Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 51. szám

51. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1918. december 22.

teljesen hozzájárult a javaslathoz, sőt kivánja a drágasági pótlék azonnal való kiosztását.

A képviselőtestület a javaslatot a maga részéről elfogadta.

3. Makray Mihály dr. polgármester állásáról lemondván, a polgármesteri állás ügyében a bizottság azt javasolja, hogy az állást mielőbb be kell tölteni.

A képviselet némi vita után elrendelte a pályázat meghirdetését.

4. Dr. Bernhardt István városi tisztiorvos kéri, hogy neki adjon a város természetben való lakást a Léding-féle házban.

A bizottsági javaslat alapján ezt a képviselet megszavazta.

5. A városi alkalmazottak részére adandó állami gyors segélyre vonatkozó kimutatást a képviselet elfogadta.

6. Kupás Gyula kérelmére az anyakönyvi kivonatokért járó dijakat évi utólagos egy ösz- szegben kiutalta.

7. A miniszter az áll. anyakönyvvezetöi 1400 K dijat a város rendelkezésére bocsátotta, hogy azt ossza be.

A felosztást a képviselet az érdekelt tisztviselők közt eszközölte.

8. Az István király szálló XII. és XV. sz. bolthelyiségeit Szarvady Jánosnak 1290 K-ért és Fried Adolfnak 2400 K-ért bérbeadták.

9. A főszámvevői állás helyettesítéséért járó 750 K díjazást kiutalták.

10. Virág Lajos volt anyakönyvvezető özvegyének a város tekintettel nehéz helyzetére, 4 m3 tűzifát engedélyezett.

11. Szentkirályi József családi pótlék kiutalását kéri.

Mivel kérelme jogosult, részére a 150 K összeget kiutalták.

12. Az állam által juttatandó földekre igényjogosultságot tartó földmivesek összeírására két 5—5 tagból álló bizottságot küldöttek ki.

13—16. Pap János villámszerelőt 600, Szo- boszlai István nyug. pályafelvigyázót 2000, Fok Jenő kereskedőt 100, Streitman Antalné tanár özvegyét 600 K dij mellett fölvették a község kötelékébe.

Heti krónika.

Mióta köztársaság lettünk, annyi a gyűlés, hogy én pl. a héten naponta 3—4-ben is vettem részt. Ha ez igy tart, mindenütt kiüt a családi viszály és az aranyér. Végrehajtó-bizottsági, nemzeti tanácsi, szakbizottsági, képviseleti gyűlések zajlottak le s holnap a kolozsvári nagy nemzeti gyűlés záradékul.

— Te vagy az édes — suttogja — azt hittem, hogy a csehek jöttek már be és azok zörgetnek.

— Mit beszélsz te asszony, ne légy őrült, hogy jöjjön ide idegen náczió, már béke van, hiszen én is azért tudtam hazajönni végre hozzátok.

Bevonszolja Nagy Pál feleségét a házba. A gyermekek alig ismerik föl négy borzalmas esztendőtől kissé megöregedett atyjukat, de aztán fölocsudva meglepetésükből annál gyorsabban és erősebben ölelik át és csókolgatják. Atyjuk el van telve a nagy örömtől. Az asszony terítéket hoz föl s kínálja urát a jó túrós csuszával. A kiéhezett ember ugyancsak nekilát a falatozáshoz. Családja szintén az asztalnál ül. Valahogy még sem teljes az öröm. Mindenik szomorúan bámul maga elé s nem szól egy szót sem.

Nagy Pálnak rosszul esik a nyomott hangulat. Ő másképpen, sokkal örvendetesebben gondolta a viszontlátást. Elhidegültek tőle már a négy év alatt? Fáj neki a dolog, szeretné tudni mi az oka, hogy oly hidegen fogadják. Szinte dühösen csap rá az asztalra s dörgő hangon kiabálni kezd:

— Hát azért kinlódtam én értetek éveken keresztül, ezt érdemeltem, hogy ilyen bánásban részesítsetek? Egészen idegenek vagytok velem szemben! Tán nem is örültök, hogy haza jöttem.

Az érdemeden hangra sírásra fakadnak mindannyian s így szól az asszony:

— Drága uram, ki sem mondhatom, menynyire örülünk, hogy végre — hála Istennek — egészségesen hazakerültél, De örömünk mégsem lehet teljes. Hiszen drága hazánk testén idegen nációk élősködnek s szét akarják darabolni Magyarországot. Hiszen említettem neked mikor megérkeztél, hogy azt hittem, hogy ide már a csehek jöttek, mert azok napok óta már a szomszéd városban vannak.

A képviselet ma egészen hangulatos volt teijesen megfelelt a karácsoni szellemnek, mikor a tisztviselőkre és alkalmazottakra gondolt. Én úgy hiszem, lényegesen hozzájárultunk ahoz, hogy jobb ünnep legyen Nagybányán, mikor 115 alkalmazottnak óhajtását teljesítettük.

A nőegyesület is sokakon segített ma szép kiosztási ünnepén, ahol nemcsak burgonya, liszt, gyümölcs, élelem volt szépen, hanem ruha is elég bőven és ez nagy szó télviz idején.

Legszebb ünnepi mozzanat lesz mégis örök időkre a kolozsvári nagy nemzeti gyűlés, a hova zarándokolunk ma — mint Mekkába a Mohamedán — a hivő magyarok s ahonnan az egész nemzet karácsoni fohásza fölszáll az Egek Urá- hor és bizonyára meghallgattatásra talál a jézusi szent szeretet nevében.

A 26 megye följajdul és hangoztatja a maga igazságát, hogy először is darabolás nélkül is meglehet élni, sőt csakis igy lehet, másodszor pedig nem mindent lehet okkupálni, hiszen ha ránk kerül a sor, akkor talán Somogyot is egészen jogosan kívánhatják, ahol pl. mindössze 63 román lakik, a statisztikák szerint.

Ünnepünk mindenesetre egyvelges érzelmű a szerint, amint a napilapok hozzák a hirt. „Jönnek, nem jönnek, itt lesznek, nem lesznek.“ Ezt halljuk fölváltva páros és páratlan napokon.

Willson egyszer azt Ígérte, hogy karácsonkor mindenki békében otthonn lesz már. Konstatálom, hogy az ő jóslata sem teljesült (ala levélhullás: Vilmos), mert némelyek ugyan itthonn vannak, de senki sincs békében. Pedig a karácson a béke ünnepe, melyen angyali szózat hallszik.

Ha már élelemben, ruhában hiányt szenvedünk, legalább a békénket ne vegyék el.

Hát, el nem vehetik azt, ami nincs, de meghozhatja az angyal s legyen az ötödik,, az utolsó háborús karácson, ezt kivánja minden hű olvasójának a krónikás.

Makray Mihály vármegyei kormánybiztos tiszteletére dec. 28-án szombaton összejövetel lesz a polgári körben.

Komorócxy Iván dr. főszolgabíró vármegyénk közélelmezését fogja ezután a központból vezetni. Örömmel- közöljük e hirt, mert Ko- moróczyban önzetlen, lelkes és pontos vezető embert kapunk, aki erre a szakra kiválóan alkalmas.

Barka Leó pénzügyi főtanácsos, az itteni bányáig, számvevőség főnöke január hó 1-től kezdve —- mint értesülünk — nyugalomba vonul. Erre vonatkozó kérelmét a főtisztviselőnek a miniszter már elfogadta.

Hüledezve, szinte magából kikelve kiált fel Nagy Pál:

— Mondtam már egyszer asszony, hogy ne beszélj bolondokat. A harctérről haza azzal engedtek el, hogy itthonn béke van.

Az asszony látván, hogy férje csakugyan nem hisz a hihetetlen állapotnak, odanyujtja neki állítása igazolásául az „Estet.“ Az ember mohón kapja azt el s miután átolvasta, szomorúan fakad ki:

— Mi elvégeztük azt, amiért kiküldettünk. Az igaz, amint mondtad, hogy itt idegen népek is vannak. Ezek azonban csak ideiglenesen lesznek itt, ezek rendfentartásra vannak ide küldve. Nem fáradtunk hiába, nem küzdöttünk hiába, mert független lett Magyarország. De azt is látom, hogy hazánkból, a szép egységes országból darabokat akarnak leszakítani. Ez bizony fáj, nagyon fáj. De nem! Mégsem lehet az, hogy annyi vér hiába folyt volna. Hiszen az is áll az újságban, hogy ezután lesznek a béketárgyalások s ottan biztosan igazságosan fognak ítélkezni. A sok ifjú vér hullása záloga lett a magyar haza fennmaradásának. Igazad van részben feleségem, még nincs béke, de meglátod, hogy csakugyan eljő nemsokára a teljes békesség és Magyarország nagy, dicső és hatalmas lesz!

*

Eljött a nagy háború befejezése után az első karácson. Az idegen csapatok azonban még mindig bent vannak Magyarországon. Nagy Pálné jóslata szerint az ő falujokat is megszállották a csehek.

Nagy Pál az ország átmeneti helyzetében is méltón akarta megünnepelni a viiág megváltójának, Jézus Krisztusnak Születését. Bement a városba, megvásárolta a kis karácsonfát, az ajándékokat övéi számára.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Várady Albert számellenőrt bányaigazgatósági főpénztár- nokká nevezte ki.

Emlékeztető- Holnap, 22-én d. u. Va3 órakor nők gyűlése a Lendvay-szinházban. Előadást tart Ohn Lajos.

Eljegyzés. Knaker Samu m.-szigeti lakos eljegyezte Junger Antal felsőbányái izr. hit. tanító leányát: Hanikát.

(Minden külön értesítés helyett.)

Aki még nem osatlakozott a népköztársasági Nemzeti Tanácshoz, jelentse be csatlakozását Szőke Béla elnöknél, aki minden hétköznap a városházán található d. e. 11-től 12 óráig.

Művésxházasság. Réthy Károly helybeli hírneves festőművész e hó 16-án lépett házasságra Homola Elvirával, néh. Homola Gyula kir. szám- tanácsos és Füley Irma leányával, aki maga is finom érzékkel műveli a festészetet. Az egyházi esketést Révész János ev. lelkész, egyetemes jegyző végezte a háznál, ahol a művészpár tiszteletére szükkörü ebéd Volt, melyen a családon és lelkészen kívül BörtsÖk Samu és dr. Homola László mint násznagyok vettek részt.

A doo. 15-iki népfyűléa szép rendben és teljes méltósággal folyt le a Lendvay-szinházban. Szőke Béla a nemzeti tanács elnöke nagyobb beszédben foglalkozott Magyarország történetével s ennek alapján állapította meg édes szép hazánk integritásához való ragaszkodásunkat. Ohn Lajos a szocialisták szónoka szintén a történelemből merített s ő gazdasági okokból csak úgy látja Magyarország jövő boldogulását, ha megmarad a jelen határok között. A központi propaganda részéről Wéber János magyarul, Munteán Viktor románul fejtegette a magyar köztársaság jövőjét s a nemzet erejének kifejlődését. Bozsenik Béla katonáinkat üdvözölte, majd indítványt tett, hogy a főtér közepén emléket állítsanak az elesett hősöknek. A gyűlést a Himnusz éneklésével lelkes és emelkedett hangulatban zárták be egy órakor d. u.

Gyásxhireb. Tréger Béla nyug. erdőszádai ref. tanító f. hó 15-én életének 35-ik évében spanyol influenzában elhunyt. Az élte derekán kiszenvedelt fáradhatatlan tevékenységű férfiú nagy buzgalommal töltötte be tisztét a közélelmezési hivatalban s azonkívül a helybeli ref. egyháznak helyettes kántora is volt. A járványokozta sok temetésen gyakran hideg, nedves időben való hivatásteljesités közA szent estén kigyultak a gyertyák, körülülték a kivilágított fácskát. A máskor, békében örömünnepen most ott ült mindenik arcán a nyomasztó gondolat. Mi lesz a hazával? Jövőre nem lesz-é földjük, házuk idegen uralomnak alávetve?

A családfő a karácsoni ima elrebegése után rákezd a szent énekre:

Krisztus Urunknak áldott születésén Mondjunk angyali dalt megjelenésén.

Az ének kihallatszik az utcára. Eljut az ablak alatt elhaladó négy cseh katona fülébe. Az ismeretes dallam belemarkol a katonák szivébe. Bemennek a házba. Meglátják a kigyult arcú, ünneplő családot. Eszükbe jut az édes otthon. Az ő családjuk vájjon hogyan ünnepel? Gyermekeik mit csinálnak ? Miért és kinek a parancsára kellett nekik idegen országba jönni, idegen területen magyar falukat megszállani ? A magyarok őket sohasem bántották, sőt a nyáron kedves kis gyermekeiket minden jóval ellátták s imé, bár más nyelven, de ugyanazzal az énekkel imádják a megszületett kis Jézust, mint ők.

A buzgón éneklő család észre sem veszi a besurranó katonákat, csak énekel tovább, tovább. Nagy Pált előveszi a honfiúi érzés, hogy nem veszhet el a haza, nem halhat ki nálunk sehol az egész országban a magyar dal; érzi, hogy valami fekszik a szívén, aminek onnan elő kell törnie, egy más nótába kezd s az ének hatása alatt megihletett csehek, bár a szöveget nem értik, a méla- bus fülbemászó dallamot együtt dúdolják a kis magyar családdal :

Ne sirj, ne sirj, Kossuth Lajos,

Lesz hazánknak szabadsága.