Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-19 / 20. szám

1918. május 19. Könyvtáraink. A művelődés, nevelés és tanulás terén jelen­tékeny tényezők a könyvtárak. Az állam belátván a könyvtáraknak a népnevelés teljes és eredmé­nyes megoldása szempontjából való rendkívüli előnyeit, már régebben intézkedett, hogy a kü­lönböző iskolák, valamint a községek könyvtá­rakkal legyenek ellátva. A mi városunk könyvtárak tekintetében nem szűkölködik. Magának a városi múzeumnak több ezer kötetre menő igen értékes könyvtára említendő elsősorban. Ez azonban, fájdalom, a háború óta teljes pihenésre van kárhoztatva. Valóban itt volna az ideje, hogy a muzeum megnyissa értékes tár­lóit és megnyissa könyvtárát is. Hogy az egyik muzeumőr hadbavonult, az. mindenesetre erős akadály, de a másik muzeumőr, hivatalánál fogva, a város főjegyzője, aki bizonyára nagy ügysze­retettel fogja fölkarolni ezt a kérdést is. Ne várjuk tehát a háború betejezését. Ki tudja mikor lesz az? Gazdagítsuk a muzeum könyvtárának köz- kincscsé tételével is városunk szellemi fejlődését. Ezenkívül a Kaszinó, a Polgári Olvasókör, a főgimnázium, polgári leányiskola (a két utóbbi tanári és ifjúsági) könyvtárai szintén tekintélyes kulturális tényezők. A nagyközönségnek és a tanulóifjúságnak meg van adva az alkalom, hogy az említett könyv­tárnak műveit haszonnal ovashassa. Az olvasóközönség azonban csak a régebbi irodalommal foglalkozhatik, mert a fentirt könyv­tárak közül a Kaszinó és a Polgári Kör már évek óta egyáltalán nem, a többiek pedig igen gyéren szereztek be uj műveket. Pedig különösen a Ka­szinó könyvtárának igen nagy a forgalma s a többinek is van olvasóközönsége. A kivevők köl- csöndijat fizetnek és könyvtárhasználati dijat is; ez összegek évente tekintélyesre nőnek. Nem ka­matoztatni kellene a begyült pénzt, hanem a ki­tűzött czélnak megfelelően az elrongyolódott, elpiszkolt könyvek kijavittatására, kitakarittatására és főleg uj művek beszerzésére fordítani. Vagy amennyiben a javítás, rendbentartás ma drága, inkább áldozni az egyesület budget-je terhére, de mindenesetre fejleszteni a könyvtárt. A köri vtárak kulturális hivatásukat csak úgy tölthetik be teljesen, ha azokban nemcsak félig avult műveket, de az újabb irodalom tudományos és szórakoztató köteteit is föltalálhatja a tanulni és olvasni vágyó közönség. Az egyes könyvtárak kezelői rájuk bízott teendőiket lelkiismeretesen végezik, velük az ol­vasóközönség minden tekintetben meg van elé­gedve s ők nem is hibások abban, hogy évek óta nem történtek beszerzések, hiszen a testületek és vezetőség fölhatalmazása nélkül még talán egy vignettát sem vehetnek a könyv megszámozására. Czikkemben az olvasóközönség óhaját is tolmácsolva fordulok a könyvtárak bizottságához, különösen a Kaszinó és Polgári Kör vezetőségé­hez s kérem, hogy a beszedett dijakat fordítsák kizáróan könyvtárrendezésre és uj művek beszerzé­sére, mert a könyvtárak mai állapotukban a világtól elmaradottan igen szomorúan festenek, verus. A Kaszinó köréből. A Kaszinó-egyesület f. hó 11-én tartotta évi közgyűlését. A múlt évi számadások jóváhagyá­sával a fölmentvényt a vezetőség iránt elismerő nyilatkozattal adták meg. Elnök bemutatta a Pap Sándor által hagyományozott s a kaszinói biliárd társaságot 20 év előttről ábrázoló képet Réthy István festőművész mesteri alkotását, ami akkor tréfás ötletből karrikaturásan készült, de most már kellemes és értékes emlék. Bejelentette, hogy kérelmére dr. Lovrich István és testvérei szívesek voltak Harácsek József arcképét az egyesületnek ajándékozni, ez nem csak azért kellemes emlék, mert egy ötven éves tagot örö­kít meg, de mert Harácsek József a múlt szá­zadban a maga kereskedelmi hivatottságát ebben az országnegyedben úgy töltötte be, hogy váro­sunknak büszkesége volt, kinek arcképe méltó példaként szolgálhat, miként lehet a kereskedő a maga kelyes és a közönség minden érdekét szolgáló eljárásával a maga körzetének büszke­sége és tiszteletének kedves emléke. A múlt évben elhunyt Lachetta János, Martiny István, dr. Csikós Sándor és dr. Herczin- ger Ferencről érdemeik méltatásával emlékezve meg az elnök, bemutatta a dr. Herczinger Fe­NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE renc hagyatékából nővére, Bartók Kálmánné őnagysága által fivére emlékére a Kaszinónak hagyományozott Scrcsefszki orosz festő által fes­tett nagyértékti képet „Hagar és Ismael a pusz­tában“ amely a Kaszinónak örök díszéül szolgál. A közgyűlés részvétét és köszönetét jegyzőkönyv­ben örökítette meg. A rendes tárgyak mellett az anyagiak terén megállapítást nyert, hogy a tartozás a részvény­takarékpénztárnál elég kedvező kamattal 29000 K, minek törlesztése előmozdítására dr. Heppes Béla indítványán elhatározták, hogy a nyaraló vendé­gek részére 20 koronás illeték mellett Kursalon- ként az egyesület helyiségeit át engedik s a ta­gok családjai tiz koronás pótdijjal élvezhetik a Kaszinót. A javasolt havi 3 korona tagdijat is elfo­gadták. Ezenkívül, hogy a terhek kiegyenlítése előmozdittassék, alapitó tagság s az erdélyi mág­nás kaszinónál alkalmazott alakban a progresivi- tás alapján a tagdíjnak aránylagos pótlása hoza­tott ajánlatba, mi iránt f. hó 25-én d. u. 5 órára kitűzött uj közgyűlés lesz hivatva határozni s ugyan akkorra halasztották el a választásokat. Dr. Heppes Béla óhaja a Kaszinót mielőbb teher mentesíteni s ennek érdekében nagy akciót fe i ki. — Működése iránt bár nagy a rokon- szm — de természetes a mily helyesen nyer a kolozsvári mágnás kaszinóban az ily, elv érvé­nyesítést, annyira kell itt vigyázni, mert mások a viszonyok s ezzel kell első sorban számolni s ügyelni kell, hogy a Kaszinó a mily szépen töl­tötte be 85 éven át hivatását, legyen jövőre is azon a nívón tartva a mi őt múltjánál fogva vá­rosunkban méltán megilleti. Külföldi esetek. A Bűvös vadásznak előadása. Weber hires dalművének első előadását, a szerző jóbarátja, a berlini színház igazgatója vál­lalta magára. Midőn Weber a teljesen kész dalmű utolsó átvizsgálásával foglalkozott, benyitott hozzá a színházigazgató és a helybeli zenészed szaklap legutóbbi számát nyújtotta neki, melyben Weber- nek eddigi összes szerzeményei iskolás gyerek szárnypróbálgatásainak nyilváníttattak. Webert az anonymus lesújtó kritikája any- nyival inkább elkeserítette mert barátja arcvonásai j elárulták, hogy a színház igazgatónak aggályai támadták a „Bűvös vadász“ első előadása iránt. Azért haragjában megakarta semmisíteni a „Bűvös vadász“-t, de a színházigazgató megra­gadva karját kiáltotta: — Dalművének becsét nagyon jól ismerem, csupán az aggaszt, hogy a közönség, befolyásol- tatja magát. Hiszen a közönség olyan mint a nyáj, melyet az ostorpattogtatás ide-oda terel. Csak is az időközben elhunyt szerző műveire nézve tesz kivételt a nagy közönség. — Tehát legcélszerűbb lenne, ha az első előadás előtt meghalnék. — Körülbelül, legalább Berlin számára. Ne­hány héttel később, az első elődást hirdető szin- lap gyászkerettel jelent meg, a berlini lapok pe­dig Webernek Drezdában történt hirtelen halá­lát jelentették. A szinház zsúfolásig megtelt és a kritika nem győzte dicsérni a mesterművet. A hírlapok nehány nap múlva jelentették hogy Weber elhunyténak hire valótlannak bi­zonyult. A berlini golyószoba. Midőn Gusztáv Adolf Svédország királya György Vilmos választófejedelemmel való tárgya­lás céljából Berlinbe jött, a svéd ágyuk Berlin közelében voltak felállítva, hogy szükség eseté­ben rendelkezésre álljanak. A két uralkodó azonban csakhamar béké­sen oldotta meg a fölmerült kérdéseket, miért is a svéd király meghagyta tüzéreinek, hogy ostrom helyet örömlövésekkel üdvözöljék Berlint. Nagy volt az ijedelem midőn golyózápor hullott a berlini házak fedeleire. Ugyanis a svéd tüzének megfeledkeztek az ágyú csövekben levő go! i töltényekről. A bombázást rögtön meg­szűnte ték. A választófejedelem várkastélyának fedelére hullott négy golyót emlékül megtartották és a szobát, melyben el varrnak helyezve, golyószobá­nak nevezik. 20. szám. A párbajhőa. I. Napoleon bukása után Franciaország egyes ezredéinél valóságos párbaj mánia dühöngött. Bordeauxban Larilliere gróf tizenöt esztendő alatt negyven párbajt vívott, melyek közül tizen­egy, ellenfelének halálával végződött. Az ered­ménnyel dicsekedve kijelentette, hogy addig nem nyugszik amig a tizenkettedik ellenféllel is nem végez, ha azonban a tucat teljes lesz, egyideig kerülni fogja a párbajt. Kívánsága csakhamar teljesült. A kávéházban ismeretlen alak, szándékosan sértette meg.­— Szemtelen! — kiáltotta a párbajhős — — tudja kivel áll szemben? — Nagyon jól tudom és rendelkezésére j állok. Következő napon a párbajra kitűzött helyen ! egyik segédének halk hangon azt mondta a gróf: — Azt hiszem, hogy ma egyenrangú ellen­féllel fogok vívni. Már az első csapás igazolta, hogy Larilliere grófnak igaza volt. A vágások villámgyorsan kö- ! vetkeztek egymásután. A gróf "már háromszor akarta, eddig bevált, befejező vágását alkal­mazni, de ellenfele azt mindig ügyesen el há­rította és harmadik elhárítás után, kardját a gróf mellébe szúrta. Utóbbi pillanatnyi táníorgás után segédjének karjai közé hanyatlott és egész Bordeaux örömére csakhamar kiadta lelkét. Az anyák hálát adtak a Mindenhatónak, hogy megszabadította a gonosztól. Heti krónika. „Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, Szervác, Pongrác és Bonifác hova mégy?“ Hét elején ez a drámai kérdés tartotta fogva különben is háborúsán izgatott idegeinket. „Szegényeket, minek is bántjátok, annyi rosz- szat kiabáltak rólok, pedig kisült, hogy ők a föld legjámborabb jóakarójok. (Sic). Máj. 12-cn 16 C. meleg, legkisebb hőmérsék 9'5 C. Máj. 13-án 17 C. „ „ , 1P5 C. Máj. 14-én 20 C. . „ „ 9'5 C. Kell-e ennél bájosabb május, az ünnep is éppen a maga idején van, mikor virít a basarózsa, s nyílnak a szép tearózsák, piroslik a cseresznye a fán, a földi-eper az erdőben, szóval igazi pi­ros pünkösd napja. Fájdalom nagyon is piros, mert a vérrózsák is viritnak még mindig arra nyugat felé. így ünneplésünk a háború ötödik évében még mindig csak visszafojtott, fél ünnep lehet És még meddig lesz igy, ki tudná azt meg­mondani. A Szent lélek még mindig nem bir győze­delmeskedni a fékevesztett, megvadult emberiség felett. Az állapotok ennek megfelelően alakulnak fokról-fokra. így 15-én elérkeztünk az uj czipő- rendszerhez. Ezután kellene divatba jönnie az ol­csó cipőnek, e helyett azonban a fővárosban már is eltűntek a láthatárról, mintha a föld nyelte volna el őket. Nemrég még kackiás kirakatok díszelegtek táncpózba helyezett szebbnél-szebb lábtyükkel, ma könnyebb egy Jonathán almát vásárolni, vagy egy kg. datolyái, mint egy cipőt Budapesten. így lesz ez nálunk is, csak várjunk egy ki­csit, azért nem nagyon kell a moziban bántani és kizavarni a mezítlábas gyermekeket, mert bi­zony nemsokára mindnyájan meztéláb járhatunk. Hogy azonban egy ünnepi, egyházi dolog­ról is tegyek említést, nem hallgathatom el, hogy a Szamos nyomán egyik helybeli lelkészről bizo­nyos püspöki hírek röpültek világgá. Bányán persze örömmel fogadták az újdonságot, amely­nek valósága ugyan még nem nyert megerősítést, de cáfolatot sem merne róla közzétenni a krónikás. Személyi hir. Dr. Perjésy Mihály kúriai biró, zilahi törvényszéki elnök a pünkösti ünnepe­ket városunkban tölti. Itt Szőke Bélának a vendége. Kinevezések. Drágos' László az 5. gy. e. káplárját zászlósá nevezték ki. Ugyancsak zász­lós lett Pánt József 12. e. honvéd káplár, Pánt István fia. Husvétra lett őrvezető, megkapta az első bronzérmet, egy hét mulvrptizedes lett meg­kapta a második bronzérmet, két hét múlva tize­desből zászlóssá léptették elő. \

Next

/
Thumbnails
Contents