valódi szeretet él szivünkben nemzetünk iránt; ha arra törekszünk, hogy ez a vonzalom a mai anyagias világban el ne sorvadjon, hanem számítva a várható nagy küzdelmekre, még erősbödjön is, akkor ezt azzal fogjuk elérhetni, ha mi magyarok példaszerűen igazoljuk minden erre szolgáló alkalomkor tiszteletünket nemzetünk nagy múlja iránt s ezzel erősitjük bizalmunkat nemzetünk jövőjében. Hatalmas világnépek gondosan ápolják és fejlesztik a nemzeti kegyeletet, melynek erejében, tisztaságában akarják hatalmuk mértékét megtalálni. Mi kis nemzet vagyunk, hosszú viszontagságos időkön át őrzött meg bennünket az elpusztulástól Isten kegyelme. Ne higyje senki, mintha már mindent megbünhődött volna e nép. Küzdelem az élet, az marad továbbra is. Semmivel sem környezi kevesebb vész a magyart ma, mint régen. Sőt, ki tudja, hát ha még vészesebb, viharosabb idők várnak reánk. Mi lesz velünk, ha a gazdagság utáni hajszában elfulladva, kipusztul bennünk a lelkesedés nemzetünk dicső múltja iránt ? Felfalnak számos ellenségeink, ha csak vértanúi szilárdsággal nem készülünk mindenre nemzetünkért ! Ti férfiak, ti nők, ti fiuk és leányok, minden magyar, a kiben az értelem már mozogni kezd, csak egyre kell összefognotok, hogy ápoljátok kebletek minden melegével a honszere- tetet! Nincs nép, nincs nemzet, mely történetében a honszeretet oly tiszta lángolását, a nemzeti lelkesedés oly dicső példáit tarthatná elénk, mint a magyar. A Gondviselés különös módon oltalmazta e nemzetet. És a veszedelmek viharából mindig kivezette Isten kegyelméből egy ragyogó sugár. Határtalan gyönyörrel szivünkben kell fordulnunk ezekhez a dicső időkhöz, ünnepelnünk i emlékeit, felmagasztositani hőseit. De kit illet jogosabban a nemzeti érzésünk apotheozisa, mint II. Rákóczi Ferenczet? Van-e szebb, nemesebb és drágább idő történetünkben, mint a kurucz kor ? Hol lelhetünk rajongóbb, tisztább hazafiságra, mint a kuruczoknál és főleg ismer-e a világ önzetlenebb, nemesebb férfiút , Rákóczinál? Julius Caesar, Washington, Bonaparte talán í nagyobbak valának nálánál, de az érzés oly szeplőtlen magasztosságának, mint a minő Rákóczi Ferencz szivét tölté el, alig van mása a világ- históriában. És épen ez az érzésbeli, hazafiui páratlan és szerfeletti önzetlenség és tisztaság az, mely annyira kegyeletessé teszi ezt a kort, ezt a nagy férfiút előttünk. Mi, a mai kor szürke, alacsony létküzdelme közt ez után a fenkölt eszményiség után szomjazunk, ezt fohászkodjuk le folyton Istentől nemzetünk részére. Ilyet, hasonlót szeretne hazaszerető lelkünk találni kortársainkban. Mikor tehát nemzeti küzdelmeinkre készülve tömör pyramissá akarjuk egyesíteni Hadúr minden fiát, akkor rajongó tisztelettel kell leborulnunk honszeretetünk páratlan példaképei elé. Ünnepelni akarjuk a nagy idő 200 éves fordulóját. Örvendeni akarunk eme dicső múltnak, lelkesedni akarunk őseinkhez hasonlóan, bizonyítva magunknak és másoknak, hogy mi is szeretjük hazánkat, nemzetünket. A jövő nemzedéke, a nemzet ifjúsága igyekszik minél fényesebben ünnepelni a nagy évfordulót az egész magyar hazában. A kuruczok dicső szülőhelye, észak-keleti Magyarország s szive Szatmárvármegye méltán másnál is fényesebben akarja megütni e nagy múlt nagy napjait. És a bányavárosok, melyek egy századon keresztül kegyes védőjüket tisztelték a Rákócziakban szintén kell, hogy kegyelettel forduljanak e nagy napok emlékezete felé. Mi, mint az ünneplő magyar ifjúság egy kicsiny, de lelkesedni tudó s a hazaszeretet tüzé- ben izzó csapatja, szintén ki akarjuk venni nemzetünk hősei iránti tiszteletből részünket és bizalommal fordulunk szeretett szülővárosunk nemes közönségéhez s kérjük, hogy csatlakozzék hozzánk, hogy az egész város közönségével a hazaszeretet jegyében együttesen ülhessük meg Rákóczi dicső emlékezetét, oly fényesen, amint az hazafiasán érző sziveinktől csak kitelik s a hogy nekünk e napot megünnepelni kötelességünk! A nagybányai főiskolai ifjúság előkészítő bizottságának nevében: Neubauer E. Ferencz. Németh Béla. Városi közgyűlés. Junius 10. Nagybánya szab. kir. r. t. város képviselő- ; testületé ma délelőtt tiz órakor tartotta rendes i havi közgyűlését. A napirend soványnak nem volt mondható, mert tizennyolcz tárgy és egy indítvány volt í kitűzve tárgyalásra, de e tárgyak között egy I sem volt olyan, mely nagyobb vagy szenve- delmesebb vitákat idézhetett volna föl. Ennek j daczára a képviselők igen élénk érdeklődést tanúsítottak a közgyűlés iránt, szép számban jelentek meg s a kánikulái hőségben a sima, csöndes lefolyású közgyűlésen mindvégig kitartottak. Gáliért Endre polgármester délelőtt pont I tiz órakor nyitotta meg a közgyűlést. A jegyző- ! könyv hitelesitésére a tiszti kar részéről Torday Imre h. polgármestert, a képviselők közül Szabó Adolfot és Soltész Elemért kérte föl; a hitelesítés idejét junius hó 25-nek délután 3 órájára tűzte ki. A közgyűlés napirend előtti felszólalásokkal kezdődött. Virág Lajos képviselő a városi nagyszálló tatarozása ügyében szólal föl. Szerfölött furcsának és megbotránkoztatónak találja, hogy a nagy összeggel renovált vendéglőnek a Timár-közre és a Kossuth Lajos-utczára nyíló hét ablaka még Nyári újdonságok érkeztél? szalut a kalap, ezipő, haj, pallér. kézelő, nyakkendő és mindennem ü divatozik kékből RADO ANDOR ezipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
