Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-24 / 8. szám
Nagybánya, 1918. Február 24. — 8, szám XLIV. évfolyam. A NAGYBÓL! GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizeté; Egész évre 8 K. Félévre" 4 K. ,'.rs; -uevre 2 K ===== Egyes szám 20 fillér. =---------Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám: 18. Nagybánya. Nyílt levél dr. Földes Béla átmenetgazdasági miniszter úrhoz, mint a nagybányai választókerület képviselőjéhez. Kegyelmes uram! Az élelmezési és közgazdasági kérdés nem politika, azért bátorkodom e társadalmi lapban szomorú helyzetünkről egyet-rnást leírni s annak orvoslását kérni. Az országos pecsétőr szerint csak arról nem szabad Írni, hogy nem termett gabona és nincs élelem. Én tehát abból a hivatalosan megállapított tényből indulok ki, hogy 1917-ben jobb termés volt, mint 1916-ban; pedig az 1916-ik évet elég jól átélte az ország; tehát az 1917-ik évben termett elég gabona ; csupán azt akarnám számon kérni, hogyan sáfárkodtak vele. Ez nem politika, ez administrate, a gyomor kérdés végeredményben nemzeti létkérdés. A lemondott Tisza-kormány a gabonának a cséplőgépnél való lefoglalását tervezte. Ennek célja az volt, hogy a kormány nem , a remélt, hanem a valósággal létező termésről legyen idejekorán tájékozva és hogy megmentse a többszöri népzaklató rekvirá- lástól az országot. Kétszeresen nyomós dolog ez nálunk, ahol Ausztria ép az egész hadsereg részére szállítandó gabona, liszt és burgonya kontingenst kérlelhetetlenül ki kell szolgáltatni, ha mindjárt a vetőmagot, vagy a betevő falatot is kell elvenni az ország lakosságától. Tulajdon szememmel győződtem meg róla, hogy a Tisza-kormány e népszerűtlen tervezetét az Esterházy-kormány kellő időben sem nem foganatosította, sem meg nem változtatta. A föld népe pedig a múlt szomorú tapasztalatain okulva az alacsony gabona és iparcikkek magas ára miatt méltán fölháborodva, oly nagymérvű csempészetre adta magát, hogy közvetlen tapasztalatból mondhatom, volt olyan paraszt, aki az őszi vetőmagját eladta a galicziaiaknais háromszoros áron, az államot pedig az elé a szomorú alternativa elé állította, hogy vagy ad vetőmagot, vagy üresen marad a búzavetést igénylő' terület. Az 1917. évi közepes termés tehát eltűnt ; az első rekvirálás eredménytelen volt, a második rekvirálás el lett rendelve s az alispánt tette a kormány személyesen felelőssé az eredményért Ez megszülte azt a lehetetlen állapotot, hogy például a szegény Szilágymegyére kivetett 650 vaggon rekvirálását oly módon próbálják, összehozni, hogy „egy tenyészkoczára szaporulattal együtt egész idényre 50 kilo- grxtih árpái hag yuan' meg. Tengerit csak a süldő sertésnek adnak egész idényre 50 kilogramot. Ez a tenyésztés tönkretételét jelenti. Miért kell a sok milliós sörgyárat üzemben hagyni és az árpát odaadni? Azért, hogy az ország zsirforrása: a sertéstenyésztés tönkremenjen. Félrendszabályokkal ily nagy időkben eredményt elérni nem lehet. Az Esterházy- kormány politikát csinált a közélelmezésből, a dolgokat értő dr. Kürthy elment, gróf Hadikkal pedig sokáig folytak a tárgyalások, amely idő alatt Mezőssy radikálisan nem akart intézkedni s a válságnak levét most issza az ország. Teljes elismeréssel vagyok, br. Kürthy és gr. Hadik ténykedéseivel szemben, amit mint a helybeli élelmezési tanács tagja és mint országgyűlési képviselő közelről ismerek. Nem tudom azonban éléggé hibáztatni, hogy a politikai válság élelmezési válságot is teremtett a huzavona által. Ki tudja hány rekvirálásra lesz szükség aratásig ? Most aztán előállott oly rend- szertelen állapot, amely január hóra a megállapított kontingensnek felét sem tudta a közélelmezésre szorulónak előteremteni. Nagyon szomorú jeleneteket okozott ez pl. Nagybányán, ahol a kincstári bányászat és erdészet még most is a megfelelő kvantumot osztja szét alkalmazottjai között. Mig a többieknek úgyszólván semmi sem jut. Szóval: „contraria juxta se posita magis elucescunt.“ Ezenkívül az alispán még azt is megírta a polgármesternek, hogy fölfüggeszti, ha az ő kiutalása nélkül bármely nagybányai malomból lisztet mer rekvirálni a közélelmezés számára, mert ha lesz liszt rendelkezésére, akkor kiutalja; ha pedig nem lesz liszt rendelkezésére, akkor nem utalhat, de rekvirálni nem enged. Ez alispáni recept szerint a város január hóban huszonkét napig nem kapott volna egy gram lisztet sem. Csak a vak nem látja, hogy ha a korÜt az óra . . . — Irta : Zempléni Árpád. — Üt az óra nyugovóra. Versz, rémes óra, zordon Halál: Elvész az öntudat, a szív el-áll, Vak éjnek barna szárnya rá terült. Nagy álmodásba szenderült. Kihamvadt szív, kihalt sugár, Jó föld-anyánk ölébe vár. Ég veled! Ég v,eled! Isten veled! Isten veled! Sírba térsz emberész ragyogó csillaga, Mégis élsz, ott is élsz, álmodol éjtszaka. [Álmodol szépeket, Ürökebb fényeket Mint a szent, az arany tiíz-nap maga.] Majd ha zeng az óra támadóra, Elrejtezett fény, csüggeteg agy, Ha jő, ha költ uj óra, kelj, viradj! Az álmok teljesülte kél veled, Úgy kezdesz uj, szebb életet. Kihamvadt szív, kihalt sugár, Jó föld-anyánk ölébe zár. Zempléni Árpád költészetéről. — Irta: Lange Antal lengyel költő. — A varsói egyetem magyar nyelvit lektorának, a tudós történetíró dr. Divéky Adorjánnak, aki a ma és a múlt lengyel-magyar viszonyainak tanulmányozását tűzte ki feladatává, — megvan az az érdeme is, hogy figyelmünket a jelenkori magyar irodalomra terelte, amely véghetetlenül érdekes, és oly kevéssé ismert, hogy Petőfi és | Jókai nevén kívül minden más nevet nálunk j mintha a titok fátyola födne. Oka ennek a magyar nyelv nem-tudása, de az érdeklődés hiánya is, mivelhogy azt el kell ismernünk, hogy a magyarok, figyelemmel nyelvük nehéz voltára és idegenszerűségére Európában, minden jelentősebb müvüket az Akadémia gondoskodásával tüstént német nyelven publikálják, — és ez talán példa gyanánt szolgálhatna a mi jövendő kultuszminisztériumunknak, hogy hasonlóképpen a nevezetesebb lengyel munkákat ez is valamelyik jobban elterjedt, diplomáciai nyelven publikálja. Épp dr. Divéky Adorján juttatott nekem néhány uj könyvet, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar poéták ujabbkori alkotó-művészetébe bahatoljunk. Végtelenül csábitó az irodalom-kedvelőre nézve: — bepillantani uj és nem sejtett poétái eszme világba. Ilyen uj világot fed fel előttünk Zempléni Árpád költő, aki 1865-ben Tállyán, a .tokaji és a legjobb magyar borok hazájában született. Sárospatakon, ahol egykoron Zsófia királyné lengyel bibliáját őrizték, végezte iskoláit, filozófiai tanulmányait pedig Budapesten. Irt művészi és eredeti költeményeket, eleinte líraiakat, később azonban csaknem kizáróan az epikára tért át. A magyar irodalomnak kimagasló epikusa volt Arany Jánosban, aki Toldi, Csaba királyfi, stb. költeményeiben az ősrégi nemzeti regéket a pompás költészet „selymébe, bársonyába“ öltöztette. Egyszerre követve Homér és a Nibelungok példáját, megteremtette azt, amiről nálunk ábrándoztak a poéták, époszba akarván önteni Piaszt, Krakus és Vanda legendáját. Aranynak tanítványa és követője Zempléni, de alkotó-művészetének motívumai már nem tisztán a magyar nemzeti dolgok, hanem a fajiak: a fin-ugor, a mongol, a turáni. Mint ahogy nálunk az ős-árja motívumokban keresnek megihlető forrásokat, úgy keresi őket Zempléni a különféle népek regéiben, mely népeket ő Turán- nak nevez. * Ezen az alapon szerzett Zempléni egész sor balladát és költeményt Turáni dalok cim alatt (1910.)* . Milyen tág értelemben veszi a szerző Túrán-1, tanúsítja a tény, hogy alkotásaihoz a motívumokat még az ősi Babilonból is meríti, — Gilga- mosz és Nimród neki Túrán fiai. Babilont a sé*) A munka németül is megjelent Turanische Lieder cim alatt: fordította Julius Lechner von der Lech (1914). A fordítás nem adja az eredeti teljességet. Egyik-másik dolog (pl. Kufstein) kivan hagyva más, viszont (mint a Mogyoróbél herceg) más ciklusból vétetett.
