Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-14 / 28. szám
28. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Az átvevő bizottság működését megalakulása után azonnal megkezdi. (Nálunk julius 2-án alakult meg.) Az átvevő bizottság feladata a termésbecslés, azaratás figyelemmel kisérése, a cséplés kezdetének, befejeztének, eredményének nyilvántartása, a cséplés ellenőrzése, a bejelentések kellő megtételének ellenőrzése. Amint a cséplés a termelőnél véget ért, a bizottság vele leszámol. Megállapítja a házi és gazdasági szükségletet, azt a zár alól feloldja. Megállapítása ellen 15 napon belül az elsőfokú közigazgatási hatósághoz lehet fellebbezni. Leszámolás után a bizottság megállapítja a termésfölösleget és ha az 25 q-t meg nem halad, azonnal gondoskodik a gyüjtőraktárba való beszállításról. A feleslegekről két példányban kimutatás készül. A H. T. bizományosa a feleslegeket késedelem nélkül átveszi és átvételkor fizeti. Ha a bizományos a termésfelesleget 30 napon túl visszahagyja a termelőnél, köteles azért őrzési és raktározási dijat fizetni. A közélelmezési miniszter az alkalmas helyiségeket raktárakul igénybe veheti, térítés fejében. A terményeknek a legközelebbi vasút vagy hajóállomásra, illetve a kijelölt raktárakba való szállítása a termelőt terheli. Késedelmezés esetén a hatóság a termelő költségére fuvaroztat. A zabra nézve, hogy abból mily részt és mily módon köteles közszükségleti célokra beszolgáltatni a gazda, vagy esetleg a fölösleget forgalomba hozhatja-é, a minisztérium állapítja meg. < Aki házi és gazdasági szükségletére el van látva gabonával, azt csak a rendeletekben megszabott mértékben használhatja fel s amennyiben a készlet egy része fölöslegessé válik, köteles azt az elöljáróságnak bejelenteni. . Ahol idő előtt elfogyasztás vagy forgalomba hozatal veszélye forog fenn, ott a házi és gazd. szükséglet címén feloldott termények közös raktárakba való beszolgáltatását rendelheti el az alispán s megállapított részletekben adhatja ki a terményt a jogosultaknak. Hogy sörre, malátára a gyárak mennyi árpát dolgozhatnak fel, azt a miniszter állapítja meg. Hogy a szeszfőzők mennyi rozsot, árpát főzhetnek ki, a pénzügyminiszter határozza meg. Egyéb szemes terményt a szeszfőzők nem dolgozhatnak fel. A malátakávé, árpakávé, pótkávé gyártás céljaira az árpa, rozs mennyiségre nézve a miniszter esetről-esetre ad engedélyt. Ugyanez áll a buzakeményitőre is. A vámőrlést végző malomvállalatok a házi és gazdasági szükségre dolgozó malmok is, csak vámért őrölhetnek és csak igazolványra. Kenyérmagvakat kézidarálón feldolgozni tilos. Az alispán elrendelheti az összes kézidarálók üzemen kívül való helyezését. Az állatállomány szükségletére búzát, rozsot, kétszerest, tatárkát és köjest felhasználni tilos. Hat hónap és 2000 K büntetés jár annak a termelőnek, aki termését kellő időben le nem aratja, aki a cséplés bejelentését elmulasztja, aki a terményt át nem adja, vagy elrejti, jogtalanul felhasználja, nagy mértékben fogyasztja, aki állatokat etet a kenyérmaggal, aki vásárol a jelen rendelet ellenére, aki a malmokra vonatkozó rendelkezést kijátsza, stb. stb. azonkívül kártéritéssel is tartozik. Körülbelül ezek a rendelet főbb intézkedései, amelyeknek betartására nemcsak a hatóság, bizottság, csendőrség vigyáz, hanem maga a nagy közönség is, mert csak úgy várhatja kenyérrel való ellátását a következő gazdasági esztendőben. Heti krónika. Talán már túl sok is lesz az estélyekből. Egyik koncert a másik után és kabaré és művészest, jótékony és nem jótékony. Valóságos farsangot rögtönöznek az idei nyáron Nagybányán, pedig háború volna, vagy mi. Eszélyes dolog lenne lezárni a sorozatot és többet nem engedélyezni. Ha meg tudunk elégedni kevesebb liszttel, hússal, zsírral, cukorral, elégedjünk meg kevesebb koncerttel is. Úgyis megmarad a régi jó sablonos mozi, lepergeti az hűségesen a magáét, mint az idő homokórája, a nélkül, hogy nagyobb hullámokat verne föl. Inkább több kirándulást kellene csinálni. Egészséges az és nem kerül pénzbe. A jó levegőt még mindig ingyen adják, nem maximálták és nem requirálták el. A liget összes szépségeivel kínálkozik, a cinteremben uj padok várják a nyári melegtől ellankadt járókelőket és minden völgy és minden hegy csak i;gy ragyog a zöld lombok fényes pompájában. Még az alföld imádója Petőfi is annyira szerette ezt a vidéket, az Őrhegyről a kilátást eszményinek tartotta. Nem egyszer élvezte Nagybányát a demokrata gróf társaságában. Antal képviselőt, kit legjobb finn barátaim közé számlálhattam. Ez a kiváló ügyvéd és parlamenti szónok szegény paraszt-ember fiaként maga küzdötte föl magát a társadalom oszlopai közé. Bűne az volt, hogy a leglángolóbb hévvel küzdött a finn nép kulturális emeléséért s anyagi helyzetének javításáért. Egy gazdag földbirtokost saját lakásán elfogtak s magukkal hurcolták a finn bol- sevikiek. A tiszteletreméltó aggastyánt borzalmasan megcsonkították s azután kivégezték, mert „a vagyonos osztály“ tagja volt. Halála után kiderült, hogy. több milliónyi vagyonát majdnem egészen népjólléti intézményekre hagyta. Számos evangélikus lelkészt (a finnek ugyanis evangélikusok) családjával együtt felkoncoltak. A papot a templomba hurcolták, az oltárt leírhatatlan módon bemocskolták s a lelkész nyelvét kivágva ordították: „most imádkozzál, ha van Isten.“ Volt olyan eset, hogy az efféle jelenetet a lelkész feleségének és gyermekeinek végig kellett nézniök. Egy vagyonos földmives házába ép ebéd idejében tört be egy dühöngő vörös csapat. Az asztalnál ülőket a székre kötözték s azután a szülőknek és kis gyermekeiknek nyelvét kirántva az asztalra szegezték. Még sok ily esetet mondhatnánk el, de ennyi is elég annak illusztrálására, hova ragadhatja a népet az u. .i. bolsevekismus vészes mételye. Ma már a vörös gárda le van verve. Leverte a német csapatoktól támogatott finn fehér gárda vagyis a nationalisták, a jobb érzésű, józan polgárok szervezett serege. E seregbe — mint nálunk negyvennyolcban — aggok és ifjak siettek belépni. Egy jó barátom tudatta velem egy Finnországon át hazatérő magyar hadifogolytól küldött levelében, hogy 14 éves fia: Jotuni Zakariás a gimnázium IV. osztályából vonult be katonai szolgálatra. Hasonló ifjú hős az anyai részen magyar eredetű Paasonen Aladár, a múlt télen hónapokig Budapesten élt Paasonen Henrik egyetemi tanár, rendkívüli finn követ fia. A fehér gárda tagjaként áldozta fel életét hazája szabadságáért a nagy magyarbarát iró Kivekás Mátyás, ki hazánkról irt művével tette nevét ismertté. A vörös gárdisták elfogott kolomposáinak bünpöre ép most folyik. Legnagyobb részük magába szállt s a finn jellemben rejlő határozottsággal és bátorsággal maga kéri fejére a halált, hogy megutált életétől szabadulva, vérével mossa le nevéről a népe ellen elkövetett gyalázat szeny- nyét. Beismerik bűnüket, de egyúttal föltárják az aknamunkát, melyet az entente ügynökei végeztek a hallatlan éhségtől elgyötört nép között. A finn szociálisták tragikuma egy nagy igazságot tár elénk. A szociálizmus, mihelyt nemzetközivé lesz, megtagadja eredeti célját és hivatását, mely a nép széles rétegeinek szellemi és anyagi emelésében áll. A nemzetköziség politikai J célok szolgálatába állítja a szocializmust s igy az a lényegével homlokegyenest ellenkező imperializmus szekerét tolatja a fölbérelt sajtótól elvakitott tömeggel. A nemzetköziség elvét oly emberek találták ki, akiket nem lelkesített a haza és a nemzet fogalma, akik boldogulásukat csupán az anyagi érvényesülés terén keresték s a humanizmust összezavarták az internacionalizmussal. A fölszabadulás útjára lépett Finnországban jelenleg két politikai párt küzd. Az egyik a fehér gárdistáké, mely Szuomit monarchiának óhajtja meghagyni független királyságképen. A finnek valamelyik német herceget, leginkább a császár valamelyik fiát szeretnék a finn trónra ültetni. A királyi palota — eddig cári palota — már készen várja urát a vörös gárdától megrongált szép fővárosban, Helsingforsban. — A szociálisták azonban a köztársasági forma felé hajolnak. Bármelyik államforma győzzön is, az bizonyos, hogy Finn- ország'ban politikai tekintetben is őszinte barátot, igaz testvért fog találni a háborúból megtépve, de dicsőségesen kikerülő magyar nemzet. Bán Aladár dr. Éppen a héten olvastam egy tárcát Váradi Antaltól, melyben röviden és velősen elmondja, hogyan ismerkedett meg a két nagy ember: „Érdekes Petőfinek megismerkedése az örökifjú és örökéletü Teleki Sándorral, akinek füle hallatára ezt mondta egyszer:-NEz az első eleven gróf, akit láttam. Teleki Sándor, ez a rózsakedvü bohém, odamegy hozzá és azt kérdi tőle: — Hát döglöttet láttál már ? Ez a pár szó elég volt, hogy lefegyverezze Petőfit. Szent volt a barátság és örök.“ ' ' A gróf vissza jött ide Kiutahiából, Olaszországból, Londonból, Párisból, és kikocsizott a fernezelyi völgy szájához, hogy lássa újra a kohó füstöt, mely mint ékes menyasszonyi fátyol öleli át az élettől duzzadó vidéket, azt azonban nem érte meg, hogy messze idegenből seregel- jenek hozzánk tömegesen a természetimádók. Mi megértük. Ennyi sok nyaraló sohasem özönlött hozzánk. Bár béke volna már, hogy méltóan fogadhatnánk őket, de ég és föld egyaránt háborúzik még. Az éjjel olyan hatalmas vihar, dörgés, villámlás, szélvész, zápor gyönyörködtette a nyugovóra térő várost, mintha a föld készült volna kimozdulni sarkaiból. Fenséges volt, hatalmas és nagyszerű. Hogy azonban sok kárt is tétt a mezőn, a kertekben, arról inkább hallgat a krónikás. ___ _ 1918. julitts 14. Dr . Weiaz Ignáczné izr. filléregyleti elnök által rendezendő nagyszabású műsoros estélyről megemlékeztünk már. Az izr. szegények, a Vörös- kereszt, hadiárvák alapja s a rokkant és vakkatonák javára augusztus 10-én fog az lezajlani. A végleges műsor még nincs megállapítva, a szereplők neveiből azonban máris megállapítható a fényes siker. Ugyanis közre működnek: Weisz Piriké, M. Kovácsierus az‘ismert művésznő, KaczLajos fővárosi operaénekes, Miklósy Gábor színművész, Rapoch Gizella külföldi operaénekesnő. Az egyes számok kíséretét pedig Glück Ilonka látja el majd nagy szakértelemmel. A műsor legkiválóbb pontja az eleven sakkjáték lesz, melyben helybeli leányok pompás kosztümökkel alakítják az egyes figurákat. Műsor után sétahangverseny lesz és ezalatt, valamint a szünetben a teremben föláillitott sátorban fagylaltot, jegeskávét, tésztát stb. árulnak jutányosán előirt szigorúan szabott áron. A helyárak tekintve a sokféle jótékonycélt mérsékelten fölemeltek lesznek, még pedig: Nagypáholy 40 K, kispáholy 30 K, földszinti első öt sor és oldalszék 6 K, 6—8 sor 5 K, többi sor 4 K, földszinti állóhely, diák s gyermekjegy 2 K, karzati ülőhely 2 K, karzati állóhely 1 K. A dr. Weisz Ignáczné által rendezett estélydk mindig előkelőek, tartalmasak, művésziek voltak, ez az eddigieket fölül fogja múlni. Valósággal meglepe- tésszerü lesz, úgy hogy azt mondhatjuk, rég nem rendeztek ilyen nagyszabású művészestélyt nálunk, amilyennek ez ígérkezik. Különösen fölhívjuk erre tehát a közönség figyelmét. Az érdeklődé^ máris nagy, sokan jegyeztették elő helyiket, azért mindenki siessen, hogy idejében jó helyet biztosítson magának. Jegyek előjegyezhetők, e hó 15-től pedig kaphatók délutánonkint 6-tól 7-óráig dr. Weisz Ignáczné elnök, lakásán. (Kossuth - utcza 24.). Királyi kitüntetés. Ő felsége a király Nagy Géza dr. királyi tanácsosnak, Kassa város főorvosának a II. oszt. polgári hadi érdemkeresztet adományozta. Uj kir. tanácsos. Dr. Stojits Iván min. titkárt, Alexy Kornél igazgatótanitó vejét, a királyi felség királyi tanácsossá nevezte ki buzgó szolgálatai elismeréséül. Mai számunk tárcarovatában dr. Bán Aladár nálunk nyaraló finn és észt nyelvtudós tollából értékes közleményt hozunk, melyre fölhívjuk a figyelmet. Zsembery Elvira hangversenye Oravicán. Az országos nevű kitűnő zongoraművésznőt mi nagybányáik magunkénak valljuk. Nemsokára úgy fog járni, mint Homérosz a költő, a ki fölött hét város vitatkozott. íme, olvassuk, hogy az oraviacaiak is a magukénak tartják őt. Jun. 29-én hangversenyezett ott a vörös kereszt javára s az O. H. igy ir róla: Valóban ritka élvezetet nyújtó, elsőrangú művészi eseményekhez számítható a „mi“ fiatal zongoraművészünk, Zsembery Elvira junius 29-i zongoraversenye. Büszkeséggel mondhatjuk miénknek a fiatal művésznőt, akiben kedvesség, kecs, nemes választékosság s egyszerűség oly harmonikusan vegyül
