Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-14 / 14. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. május 14. tagok még sohasem voltak, mint midőn a tűzoltói költségek fedezésére behozni javasolt 8 °/0 pótadót leszavazták. Pedig a képviselőtestület nagy buzgalmában túllőtt a czélon, mert ez által a város rendes évi bevételeit oly czéloktól vonta el, melyek szoros kapcsolatban vannak a város fejlődésével, előhaladásával. De különben is Magyarországon nincs is több oly város, melynek tűzoltói kiadásait ne a nyugalmában és vagyonában védett polgárság, hanem maga a város fedezze. A pótadónak mi sem vagyunk hívei; de azéit lehet és kell is találnunk oly megoldási módozatot, mely amig leveszi a nehéz anyagi helyzettel küzdő városról a tűzoltóság fentai tásának súlyos terhét, ugyanakkor anyagilag is biztosítja az intézmény felvirágzását. Erre pedig a legalkalmasabb mód a íüzrendészeti szabályrendelet módosítása oly irányban, hogy a tűzoltói költségek fedezésére maguk a háztulajdonosok szorittassanak és pedig olyképen, hogy minden szobájuk után, mondjuk, egy korona tűzoltói fentai tási adóval rovatnának meg. Ez a megoldási mód évente csekélyt összeggel terhelné meg a háztulajdonosokat, másrészt pedig a legigazságosabb volna, mert még e csekély költségtől is megkiméltetnének azok, kiknek nincs félteni valójuk. Volt már szó a háztulajdonosok önmegadóztatásáról, de az önmegadóztatás eszméje halva született idea, mert a leghangzatosabb, ezer és ezer példányban kibocsátott felhívásnak csak az volt az eredménye, hogy önkéntes megadóztatás czimén mintegy másfél év alatt 8—10 korona folyt be tűzoltói költségekre. Módosítani kell az általános tűzoltói kötelezettségeket megállapító szakaszokat; de módosítani kell a szabályrendeletet a megváltási dijak kvótájának aiányosabb megállapítása, a fegyelmi s pénzbüntetések tekintetében is. Ezek azonban már részlet- kérdések. Felvetettük ez eszmét s jóindulatába ajálnjuk nemcsak a város tanácsának, de a nagy közönségnek is, mert a mai tűzoltói viszonyok egy burleszk operett jelenetbe illenének be, ha oly elszomorítóak nem volnának s a játék nem a magunk bőrére menne! é. m. Nemzeti küzdelem. Május 13. A czi\ illista felemelése s a katonai javaslatok Szatmárvármegyében is magasra verdeső hiü'ámokat korbácsoltak föl. Szatmár vár megye közönsége f. hó 7-én tartott tavaszi közgyűlésében foglalkozott a czivil- lista felemelésének kérdésével egy indítvány alakjában, melyet Luby Géza orszgy. képviselő nyújtott be. Az indítvány arról szólott, hogy a vármegye Írjon fel a képviselőházhoz a czivillista J felemelése ellen. A mindvégig szerfölött érdekes és igen izgalmas közgyűlés iránt a bizottsági tagok páratlanul nagy érdeklődést tanúsítottak. A vármegye kuruczlobogókkal s kurucz- ! vezérek arczképeivel díszített közgyűlési termében ’ oly nagy számban jelentek meg, hogy jó részük kiszorult az oszlopos folyosókra. Magas színvonalú, de igen heves viták után, melyben Luby Géza, Böszörményi Sándor, Nagy László alispán, dr. Schönpflug Richard t. főügyész, Dienes Lajos, Cholnoky Imre és Mártha József vettek részt, a törvényhatóság 167 szavazattal 100 ellenében Luby indítványával szemben az állandó választmány javaslatát fogadta el I s igy Luby indítványa fölött napirendre tértek. A törvényhatóság ez állásfoglalása tisztán lojálitási s a király személyére való tekintetből történt s ennek a felfogásnak kifejezést adott Nagy László alispán is beszédében, ki többek között a következőket mondá: „Nekünk, magyar nemzetnek lehet aggodalmunk, de nem lehet periiorreszkálni azt, hogy a király személye sérthetetlen s ő az egyedüli összekötő kapocs a monarchia másik felével. A királyt okolni alkotmányos államban s nem á tanácsadóit, azt józan politikának nem fogadom el.“ A törvényhatóság alig hogy megszabadult a lojálitás feszélyező nyűgétől, kuiuczvére azonnal pezsgésbe jött. Hevesvánnegye átiratát, hogy az önálló hadsereg felálitása érdekében Szatmár- vármegye írjon fel a törvényhozáshoz, egyhangúlag elfogadta. A szép feliratból, mely Nagy Sándor vármegyei tb. főjegyző tollát dicséri, kiemeljük a következőket: „Mi, Kölcsey vármegyéje Kölcsey szellemétől áthatva szólunk, midőn az önálló magyar hadsereg felállítása érdekében Hevesvármegye közönsége által a képviselőházhoz intézett s pártolás végett hozzánk megküldött feliratot tárgyalva, egyhangúlag elhatároztuk, hogy annak pártolása végett szintén felírunk. A törvényeknek magyar nyelven szerkesztésére vonatkozó alsótáblai harmadik üzenetben azt mondja Kölcsey: „Az elkeseredett hazafiság érzelmei nagy jogokat adnak, csak erős kebelben lángoljanak“. Az elkeseredett hazafiságtól áthatva, a jog, töivény és igazság nevében szólunk mi, midőn felszólalunk, hogy az önálló magyar hadsereg felállítását megvalósítani méltóztassék. Történelmi igazságon alapul ez a törvényeink által szentesített jogunk; mert törvényeink a jogfolytonosságot folyton fent tartották és a magyar hadsereg eszméjét soha fel nem adva, ehez való jogunk az ujonczmegajánlási jogban ormol“... * A Nagybányán tartott tiltakozó népgyülés feliratát Szerencsi/ József elnök, Bottyán Géza és Szabó Miklós hitelesítők szombaton adták át küldöttségileg L. Bay Lajos országgyűlési képviselőnek, hogy azt a képviselőházhoz terjesz- sze be. A képviselő igen szívesen fogadta a küldöttséget, meg is vendégelte őket s készséggel Ígérte meg a felirat beterjesztését. A felirat szövege ez: Mélyen t. Képviselőház! Nagybánya sz. kir. r. t. város választó polgársága f. év április hó 5-én tartott népgyülésé- i ben, melyen a választó polgárság pártkülönbség nélkül impozáns nagy számban jelent meg, egyhangúlag a következő határozati javaslatot fo- j gadta el: Nagybánya sz. kir. város választó polgársága pártkülönbség nélkül állást foglal s az országgyűlésen napirenden levő javaslatok elfogadása ellen tiltakozik s megbízza elnököt, jegyzőt s hitelesítőket, hogy ezen tiltakozást az országgyűlés elnökének a nép- gjü’és nevében íelhatilag terjeszSzék fel. Mélyen t. Képviseluház! Midőn ezen megbízatásunkhoz képest a mélyen t. Törvényhozás tagjaihoz fordulunk s hazafias aggodalmunkban kérjük őket, hogy a katonai javaslatok ellen állást foglaljanak, nem annyira politikai kérdések vezetnek bernünket, mint inkább azon hazafias — A nagyságos ur nincs itthon ! hallom a szobalány jól betanult mondókáját. — Ah, csak egy hitelező, gondolám s tovább fűzém merengésemnek fonalát. — Mindenáron beszélnem k' 1 vele! dörgé egy mély basszus. Felálltam s keresgélni kezdtem emlékezetem tárházában e hang tulajdonosa után, mely úgy dörgött, hogy Ney Dávid basszusa valóságos fülemüle csattogás volt hozzá képest. — De ha nincs itthon ! — Egyre megy, várni fogok. De talán majd ott bent. A habozásból csakhamar a szilárd elhatározásra csapott át, mielőtt az ajtót becsukhattam volna. Sebbel-lobbal nyitott be. Ráemeltem szemeimet s megnyugodtam. Hangja elég lett volna tiz embernek, de ő maga alig tette ki egy ember tizedrészét. Nyurga, czérnaszál emberke volt, bátran lehetett volna vele vitézkötést varrni. Ezt az embert veszedelem esetén félkézzel kiteszem szűrrel vagy szűr né'kül. — Ön Bibulus ? kérdé. — Attól függ kicsoda ön ? — Arra majd rátérünk! S gyanakvólag nézett végig. Viszagyanakodtam szemeimmel s kínos csend állott be, mint Prém József pályakoszo- ruzott drámáiban. Úgy álltunk egymás előtt, mint egy kormánypárti és egy ellenzéki békedelegátus. — Házas ön ? tőré meg a csendet. — Fájdalom, nem! — Hát ez a bölcső ? — Gondolataimat ringatom benne. ____ — Hm! Eredeti! — Oh, épen nem, csak hála! válaszoltam, j Nyurga alakja egy óriási kérdőjellé zsugorodott. — Gondolataim sokszor elringattak engem, hála fejében néha-néha visszaringatom. Az asztalba kapaszkodott; ennyi sze'lemes- ségre szédülés fogta el. — De térjünk rá, kicsoda ön? kérdém türelmetlenül. Most már habozás nélkül bemutatkozott. — Gerson, az összes jogtudományok tudora. — Fiskális ? Mélyen meghajtotta magát. — Marcsa! hamar ki az ajtókkal! Pillanat müve volt csak. Az összes jogtudományok doktorát birtokon kívül helyeztem. Legyűrve ingujjaimat, lihegve s megelégedetten szedtem föl álmadozásaimnak elejtett fonalát. Az alperesek nagy kontingensének kedves és tetsző dolgot cselekedtem s egy csapásra a reggeli gimnasztikámat is elvégeztem. Odakünt még javában bömbölt. Szaggatott oroszlánhangokon hallatszott be, hogy most már i oda az amerikai örökség, melyet derék családomnak halászott ki. Az öröksége titkát és aktáit magával viszi a sírba. Az ismeretes végrendelkező amerikai nagybácsi volt az én egyetlen gyöngém; gyerekkoromban családunk számos tagja vitorlázott át Amei lkába. S ez időtől kezdve valahányszor amerikai nagybácsiról olvastam, szentül meg voltam győződve, hogy a boldog örökös csak én lehetek, daczára, hogy hatalmas versenytársakat nyerék a felvidéki tót atyafiakban. Más ember, ha ily malőr történik, a homlokára üt; én a Marcsa szobaleány hátára ütöttem. Adta leánya! Ha urát elragadja a düh, legalább ő moderálja magát. Hamar a fiskális után! Rohanó lépésbe helyeztük magunkat, hogy a becses aktákat megmentsük a sírtól, midőn újabb idegen állotta el előttünk az utat. Egy pillantás marczona, tagbaszakadt alakjára, vérben fo.gó szemeire, hatalmas ökleire, máris a leggyorsabb tempóban egy gondolat érlelődött meg agyamban: Ez nem lehet más, mint békekövet a fiskálistól. Legnyájasabb mosolyaimat szedtem elő s koloratur énekesnői lágysággal kérdeztem : — Mivel szolgálhatok jó uram ? A nagy előzékenységtől szinte megremegett s hasonló olvadozással felelt volna, de a szó torkán akadt. — Kerüljünk beljebb ! Tessék édes jó uram! tört ki belőlem az amerikai örökség utáni áhitozás. Miután három pohár konyakot szédítő gyorsasággal leöblintett, lehorgasztott fővel, suttogó hangon dialógba fejlődő monologot kezdett. — Árva vagyok . . . Oh ez a hang ! Mintha a nagybőgőn üveghangokon játszanák a Cserebogár-t. — Apámat leütötte a hajókötél. — Anyja mosónő volt! vágtam közbe részvéttel. — Nem! Ő a Csak szorosan hadastyán egyesület védnöknője volt. — De meghütötte magát, forró lázt j kapott . .,. _____— És meghalt._______________________ Ék szerek, érák; úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- ~~ jutányosabb árak mellett kaphatók — REZSŐ GYULA orasés ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. Óra- ég ékszerjavitások jutányos ——— áron számíttatnak. —
