Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-08 / 49. szám
L Nagybánya, 1918. Deoember 8. — 49. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. -----= Egyes szám 24 fillér. ===== A szociál demokrácia. Folyó hó 2-án tartották alakuló közgyűlésüket a helyi szociális demokraták. Millió meg millió ember hangoztatja világszerte ezen legnagyobb horderejű s egyúttal legmagasztosabb eszme jelszavait a művelt népek alkotmány politikai életében, melynek sok tagoltsága miatt valódi értelmét azonban sokan csak sejtik; még többen félreértik, de legtöbben a nyert tapasztalatok szerint felhasználva a nép lelkesedését vissza élnek vele. Magának az eszmének megértésére az abban rejlő s az élet minden szükséglete és igényére kiterjedő viszonossága miatt magasabb műveltség nélkül alig vagyunk képesek, mert ez oly államformát jelent, mely egyrészt teljesen megfelel a jog és kulturállam követelményeinek s igy intézményei által egyfelől lehetővé teszi születés, vagyon s társadalmi állásra való tekintet nélkül, hogy minden egyén a maga értelmi és erkölcsi értéke szerint érvényesíthesse a köztársadalom javára magát és vagyonát, másrészt azonban bizonyos önmegadással kell tűrnie a többség rendelkezési jogát s telje- sitni azt, aniit a többség érdekében levőnek tart. Elmondhatjuk, hogy a többség akarata alkotja a jogot, mi Géniuszként lebeg az egyes egyed és többség felett s még azt megköti s kötelmei teljesítésére kötelezi, addig ezt az egyed érdeke hivatásos védőjévé é$ foganatosítójává teszi. Azaz a jog a kötelezettségek teljesítése és élvezetének láncolata. Gyönyörű eszme s valóban legmagasztosabb foka egyrészt az áldozatra kész hazaszeretetnek, másrészt az egyenlőség érvényesülése, a javak igazságos megosztása s az állami közjóléti intézmények által a szabadság keretében az összlakosság megelégedését és kellemes életét elérni és biztosítani kívánja. Azonban olyan ez, mint a fény, mit árny követ. A jog egyenlege a kötelezettség ; mikor az egyiket élvezzük, viselnünk kell a másikat. Ezért kíván ez kölcsönösséget, feltétlen egyforma becsületességet és áldozatkészséget mindenkitől. — Magasztos eszme, de alap- feltétele a honpolgárok egyforma jelleme, becsületessége, szorgalma és áldozatkészsége, sőt igénye is. Ebben rejlik nehézsége. Vajha érvényre emelhetnők s ne maradna csak utópia. A történelem szerint megkísérelték különféle alakban ép úgy a régi, mint az uj nemzetek de végeredményt szerezni nem tudott. Legrégebben Krisztus sz. e.: 450 évvel volt félezred évig a görögöknél érvényben Athénben, hol a Peisistratidák kényuraltná- nak megdöntésekor léptették életbe bevonva az összes lakosságot a közigazgatás s a tiszt- | Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség .uóliivatal: = Felsőbányai-utca . . szám alatt Telefon szám: Nagybánya 18. viselők választási jogkörébe s az ebből merített erkölcsi erővel vívta meg e kis állam a perzsák felett a marathoni, salamisi és plataiai győzelmeket. Ezt követte Perikies kora, midőn a gazdaggá lett állam nemcsak a köz- szolgálatban, hanem a színházban eltöltött időt is dijjazta és létesítette az Athénnek ma is büszkeségét képező középitményéit. Különféle alakú változatban az amerikai, sveici köztársaságok igyekeztek ezzel célt érni. A franciáknál a kommun borzalmaira vezetett, még rendezettebbé lett, de a magánvagyon elvonására ott sem jutott. A magánvagyon sértetlenségét biztosítottnak kell a jog szerint tekinteni s igy téves az egyszerű vagyon elkobzás felvetését képzelni, mert ha a szükség kivánja, kisajátítás utjáni rendezéssel lehet az állam gazdasági érdeke szerint a föld arányosabb művelését biztosítani. Tehát nem jogtalanul, hanem kárpótlással és vételárral s igy ne higyje senki, hogy egyszerű földosztást lehet rendezni. Minden állam orma első kötelme a polgárai személy- és vagyonbiztonsága s ne is tekintsük a vagyont ellenségnek, hanem jóbarátnak; hiszen, hogy is lehetne alkotni, teremteni, ha mind vagyontalanok lennénk? már pedig ez következne be, ha a vagyonosoktól azt elrabolva egyszerűen felélnők; mit meglehet, hogy a vagyonta- lanságban az egyenlőség követne, de ilyet egy állam sem venne szívesen. Azonban az állam kötelezze a vagyont oly forgalomra, mi a közjót mozdítja elő. Kiszámithatlan a kár, ha a munkás és tőke jön összeütközésbe, oly két erő ez, mint a viz és tűz, mi ha egymásra borul, egymást öli, de áldássá válnak, ha összefonódva gőzzé alakul, mint alkotott erő. Balgaság tehát a vagyont rombolni, ellenkezőleg, örvendeni kell, ha létezik, de igenis, a vagyont oda kell vezetni, hogy a szociális közérdeket szolgálja s megadja a tulajdonosnak is a maga jogos, méltányos, de mérsékelt hozamát s biztosítsa a munkás jólétét. A vagyontalanok közt nem lendülhet fel semmi vállalat, semmi munka s ezzel hiányzik a munkás keresetére az alkalom. Hiszen a luxus is nem volt egyéb, mint az ipar által a vagyonosokra mért önkéntes kereseti adó. A harmadik erő az ész, azaz a szellemi fejlettség, tiszteljük ezt is, mert ez vezeti a keresetet s ez irányítja munkánkat eredményre. Túl az anyagi, társadalmi és politikai viszonyokon be kell ismernünk, hogy nem csak testi, de lelki világunk is van s még a testi élet a maga jólétét legideálisabban a szociális-demokratikus államszervezettel érheti el, addig lelki világunkat a vallás irányítja. „ Legyen tehát boldog mindenki a maga hite szerint.“ Ezen demokratikus szabadságot véljük némileg dehonesztálva, midőn a gyűlésen az egyik vallás tantételére hivatkozva a íürelmességet s a túlvilági kárpótlás iránti elégedetlenséget hallottuk a földi jóléttel kapcsolatba hozni, hagyjuk ezt, mert más az alkotmányszervezet és más a vallás. Ne engedjük ezt még csak játszi szavakban se összekapcsolni. Nehéz időket élünk a vesztett háború s az ezt követő sorscsapás, ezredéves határaink bontására való törekvések kérdésessé teszik, lesz-e alkalmunk régi hazánkban közösen küzdeni a szép elvek érvényesítéséért s kiket fog a sors közülünk vagy mindnyájunkat egyformán tenni megtört szegénnyé. Ha valamikor, úgy most kell összefognunk, hogy el ne merüljünk s igy méltán érezhetjük át Arany János végrendeleti szavait fiához: Örökül hát nem sokat hagyok; Legfölebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szived tavaszkertében A vallást ezért öntuzgetem. Mert szegénynek drága kincse a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell! És ha felnővén, tapasztalod, Hogy apáid földje nem honod S a bölcsőd s koporsód közti ür Századoknak szolgált mesgyéül: Lelj vigasztalást a szent igében: „Bujdosunk e földi tereken.“ Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Figyelemmel e költői jóslatra, őszintén kívánjuk, hogy a szociál demokrácia magasztos elve ősi határok közt érvényre kelhessen, de a vallások tiszteletével, mert ha a sors csapása sújt, el kell ismernünk, hogy lelkileg egyedül a vallás ad megnyugvást, mert lelkileg egyedül a hit boldogít. Városi közgyűlés 1918. dec. 7-én. A képviselőtestületnek fél órás közgyűlése volt ma, melyre 11 tárgy volt kitűzve. Érdemleges alig akadt köztük, legfellebb a városi kötelékbe való belépés dijának fölemelése. Nyomatékot adott azonban a gyűlésnek az, hogy Makray polgármesternek kormánybiztossá való kineveztetéséről telefon hir érkezett ide s igy az aj kormánybiztost lelkesen ünnepelte a képviselet. Ezután Révész János a jövő évi költségvetést megsürgette, majd a tisztviselők éh-bérének fölemelésére, tett indítványt. Ebben a közgyűlés kedvezményező lépéseket tett, a melyek hihetően rövid időn belül meghozzák a kívánt eredményt.
