Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-22 / 38. szám
Nagybánya, 1918. Szeptember 22. — 38. szám. XLIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE társadalmi hetilap. A Nagybányai gazdasági egyesület hivatalos közlönye MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. Egyes szám 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkeszt« =. Felsőbány , „Vji,: 1 T. 'O atal: Városi választások. — 1918. szept. 15. — A választások ismét vasárnap folytak ie. Egy idő óta a vármegye minket is a tanyasiak közé sorozod s vasárnap választat velünk, holott régi idők óta nálunk szerda volt a választás napja, amint a vármegyénél a csütörtök. Nem helyeseljük semmi alakban a vasárnapi pihenő megterhelését s igy azt sem, hogy választói izgalmak képezzék az ünneprontást. Jövőre reméljük a legjobbat. Az alispán természetesen nem jött le s igy Makray polgármester elnökölt a népes gyűlésen, aki azt 11 órakor pontban megnyitotta. A hitelesítést szept. 18. d. e. 11 órára tűzte s hitelesitőkiil Stoll Tibor dr., Miskolczy Sándor dr. és Madarassy László tagokat jelölte ki. Jelezte, hogy egyelőre csak a főszámvevői állásra fogják a jelölést megejteni s mialatt arra a szavazás folyik, addig a többi állásokra is kandidálnak. A jelölő bizottságba megválasztották Stoll Bélát és Vass Gyula drt, kinevezte az elnök a maga részéről Ajtai Gábor drt és Szentmiklósy Józsefet. Bizalmi férfiak lettek: Csepey Ferenc, Vass Lajos, Weisz Ignác, Szentpétery Ferenc. A szavazatszedő küldöttség elnöke Révész János, tagjai Almer Károly, Székely Árpád, jegyzője Sólyom Ferenc. Ezután elnök a gyűlést fölfüggesztette, a jelölő bizottság visszavonult. 5 perc múlva jelentette a polgármester hogy Poszvék Ödön dr. visszalépett s a bizottság a két pályázót u. m. Vajay Imrét és Lévay Bélát sorrendben jelölte. A szavazás megindult, a bizalmi férfiak | leszavaztak s a többi állásokra való kandikálásra visszavonultak. Félóra múlva jelentette a gyűlésnek Révész János elnök, hogy 88 szavazat érkezett be a főszámvevői állásra, ebből \Mjay Imre 46-ot Lévay Béla 42-öt kapott. így Makray választási elnök Vajayt megválasztottnak jelentette ki. Tehát mindössze 2 szavazaton fordult meg a dolog, mert ha a Vajayéból kettőt elveszek éppen 44 lett volna mindegyiknek. A Lévay-párt nem volt eléggé szervezve, a Vajay-é ügyesebb minden tekintetben, megjegyzzük, hogy Lévayt a tanács akarta, jelölte is, értekezleten melegen ajánlotta stb., hiányzott azonban a minden részletre kiterjedő szervezés. Így Vajay előlépett, ami természetes is, sőt mindennapi jelenség a közigazgatásban, csak legalább jöhetne el a katonaságtól, különben egyáltalában nem lesz számvevőnk. Az aljegyzői állásra a bizottság egyedül Kupás Gyula közgyámot jelölte, akit közfelkiáltással meg is választottak. Ellenőr az egyedüli jelölt Rózsa Gyula lett. Számtisztnek jelölte a bizottság a következő pályázókat: Ketney Mihály Z. jogász, Derczeni László, Imre László érettségi vizsgálatot tett helybeli lakosok. Erre 77 szavazat érkezett be ifj. Ketney Mihály 44-et, Derczeni 26-ot, Imre L. 5-öt kapott, (kettő érvénytelen, mivel nem a szóban forgó állásra adták,) s így ....ö ___ nak j elentette ki az elnök. Záradékul az imént megüresedett köz- gyámi állást töltötték be. Szentkirályi József visszalépett, Rónay Gézát nem jelölték s igy Rozner István dr. és Bálint László között folyt a választás. Körülbelül 7s egy volt, mikor Révész János szav. elnök jelentette, hogy 83-an szavaztak. 47 szó Roznerre, 33 Bálintra esett, 3 érvénytelen, mert Rónai-ra adták, holott a törvény szerint szavazni érvényesen csak jelöltre lehet. Makray polgármester tehát Roznert jelentette ki megválasztott közgyámnak. Az esküt csak Kapás Gyula aljegyző tette le, a többiek akkor tehetik, ha a katonaságtól mentesítve lesznek. Kimondta azt is a gyűlés, hogy az ellenőr és a számtiszt két éven belül az állam számviteltani viszgáiatot tartoznak letenni, különben megválasztásuk érvénytelen. A választásokból kifolyóan sokféle eszmecsere, sőt hírlap polémia is fejlődött ki, melyek tanúságaként azt szűrjük le, bizonyos az, hogy a városok nem azért kapták a választó jogot, hogy alkotmányosdit rendezzenek, hanem hogy több ember bölcse- sége okosabban és körültekintőbben oldja meg azt, amit esetleg egy ember szeszélye és rigolyája intézne, ha kinevezési rendszer volna. Tisztelet adassék minden magyar katonának, mi is legnagyobb hálával hajolunk meg előttük, de félő, hogy a városnak csak nem lesznek ezután sem tisztviselői és mi még mélyebben kavarodunk bele a chaosba. Elsteís Fioirat réti Harcaira. — Irta Bán Aladár dr. — Budapest, 1918. szept. Finnország véres harcok után föllélekzett s kezdi bekötözni vérző sebeit, melyeket az idegen pénzen fölbérelt és fölfegyverzett vörös gárdisták ütöttek rajta. De sorsa még nem biztos. Fönn, északi partjai mentén, az u. név. Murman vidékin ott állanak az entente hadai, hogy a velünk érző és vérző kis népre lecsapjanak s ismét beletaszit- sák a polgárháború borzalmainak tengerébe . . . Körülbelül száz évvel ezelőtt szintén vér áztatta az ezertó bájos országának rögeit. Ekkor került az ország százados harcok után végleg Oroszország birtokába. Napoleon, ki akkor az országokat úgy ajándékozta, mint más uralkodó a rendjeleket, a tilsziti békében (1807.) I. Sándor cárnak Ígérte Finnországot, ha a cár segíti őt az angolok ellen. Ez megtörtént; s a cár 1808-ban megindította a háborút Finnország ellen, mely hősi küzdelem után és a svédektől magára hagyva végre 1809. szeptember 17-dikén Oroszországgal perszonális unióban egyesült. E háború dicső emlékei ihlették meg Rune- berget, ki a múlt század második felében a leg- ünnepeltebb költő volt a skandináv északon. Bár érzésre és költészete tartalmára nézve a leglelkesebb finn hazafi volt, müveit svéd nyelven irta, mert akkoriban a finn müveitek nyelve ez volt. A még élő veteránok elbeszéléseiből és saját gyermekkorának emlékeiből irta meg gyönyörű balladáit, melyek „Sztoll zászlótartó regéi“ címen két gyűjteményben 1848-ban és 1860-ban jelentek meg. Az ünnepies hangú, magasztos költemények a finn irodalomnak legdrágább gyöngyei. — A 34 vers közül egyik legsikerültebbet mutatjuk be fordításunkban olvasóinknak, mely kitünően jellemzi a viléz, komoly és kitartó finn katonát. Konov és káplárja. .Hát ki emel föl a porból, ha nem én, Nézésedért, mely mogorva és kemény! Nem én szereztem rangot, zsoldot neked, És közlegényből káplárrá tettelek? Mellettem álltái csaták veszélyiben, Mint jó barátom, bajtársam és hivem. S én hősi voltod mindig magasztalául!“ így szóla Braskhoz Konov, harag szaván. „S most mást se hallok rólad, csupán panaszt, Mindenki mondja; ez a Brask nagy paraszt, Czélzása közben ütsz fejbe sok legényt, S jársz két pofára bagózva, pávaként!“ Brask hallva mindezt, sötéten igy felelt : .Igaz, hogy őrnagy ur káplárrá emelt, De ezt vitézi voltomnak köszönöm; Nem föld porából, vérből emelt föl ön! S mi rossz van abban, ha nélia sujt kezem? Csak azt teszem, amit mások s ön is teszen. Én őrnagyomtól veszek példát e részt, Nyájaskodjék, ki e mesterséghez ért. S hogy két pofára bagózom, szent igaz: De csak rangom miatt történik az. Ám hogyha ezt ön hibáztatná talán, Lemondok egyről, egyet rágok csupán.“ Konov reá néz, mint szokta élesen: „Remek fiú vagy, nagy ördög s szemtelen ! Maradj tovább is kíséretembe! hát, Lehet, hogy egykor szükségem lesz reád.“ Kitört a harc és Konov elrejteze Egy rengetegbe: Brask mindenütt vele. A káplár arcza mogorva s őrnagya Dörmög, tüzel és káromkodik vala. Négy óra hosszat folyt már a küzdelem És változás nincs a harcban semmisem, Mellőle egy-egy vitéze elesik S nyomul az ellen egy fától másikig. „Az angyalát — szól — nincs rendin e dolog.! Fákról a kéreg, látom vigan potyog. De meglapul az orosz s előre tör. Hogy célzótok ma fiuk? Fegyverre föl!? Be sem fejezte még jól e mondatot, Úgy vágja fejbe Brask, hogy lerogy legott.
