Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-26 / 21. szám

1918. május 26. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 21. szám. Előnyben részesitendők olyanok, akik a múlt évben tüdő- vagy mellhártyalobbon men­tek keresztül, vagy bármely más olyarl súlyo­sabb betegségen, amelyet a megvizsgáláskor or­vosi bizonyítvánnyal igazolnak, továbbá olyanok, akik tuberculosissal fertőzött lakás, vagy környe­zetből kerülnek ki, de egészségesnek látszanak. A vérszegénység minden faja, ideges gyo­morzavarok és étvágytalanság, idült székrekedés, idült fülfolyás, fejfájás, álmatlanság, oknélküli lesoványodás, megannyi méltánylandó ok a fel­vételre. Minden kiállott megbetegedést lehetőleg orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. Azonos je­lentést egy külön lapon beküldeni és a gyer­mek nevét és törzslapszämät;.,úgyszintén azt is megjelölni, miért óhajtja a -.iteleporvos, illetve a telepfelügyelőnő, hogy a f.gyermek nyaralni küldessék. Minden 30 gyermekkel egy felügyelőnő fog kiküldetni, aki a gyermettkfe -ügyel, kitűnő ellá­tásban részesül, teljese*ingyen utazik és 100 korona tiszteletdijat kap. A felügyelőnő mellé ki­segítőül egy-egy nagyobb fiú, vagy leány lesz beosztva, aki szintén részesül az ingyen utazás, ellátás és szórakozásban, sőt még zsebpénzt is kap. Ezt a gyermeket a felügyelőnő választja ki, lehet saját gyermeke, vagy rokona is. Az üdülőhelyen természetesen orvosok és tanítók fogják a nyaralás egész ügyét irányítani. A gyermekmenhelyi gyermekeken kivül a telepfelügyelőnő javaslatba hozhatja a jó neve­lőszülők gyermekeit is, ha arra rászorulnak. Elsősorban azok gyermekeit fogunk töre­kedni elvinni, akik maguk viszont saját ottho­nukba vendéglátásra gyermeket elfogadnak. Csere gyermekek. II. Ausztriai gyermekek nyaraltatása. Egy-egy családnál legalább két gyermeket kell elhelyezni, ez aló kivétel csak olyan család lehet, amelyben németül beszélő családtag van. Ezekhez egy-egy gyermek is elhelyezhető. A vendéglátás' hat hétig tart és ezen hat héti vendéglátásért 60 koronát fizetnek a vendég­látó családnak. A vendéglátás julius 15-én kezdődik, ami­dőn tehát a gazda már Istennek uj áldását látja megérni és tudja, hogy az élelmezés már ezentúl biztosítva lesz, s a jövőben szűkölködni nem fog. A vendéglátókat arra nézve is megnyugtathatjuk, hogy a vendéggyermekek számára szükséges éle­lem az uj termés rekvirálásánál tekintetbe fog vé­tetni, illetve megfelelő mennyiség a termelőnél meghagyatni. Kétségtelen, hogy Felséges Kirá­lyunk óhaja és akarata ezekben a komoly idők­ben is elég lesz arra, hogy a magyar családok vendéglátását a szegény, szenvedő és éhező gyer­meke® részére biztosítsuk. Egészséges, tiszta, szép, 6 éven felüli és 12 évnél nem idősebb gyermekekről van szó, akik­nek semmi ápolás nem kell, csak az, hogy hat — Pardon uram, nem, de távozzék, mert ez a törvény. — Értem. Ez a demokratismus. Ha úgy akarja a király, Haluska akkor félre áll. Nemsokára jött Münnich Kálmán, a finom, kedves modorú iglói képviselő. Ő jót állott ér­tem, az Isten is áldja meg és pár perez múlva, a kapus minden tiltakozás ellenére, két jegynek a boldog birtokosává lettem. Mikor a déli oldalon kellett ácsorognom, sokan tartottak velem, többek között egy kék karton ruhás igénytelen temesmegyei kisbirtokos idős passzt asszony is arra várt, hogy valaki jót álljon érte a követ urak közzül. Már a kit a sze­rencse hoz. — Hát kell-e szavazójog néni? Kérdém. — Kell a kutyának tekintetes ur, jegy köl- lene nékem a gyűlésbe. — Az arcáról olvasom le, hogy magának annál a bizonyos szavazó jognál többet érne a béke, meg egy két hetes meleg eső. — Jaj, de telkemből beszél a tekintetes ur. — Hát ismer-é valakit a képviselők közzül ? — Nem ismerek én senkit, uram, de Tisza Pista ő kegyelmessége ismer engem, sokszor se­gített rajtam. — Az elég jó pártfogó — mondok — de hát hogy lehet maga előtt ismeretlen ? Rég nem láttam kérem, de ő, azt hiszem megismerne engem. — Akkor rendben van, állítsa meg itt az héten át naponta jól lakjanak és a falu tiszta levegőjét szívják. Hazafiasabb, szebb, emberbarátibb cseleke­detet ritkán teljesíthet valaki. Minden család bol­dognak érezheti magát, ha ilyen súlyos, komoly időkben a Haza iránti kötelességét két gyermek hat heti ellátásával leróvhatja. Magyarország népe megmutattá, hogy lel­kében a népek önfentartási ösztöne: — a gyer­mek iránti szeretet — él, lángol. A kárpáti betörések alkalmával a ruthén gyermekek ezreit fogadta hajlékába a magyar nép, bár azok az akkori viszonyok folytán elha­nyagoltak, kevésbé tetszetősek voltak és azok beszédét alig is értették meg a hajlékot nyújtók. Most, amikor csupán üdülésre szoruló egészséges szép kedves gyermekekről van szó, nem hiszem, hogy lesz a községben jobb módú család, amely közülök 2—3-at hat hétre az előirott feltételek mellett magához rje vállalna. Gazdálkodás. (Rafiapótló, szalona, pálinka, kévekötő zsineg beszerzés, juh kiosztás.) Miután kétségbeejtő aggodalom fogta elő gazdáinkat: mivel kötözzék a szőlőt, lesz-e ara­táshoz szalona, pálinka, továbbá lesz-e kévekötő zsineg, ezenkívül még több igen fontos kérdés sürgős elintézése vált szükségessé, dr. Falussy Árpád orsz. képviselő, a vármegyei gad. egye­sület alelnöke és Világossy Gáspár egyl. titkár két napon keresztül szorgalmazta az illetékes mi­nisztériumban e kérdések kedvező megoldását. Az eredmény általában kielégitő. De néz­zük pontonkint: Rafiapótló papirzsineg és sodrott gyékény megrendelhető a Magyar Mezőgazdák Szövetke­zeténél (Budapest Alkotmány u. 29.), beszerez­hető elég jó minőségű a Szatmári Kereskedelmi részvénytársaságnál, még pedig van kétféle: jutta és zsineg keverék, teljesen megfelelő minőségű, ára kgr-ként 16—17 K, egy kgr-ban van 333 mé­ter, ezen felül van egy silányabb minőségű, ára 13—14 K. Előny az, högy az áru már most is beszerezhető. Szalona. Ennél a kérdésnél sajnosán kell kijelentenünk, hogy a szalona beszerzést illető­leg a kormány nem biztosíthat semmit s így a gazdák ne számítsanak arra, hogy szokásuk sze­rint az utolsó percben, az aratást megelőző na­pon is bevásárolhatják szalona szükségletüket. Pálinka. Múlt évben is megemlítettük, hogy a pálinka ivást előmozdítani nem célunk, miután a.oi ’an az aratás részére a pálinka biztosítása régi megrögzött rossz szokás, Falussy Árpád al- elnökünk, Világossy Gáspár titkárral együtt en­nek a kérdésnek is a kedvező megoldásáról ér­tesítheti a gazdákat, a mennyiben a pálinka ki­osztás ugyanazon az utón, mint az elmúlt évben, utcán, forduljon hozzája, beszéljen vele, az segít mindenkin szívesen. — Jó, de tessék megmutatni, mikor jönni fog. — Nézze csak jó asszony, ott jön Apponyi, az is jó ember, menjen hozzá, mutassa be magát neki és kérjen tőle jegyet. Megtörtént. Nemsokára hallottuk Apponyi erős stentori hangját: — Az nem az én dolgom. Az elégedetlenség halk moraja hullámzott végig az ácsorgó tömegen. Pont tiz órakor vonult föl gyalog Tisza Ist­ván. A temesi asszony hozzáment. Tisza karon fogta (tetszés a nép között), bevitte az előcsar­nokba a paraszt matrónát s mikor a VII. számú karzatra feljutottam és kiültem a második sorba, a kékruhás néni már ott élvezte mind az öt ér­zékével az elsősorban az előadást. Az ugyan gyenge volt. Barta szavalt az előadói székből, ellenben mindenki diskurált, Bi­zony Ákos hozzászólott a tárgyhoz, akkor is mindenki diskurált, az elnök többször csengetett, talán inkább csak megszokásból, mert akkor is mindenki diskurált. A karzaton itt-ott lézengett egy-egy alak, de azért jegyet nem lehetett kapni. A miniszteri székekben fáradt, ősz, kopasz, kedvetlen öreg urak ültek. Az angyalok ásítottak a magyar címerben, az elnöki emelvény mellett. — Hét évig ismét visszatérek a dinnye­palántokhoz! Azaki. tehát a közigazgatás közbenjöitével fog megtör­ténni. Kévekötő zsineg beszerzése iránt fordulja­nak gazdáink a Mezőgazdák Szövetkezetéhez. Juh kiosztás. Egyesületünk vezetősége ér­tesült, hogy Romániából a közeli napokban ha­zánkba bejövő mintegy 240000 juh tekintélyes részét a kormány természetesen Erdély lakossága között osztja ki, egy bizonyos mennyiségben azon­ban a többi vármegyék is részesülhetnek. Alelnökünk és titkárunk agilitásának meg lett az az alig remélt eredménye, hogy egyesü­letünk tenyésztés céljából 10000 drb. juhol oszt­hat ki vármegyénk gazdái között. Az ára páron- kint előrelátható 340—350 K lesz, mely összeg fenti határidőig lefizetendő. Részletesebb tájé­kozást különben az egyesület titkári hivatala nyújt. Ezek voltak azok a nevezetesebb kérdések, melyeknek kedvező megoldása gazdáinkra nézve létkérdés, s a mely megoldás a mai nehéz vi­szonyok között, fent nevezetteknek elismerésre méltóan sikerült. Várni. Gazd. Egy. iz Orsz. Maii Mi Eípil Mi ipa! Malisa. Nagybányán pünköst másodnapján alakult meg a szatmári fióknak nagybányai kirendelt­sége. A kereskedők nagy számmal gyűltek össze a városháza tanácstermében. A gyűlést Glavitzky Károly, a nagybányai kereskedők elnöke ve/ette, jegyzője Molnár Antal volt. Á nagybányai kirendeltség a szatmári fiók utján fog az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés központjához hozzátartozni. A kirendeltség ülésen a szatmári fiók részé­ről Roóz Gyula elnök, dr. Fischer József titkár és Friedman Jenő jegyző vettek részt. . A megtartott kirendeltségi gyűlés, amelyen Nagybánya város képviseletében dr. Nagy Gábor főjegyző polgármester helyettes, az iparosok nevé­ben Kupás Mihály testületi elnök vett részt, a nagybányai kereskedők élénk részvételével folyt le és elnökül Harácsek Vilmos és Glavitzky Károlyt választották meg, titkárul pedig Molnár Antalt, a nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak körének jegyzőjét. Az ülést Glavitzky Károly nyitotta meg, aki köszönetét fejezte ki mindenekelőtt a szat­mári fiók kiküldötteinek megjelenésükért, beszá­molt a szervezésnek eddigi munkálatairól, meleg szavakban ecsetelte a szervezkedés szükségessé­gét és felhívására kimondotta gyűlés, a nagybá­nyai kirendeltség megalakulását. Az uj egyesü­letet Kupás Mihály az iparosok nevében üdvö­zölte. Utána Roóz Gyula á szatmári fiók elnöke szólalt fel röviden és tolmácsolta a központnak és a szatmári fióknak testvéri üdvözlését, köszö: netét fejezte ki a hatóságoknak azért a jóindulatú támogatásért, amelyet a kereskedőket Nagybánya város részesítette és felkérte dr. Fischer József titkárt, bejelentett előadásának megtartására. Dr. Fischer József nagyobb beszédben meg­győzően mutatta ki a kereskedők szervezésének és tömörülésének elengedhetetlen szükségességét. Kiemelte azt, hogy azt a pozíciót, amely a ke­reskedőket foglalkozásuknál fogva értelmüségük- nél és munkásságuknál fogva megilleti, csak úgy érthetik el saját városuk és az ország gazdasági életének irányításában, ha teljesen megszervezve és teljes összetartásban érvényesítik igazságos és jogos törekvéseiket. Hosszabban foglalkozott a lábrakapott és jogtalan kereskedelemellenes irány­zattal, amely mesterségesen szított és amely azért kaphatott annyira lábra, mert a kereskedők szer­vezkedése még nem érte el azt a szilárdságot, amelyre szükség van. Örömmel mutatott rá arra az igazán összehangzó együttműködésre, amely Nagybányán a különböző foglalkozási ágak kö­zött megvan, arra a becsülésre, amelyben a vá­ros vezetősége a kereskedők munkája iránt vi­seltetik és arra a nem mindenütt található társa­dalmi állásra és befolyásra, amelyet a nagybá­nyai kereskedők a város életének irányításában kivívtak. Beszédének további folyamán áttért a kü­szöbön álló adójavaslatokra, azokkal részletesen foglalkozva kimutatta azok szembeszökő hibáit a kereskedők, és az ország pénzügyi érdeke szem­pontjából, megemlítette azokat a változtatásokat, amelyeket a javaslaton a bizottsági tárgyalások előidéztek és hangsúlyozta azt a nagyszabású,

Next

/
Thumbnails
Contents