Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-02-19 / 2. szám
1903. február 19. NAGYBÁNYA 3 megfordultak körünkben a hét év alatt, csak i szerencsét próbáltak itt s midőn látták, hogy a . küzdelem bére nem anyagi haszon, hanem a ; hitvallók dicsősége, a mellőztetés és^ gúny, — | odábbálltak. Jöttek azonban újak. Évről évre friss gárda áll a kidőltek helyébe, fiatal lelkes emberek. Tavaly óta létesült az eltávozott müncheni iskola helyett a nagybányai „szabad iskola,“ melyben a növendékeket az itt lakó négy nagybányai mester tanítja a természetet ismerni és szeretni. A növendékek tandijat nem fizetnek, csupán a model-költségeket. Ily módon bízvást remélhetjük, hogy jövője Nagybányán továbbra is biztosítva van. A csöndes, reklám nélküli munka lassúbb, de biztosabb eredményével kecsegtet a kolónia fejlődésének ezen újabb fázisa. - Látni fogják i a kételkedők és pesszimisták, hogy Nagybányán j a művészeti élet nem ephemer jelenség és nem | is csupán helyi érdekű és jelentőségű. Lapunk társul akar szegődni a nemes j küzdelemben s a művészet ügyét úgy véli leg- ■ hathatósabban szolgálni, ha azoknak, kik eddig j már annyi kemény harczot vívtak az ellenséges ; indulat s közöny ellen, — a szó, a toll fegyverével bajtársául siet és elveiket s akcziójukat ! amennyire ereje és hatásköre engedi, teljes lelkesedéssel támogatni fogja. Figyelni fogjuk a j művészet eseményeit s mindent közlünk, a mi a nagybányai festők tevékenységével és eszméivel közeli vagy távolabbi vonatkozásban van. Meg vagyunk győződve, hogy ezzel úgy városunknak, valamint a művészetnek is hasznos szolgálatot teljesítünk. IPARÜGYEK. Az ipartestület. A kisiparosok súlyos, válságos helyzetét nem csekély mérvben idézte elő széttagoltságuk, izekre töredezésük s az a leirhatatlanul bántó közöny, melyet legvitálisabb érdekeik iránt tanúsítottak majdnem három évtizeden át. A virágzó czéhek feloszlatásával, az iparjogosuitság megszerzésének szerfölött megkönnyítésével, a szabad versenynek a szabadosságig való elfajulá- i sával, a gyáriparnak mind nagyobb térfoglalásával a kisiparosok élelmes és hatalmas versenytársra találtak minden téren, mig másfelől minden i védelmet elvesztettek, melyet a czéhrendszerben I bírtak. Védelmükről nem gondoskodott eléggé a szabadelvüség jegyében meghozott ipartörvény s oltalmat nem nyújthatott nekik a törvényt végrehajtó iparhatóság. A ezéhrendszer ósdi, de i mégis védelmező sánczaiból kilökve sehogysem i tudtak beleilleszkedni az uj, szabadabb légkörbe. ! magyar tárczával, mint régi, jó ismerőseinkkel, j mindennap látjuk őket az utczán, sétatéren, j kávéházban, találkozva velők évek hosszú során j át nap-nap mellett, nem vesszük észre, hogy ! más lett arczuk, járás-kelésük, magatartásuk, i Az éjjeli kalandok, hétköznapi tréfák elösorolása helyett a magyar tárcza, tán franczia hatás alatt, j de mindenesetre előnyére, elfinomodott, teljesen modernné, európaivá, kozmopolitává lett, megtartva eredeti magyaros izét, levetkőzve mind ! azt, mi a kényesebb Ízlést sérthetné, fölvéve j mindazt, mi a legfinomabb ízlést is képes ki- j elégíteni. Nemcsak nyelve más: más tartalma I is. Egész sora van tárczairóinknak, kiket a hir, i a jólét rég tenyerére vett volna, ha müveik a \ Figaro, a Journal des Debats-ban vagy j valamelyik más franczia előkelő lapban jelennek { meg. Kozma Andor Budapest életének van : olyan croniqueurje mint Wolf Paris életének, j Sipulusban több az eredetiség, találékony j vidámság mint Párisisban; B árs ony van olyan j finoman észlelő megfigyelője a természetnek, mint a leghiresebb franczia romancier. Nem tudom, asszonyom, szívesen veszi-e e pár sort ? Nem volt szándékomban az idegen rovására agyba-főbe dicsérni a magyar tárczát. Jó bornak nem kell ezégér, de mikor csa- j viczkát iszunk a magunké helyett ? . . . Miért ; égni az idegenért? SiíníeU Lajos. | Gyámoltalanul és tehetetlenül állottak a szabaddá tett versenytér felhúzott korlátái előtt és érthetetlenül nagyfokú bizalmatlansággal fogadtak minden uj intézményt, mely az ő érdekeiket istápolni, jogaikat megvédeni és anyagi helyzetüket javítani lett volna hivatva. Újabb terheket, újabb adóztatási eszközöket véltek felfedezni minden intézményben, melyek csak arra jók, hogy az össze- roskadásig fokozzák amugyis már az elviselhetet- lenséggel határos terheiket. Különösen meg nem érdemlett bizalmatlansággal és gyanúsítással találkozott az ipartestületek intézménye. Üdvös czéljait, a kisiparra jótékony, áldásos hatását nem tudták vagy nem akarták megérteni, pedig az ipartörvény keretei között az ipartestület az az intézmény, mely védi, fejleszti az iparosok jogait, a kontárok versenyt támasztó üzelmeit lehetetlenné teszi s a társulás és önkormányzat folytán oly befolyást biztosit a kisiparosoknak a saját ügyeik intézésében, hogy jogos panaszaik meghallgatása és orvoslása elől nem zárkózhatnak el sem az iparhatóság, sem pedig a magasabb illetékes körök, különösen most, midőn országos mozgalom észlelhető, hogy az elesett kisiparos osztály megmentessék s erős oszlopként továbbra is biztosíttassák a magyar hazának. Az ipartestület, midőn megvalósításának eszméjét először felvetették, a mi iparosaink körében is méltatlan és igen kedvezőtlen fogadásra talált. A magánosán, elhagyottan álló iparosok mi jót sem vártak az iparíestülettől, mig a fenéik) ipartársulatok a leghevesebb harczot vívták ellene, mert féltették az ipartestülettől pénzöket s társulataik önkormányzatát. Nem csekély munka volt a felvilágosítás és kapaczitálás. Hogy az ipartestület tulajdonképen nem más, mint az iparosok egyelnének egy általános czéhe, csakhogy szabadabb, modernebb alakulásban, melynek keretei között mig az összesség védi minden iparág érdekét, addig a különböző iparágak ugyanakkor a maguk specziális kívánalmaiknak és érdekeiknek szerezhetnek érvényt az összesség vagyis az ipartestület firmája alatt. De a kapaczitálás végre is sikerült. Az ipartestület megalakult, alapszabályait a kormány jóváhagyta s elnökségét és előljárósági tagjait a testület megválasztotta. Most a kiküldött iparhatósági biztos vezetése alatt serényen folynak az előkészítő munkálatok, hogy az ipartestület, mint iparhatóság működését hivatalosan is mielőbb megkezdhesse. Hosszú idők munkája nem volt tehát meddő s már a legközelebbi jövő meg fogja mutatni, hogy azok a lelkes férfiak, kik eltűrve minden gúnyt, minden támadást, minden gyanúsítást, kitartó szorgalommal dolgoztak az ipartestület életrehivásán, nem dolgoztak hiába, mert a kisiparososztály megmentésének, anyagi felvirágoztatásának nagy munkája az ő neveikhez fog fűződni. Az ipartestület elöljárósága. A városi tanács mint elsőfokú iparhatóság iparbiztosul S maregi a János v. aljegyzőt küldte ki. Az iparbiztos elnöklete alatt megtartott választó közgyűlésen az ipartestület elnöksége és elöljárósága a következőleg alakult meg: Elnöknek megválasztatott Sze- rencsy József. Alelnökök: Jancsovics József és Galló Antal. Jegyző: Mendihovszky József. Előljárósági tagok: Galló Antal, Dobi Ervin, Ka záráé r János, Beregszászy Sámuel, Jég Károly, Szász József, id. Églv Mihály, Kúp ás Mihály, A b- rugyan Antal, Gyöngyö^sy Gyüla, Spiczuli Károly, Takács Károly, D é z s y Sámuel, C s e p e y Ferencz, Kovács Lajos kovács, Feuerstein Manó, M. Gyir ászin János, Tóth Sándor, Almer Károly, Bottyán Géza, Iring Pál, ifj. Incze József, Gerde nie s János, Ja n cs o v i c s József, Klusovszky József, Altnéder János, K o v á c s István, Sesták Sándor, Virág István, Petky Károly. Póttagok: S z i e b e r t Adolf, K o s z t i n Sándor, B á b a y István, Nagy Sámuel, S z t u p á r Károly, Harasztkó István, Petky Gyula, Kiss János, Mátyássy Ferencz, Tóth Sándor borbély. Előadás az ipartestüiet czéljairó). Tóth Kálmán, a debreczeni ipartestület nagyérdemű elnöke a kereskedelmi s iparkamara megkeresésére Tóth Kálmán jegyző kíséretében városunkba érkezett, hogy iparosainknak előadást tartson az ipartestület ezéljairól s megismertesse velők ama kiváló előnyöket és jogvédelmet, melyet az ipartestület nyújt az iparosoknak. Magvas, tartalmas előadását az Iparos Körben nagyszámú iparos hallgatta végig s a gya'.orI lati életen nyugvó fejtegetéseiből meggyőződhetett I mindenki arról, hogy iparosaink minő nagy mulasztást I követtek el a' kor, midőn évekkel ezelőtt, ez intézmény behozatala idejében nem alkották meg mindjárt az I ipartestületet. Tóth Kálmán érettségi vizsgálatot is tett szabó- : mester. Magas intelligencziával, rendkívüli nagy tapasz- j tálatokkal bír s mint iparos ember ismeri a kisiparosok I minden baját. Iparosaink most ő tőle, az iparosoknak I egyik vezéremberének ajkairól hallhatták, hogy mi is I az az ipartestület s minő védőbástyája, mentsvára az az iparosoknak. Tóth Kálmán nagyszabású előadása meg kellett hogy győzzön mindenkit, el kellett hogy oszlasson minden kétséget. S mi hiszszük, hogy ha voltak is valakinek még némi krupulusai az ipartestület iránt, e kitűnő, őszinte s az ipartesület egész intézményét felölelő ismertetés bizonyára eloszlatta azokat. Tóth Kálmán elnök előadását zajos éljenzéssel I fogadták- s szives fáradozásáért jegyzőkönyvileg köszö- I netet szavaztak. É. M. A ref. egyház háziestélye. Február 14. Háziestélynek Írták a meghívókon, batyu- I bálnak nevezték beszédközben s a valóságban I egyike volt az idei farsang legfényesebb, leg- ; előkelőbb báljainak. A diszterem szokatlanul meglepő, gyönyörű i képet nyújtott. A terem négy sarkánál elvonuló ! hosszú asztalok fejedelmileg pazar felterítése és díszítése a főváros legraffináltabb ízlését csillogtatta s ha a háziasszonyok és a felszolgáló leányok diszes és előkelő sokaságán végig tekintett az ember, szinte azt hitte, hogy valami mesebeli ország tündéries lakomája előtt áll. S az a magyaros vendégszerető szívesség, mely ez estélyt karakterizálta, páratlanul áll . még a vendégszerető magyar városokban is. így kinálgatni, igy édesgedni, beczézgetni a vendéget csak mi nagybányaiak tudjuk, ez valóban a legszeretetreméltóbb nagybányai speczi- álitás, melyet nem tud utánunk csinálni senki. A díszteremben már jóval nyolez óra előtt szines, pezsgő élet folyt s alig hogy felhangzott a mélabus hallgató magyar nóta, megkezdődött a szives invitálás s oly elbájolóan kedves reá- beszéléssel folyt, hogy csak azt sajnálhatta az ember, hogy egyszerre nem foglalhatott helyet mind a négy asztalnál. De ami nem volt kivihető egyszerre, megtörtént egymás után s nem hiszszük, hogy akadt volna oly udvariatlan halandó, ki ez estén alább adta volna négy vacsoránál. És még minő vacsoránál! Lucullus bizonyára megszégyenülve vetett volna egy-kót pillantást a dúsan megrakott asztalokra s szó nélkül oldalgott volna el az öreg, mint a kit I alaposan lefőztek. Még javában folyt a lakoma, (különben j egész éjjen át szakadatlanul tartott) midőn a í rendezőség jelt adott a táncz megkezdésére. Minő bájos kavarodás történt egyszerre. A rózsás ajkak, melyek az egyház érdekében j ugyancsak édes reábeszéléssel hamisítatlan egyp- ; tömi czigaretta gyanánt kinálgatták a hazai : hölgy-eket s esküdni mertek volna arra, hogy Wekerle nem Wekerle, hanem a legfinomabb havanna, - egyszerre elnémultak, midőn mély meghajtással mellettük termett valaki s azután I hej, a másik pillanatban már ott ropták a terem másik szélén tüzesen, hevülő boldogságban. Káprázatosán elbájoló látvány, mint siklanak tova a tánezos párok a mindig éber mamák még éberebb tekintetei elől. A frakk daliás domborulata alatt hevesen ver egy ifjú szív, hiszen az a kedves, elbűvölően gyönyörű gyermek az ő gondjaira van bízva; milyen édesen, milyen I lágyan simul hozzá s a keringő lassú, dallamos ütemei alatt milyen feledhetetlenül mámoros a fogadkozás, mely előbb vagy utóbb, de legtöbbször az oltár előtt nyer megpecsételést. A csárdás még szilaj abban s hova-tovább erős nótázások között folyik ősi magyar szokás szerint. Bármi nóta járja, kiki a maga kedves egy-két sorát dalolja reá a melódiára. Oh, ha valaki megfigyelné ezeket a csárdás ütemeibe beleénekelt egy-két sorokat, de sok édes titokról lepattanna a pecsét. De igy a maga összevisszaságában bábeli zűrzavar az mindenkire nézve, csak valakire nem, a kit legjobban illet: a bájos tánezosnőre nem. Virágbeszéd ez, nem Pártoljuk a hazai ipart! I legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon-, divat-, kézmü- és rövidé ru-czikk ékben == Szappanyos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház.)
