Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3. szám

I Nagybánya, 1918. Január 20. — 3. szám XLIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ tAb.sabai.jssi hetilap. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET hivATai.OS MEGJELENIK MINDEN VAt « T» Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K Egyes szám 20 fillér. i Cl. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁIMOS. s^rkesztöség és kiadóhi»^..i,. *•»vai-utca 20. szám alatt =s Nagybánya. KIM m iBiltl 1 «ins ilisisül lüi Iliül liísisz? Nagybánya városa a Berzeviczy minisz­tersége alatt oly szerződést kötött az állam­mal, hogy az 5°/o iskolaadónak életbelépte­tése és a város által az államnak fizetendő évi 25000 koronája ellenében az állam át­veszi a város területén a népoktatást. Az állam ebből a város által évenkint fizetendő 25000 koronából annyit enged vissza a vá­rosnak, amennyi szükséges azon annuitás fizetésére, melyet a város által építendő is­kolák törlesztésére igényel. Az állami tervek elkészültek, az építést azonban csak 20 % ráfizetéssel lehetett fo­ganatosítani. Az ügy sürgős volt, a polgár­mester személyesen ment Pestre Tóth Já­nos államtitkár úrhoz; aki szóbelileg azt az utasítást adta, hogy csak adja meg a város a 20%-kal magasabb építési költséget, mert a kormány azt megtéríti. A kormány illetékes képviselőjével szó­belileg megkötött megállapodást, illetve szer­ződést a pplgármester a közgyűlésnek be­jelentette. Építés közben folyton újabb és újabb átalakításokkal és nagyobbitásokkal állott a kultuszminisztérium elő, úgy, hogy a felveendő kölcsön kamatját nem csak hogy nem fedezte az állam által megtérí­tendő évi 25000 K, hanem a város még 124372 koronát fektetett az iskolákba, jól­lehet, a feketepatak-telepi iskola még fel sincs építve. Ennek az összegnek a megtérítését hiába kérte a város a kormánytól. A város jogos kérésével el lett utasítva, jóllehet a polgármester bebizonyította, hogy a többlet- befektetés az államtitkár egyenes utasítására történt. Hasztalan volt minden kérelem, a város a befektetést megtette, a kormány j pedig nem akart tudni az államtitkár szó- i beli utasításáról. így járt el a kultuszminisztérium akkor, amikor gróf Apponyi volt a miniszter, aki személyesen hozta le dr. Földes Bélát an­nak idején képviselőjelöltnek s aki akkor tőle telhető minden támogatást megígért a városnak. Természetesen akkor is válasz­tás előtt állottunk. Ez a kézzelfogható eset fényes példa: mint lett az ezrek fülében most ismét visszhangzó ígéret megtartva. Ismételten kérte a város jogos követe­lését, de hiába. A közgyűlés határozatiig utasította a polgármestert, hogy dr. Földes Béla képviselő ur utján keresse igazát. Az eredmény semmi. A város káros maradt. Az én szerény indítványomra a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Tóth János és dr. Földes Béla uraktól kérendő nyilat­kozat alapján felség folyamodvány utján kérje a város jogos követelését, illetve a reá parancsolt befektetéseknek ellenértékét I s ha ez nem sikerül, indítson pert a kultusz­kormány ellen. Ez az ügy addig húzódott, mig a tuli­pán kormány megbukott. Gróf Zichy János — Nagybánya város érdekében oly szívesen és sokszor mozgó­sított diósadi mandátum közbenjárására —* megtérített a városnak a gazdasági iskolába fektetett összegből 20000 koronát, a város többi kiadásának megtérítésére azonban nem érezte magát kötelezettnek. Így károsodott a város jóhiszeműségéért és azért, hogy a polgármester nem mondta meg az államtitkárnak, hogy szóbeli utasítá­sait elfogadja, de verba volant, scripta manent, írást kérek. Tárgyilagosan szoktam minden közügyet elbírálni és mindenkinek belátására bízom annak elbírálását, hogy az itt előadott köz­tudomású tények után, ma, mikor ugyan azon szereplőkkel áll szemben a város, nem jogos-e a városnak az a kívánsága, hogy a jámborul elvesztett pénzét kérje vissza attól a minisztertől, aki oka volt annak, hogy a város azt polgársága terhére az államtitkár szóbeli utasítására kiadta. Az akkori kormányeljárás felett az itt előadott köztudomású tények alapján mond­jon kiki belátása szerint Ítéletet; nekem azon­ban jogom van itt, a nyilvánosság előtt szá­mon kérni az egész ügyet, mert én Írattam alá Berzeviczy miniszterrel, minisztersége utolsó napjaiban a városnak jó szerződését, amit a jogutódnak, miután két szerződő fél­ről volt szó, vagy meg kellett volna tartani, vagy a város hozzájárulásával megváltoztatni, de „quia sum leo“ úgy eljárni, hogy a vá­rossal ebben a kérdésben eljártak, azt sza­vakkal eléggé elítélni nem is tudom. Miután a város közönsége a városi vagyon kezelését illetőleg teljes apátiában | van, kötelességemnek tartom föleleveniteni ezt a dolgot s e tárgyban hozott, de nem foganatositott közgyűlési határozat alapján vagy az ügy reparálását, vagy a felségfo­lyamodvány beadását, vagy a per megindí­tását követelni. A nyolc milliónyi adósággal biró város érdekében elvárjuk a vezető emberektől s igy a város képviselőjétől is, hogy ezt meg is teszik ; hisz minden gróf Apponyi Albert­tól függ, aki annak idején Nagybányára hozta Földes Bélát képviselőnek. Mi állja hát útját, hogy a város jogos követeléséhez jusson? Legfeljebb a jóakarat hiánya, amit még nem tételezek fel. * A Nagybánya és Vidéke előbbi számá­ban Stoll Béla ügyvéd ur hosszú cikket irt „A Lapos erdő visszhangja" címen. Az illusztris cikkiró személye iránt érzett min­den tiszteletem mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy a cikkben foglaltakkal érdemleges. -m. Nem tudom, a nyomdai szt*.. >sége, vagy a stilizáld: hiányaira vc*.v e vissza: tény az, ho ríkk a maga egészében zava­rosnak lulu id előttem. Annyit azon­ban mégis sikerült megállapítanom, hogy az ügyvéd ur az általam fejtegetett témát Föl­des képviselő ur iránt érzett régi hódolat­teljes szimpátiából mellékvágányra óhajtja terelni, amibe én nem engedem magamat belevitetni. Maradjunk csak egyelőre a fővágányon, L. Bay Lajos. Színészet, Az elmúlt héten ismét kellemes, élvezetes előadásokban volt részünk. A színtársulat a kö­zönség meleg pártolását viszonozva, állandóan jó kedvvel, igyekezettel játszik. Most már a társulat jobb erőit ismerjük: M. Kovács Terus, Szigethy Irén, Parlaghy Margit, nap-nap után megfelelő alakításokat nyújtanak. A férfiszemélyzet tagjai közül: Miklósy Gábor, Fe- leky, Ágotay, Máthé és Miklósy Aladár tűnnek ki állandó jó játékukkal. Két uj erőt is kapott a társulat, Bartos Ernőt és Rónay Gézát, reméljük ezután ők is rendszeresen föllépnek. Szombaton Legénybűcsu c. Operette került szinre. Máthé (Ottinghausen báró) szépen, erőtel­jesen énekelt s játéka minden tekintetben kielé­gítette a nagyszámú közönséget. Méltó partnere volt Szigethy Irén (Stella) úgy énekszámai, mint táncai jól sikerültek. M. Kovács Terus (Stefi) a tőle megszokott kedvességgel, rutinirozott játéká­val nagyban emelte az est sikerét. Nagy előnye* hogy mindig kellő készültséggel éz tanulással lép a lámpák elé. Feleky (Bachmayer) a meggazdagodott „uj földesur“ szerepét juttatta teljes érvényre. Ágotay Lőrince sikerült alakítás volt, látszik, hogy gya­korlott színész, úgy tánczával, mint csattanós él- czeivel áliandó derültséget szerzett. Miklósy Gá­bor az ideges Muki bárót személyesítette hatásos közvetlenséggel. Meg kell említenünk a társulat ügyes és szakavatott karmesterének Papp Barnabásnak kiváló szerzeményét a Tarantella táncot, ezt mint betétet Miklósy Juliska oly si­kerrel lejtette, hogy kétszer is ismételnie kellett. Vasárnap délután Mágnás Miska ment. Vasárnap este Szigligeti Szökött katonáját adták. Jól esik a sok újdonsült operette közt egy- egy régi dallal fűszerezett népszínművet is látni. Sajnos éppen a „Szökött katona" úgy tartalmá­nál, mint beosztásánál (6 felv.) fogva nem a sike­rültebbek közül való. Az előadás gördülékenysége és az ügyes rendezés (Miklósy Aladár) élveze­tessé tette mégis az estét. A címszerepben Máthé gyarapította eddigi sikereit. M. Kovács Terus (Kamilla) és Miklósy Gábor (Völgyi) jól átérzett játékban a darab drá­mai részét oidolta meg kifogástalanul. Szigethy Irén Julcsája — kissé unott játékától eltekintve — szintén megfelelt a Szigligeti által elérni óhajtott követelményeknek. Miklósy Aladár (Gróf Monti) úgy öltözékével, mint csinos megjelenésével és behízelgő játékával meleg tapsokat aratott. Hétfőn újra Legénybűcsu ment, az Otting- hausen báró szerepét azonban Bartos Ernő sze- mélyesitette meg és mindjárt ez alkalommal (Nagybányán első fellépte volt) behizelgő hang­jával, finom könnyed játékával megnyerte a kö­zönség tetszését.

Next

/
Thumbnails
Contents