Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-27 / 4. szám
1 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K ....... - ■ Egyes szám 20 fillér. .........■ Fele lős szerkesztő és laptulajé '"italos RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám; 18. Nagybánya. Közlésre várnak a következő cikkek: Zempléni Árpád : turáni egység. Sz. A.: Külföldi esetek. Lange A.: Könyvek a magyar irodalomból. Zsemlye! Oszkár: Szőke asszony — csalfa asszony. Boitner Károly: Vasúti közlekedés. Révai Károly: A magyaiosi oláh pap. Incze Gábor: Romantika. Hz Ilii lizMö liiliMI.' A koaliciós kormány nagylelkű adományaként jelentette annak idején a polgár- mester a közgyűlésnek, hogy a koaliciós • kormány elvileg hozzájárult a város azon felterjesztéséhez miszerint a város egy alkalmas telek átadása és 150.000 koronának egyszer és mindenkorra való lefizetése után, visszakapja a jelenlegi gimnáziumi épületet és feloldja a várost az évi 16.000 K fizetésének kötelezettsége alól is. Az idő telt, a város kereste és ajánlotta a legkülönbözőbb telkeket, az elvi jelentőségű kormányhatározat azonban sehogy sem akart testet ölteni. Az országos költségvetésben nem lett előirányozva a nagybányai gimnázium felépítése. Ehelyett felépült a minoritáknak gödöllői főgimnáziuma állami támogatással, Nagybánya városa az ügy elvi elfogadását tartalmazó miniszteri leirattal maradt. Azóta az építkezés lehetetlenné vált; a rendkívüli háborús terhek miatt az adók nem folynak be, a város évek óta hátralékban van az évi 16.000 korona gimnáziumi hozzájárulás fizetésével. Kívánatos volna, ha a város most, mikor ugyanazon kormányférfiakkal áll szemben, akik annak idején ezt a fent említett elvi döntést hozták, ezt a kérdést tisztáznák a város előnyére, legalább a város által fizetendő hátrálékokra nézve. Ugyan Így állunk a csendőrség dolgában is. Annak idején a város szerződést kötött a belügyi kormánnyal, hogy a rendőri szolgálatot 14 csendőrlegénynyel az állam fogja a város területén teljesíteni. Sem a háború előtt, sem a háború alatt az állam soha sem volt képes a kikötött számú legénységet a városi rend fenntartására szolgálatba állítani; a jelenben is jobbára a népfelkelés teljesiti a csendőri szolgálatot. Igaz, hogy a város ezen a téren sem tudott pénzbeli kötelezettségének eléget tenni. Több évi hátralékban van a belügyi kormánynyal szemben is. * A városnak ezt ? kérdést is rendezni kellene; vagy úgy, mint Szilágy-Somlyó tette, amely város egyenesen bejelentette, hogy nincs módja a csendőrséget fizetni s igy a kormány magasabb állami érdekből az állam terhére rendelte el a csendőri szolgálatnak további teljesítését. Vagy felmondani az állammal kötött szerződést, vagy kérni a szerződés szerint úgy sem teljesített csendőri szolgálatok hátralékos dijának elengedését. Ezen két tétel nagyága a kultusz- kormánynyal szemben 64.000 korona, a belügygyel szemben 47.297 K, összesen 111.297 K hátralékot jelent a városra nézve. Kívánatos volna a miniszter képviselő urnák figyelmébe ajánlani ezt az ügyet is, hogy az Apponyihoz fűződő szoros baráti viszonya alapján oldják meg a városnak ezen függő ügyét; és hogy a belügyi kormánynál is a méltányosság alapján a város nehéz pénzügyi helyzetére és specialis fekvésére való tekintettel rendeztessék a jövőre nézve is a csendőrség ügye, de nem a város terhére, hanem magasabb állami érdekből, államköltségen. Le kell ráznunk a város nyakáról azokat a terheket, amelyeket jobb időben ideálisan gondolkozva vállalt magára, de amelyektől meg lehet szabadulni, ha az ügyet a mindennapi kérdéseknél jóval komolyabban kezeljük s az irányadó köröket ügyünk igazságos voltáról igy meggyőzzük. Minden ilyen kérdésben pedig legyen jelszavunk a jövőben: „Svaviter in modo, fortiter in re!“ L. Bay Lajos. Színészet. — Rovatvezető: Révész Zoltán. — Ismét jól sikerült hétről számolhatunk be. Három teljesen uj sláger darabot mutatott be a társulat két régebbivel pedig kedves emlékeinket elevenítette föl. Szombaton és hétfőn Földes Imre Künn a bárány benn a farkas cimü szellemes vigjátéka került színre. A bárányok közül ki kell emelnünk M. Kovács lernst, ki Eta szerepében bájosan és Fekete országban. Fekete gyászos Bánat-országban Járok, bolyongok egyedül. ' Szegény hazámban sötét világ van, — 5 vigasz sehonnan nem kerül. A városok most éjjel kihaltak, Mint a kő-kripták, csendesek. És éjjel-nappal árvák a falvak Zord némasággal teljesek. Gyászos hazánkban, most minden oly bús, Egymásnak az árnyéka csak. Falu meg város: együtt két koldus, Amaz a béna, ez — a vak. Az a féllábán botorkál sántán, És már csak a balkeze ép . . \ Ez még járhatna a maga lábán, De már nem látja, merre lép. Még ketten együtt, kart-karba fűzve: Vezetve vak — világtalant . . . De egymást űzve, hajtják a tűzbe, — Most gyűlölet a szó, a hang. Fekete várost, fekete falvai És gyászt látok csak mindenütt ... Fojtott keservek, tiprott siralmak Átok felhője ránk feküdt. Kornál István. % Egy elmaradt felköszöntő. Ezt a felköszőntőt a most megtartott városi t. orvos választáskor kellett volna elmondani, de mert a nyilvánosság előtt beszélni szokva nem vagyok, erről a gondolatról lemondtam. Azonban ott belül az elmondani szándékolt szavak folyton zava-' rognak, kitörni akarnak, ezért ezen az utón engedek nekik szabad folyást. Hiszen mindnyájan a természeti erők hatása alatt állunk, ellenök védekezni, nekik ellenszegülni képesek nem vagyunk. Ezt látjuk a növényeknél is, melyek a gyökerek nyomásának kénytelenek engedni s ez a nyomás olyan erős, hogy a fák egész sima helyein, hol még nagyitóval sem lehet semmit észrevenni, de még a vénült, repedt kérgeken is keresztül töri a rejtett szemeket, melyekből hajtások, ezeken levelek és virágok bontakoznak ki, majd az utóbiakból gyümölcsök fejlődnek; mind ez a gyökér nyomása folytán történik. Én is egy benső erőfeszítésnek engedek, a midőn az el nem mondottakat itt leirom: Nagyságos Alispán uf! Mélyen tisztelt választó közgyűlés! Nagyon kérem, engedjék meg nekem, hogy a most megválasztott városi t. orvos urat, mint tisztviselő társamat üdvözöljem és néhány szóvaf elmondjam, hogy miért lett ő orvos? Én is egyike vagyok azoknak, kik őt kis gyermek kora óta ismerjük, mert nőtlen koromban ott laktam szülőinek házában, több mint hét éven keresztül. A mikor oda kerültem, nem volt több két évesnél, testalkata gyenge, minden gyermekbetegséggel szemben fogékony annyira, hogy nem lépett volt föl a városban olyan járvány, olyan gyermek betegség, a mibe bele nem esett volna, a difteritiszt töbször megkapta. Mennyi aggodalom, gyötrődés és bánat keserítette a szülőket a félve-féltett édes gyermek gyakori betegsége miatt és hányszor volt a család nyugalma fölzavarva; mennyi álmatlan éjszakát virrasztóit az édes anya, nagynéni, kinek szemei mindannyiszor fájó köny- nyekkel telve fénylettek, mig szivüket a kétség és reménység váltakozó bizonytalansága nyugtalanította : fölfoghatja még az is, kinek ilyenben része soha nem volt. Az a valóban odaadó, fáradhatatlan, gondos ápolás — mely már az ajtóban megjelent fagyos halállal vívta rettenetes harczát: maradt a győztes mindannyiszor, a hányszor a félelmes betegség támadott. Ebben a nehéz, de sikeres küzdelemben részt vett az itt jelenlevő dr. Kádár Antal kincstári bányakerületi főorvos ur is, ki minden dicséretet megérdemlő, odaadó, lelkiismeretes gyógykezeléssel buzgólkodott, hogy a gyilkoló kórt elpusztítsa és nem engedte, hogy a család boldogsága összeroncsolódjék. Ezek a betegségek, az azokban kiállott szenvedések, győtrő aggodalmak elviselése és az őt kezelő derék főorvos vonzó példája volt elhatározással még gyermek korában, a most már városi tiszii orvosra, hogy ő az idő elkövetkeztével csak is prvos > lesi Igen! kijelentette, hogy az orvosi pályát
