Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-03 / 44. szám

44. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. november 3. Lessingnek hívták a boldogtalant. Az elijesztő példa nem ijesztette el Roch­litzot. Az első bérharc. Rómában a városi zenekarnak, háromszáz­nyolcvan évvel Kr. sz. e. egyik feladata volt, a papok hivatalos eljárásánál közreműködni. Ezért a zenészek Jupiter templomában ebédet vagy vacsorát kaptak. A censorok elhatározták, hogy ezt a szokást megszüntetik. A zenészek erről értesülve Rómából Tiburba költöztek. Mivel a papságot a zenehiánya nagy za­varba hozta, Róma városi tanácsa küldöttséget menesztett Tiburba. A küldöttségnek feladata voltTibur elöljáró­ságát megkérni, igyekezzék a zenészeket reábe­szélni, hogy térjenek vissza Rómába. Az elöljáróság bölcs tagjai tudva, hogy reá- beszélés által célt nem érhetnek, lakomát rendez­tek a római vendégek tiszteletére. A sűrű kocingatás folytán alaposan berúgtak a zenészek. A részeg fővel kocsikba helyezett zenészek, csak Rómában ébredtek fel. A római tanács nagy örömmel és azzal az ígérettel fogadta a mámoros zenészeket, hogy a Jupiter templomban szokásos étkezést nem szünte­tik meg. Ily módon folyt le az egész világnak első sztrájkja. Meglepő kitüntetés. Radzivil herceget, a lengyel hadsereg fő- parancsnokát Haller sváici költő művei annyira meghatották, hogy elismerését okvetlenül tudo­mására akarta hozni az Írónak. Ezt pedig csak oly módon képzelte esz- közölhetőnek, ha a költőt nagy kitüntetésben részesíti. A főparancsnok gondolt merészet és nagyot, a költő pedig bámult nagyot, midőn a lengyel hadsereghez ezredessé történt kinevezésére vonat­kozó okmányt kezéhez vette. Heti krónika. Halottak napja volt tegnap is meg ma is- Szomorú Datum. Az embernek minden bánata eszébe jut a múltból, a jelenből s a jövendőt is sötétnek látja. A kivilágítás az elmaradt. Leginkább virá­gokkal díszítették tegnap a protestáns temetőt s igy emlékeztek meg a boldogult kedvesekről. Így j lesz ma is valószínűen, mennél kevesebb fény s mennél több igaz bánat. A katonák jönnek haza,, még ugyan nem éppen a frontokról, de a helyőrségektől s bizo­nyára örömmel és szeretettel vesszük őket körül, aminthogy ők is annyi szenvedés után bizonyo­san szívesen fognak velünk együtt munkálkodni. És mégis nem igy gondoltuk mi ezt a visz- szajövetelt. A fegyverszünet még mindig nincs meg, hazánk hatarán ott az ellenség. Budapesten sok történt a héten, kicsiny vagyok én ahoz, hogy mindazt leírjam, de nem is szükséges előadnom, hisz a napilapokból tudja mindenki. Az alakulás megtörtént a népakarat szerint, vajha hozná meg mielőbb a fegyverszünetet és a békét. A tél a nyakunkon, a hegyek íehérlenek, a Rozsály. Gutin felöltötték hermelin palástjukat. Úgy reméljük, hogy nem lesz ötödik téli háború, így Ígérte maga az ántánt is. Tűz mellé, házba szorulunk. Adja Isten, hogy a sorsdöntő órák hozzák meg az ehez szükséges nyugalmat, az egymást megértést, az összetartást, hisz most látjuk, mily kevesen va­gyunk, mikor az egész világ ellenünk esküszik. Még hátra van az őszi vetési munka is, a kedvezőtlen időben talán senki sem szántott. Gondoskodni kell róla, hogy a kibontakozás éve ne legyen ínséges. Föl tehát a munkára, erre lelkesítsük egy­mást, a legnehezebb idők legjobb vigasza min­dig a munka, amihez kinek-kinek, ebben a jár­ványos világban elsősorban jó egészséget kíván a krónikás. Kinevezés. Csordás József helybeli vasúti főnököt az elnökigazgató föellenörré nevezte ki. Elseje alkalmából az előfizetések szives eszközlését kéri a kiadóhivatal. Kinevezés. A pénzügyminiszter dr. Sasi Nagy Imre íőbányabiztost a miskolci bányaha­tósághoz a VII. fiz. osztályba nevezte ki. Katonai kinevezés. Őfelsége földinknek, Kusnyér Elemér 3. honvéd, gyalog ezredbeli had­nagynak, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz maga tartása elismeréséül, mint a „Pécsi Napló“ október hó 19-iki számában olvassuk, a III. oszt. katonai érdemkeresztet a hadi díszítménnyel és kardokkal adományozta. Kusnyér 10 hó-ig volt kint a homlokvonalban és ezelőtt már háromszor nyert kitüntetést. Lapunk 2. 9. 28. 32 33. 39. 41. számait megvételre keresi a kiadóhivatal. (TzIfi^T^^r! Budapestről arról Szellemy László ny. kir. bányatanácsos ott az angyalföldi elmegyógyintézetben a héten meg­halt. Szellemi életének legnagyobb részét (37 évet) itt élte le városunkban és ennek környékén. Ismertük őt, mint gyakornokot, mint mérnököt, idejött hozzánk ebben az esztendőben postarét utcai házába és kis birtokára, hogy a nyugalom éveit nálunk töltse. Szervezetét azonban gyilkos kór támadta meg, idegbeteg lett s érelmeszesedés is lépett föl nála, azért is Pozsonyba ment egy szanatóriumba magát gyógykezeltetni, ahonnan az épület tatarozása miatt Budapestre került a többi betegekkel együtt s igy halt meg szélhii- désben Budapesten, ahonnan holttestét ide akar­ták hozni, azonban a jelenlegi mozgalmas idők­ben ez lehetetlenség volt, igy ott temették el a fővárosban. Szellemy Nemes Kosztolánybau szü­letett 1855. okt. 24-én, ahol apja ev. lelkész volt. Az akadémiát Selmecen végezte 1880. május 25-én s állam vizsgálatot 1883. okt. 17-én tett. Egy évig honvédönkéntes volt. Bányagyakornok 1880-ban lett jul. 22-én Nagybányán, 1881. nov. 27-én. Kapnikra helyezték, 1882. aug. 9-én ismét visszajött Nagybányára, 1884. márc. 30-án megint Kapnikbányára tették át, máj. 25-én ismét vissza Nagybányára. 1885. ápr. 28-én Fernezelyre ne­vezték ki, 1886. márc. 9-én negyedszer vissza Nagybányára, 1887. jul. 1-én lett bányatiszt Kap- nikbányán, honnan 1895. jul. 28-án Erzsébet- bányára tették át, majd 1909. nov. 12-én Felső­bányára itt lett bányatanácsossá 1917. szept. 5-én, s vissza költözött haza ötödször Nagybá­nyára ez év február elején, majd márc. 18-án nyugdíjazták. Családja nem maradt. Két évig nős volt ugyan, de elvált feleségétől. Egész lelki vi­lága az itteni bányászattal forrt egybe, ennek élt és kis gazdálkodásának, mérnök társai s mun­kásai is bizonyára őszinte részvéttel olvassák e híradásunkat. Maradjon áldásban emlékezete! Az iskolákban a tanítás megkezdését nov. 15-re halasztották a spanyolnátha miatt, mivel még mindig sok beteg van. Lévi Lea egyet, hallgató 12 napi szenve­dés után spanyolkórban 21 éves korban Bpesten elhunyt s a rákoskeresstturi izr. temető halottas­házából temették el szept. 31-én. Egyetemi tanul­mányai miatt egy hónappal ezelőtt ment el hazul­ról teli buzgalommal s ily fiatalon kellett itthagynia 6 szeretett testvérét. Az elhunyt halála annál fáj­dalmasabb a testvérekre nézve, mert alig 2 hó­nappal ezelőtt temették el özvegy édes anyjukat. A sors igy akarta . . . pén zt ár ao kii_ö azonnal alkalmazást b nyer cégünknél a HarácsekVilmosUtódaá. Jótékonyság. Sirvilágitás megváltása cí­mén a hadi árvák helyi alapja javára adakoztak: Szimon Béláné 10 K, özv. Moldován Antalné Kassáról 20 K, Gönczy Károly városi hajdú 10 K. Az ev. egyház javára Platlhy Zoltán 20 K, MatolcsiPál 10 K, Ujhely Piatthy Dezső 5 K. Szení-Iványi Árpád v. b. t. t. a tiszai ev. egyházkerület felügyelője e hó 23-án meg­halt. 25-én temették. A helybeli ev. templomra gyászlobogót tettek és a temetés óráj-ában haran­goztak. Az igaznak emlékezete áldott! Dr. Dobi Imre kúriai biró, özv. Czelder . Mállóimé veje 55 éves korában, Budapesten, spanyol influenzában meghalt okt. 28-án. 30-án ' temették szülőhelyén Érendréden. A puritán karak- | térti, derék jogtudós halála hazánkra is nagy vesz- | teség. Gyászhirek. Lerch Ignáczné Nyirő Mariska e hó hó 7-én, Szász Lajos gazdálkodó és iparos polgártársunk, okt. 26-án neje okt. 29-én elhaltak, (temetésök egyszerre volt 30-án igen nagy részvét mellett). Lapunk szűk kerete miatt nem méltat­hatjuk halálukat eléggé. Bizony sűrűn szedi közü­lünk a halál áldozatait. Nyugodjanak békében ! Nyilvános köszönet. Mindazok, kik bol­dogult édes atyánk és édes anyánk temetésén megjelenni kegyeskedtek s akik részvétükkel ket­tős gyászunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják ez utón hálás köszönetünket. Nagybánya, 1918. nov. 2. néh. Szász Lajos gyermekei. A „Vasárnapi Újság“ október 27-iki szá­ma közli az országgyűlés üléstermének képét a nemzet sorsdöntő napjaiban, több újszerűén érde­kes képet a háború mai folyásáról, Flotov „Stra- della“ operájának budapesti előadásáról stb. Szép- irodalmi olvasmányok: Havas Gyula regénye, Színi Gyula novellája, Rédey Tivadar verse, Nerno tárczája ; Chesterton kalandos elbeszélése is ebben a számban kezdődik. Egyéb közlemények : Metz­ger tábornoknak, a nyugati harcztéren levő csapa­taink parancsnokának arczképe s a rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ elő fizetési ára negyedévre 10 K. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egye- tem-u. 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép szá­mára, félévre 2 korona 40 fillér. °y- >Ár- telekönyvve­vezető, az ev. egy­ház presbytere okt. 27-én meghalt 77-éves korában, tüdőgyuladásban. 29-én temették. Komoly, pontos tisztviselő volt, a társadalom­ban kevesett mozgott, mint nyugdíjas, de akik ismerték, tisztelettel voltak iránta. A család gyász­lapja igy hangzik: „Az igaznak emlékezete áldott.“ (Péld 10, 7.) Ozv. KreszánDánielnéGiller Julia neje, özv. Gellért Béláné és gyermekei, özv. Giller Edéné és gyermekei, sógornői; özv. Latky Józsefné test­vére, Latky Emilia húga, az összes rokonok nevé­ben is megrendülve tudatják, hogy a felejthetet­len jó férj szeretett jó sógor, testvér és nagybácsi Kreszán Dániel nyug. telekkönyvvezető, ev. egy­házi presbiter f. hó 27-én éjjel 11 órakor, áldá­sos életének 77-ik és boldog házasságának 39-ik évében az Urban csendesen elhunyt. Drága hallot­tunkat f. hó 29-én d. u. 2 órakor fogjuk a Rák-

Next

/
Thumbnails
Contents