Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-05 / 1. szám
Nagybánya, 1918. Január 5. — 1. szám XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K Egyes szám 20 fillér. ............ Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. 1 Szc ..esz ősé„ i ital:-i f-elsőbúnyal-utca 20. alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Mi lesz a Lapos-erdővel és a zöldségteleppel? Négy hónap telt el azóta, hogy a pótválasztást megelőző héten értekezletre hiva a város képviselőtestületét, feltártam a város nehéz pénzügyi helyzetét, előterjesztést tettem a helyzet szanálására. Tervem volt, hogy a képviselőjelölt tudomására hozzuk mindazt választás előtt, amit egy kerület képviselőjének tudni kell, ha igazán szivén viseli kerületének sorsát. Az egybegyűltek többsége azon a véleményen volt, hogy ha a város helyzetét és kívánságait a képviselőjelölttel közölnők, ez a revolverezés látszatát keltené s igy ne álljunk elő e kívánságokkal a választás előtt. Alkotmányos érzületem meghajlott a többségi akarat előtt, jóllehet, tisztában voltam vele, hogy egy egyhangú pótválasztás után minden marad a régi. Voltak egyesek, akik még a várost vádolták háládatlansággal, mondván,. nem érdemli meg a miniszter- képviselőt, aki igaz, hogy 1910. óta a pótválasztásig, azaz 7 év alatt egyszer volt ■r csak a kerületben, de hát ő nem tehet arról, hogy a kerület nem keresi fel. A vége a dolognak az lett, hogy a képviselő egyhangúlag meg lett választva azon'reményben, hogy a városi határozatoknak hatalmas támogatója lesz a kormánynál; és mi az eredmény; semmi. Négy hó óta elhatározta a képviselőtestület a Lapos-erdő faállományának eladását. Ezen határozatnak még felsőbb jóváhagyását sem tudták kieszközölni. Jóllehet, informálni volt fenn a polgármester, az erdőtanácsos, az átmeneti miniszter helybeli képviselői vicáriusa, mind hiába. Hasonló sors érte a zöldségtermelés céljából kiadott legelő bérbe adásának ügyét is. Szóval látjuk, hogy semmi eredmény sincs, a képviselőnk vagy nem tud, vagy nem akar a város ügyeiben eljárni. Látjuk, hogy a lisztadag akkor le lett szállítva, amikor az a megyében sehol sem történt meg; hasztalan sürgönyöztek orvoslásért a képviselőnek, a folyó havi liszt egyáltalán nem érkezett meg. Az őszi búza vetőmag november végén, az őszi árpa télen érkezett ; a városi kölcsönök kamathátralékának ügyét közbeeső felvilágositásokkal hátráltatja a belügyminisztérium. Szóval jön a tavasz és kiesünk azon magas faárak conjuncturájából, mely most télen elérhető lett volna. Nem lesz megmunkálva a városi 300 holdas zöldség-telep, mert nincs a bérleti szerződés jóváhagyva. Ismét kielégítési végrehajtást fognak kérni a város vagyonára, mert a belügyminiszter kiváncsi az adósságok kamatainak dátumára. Szóval a demokratizáló rendszer érleli a város anyagi csődjét. A nyilvánosság előtt óhajtom leszögezni ezen szomorú tényeket, mert a munkapárt uralma alatt - mindenki nagyon természetesnek tartotta, hogy mint Nagybánya polgára a pénzszűke világban, a diósadi mandátum tekintélyével, a városi takarék mobilitásának megmentésére 1.050.000 K záloglevél kölcsönt, 500.000 K vinculált regalé-papir állami beváltását, 477.000 K városi takaréki kölcsön visszafizetésére folyószámla kölcsönt, 150.0P0 K, vízkár okozta városi alapból vett kölcsönt s még egy 100.000 K kölcsönt átlag 4 hét alatt, mindig felsőbb helyen, jóvá tudtamh agyatni, pedig csak közkatonája voltam az akkori kormányt támogató pártnak és nem átmeneti minisztere. Lásson végre mindenki tisztán, ne magyarázza senki majd félre cselekedeteimet, vessen majd mindenki magára, mert ahogy azt az értekezleten mondtam, voltam' én Nagybányán nagyon népszerű, voltam népszerűtlen, mégis mindig ugyanazon érzelmekkel voltam szülőföldem iránt és most, ha magam maradok ía- emelt fővel fogom ostorozni ezt a tehetetlen rendszert, mely csak súlyos adót tud kivetni, de a várost pusztulni hagyja. I. Bay Lajos. A t. közönséghez. Egy csonka és három egész háborús évet töltöttünk el a közönség szolgálatában s kezdjük az ötödiket. Nehéz idők voltak ezek. Lapunk lefogyott, mint valami nélkülöző ember, minden megdrágult s mi a drágaság ellenére is, ingyen szolgáltuk a háborús közcélokat, közvetítettük a miniszteri rendeleteket, a közintézkedéseket, közöltük ingyen a város hirdetéseit, gyűjtöttünk minden lehető háborús célra, lelkesítettünk azok mellett s lapunk ára az maradt, ami volt negyven- három év előtt. Itt a nyilvánosság előtt is köszönet és elismerés illeti ezért Nánásy István nyomdatulajdonost, aki velünk szemben állotta a régi árakat s aki szintén nagy áldozatot hozott a közért. Ami tőlünk telik s ami a mai viszonyok között lehetséges, megtesszük ezután is. Nagy Ígéretekkel nem hozakodunk elő, szűk kört töltünk be, de abban igyekszünk becsülettel helyt állani. Bizalommal kérjük további szives pártfogásukat. Áss előfizetés dijai: Egész évre .... 8 K Fél évre . . . . ' . 4 K Negyed évre . . . 2 K Tisztelettel a NAGYBÁNYA ÉB VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatnla. Külföldi esetek. A miniszter kályhája. Disraeli angol miniszter birtokán sétálva egy bérlőjét látja az ut szélén edegéTni. KJráfságoSan kérdezte meg tőle, hogy miért nem otthonn végzi ezt. — Szobám kályhája füstöl, kegyelmes uram. — Különös. Megtekintem magam is — mondta Disraeli és a lakás felé tartott. Alig nyitja ki az ajtót, egy fakanál repül felé és valaki rákiált: — Takarodsz innen, te vén korhely! A kegyelmes ur vigasztaló hangon mondta a bérlőnek: — Ne búsuljon, az én kályhám is szokott időnként füstölögni. Osak azért ia. Bunzent, a hires vegyészt, aki már huszonhét éves korában a marburgi egyetem tanára volt, felszólította a dán kormány, hogy egy isjtandi tűzhányó tanulmányozása céljából kérjen szabadságot Vilmos ‘hesseni uralkodó hercegtől. A herceg orvosa jól ismerte a herceg szeszélyeit, azért azt mondta a hercegnek, hogy az egyetemi tanárt rokonai féltik ettől a veszedelmes úttól és azt -szeretnék, ha őfensége megtagadná az engedélyt. Bunzen néhány nap múlva megkapta a kért szabadságot. A kiváncsi amerikaiak. Franklin B. filadelfiai könyvnyomdász üzleti ügyekben Bostonba utazott és ott szállodába szállt. Hogy az amerikaiak ismert kíváncsiságából származó kellemetlenségeket kikerülje, megkérte a tulajdonost, hogy hívja össze az egész családját és a szálló valamennyi alkalmazottját. Mikor ez megtörtént, elmondta nekik nevét, foglalkozását, utazásának célját és felszólította őket, ha még valamit akarnak tudni, most kérdezzék, csak azon túl ne alkalmatlankodjanak kíváncsiságukkal v w Az üres boríték titka. Persigny francia belügyminisztert egy jó barátja látogatta meg. Javában beszélgetnek, mikor a szolga levelet hoz. A minister viszaküldte: — Most nincs a levélre szükségem. A szolga távozása után csodálkozó barátjának megmagyarázta, hogy heves természetű és ezért intézkedett, hogy mihelyt szava kihallatszik az előszobába, a szolga jöjjön be az üres borítékkal, ezzel figyelmeztetve őt arra, hogy ne ragadtassa el magát. Oláhország földjén. Holdvilág a lány szerelme, Hallgatom, ha mondja más. S bennünk nincsenek hiányok? Íme azért szép leányok Tőlem egy kis Vallomás. (Tompa M.) 1. Nagyságos Uram! Minden félreértést elkerülendő, megkérem kedves leányának, Anikónak a kezét. Kérem ne botránkozzék meg, haragot és ellenszenvet levetve tárgyilagosan gondolja át a történteket és méltányolja kételmemet. A csókot tekintse úgy, mint eljegyzésünket. Anikónak könyei fel fognak száradni és el fogja felejteni csakhamar az apa dorgálását és az első pillanatok hevében fakadt szidalmait.
