Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
Nagybánya, 1918. Október 20. — 42. szám. XL1V. évfolyam. TÁRS AD Akaii HETIkAP. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Tf Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. --------- = Egyes szám 24 fillér. '■■■■■■■■■■■■»■ ^—= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. sztőség és kiadóhivatal: íi-utca 20. szánt alatt 'in: Nagybánya 18. Faapritás. Minden valószínűség szerint nemsokára hideg lesz. Márton-nap veszedelmesen közeledik és mi tűz mellé, házba szorulunk. A fa-kérdés máris előre veti árnyékát. Az aprító gép pedig még mindig nincs rendben. Azóta már a bolgárok letették a fegyvert, a törökök is alkuba léptek, talán a béke is meglesz kifelé, noha bent az országházban, úgy látszik, csak most kezdődik a kebelbaráti harc, azóta Lengyelországot is visszaállították, de az aprító gép rnég mindig nincs készen, mert egy szíj keli hozzá. Régente kihasították volna annak a hátából, aki elrontotta, ma azonban szelidebb erkölcsök uralkodnak (lásd világháború) s azért inkább a mi hátunk fázik tőle. Ez aprító gép behozatala a Bálint Imre érdeme, kétségkívül igen nagy előny, nemcsak azért, mert sokakat ellát azonnal használható tűzifával — többek között az iskolákat is — hanem azért is; mert~Trirr- vágó árakra jótékony, szelíd nyomást gyakorol a fogyasztók szempontjából. Ma 20 koronán alul nem vágnak egy szekér fát. Béke idején azért cakk-pakk tőáron, aprítva, szállítva, teljesen készen megkaptuk. Hogy miért kell az analfabéta favágónak miniszteri tanácsosi fizetést adni, azt csak a bolsevikizmus érti meg. Lehet-é ellene valami tilalmat kiadni s Kozma Andor Zempléni Árpádhoz. Zemléni Árpád, legújabb munkáját, a Vasfő és íme cirnű verses vogul regét, mely a Budapesti Szemle ez évi októberi számában jelent meg, különnyomatban emlékül nregküldötte előkelő irók és művészeknek. Kozma Andor az alábbi pompás verses levélben köszönte meg a maga példányát. A levél, mely teljesen Zempléni legújabb költeményének verselési formáját és hangját utánozza, ragyogó nyelvművészetével maga is egy kis remekmű. 1918. október 13. Kedves osztják-vogul Árpád ! Ujfent megkap daru-hárfád, Mely a bosszú álló árvát Egykor dicsőn zöngte meg. Rád a babért akkor hintém, De „Vasfő és íme“ szintén — (Neked ezt ma oly őszintén Nem vallhatja senki, mint én,) Ősi-hősi kész remek. Elolvastam egy huzamba, S hogy eltértem nyugalomba (Én magamban váltig mondva! E’ biz fene fura monda! —) Egyre beljebb álomlionba’, Felizgúlva sok csodán, Éreztem: a fejem szédül Deliráltam szamojédül, És még vogulabbul s végül Eszkimókról álmodám. mérsékelni a munkadijat, azt sem tudom, de hogy ez nagyon sok, az egyszer bizonyos és bizonyos az is, hogy 12 koronát fizetni a városnak az aprításért, meg a szállításért is, sokkal kevesebb volna. Azért ismételve meleg honpolgári ragaszkodással kérjük a várost, hozza már rendbe azt az aprító gépet, hisz annak romlása óta az angolok legalább ezer uj tankot készítettek, a németek pedig száz tengeralattjárót. Ha hiányzik az a szij, tessék valamelyik erdőmunkásnak váltani egy gyorsvonati .egyet és felküldeni a borközpontba, hiszen, ^ha nincs rá fedezet, inkább összegyűjtjük azt a -— mai világban — rengeteg summát, de hadd lássuk már a Bálint-bárkáit döcögni csendes városunk elhagyott utcáin. Védekezés rovarok ellen. —- A gazd. egyesület közlése. —■ A m. kir. földmivelésügyi Miniszter 101221. srr rendeletével a következő leiratot intézte a nagybányai gazd. egyesülethez. „Megokolt esetből kifolyóan az ország különböző részeiben megvizsgáltattam a vetési bagolypille hernyónak és a gabonafutrinkának kártételeit. — A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az említett rovarok által okozott kár nagyon számottevő. Minthogy a megfelelő védekezés elmulasztása a jövő évben még fokozottabb mérvű károkat eredményezhet, minthogy továbbá a mostani viszonyok között más esetleg hatásosabb irtásról gondoskom nem lehet, a t. Egyesületet kérem Közel, messze csupa hó volt, Szivem a sky-sportnak hódolt, Űzött vad szerelmi hóbort Ott hol rénszarvas nyerít, Hol a jégmadár halat íog S zérus alatt ötvenhat fok A hő Réaumur szerint. Ott a kedves, enyhe tájon Felgyúlék a női bájon, Nyers potykától véres szájon, S tettem ezer badarai: Vas fejszével vágtam ikrám, Hercegekkel versenyt siklám, S itt, amott a jeges sziklán Kezein, lábam és a többim, Egyre több tag, egyre több in, Fagyva, hagyva lemaradt. Aztán csak fejem gurul, Fészkel rajta sas, turul, Mert egyéb élősdi állat • Ilyen klímát ki nem állhat, Bármi kócos üstököm. Légyölő galóca-levél Végeztem eszem felével, Így telek el újra hévvel, Soha még ily früstököm ! Mennyi volt még a kalandom, El nem zengi gyönge lantom, Ahhoz daru-hárfa kén; — föl arra legyen szives megfelelő módon (megbeszéléseken és Írásban) közrehatni az iránt, hogy a gazdaközönség a védekezés érdekében az egy oldalú szem (gabona) termés helyett megfelelő vetés forgót alkalmazzon, a talajt pedig okszerűen és intensiven művelje.“ Bár Nagybányán gabonafélék termelésével csak a gazdák egy része foglalkozik az egyesület a fenti rendeletnek eleget kíván tenni azzal, hogy a-rendeletben nevezett két kártevő rovar ismertetését s kártételük elleni védekezését leközli az egyesület e hivatalos lapjában, úgy amint azt a gazd. növény védelemmel behatóan foglalkozó szakemberek megállapították s egyben kéri a helybeli lapok szerkesztőségét, hogy e közleményt legalább kivonatosan átvenni szíveskedjenek. A vetési bagoly pille 18—20 nini. hosszú éjjeli lepke, melynek szárnyai barnák, sötétebb pettyekkel s különféle rajzokkal. Szárnyrojtjai sárgásak. Hernyója 50—52 mm. hosszú zöldes- szinű csupasz, ha teljesen megnő 2 cm. hosszú. Feje és torzspaizsa sötétebb, fénylő, hátán egy- egy sötétebb vonal húzódik végig. Igen falánk s növényben nem válógalós. Éjjel pusztiíó. Nappal a növények tövébe húzódik rögök, kövek, hulladékok alá, vagy a földbe furakodik. Pusztítása október hó közepéig tart, azután a talajba fura- kedik s összekunkorodva áttelel, hogy tavasszal ápril. hóban újból kezdje pusztítását. Kártétele abban áll, hogy lerágja a vetés földfeletti részét s megeszi a gyökerét is. Az ellene való védekezés abban áll, hogy a földeken, mesgyéken gyomot, gazt tűrni nem szabad, mert arra tojja petéit a pille s azon kelnek ki az apró hernyók. A gyomos helyeket tehát föl kell szántani, az ugarokra sertést hajtani, mert ez sok hernyót összeszed. Kalászost egyszeri szántásba ne vessünk, henem legalább két, de háromszori szántásba Elég annyi: láttam Imét, Apját, anyját, bátyját, hímét S nem hiába jártam én; Sógornőjét szép Enőt is, E kedves kis varrónőt is Volt szerencsém megesmérni — S téged, Árpád, toll-testvéri Szeretetem nagyra tart, Hogy oly fényes költészettel, Csoda szó- és rímkészlettel Rögzítetted szép egésszé Egybevágó kerek késszé Ezt az álom-zűrzavart . . . Kozma Andor. Esőben. Pereg, pereg az esőcsepp. Halkan esik mintha sirna, Panaszosan mintha fájna. És reszketve hull szerteszét Hideg szürkeség. Hallgat, hallgat a csend. Ködterhektől roskadozó fák Fejüket dideregve lehajtják. Ásító közönyben merülnek Öreg, vén hegyek. És sir-sir, egyre sir az ég, Unalom lelkünket átfogja Erősen, mintha fojtana. S szivünkre száll észrevétlen Mély sejtelem. Bobis Anna.
