Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-17 / 7. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KO MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K =—==■ Egyes szám 20 fillér. RÉVÉSZ JÁNOS. ügyészség Süísézí sÉpiroüi liHn. Teleki Pál gróf gondossága és figyelme a legnagyobb mértékben kiterjed a hadi- gondozás terén az egész országra, de különösen hálásak lehetünk iránta mi nagybányaiak, akik számtalanszor éreztük jóakaratu támogatását. Édes atyja: Teleki Géza v. b. t. t. volt belügyminiszter vagy negyven társulatnak országos elnöke, szintén a miénk volt, itt született, itt nevelődött s itt élte le életének nagy részét, nem is volt nálánál hűségesebb támogatója városunknak soha. Úgy látszik, fia Pál, aki a szomszéd Pribékfalu földes ura is, tehát megyebeli földbirtokos, édes atyja örökébe lépett teljesen a társadalom gondozásában, a mozgalmak vezetésében, a jótékonyság gyakorlásában s Nagybánya szeretetében is. Teleki Pál, aki tavaly kimondta itt egy rokkant telep létesítését s azt az idén meg is valósítja, hadigondozó népirodát szándékozik nálunk létesíteni. Vármegyénkben Nagykárolyt, Szatmári és Nagybányát szemelte ki erre. Azért van erre szükség, mert ma az emberek százezrei járnak ajtóról ajtóra panasszal, kéréssel, tanácsért, támogatásért. Annyi az uj rendelet, az uj intézkedés, rendszer, hogy sokszor az illetékesek se ismerik ki magukat, kell, hogy valahol a nép íölvilágositást szerezhessen. Igen nagy a szükség arra, hogy az ügyes-bajos emberek valahol, elérhető" távolságban nyílt ajtóju helyiségre találjanak s a nap legnagyobb részében, Íróasztal mellett olyan készséges emberre, aki felvilágosítást ad s amennyire lehet segélyt nyújt és a panaszokat meghallgatja. Élsősorban rokkantakra, árvákra, általában a hadigondozandókra akarják az iroda hatáskörét kiterjeszteni, de az lesz az elv, hogy se ezt a körülhatárolást ne állítsák föl tervként, sem a területi elhatárolást, mert az iroda illetékes mindazokra, akik az aj Lm bejönnek. A vezetését ennek az uj alkotásnak az igazgató teljesiti állandó fizetéses munkaerők segítségével. E mellett önkéntes munkaerőket is alkalmaznak * az igazgató mellett, lehetően bevonva az összes jótékony egyesületeket. Ezeken kívül egy-egy ügyvédet, orvost, pedagógust, iparost, kereskedőt, mezőgazdát stb. kérnek föl szaktanácsadónak, akik bizonyos időben rendelkezésre állanak, ha az igazgatónak valami kérdezni valója van. A létesítendő uj szerv első tekintetre is rendkívül szükséges (és üdvös és mi csak hálával lehetünk a tevékeny gróf iránt, aki ide a napokban Medve Zoltán volt főispánt, mint hadigondozó kormánybiztost le is küldi szervezés végett. A várostól körülbelől csak a helyiség adását várják, ennyit talán a mi nehéz viszonyaink között is áldozhatunk. Tizennégy ilyen iroda működik már az országban és pedig áldásosán működik. Valóban életszükséglet városunkra és erre a vidékre, hogy ezekben a nehéz időkben itt is fogjon neki a munkának. Ingatlanok eladása. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések között nagy jelentőségűek az 4000/1917. M. E. és 44620/1917. F. M. számú miniszteri rendeletek, valamint ennek kiegészítéseként utóbb kiadott rendeletek. Közérdekű voltuknál fogva főbb vonásaikban az alábbiakban ismertetjük ezeket a rendeietekel. Szatmármegye területén fekvő ingatlanokat csak a munkácsi hegyvidéki miniszteri kirendeltség hozzájárulásával lehet elidegeníteni vagy pedig tiz évet meghaladó időre bérbe vagy haszonbérbe adni. Kivételesen nem szükséges a hozzájárulás: 1., városi belsőségeknél, 2. ha a felek egyike az állam, törvényhatóság az országos központi hitelszövetkezet vagy a magyar földhitel- intézetek országos szövetsége; 3., ha hitelt érdemlően (pl. községi bizonyítvánnyal) kimutatják, hogy a felek egymásnak egyenes ágon rokonai (szülő, gyermek, unoka), vagy unokatestvérnél nem távolabbi oldalrokonai, vagy pedig házastársak, 4., ha a szerződéshez a törvényhatóság, hitbizományi biróság, vagy az országos hadigondozó hivatal hozzájárult, 5., kisajátítás esetében, továbbá 6. az 1917. nov. 1. előtt létrejött azon ügyleteknél, melyek alapján a szerző fél helyhatósági bizonyítvánnyal igazoltan az ingatlant 1917. nov. 1. előtt birtokba vette, vagy ha az okiratot legkésőbb 1917. nov. 1-én az adó hivatalhoz illetékezés végett, bemutatták, vagy pedig a telekkönyvi hatósághoz 1917. nov. 1. előtt beterjesztették. Ha a felek a munkácsi hegyvidéki miniszteri kirendeltség hozzájárulását nem eszközölték ki és igy adják be az okiratot a telekkönyvi hatósághoz, akkora telekkönyvi hatóság elintézés[előtt átteszi a kérvényt a kirendeltséghez és csak annak válasza után intézi el a kérvényt. Legújabban megjelent ebben a tárgyban a m. kir. földmivelésügyi ministernek 170975/917. számú rendelete, mely az ingatlanforgalmi ügyek Romantika. A lakók lelkülete valahogy’ rányomja bélyegét a házra is, amelyben laknak. Legalább Pa- tyiék Fehér-utcai házán ez látható. Az ósdi öreg épületnek, mely kierőszakoskodik pár lépésre az egyenes utczára, olyan barátságos, derült az arculatja. Vastag falára kettős, német fedél nehezedik. Zsalugáteres ablakai tele vannak virággal. A kapunál régimódi huzócsengő, a drót inegrán- cigálja útjában az udvar nagy fenyőfáit. Széles, nagy verandán, mely tele van ole- anderrei, ül kikendőzött hársszékében a 102 esztendős Patyi Dömötörné. Gyanta szinü arca olyan mint a vázlat, össze vonalazta az idő keze, haja fehér mint akár a kréta, fején fekete bóbita ke- vélykedik régi szokás szerint. — Sokan vannak a verandán, az öreg Anna néni nevenapját jöttek megülni. Csendesen beszélgetnek. A nap lassan halad egyik szegletből a másikba, pár pillanatra bekacsint a szobába is, ránéz a komoly pohárszékre, melyen csillognak a réz fiókkihuzók. Az óra elkakukolja magát. Négy óra. „Nézz utána fiam, hol marad Zsuzska lányom az uzsonnával“ szól a matróna unokájához, kinek már szintén őszülnek fürtjei. — Zsuzska lányom, a töpörödött 80 év körüli öreg asszony, előkerül a sárga selyem abrosszal. Megtérít. Asztalhoz ülnek. A gyermekek, déd- és ükunokák külön egy sarokban. A kávéhoz édes kalács, majd az elmaradhatatlan madártej és cukrászsütemény. Uzsonna után mindnyájan kezet csókolnak Anna néninek. Lányai, unokái, déd- és ükunokái, rokonok és ismerősök egymás után. Az öreg néni íelsóhajt, ráncos szemeibe könnyek lopódznak. „Miért nem lehet itt az én szép kis fiam? Milyen édesen mosolyogna rózsás arcával. 68 éve nem láttam. Talán már vissza sem jön.“ Mesélni kezd. Mindenki jól ismeri már a történetet, de mégis élvezette) hallgatja, talál valami újat benne. Most, mikor a világégés lángja megszégyenít minden fényt és dicsőségei, mikor nemzeti küzdelmeink egytől-egyig eltörpülnek e mellett a lét vagy megsemisülés tusája mellett, a 48-as eseményekről olyan élénken emlékszik meg, hogy elfelejtik a harcokkal járó szenvedéseket, nélkülözéseket és azt gondolják, hogy a háború nem más, mint romantika és dicsőségek sorozatos láncolata. (Más azt átélni és más elbeszélni !) Sokszor hallgattam történeteit a muszkákról, kik közül harminc hozzájuk volt beszállásolva. Ennyit kellett élelmezniök. Minden ételt előbb megkóstoltattak a háziakkal, hogy vájjon nin- csen-e megmérgezve. Tisztjük az elsőszobában aludt, sáros csizmáját az asztalra tette, kapcáját pedig a tükörre akasztotta száradni. A muszkák nagybányai tartózkodásáról beszélt legszívesebben, ő ezt átélte és csak ezt élte át, hisz a város tulajdonképen csak ennyiben vett részt az egész szabadságharcban. — Az orosz generális Le;/ korbácsoltatott meg két kozákot, akik olyan nagy tüzet raktak egy házban a Szatmár-utcán, hogy kigyuladt a teteje. A főbírónak kellett közben járnia, hogy hagyják abba a verést, különben belehalt volna a szerencsétlen. A nevenapján csak a családjáról szokott beszélni és legfeljebb arról, hogy mint vettek részt apja, férje és fia a forradalomban. Ma csak a fiáról beszélt. Gyanta arcán kidagadt pár ér, feke- tés barna vére gyorsabban futott benne. — Csikorgó téli este volt. Uram lelkem, Samui bácsi, Regina nénétek és én ültünk az asztal mellett. Szopogattuk az aszalt szilvát. Zsuzska lányom a tüzet igazította. Egyszer csak nyikorgóit a kapu, becsapódott, Bundás barátságosan vonított. Valaki végig jött a gangon, nyílott az ajtó és belépett Péterke. Piros volt az orcája a hidegtől, mint a paradicsom. Nagyon fázhatott szegényke. — Amint lassacskán felmelegedett elmondta, hogy Kolozsvárt a nagyobb diákok mindnyájan ott hagyták a kollégiumot és mennek harcolni, ő is menni akar Bem apóhoz. Már Petőfi is ott van, az a hires költő, aki tavaly itt szállt meg a fogadóban. — Eleinte nem akartuk elengedni, hisz csak 16 esztendős volt, de aztán pár nap múlva mégis belementünk, hogy ő is elmenjen. Fáit a szivem nagyon, de szükség volt mindenkire. Lelkem uram, Samui bátyátok is polgár őrök voltak. Es- ténkint Regina nénétek én és Zsuzska lányom csináltuk a tépést és szorongó szívvel vártuk a híreket. Eltelt két egész hónap, már tavaszodul akart, anélkül, hogy Péterkéről valamit hallottunk
