Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-08 / 36. szám

36. szám.

lőtt Poszvék meg mint éveken át gyakorlott ügyvéd kvalifizált akár a miniszterségre is.

Félre minden alkotmányosdival, csak a közjó lebegjen szemeink előtt!

A főgimnázium igazgatója értesíti azokat a vidéki szülőket, a kiknek gyermekeit nem vehette föl az első osztályba, hogy most már a beiratások eszközlése végett men- nél sürgősebben igyekezzenek az igazgatói irodában megjelenni.

A vértetü irtásáról.

— Befejező közlemény. —

A vértetü az almafára azért veszedelmes, mert sebein állandóan tanyázik és megakadályozza teljes behegedésöket. Ha elszaporodik, felvándorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre s a hajtásokra is, azokat megszurja s a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetü szúrása következtében megreped, ha pedig nem reped meg, akkor ezen a helyen kisebb dudorodás nő. Ez a dudorodás később azután elhal és kiszáradhat még a nyár folyamán, de a jövő tavaszig minden esetre elpusztul s akkor ezeken a dudorodásokon és a repedés szélén is a vértetü még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig-meddig életben marad is, tele van du- dorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vértetü tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, mig a fa életben van, évről-évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is elérhetnek. A megtámadott vessző, gally és ág télen részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyen tönkremegy és a vértetütől megtámadott fiatal almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. Megtörténik ugyan az is, hogy az erősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetü támadásai folytán, de akkor csak sínylődik és nem fog többé jól teremni.

A vértetü ellen való védekezés megkezdés sére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozá lehet és hozzá is kell fogni a védekezéshez azonnal, mihelyest bizonyos, hogy almafáinkat a vértetü bántja.

Lássuk már most magát az irtást.

Ha a fa igen nagy mértékben meg van támadva, első dolgunk legyen, hogy a vértetves ágakat, gallyakat és fattyúhajtásokat, a melyeket a vértetü végig borit, vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, a hol azokat el lehet égetni.

Ha valamennyi vértetves fáról az ilyen tönkcsi húzók élelmesebbjei kerültek a helyökre, legtöbbször csalással.

— A szerencse kereke most ezek felé forog, ezeket „boldogítja,“ de a béke langyos fuvallata kitérítheti irányából s a mostani pénzemberek lezuhannak a mélységbe oda, ahonnan felkerültek.

— Meg kell változnia a mai rendszernek, ez igy nem maradhat, mert a nemzet vesztét kiuzsorázását jelentené! Eljön az idő . . .

Itt elhalgatott a krajcár, félénken a járdához lapult, leakartam hajolni hozzá, hogy fölvegyem. Két utcakölyök rohant felénk nagy röhögéssel, az egyik hirtelen megállóit:

— Nézd egy krajcár!

— Csak nem veszed fel, nem vehetsz rajta semmit sem — szólt a másik és belerugutt a krajcárba.

És a krajcár elgurult, mégegyszer kétségbeesetten rám nézett, zörgött, csörömpölt segítségért kiáltott és senki sem látta, mert mindenkinek szeme előtt csak a szines bankók lebegtek, azután futottak, azt hajszolták.

A krajcár végleg eltűnt azt út porában, mint a hogy eltűnnek a magas tiszteletet parancsoló állásban megbukottak más közönséges emberek között, — az ő szemökben a szenyben, a piszokban ... s. s.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

retett ágrészeket eltávolitottuk, következik a faderékon és a megmaradt ágakon levő sebhelyek kitisztítása. Aki gyökeresen akarja orvosolni a bajt, az tisztitsa ki éles késsel legelőbb a seb szélét, belsejét, azaz távolítsa el onnan a már elszáradt részeket. Mind a simára kitisztitott sebet, mind általában minden, tisztogatásra esetleg nem szoruló kis, vagy nagy sebet, származzék az akár a vértetütől, akár bármely más okból (rovarrágásból, törésből, rossz metszésből, a fa tövében pocok- és nyulrágásból, kapaütéstől stb.-ből), kenje be azután az alább ismertetett kátránnyal.

A sebek bevonásához használt anyagnak olyannak kell lennie, hogy az eső le ne moshassa s a fát ne bántsa. Ilyen anyag lehet az u.

n. oltóviasz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan módon készítjük, hogy egy vas- vagy cserépedényt s/3-nyira bármiféle (fa- vagy kőszén-) kátránnyal megtöltünk s azt szabadon, nyílt tűz fölött addig melegítjük, mig jól meg nem sűrűsödik. E melegítésnek célja, hogy elpárologhassanak a kátrányból azok a részek, a melyeknek a fára nézve esetleg romboló hatásuk lehetne. Az igy elkészített sűrű, de kényelmesen kenhető kátránnyal bevonjuk a sebet, hogy a kátrány felszínét teljesen védje.

A seb eme bevonását semmi esetre sem szabad elmulasztani; aki ezt elmulasztja, az el legyen készülve arra, ho£y abban a sebben, a melyből a vértetüt ma kiölte, két hét múlva újabb és nagyobb vértetüfoltot talál.

A vértetü felette szapora rovarfaj. Évenkint

12—14 nemzedéke van s egy-egy vértetünek

30—40 utóda lehet, még pedig mind. nőstény, mely hímet nem ismer, hanem párosodás nélkül eleveneket szül s a ma született vértetü már 12 nap múlva maga is szaporíthat.

Ez a gyors szaporodás teszi a vértetüt a fák veszedelmes ellenségévé és ez teszi kötelességünkké azt is, hogy a vértetves fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátránnyal való téli bekenésével munkánknak már végére értünk. Ez végzetes hiba volna, mert a munka javarésze csak ezután következik.

Egy hét múlva az irtás után, de minden esetre még a fák fakadásának közvetetten megkezdése előtt ugyanis végig kell vizsgálnunk a megtisztított fákat s ahol kezdődő újabb vértetü- folt van, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezen tisztogatást azután annyiszor ismételjük, mig a vértetü fánkról egészen el nem pusztul. Az első évi irtás sok munkával jár ugyan, de ne feledjük, hogyha ez alapos volt, akkor egy vagy két évi munkával teljesen kiirtjuk a tetüt; de ha ez csak kapkodás volt, akkor örökké nyakunkon lesz a vértetü.

Vigyázni kell arra, hogy vájjon a vértetü nem mutatkozik-e nyáron már a hajtások hegyein, a fattyúhajtásokon (koronában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is. Igaz, hogy a magasabb fákon ezt nehezen lehet meglátni, mert az ember szeme olyan messzire nem lát el; de ne feledjük el, hogy ha a faderék és az esetleg rajta növő fattyúhajtások tiszták, valamint ha a koronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhattunk: akkor föltételezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült! De még ne nyugtasson meg bennünket végleg,, hanem állandó teendőnk azután is az legyen, hogy a fákat a vértetü dolgában mindig a legéberebb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetünek csak valami nyoma akad, hogy azt rögtön és már csirájában fojtsuk el.

Igen vértetves és öreg fát legjobb teljesen kivágni és elégetni, hogy helyére azután uj és egészséges fát ültethessünk. Ha azonban a fa dereka még jó, vagy a fa még általában fiatal, akkor nem kell az egész fát kiirtani, hanem csak a korona ágait kell levágni s a koronát ilyen módon felújítani. Ez a koronafelujitás természetesen leginkább a tavaszi fakadás idejéig végezhető. Az igy felújított fákídereka azonban szintén alaposan megtisztítandó a vértetvektől.

Uj fák beszerzésekor vigyázzunk, hogy azok vértetvesek ne legyenek, vagy vértetves helyről ne származzanak. Az idegenből hozott fácskát tanácsos az ültetés előtt 3—4 rész vízzel hígított petróleum-emulzióval lemosni, lekefélni s ültetése után folyton szemmel kísérni, hogy nincs-e rajta valami gyanús folt? Ha vértetüt találunk a hozott fácskán és vidékünk e rovartól még mentes, szedjük inkább ki és égessük el, hogy róluk a tetü vidékünkön el ne terjedhessen.

Vértetves fáról oltóvesszőt, vagy szemzőhajtást szaporításhoz használni egyáltalán nem szabad. A szemzővesszőn ugyanis nagyon nehéz a vértetü szerfelett parányi foltjait meglátni.

Vértetves vidéken sohasem szabad a fán — még pedig valamint a gyümölcsösben, úgy a faiskolában sem — semmiféle sebet nyitva hagyni, hanem rögtön be kell azt tapasztani, hogy oda a vértetü le ne telepedhessék. E szerint mind a metszéskor, mind az oltáskor keletkező sebeket, valamint továbbá azokat is, a melyeket a vihar okozott, rögtön be kell kenni kátránnyal.

Ha azt látjuk, hogy a tavasz folyamán, vagy későbben is, itt-ott újabb vértetüfolt van, pl. valamely vékonyabb ágon, hajtáson, a hol a vér- tetü-foltot kátránnyal csak nehezen lehetne bekenni, akkor az ilyen fertőzött részt (pl. fattyu- vagy tősarjat) vagy egyszerűen levágjuk és megsemmisítjük, vagy ha a folt kisebb, azt valamely zsiros, olajos anyaggal (repceolajjal, terpentinolajjal, halzsirral, esetleg sűrű faggyúval, kissé higitott kenöszappannal) bekenjük.

A fő, hogy a nyáron szórványosan mutatkozó vértetü-foltokról soha se felejtkezzünk meg.

Ennyiből áll a\ vértetü irtása, mely kitartó és alapos munkát és éber meg gondos ellenőrzést követel. A ki mind a kettőt lelkiismeretesen megteszi, az a bajtól megszabadul ; aki pedig csak látszatra dolgozik, az nemcsak kiirtani nem fogja a vértetüt, hanem még el is szaporítja.

E közlemény szives átvételét kéri a helyi lapoktól a G. E.

1918. szeptember 8,.

Heti krónika.

Mikor széltire arról beszélnek és cikkeznek, hogy Szatmárvármegyét föl akarják osztani, akkor jön el hozzánk a főispán s az ő szives, nyájas jóindulatával még szorosabbra fűzi a köteléket Nagybánya és Nagykároly között.

Harminc esztendő óta tervezik ezt a megye felosztást, volt már szó Károlymegyéről, meg Bányamegyéről is Magyar Lápossal és társaival, a vége azonban mindig csak az lett, hogy az ősi Tuhutum vármegye megmaradt a réginek.

Keleti faj vagyunk mi, akik nehezen mozdulunk, azért egész bátran merem állítani, hogy nem lesz abból megint semmi. Jékeyfőipánsága alatt bizonyosan nem, meglátogatja a végeket a vármegyében s az ellenzék rögvest kezes báránnyá változik.

Valóságos ünnepély volt idejövetele és itt időzése, pedig ő gondosan minden feltűnés mellőzését kereste a háborús időben, mégis a lelkes, meleg hangulatot lehetetlen meg nem állapítanunk.

Neki sikerült azt a csodát megteremtenie Nagybányán, hogy 31-én is fényes báli eredményt rögtönzött. Ebben a tisztviselővárosban, ahol mégis csak elseje a hóhap legfényesebben ragyogó napja, ahol mi 31-én még egy bográcsgulyást sem mernénk rendezni.

Ezzel körülbelül le is zajlottak a nyári bálok s közben beállott az iskolai esztendő. A táncosok beiratkoztak többnyire.

Az ifjú nemzedék elözönlötte a várost, százszámra iratkoznak be az iskolákba s noha nincs könyv, nincs ruha, nincs étel, sőt hely sincs az osztályban, mégis napról-napra nő a lelkes csapat.

Kár, hogy az időjárás zuhogó esővel fogadja őket. Ma oly komor, sötét, vizes napunk van, hogy az embernek eszébe jut minden adóssága és összes negativ jóakarója. Szilvának, szőlőnek, tengerinek ez nem használ, az kétségtelen, de legalább nem tart sokáig, mindenesetre hamarabb befejeződik, mint a háború, azt minden borús hangulat ellenére is leszögezi a krónikás.

Személyi hir. Géressy Kálmán debreceni tankerületi főigazgató e hó 9-én hivatalosan városunkba érkezik.

Katonai kinevezések. Őfelsége a király Benedek Sándor egészségügyi zászlóst a cs. és kir. 5. gy. ezredben egészségügyi hadnaggyá, Incze Gábor zászlóst a cs. és kir. 38. gy. ezredben és Székely Gábor cs. és kir. 74 . gy. ezrered- beli zászlóst tart. hadnagyokká, Daubner József m. kir. 12. h. gy. ezredbeli hadapródőrmestert tart. zászlóssá nevezte ki. — dr. Dumbrnvicsán János helybeli ügyvédet, a Kassai katonai ügyészséghez, ügyészségi zászlóssá, Mike Imre cs. és kir. 5. gy. e. hadapródőrmestert tart. zászlóssá nevezte ki.

Révész János az evang. egyetemes egyház jegyzője báró Solymossy Lajos egyetemes felügyelő beigtatására Budapestre utazott.