Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 35. szám

Nagybánya, 1918. Szeptember 1. — 35. szóin. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ,"r | Előfizetéi Negyedévre 2^ froren a és Eg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám : Nagybánya 18. aiöV. Az iskolai esztendő megnyílik, mire e sorok napvilágot látnak. Jobban szerettük volna, ha nálunk legalább egy hónappal késik ez a megnyitás, mert az őszi betakarí­tás miatt a gyermekekre igen nagy a szükség, mikor drága napszám mellett idegen .gyerme­kekkel dolgoztatunk s az embernek a magáé mégis csak megbízhatóbb, aztán az az idegen is csak iskolaköteles, jobban szerettük volna, ha az irányadó körök egy kis tekintettel viseltetnének a sok nehézséggel küzdő gaz­dák iránt, de hát bele kell nyugodnunk ma már mindenbe. Majd akkor fognak szünetet adni: január­ban mikor Budapestnek, mert a fővárosnak ez a jó. Nálunk szénhiány nincs, mert szén sincs, fa pedig csak akad annyi, hogy tanul­hassanak a gyermekek, aminthogy iskoláink a háborús években állandóan tiltakoztak a szénszünet ellen, nekik ez nem kellett, de épp azért mert nem okvetlen szükséges, ezt megfogjuk kapni akkor mikor semmi gazda­sági dolog nincsen. Némely iskola nagy nehézségekkel küzd. így a főgimnázium, amelynek helyisége sem megfelelő s tanereje is kevés. Tavaly is csak nagy erőfeszítések árán volt fenntartható. Azért mégis volna az intézet vezetőségé­hez egy kérésünk. Nevezetesen az, hogy a tornát valami képpen vegyék be a tanrendbe, mert a „gimnázium“ szó maga is azt jelenti, hogy ott a testinevelésre súlyt fektetnek s erre a sok szellemi táplálékkal megterhelt ifjúságnak valóban nagy a szüksége. Ha a tanárkarban senki sem vállalhatja, kívülről lehetne egy tanítót vagy más alkalmas egyént szerződtetni, de a fejlődő ifjakat torna nélkül hagyni még sem kellene. Sok szülőnek óhajtását tolmácsoljuk, mikor ezt itt megemlítjük s különben az összes intézeteknek kívánunk jó szerencsét az uj esztendőben! A vértetű irtásáról. A gazdasági egyesület választmánya f. hó 11-én tartott ülésén elhatározta, hogy a gyümölcs­fákat károsító s veszedelmes volta miatt egész gyümölcstermelésünket veszélyeztető vértetü irtása ügyében intézkedéseket teszen. Egy ilyen intéz­kedést kívánt tenni a gazd. egyesület azzal is, hogy a m. kir. rovartani állomástól a vértetü irtását ismertető 300 db füzetetet kért, hogy az érdekelt gazdák között szétoszthassa. Minthogy a rovartani állomás csak nehány drb ilyen füze­tetet tudott küldeni, az egyesület vezetősége úgy határozott, hogy közérdekből a helyi lapokban fogja az útmutató füzetek tartalmát- a kevésbbé lényeges részek elhagyásával- közölni. Ugyanis a vértetü irtása kötelező, aki azt elmulasztja, tetemes pénzbírság éri s ezen kívül a hatóság az irtást a kertbirtokos költségén eszköli. Hogy Nagybányán gyümölcsfáinkat a vér- teíütől komoly veszedelem fenyegeti bizonyítja az, hogy a veresvizi gyümölcsöskerteknek veres- vizi,- tárna,- iskola és sveicer utcák által határozott részben levő fák a legnagyobb mértékben vér­tetvesek s ha ezen területen nem hajtják végre az irtást alaposan, ügy rendre ellepi majd a többi gyümölcsösöket is. Nem lehet azért eléggé a gazdák figyelmébe ajánlani, hogy ott, ahol a vértetű föllépett az irtást saját érdekükből, de közérdekből is lelki- ismeretesen végezzék, valamint azt sem, hogy az összes kertbirtokosok, de különösen az említett utcák által határozott területtel szomszédos kertek tulajdonosai vizsgálják meg és kisérjék állandó figyelemmel vájjon fáit nem támadta-e meg a vértetü ? A hatóság segítségére volt és van a kert tulajdonosoknak az irtás munkájában. Hiszen az érdekeltek tudják, hogy a hatósági megbízott Lengyel Andor úr házról-házra járva a fertőzött fák tulajdonosait az irtásra nemcsak felszólította, kérte és buzdította hanem, az irtás módját is lelkismeretesen megmagyarázta még azoknak is, akik csak úgy félválról akartak szóba állani ez ügyben. Gondoskodik a hatóság arról is, hogy a védekezéshez szükséges kátrányt érdekeltek beszerezhessék. (Jelenleg a Boczor-féle felsőbányái utcai vaskereskedésben kapható.) Rövid időn belül számba lesz véve, hogy az irtást érde­keltek végrehajtották-e eredményesen s méltán lesz várható és követelhető ezek után, hogy mindenki megtegye kötelességét. Az irtásról szóló útmuta­tás a következő: Hogyan ismerjük mega vértetüt? A vértetü csak az almafát támadja meg; kivételesen és na­gyon ritkán a körtefán is akad. Az almafának csak fás részein élősködik, még pedig valamint a derekán és ágain, azon- képen ez utóbbiak további elágazásain, a gallyon, a vesszőn és a fásodó véghajtáson is. Ha a fá­nak fattyúhajtása van és ha e fán vértetü is él, akkor biztos, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein for­dul elő, a melyek akár metszés, akár törés, vagy esetleg jégeső következtében keletkeztek. Az ilyen hely forradásos s olyan dudorodás látható rajta, melyet a legtöbb kertészember „rák“-nak szokott nevezni. A hol a vértetü letepedett, ott azt a he­lyet sajátszerii hószinfehér gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavasszal május és junius hónapok­ban, valamint szeptember havában is néha, a mi­kor az kivált az elálló ágakról és gallyakról va­lóságos kis pelyhek alakjában csüng le. Nyár de­rekán ez a gyapjú váladék már csekélyebb meny- nyiségü. Télen a vértetütől okozott seb kékes­hamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirívó. Ezek a vértetü-foltok leginkább a fa szélvédte oldalán s a föld felé tekintő részén ta­lálhatók. Az almafa levelén, vagy a faderék sima és teljesen ép kérgén vértetü soha nincs. A faiskolában, vagy a hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, akad­hat a vértetü a föld alatt a gyökér nyakán és az oldalgyökereken is. Ha a vértetves foltról a fehér váladékot le­fújjuk, lehorzsoljuk, akkor a kártevő rovart, a vértetüt, tömeges mennyiségben találjuk meg alatta, mert a vértetü e fehér váladéka alatt él, még pedig nem egyenkint, hanem kisebb folton száz-, nagyobb folton pedig ezerszámra. A vértetü színe hamvasbarna. Hogy biztosabban meggyőződjünk arról, vájjon ezen fehér váladék alatt tanyázó tetii va­lóban vértetü-e, nem kell egyebet tenni, mint azt szétnyomni. Ha piszkos vérszinü a folt, ak­kor biztosak lehetünk, hogy vértetüvel van dol­gunk* *) A gazdasági egyesület vezetősége kéri a helybeli lapok szerkesztőségeit, hogy jelen soraink b. lapjukban közölni szíveskedjenek. Nagybánya, 1918. augusztus 23. Kiváló lisztelettel Szabó Jenő, egyl. jző.- titkár. Külföldi esetek. Furcsa reklám. Denbigh Vilmos angol iró Wales szép vidékét, üdülés céljából, akarta fölkeresni. Müveinek kiadója erről értesülvén, ajánlotta neki, hogy a szép vidék ismertetése céljából írjon a nyaraló közönség számára. Egyik kirándulás alkalmával a tourista ösvényektől távol első völgybe jutott és csak hosszabb bolyongás után bukkant nyomorúságos épületre, melynek az volt a hivatása hogy ven­dégeket fogadjon. Minthogy vihartjáró felhők mutatkoztak, rászánta magát, hogy a vajmi keveset ígérő ven­déglőben tölti az éjszakát. Karpet Hugh a vendéglős, meg felesége mogorván fogadták. Vacsorát rendelt, de az elébe tett étel oly hitvány volt, hogy abból enni nem tudott. — Nem adhatna valami jobbat? — Nem uram, a jobb ételeket a szomszéd községbeli vendégek számára tartjuk fönn. Idege­nek csak nagy ritkán tévednek ide, azért nem vagyunk berendezve idegenek ellátására. Ha nincs megelégedve, kérésén magának más vendéglőt; — Hol van más vendéglő? — A legközelebbi tiz mértföldnyire innen. — Az messze van, kénytelen vagyok ebben a lebujbán meghálni. — Vendéglőmet lebujnak meri nevezni ? Ez oly sértés amely bosszút kíván. — De uram. A mérges ember birkózó állásba vágta magát és igy kiáltott föl: — Meg kell birkóznia velem. — Arra nem vállalkozom, mert a birkózás­hoz egyáltalában nem értek, inkább visszavonom a sértő kifejezést és bocsánatot kérek. — Vigye az ördög — válaszolta a vendég­lős és morogva távozott a szobából. A megfélemlített vendég kínosan nyelte le a rósz ételt és almabort ivott reá. A keserves vacsora után elővette jegyző­könyvét és szorgalmasan kezdett írni. •A vihar időközben elmúlt, a villámlás dör­gés megszűnt, de az eső zuhogott. Egy óra letelte után, a vendéglős ismét ejött. — Alvás ideje van most. — Nekem még Írni valóm van. — Ostobaság — kiáltotta mérgesen a ven­déglős. — Azt máskor is végezheti. Az én ven­déglőm nem iroda, a tintanyalókat ki nem áll­hatom. Azt képzeli, hogy maga miatt még fönn maradok? Abból ugyan nem eszik — a lámpát eloltva megragadta a vendég karját — jöjjön! és a legkisebb szobába vezette, a hol kényel­metlen rossz ágy várt reá. Denbigh sokáig nem tudott elaludni any-

Next

/
Thumbnails
Contents