Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-21 / 16. szám
16. szám. Személyi hir. R. Thaisz Fanny a nőegyesület örökös tiszteletbeli elnöke e hó 18-án délben Budapestről városunkba hazaérkezett. Királyi kitüntetés. Őfelsége a király Wenk Gyula m. kir. erdőszámtanácsos és Fülöp Andor m. kir. erdőszámvizsgálónak a háború tartama alatt kifejtett buzgó szolgálatuk elismeréséül a Ill-ik osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. Kinevezés. Rumpold Károly 62. gy. ez- redbeli önkéntest zászlóssá léptették elő. Az uj zászlós a tizenegyedik „Isonzo“ csatában tanúsított hősiességéért a nagy ezüst vitézségi érmet is megkapta. A hadiárvák helyi alapja javára Berks Leó és Aurél koszorumegváltás cimén 60 K-át küldtek továbbá ugyancsak néh. 1. Berks Lajos vezértörzsorvos ravatalára szánt koszorú megváltása fejében az orvosok és gyógyszerészek 62 korona 50 fillért adományoztak. Sipos, Kádár, Winkler 25—25 K-t, Bernhardt 20 K-át, Selegian 15 K-át, Gál, Gondos doktorok 10—10 K-át, Wass, Widder gyógyszerészek 10—10 K-át adtak s a 125 K-át tevő összeg felét a vöröskereszt, felét pedig a hadíárvák helyi alapja javára küldték. így az alap 4994 K 42 fillért iesz ki városi takarékpénztári könyvön. Rézgálicz kiosztás. A polgármester tudatja az érdekeltekkel, hogy a rézgálicz kiosztás május első napjaiban lesz. Az 5. ezred jótékonycélu hangversenye, melyet lapunk legutóbbi száma jelentett, ma este lesz a Lendvay-szinházban. A koncert meghívója következő: Ma szombaton április hó este 8 órakor a Lendvay-szinházban nagy katonai művészestély lesz az ötösök hadiárva alapja javára a következő műsorral: 1. Vojnár János főhadnagy szavalja Szász M. .Ballada a néma mankókról" c. költeményét. Gábor A.: Dániel ne bőgj. Jelenet. Előadják Prohászka Sári és Magyar Géza zászlós. 3. Chopin, Ballada (G moll). Zongorán előadja Gábor Inka. 4. Villányi A: Attak. Színi jelenet. Előadják Vojnár Mariska, Ru- nyay Sándor és Vojnár J. 4. Beriot, 6. Air varié. — Hubay, Idille. — Hegedűn előadja Lengyel Antal, zongorán kiséri Soltész Elemér. 6. Sajó S., Lovcsen. Szavalja Márton Irma.’7. Műdalok. Énekli szentványai Czakó Béla tart. főhadnagy, a budapesti Népopera v. baritonistája. Helyárak: Páholy 18 K, Páholyszék 3 K, Pótszék 3 K, Támlászék I—IV. 3 K, Körszék V—VIII. 2 K, Zártszék IX—XIV. L50 K, Földszinti álló 1 K, Őket nézte, bár csak ruháik körvonalait látta. Néha én is vele együtt bámultam ki a széles utcára, melyet hét fasor díszített; igazi boulevard veszi körül Zombor városát. Soha sem beszélgettünk, nagyon el volt foglalva szegény fiú. Érdekes megfigyelést tettem ez idő alatt. Hogy miként vetik le az emberek a gyászruhát és vedlenek ismét azok közé, akiknek nincsenek halottaik. A család is gyászolt. De egy nap már félgyászban sétáltak, rövid idő múlva pedig rózsaszín ruha volt a leányokon. Miért ne? Tehetnek-e ők arról, hogy az apjuk meghalt? Most már ők soha ne mosolyogjanak, ne mulassanak, mindig azt a sötét halottas ruhát viseljék magukon, abban járjanak az emberek között, mint megtestesült „memento mori“-k? Lassan telt az idő, a meleg júniusi napok. Egyiken fáradtabbak voltunk, mint a másikon. Eljött végre az utolsó nap, jjétfő volt. Már össze voltunk csomagolva. Délelőtt ismét együtt sétálgattunk Pistával. „Elbúcsúztál már V . . . éktói?“ Csodálkozva nézett rám. „Elbúcsúzni ? Hisz nem is ismertem őket jóformán, csak éppen annyira mint Te. De mégis hidd el, borzasztó nehéz igy elmenni; valószínű, hogy többé nem látom őket. Rosszul van igy berendezve ez a világ. Ezek az emlékek végig fognak kisérni egész életemen és mikor legkevésbé várnám, akkor fognak megszólalni. Csendesen, halkan, mint Aeousl hárfája. Senkinek el nem «mondhatom azt a történetet, melyben tulajdonképen nem történt semmi. VaKarzati zártszék 1 K, Karzati álló 60 f, Diák-jegy 60 fillér. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Felülfizetéseket a hadi jótékonycélra való tekintettel szívesen fogad és hir- lapilag nyugtáz a rendezőség. Gyáashir. Szabó Albert nyug. igazgató- tanító Költőn 52 éves korában meghalt. A népnek szerető atyja, jólelkü tanácsadója volt. 13 éves fia és 8 éves kislánya kisérték örök nyugalomra. Két hadbavonult fia is van. Ezek azonban nem lehettek temetésén. Nyugodjék békében! A „Vasárnapi Újság“ április 14-iki számának képei nagyrészt a nyugati nagy német offenzivával foglalkoznak, bemutatják a csataterek érdekes jeleneteit, a főbb vezéreket stb. Ebbe a körbe vág Sztrokay Kálmán kiválóan érdekes czikke a németek nagy ágyújáról, mellyel Párisi bombázzák. A többi képek József főhercegnek a Szent István-renddel való kitüntetésére, Szomory Dezső uj darabjának Nemzeti színházi előadására, Drina hajó katasztrófája stb. vonatkoznak. Szép- irodalmi olvasmányok: Szemere György regénye, Színi Gyula novellája. Schöpflin Aladár színházi czikke, Szőllősi Zsigmond tárcája stb. Egyéb közlemények: báró Lukachich Géza tábornok arcképe, a rendes heti rovatok. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 10 korona. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Búdapest, IV., Egyetem-utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Köszönetnyilvánítás. Kérjük mindazokaí, kik felejthetetlen kedves bátyánk elhunyta alkalmával részvétükkel minket felkeresni, gyászunkban osztozkodni s fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják őszinte, leghálásabb köszö- netünket. L. Berks Leó és dr. Berks Aurél. Születtek: 57., Marosán György éjjeli ívnek Jolán; 58., ápr. 10. Tóth Imre gépésznek Kálmán ; 59., ápr. 13. Pap Miklós bányásznak Zita; 60., Rothschild Zoltán könyvelőnek József; 61., Seebauer Imre szobafestőnek Erzsébet nevű gyermeke. Elhaltak: 128., ápr. 11. id. Weisz Lajos bányász r. k., 50 év, tüdőgümő; 129. ápr. 12. lovag dr. Berks Lajos nyug. vezértörzsorvos, r. k., 70 év, epehólyaggyuladás; 130., ápr. 12. Rusz- nák György r. k., 61 év, tüdőgümő; 131., ápr. 14. Klein Dávid pék gyermeke izr., 17 év, tüdő- gümőkór; 132., ápr. 18. Grószman Sándorné bányász neje r. k., 57 év, szivhüdés; 133., ápr. 18. Laurán Gáborné g. k., 61 év, tüdőgümő; 134., ápr. 16. eszméletlenül talált ismeretlen férfi meghalt ápr., 17-én. Harisnya ruhában volt, koldus lehetett. Körülbelül 45—50 éves lehetett. Egy katonai igazolvány volt nála : Tyira Kosztán névvel. ____NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE lami mindig meg fog bennem rezegni, ha Zom- borról hallok. — És még el sem búcsúzhatok. — Mit szólsz hozzá, irhatok-e egy lev. lapot.?“ „Ahogy gondolod. De melyiknek imád ?* — „A legkisebbiknek. Már meg is címeztem, csak azt nem tudom, hogy mit írjak?“ — „írd azt, amivel a tegnapi banketten Virágh barátunk búcsúzott a hadnagy úrtól: „Scheiden tut Weh.“ — „Nagyszerű. Pár szó az egész és mégis mindent magába foglal. Gyerünk be a cukráz- dába ott megírom.“ Bementünk. Egyik asztalnál Lányi barátunk magyarázta a többieknek, hogy, mi tartozik a ma gyermekének inteligentiájához. Érteni a költészethez. (Ő volt az iskola Hazafi Verái Jánosa.) Jól tudni úszni, csónakázni. (Csak kétszer fordult be a csatornába, de nagy nehezen kiúszott.) — A másik asztalnál pedig Stakity jött rá arra a fölfedezésre, hogy az ember a szokás rabja. Zombort elég fáradságos iskola keretében ismerte meg, mégis mindig vissza fogja sirni a lelke, ha majd ráemlékezik. Pedig igazán nem szeret itt semmit, sőt gyűlöli ezt a várost, melynek rossz a világítása, nincs vízvezetéke és nincs kanálizálva. A Bácska gyöngye! Leültünk egy üres asztalhoz. „Nézd csak azt a kislányt ott a kirakat mellett, az a szép Máró akiről beszélni akartam néked, hogy is történhetett, hogy nem mondtam el a történetét. Na majd a vonaton. Halasig úgyis együtt megyünk, lesz idő bőven, hisz tehervonaton megyünk. Nézd meg jól,“ Megnéztem. Nagyon sovány közepes termetű Házasságot kötöttek: 32., ápr. 13. Varga István pinczemester és Borsa Ilona helybeli lakosok. __________ 1918. április 21. Fr iss portiamé! minden méretű CEMENT CSÖVEK :: ASBESTPALA és hornyolt BEREGSZÁSZI CSERÉP mig a készlet tart kapható Kornreich Testvérek fakereskedő czégnél Nagybányán, Kossuth Lajos-utcza 76. sz. ::: Telefon-szám 44. Önkéntes árverési hirdetmény. 1. Közhírré tétetik, hogy Szabó Adolfné született Stol! Máriának Nagyhányán a Nagy- Gózsenben 3 és 5 szám alatt lévő belsőségei a rajta lévő felülépitményekkel együtt, amelyek a nagybányai 2106 sz. betétben A. I. 1-4 rend 1622—1625 hrzi sz. a. foglaltatnak, s melyeknek területe 3 hold 627 D-öl önkéntes árverésen 1918. évi május hó 2-ik napján délután 3 órakor alulirt dr. Heppes Béla nagybányai királyi közjegyző irodájában eladatni fognak. 2. A kikiáltási ár 80000 korona, melyen alul a kérdéses ingatlan nem adatik el. 3. Árverezni szándékozók kötelesek az árverés megkezdése előtt bánatpénzül a kikiáltási ár 10%-át a királyi közjegyző kezéhez letenni. 4. Az árverés megtörténte után nyomban legtöbbet Ígérővel a telekkönyvi tulajdonos a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas adásvevési szerződést köt. 5. A vételár a szerződés megkötésekor nyomban kifizetendő. 6. Az eladásra kerülő ingatlan szerződés megkötése napján megy át az uj tulajdonos birtokába és használatába, de az egész idei gyümölcstermés és vetemény eladót fogja illetni, csupán a fütermés válik vásárló tulajdonává. 7. Az eladásra kerülő ingatlan tehermentes. 8. A vételi illetékeket a szerződés bekebelezés költségeit, valamint a közjegyző költségeit vásárló fizeti. Nelt, Nagybányán 1918. év április hó 19 napján. dr. Heppes Béla s. k. kir. közjegyző. leányka volt. Éles, sőt határozottan hegyes arcvonásokkal. Nagy kalap volt a fején, hatalmas lila szalaggal. Kék blúza áttörésein a piros szinü alap kandikált ki. Óriási haja, dús fonásban alá csüngött. Fekete szeme pillanatra rám vetődött. Ebből a pillanatból hogy mit is tudtam kiolvasni, valami titokzatos lehet, mely magához ragad, mágnes a vasat, sőt azóta is ha felteszem magamban, hogy nem fogok rágondolni, annál inkább eszembe jut. Misztikus hő sugárzott ki belőle. Felcsigázta érdeklődésemet, de egyszersmind megdöbbentett és kétségbeejtett. Nem volt szép, sőt volt benne valami medúzái. Talán éppen ezért voltam megbűvölve.. Rettenetes, de nagyszerű érzés fogott el. — És mindezt egy véletlenül rám tévedt pillantásával okozta. Nem tudom, hogy hogy mentem haza a cukrászdából, sem azt, hogy miként jutottam ki a vasúthoz. Gróf Pista eltűnt a felszállásnál, az utazás láza elragadta valahová. Nem találkoztam vele. Pedig most már igazán érdekelt Máró története és képes lettem volna egy olyan rettenetes tekintetéért végigszenvedni még egy tisztiiskolát. Ha holdvilágos estéken mint ügyeletes' altiszt végig megyek a lövészárkon, mindig eszembe jut a szép Máró. Átfut ugyan rajtam a hideg, de mégis úgy vagyok a gondolattal, mely őt juttatja eszembe, mint az, akit boldogít a tudat, hogy veszedelemben van.—.— (Román-front, 1917. szept. 10.) Incze Gábor.
