Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-20 / 20. szám
(2) 20. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Május 20. Nagybányáról táviratoztak: a nagybányai nők, a m. kir. bányaigazgatóság, a Teleki-Társaság, a nagybányai műkedvelők nevében Stella Sándor, Stoll Béla, Mártonné és Irma, Waigandl Anna igazgatónő és a polgári iskola tantestülete, Németh Béláék, Brebán Sándor, Nagybányai Hírlap. Felsőbánya, a testvérváros sem feledkezett meg az ünnepekről. Innen sürgönyöztek : A város h. polgármestere, dr. Tóth Gábor kaszinó-elnök, a felsőbányái nők, a Felsőbányái Hírlap. A nagybányai műkedvelők sürgönye ez: Szeretett házi szerzőnk Révai Károly székfoglalója alkalmából a nagybányai műkedvelők melegen üdvözlik a Petőfi Társaságot. Stella Sándor. A felsőbányái kaszinóé: Nekünk a legszebb nyelvnek, imádásig szeretett édes magyar nyelvünknek költői díszes sorába, a Petőfi Társaság tagjai közé, mai beavatásod alkalmával fogadd úgy te, mint a nagyrabecsült és szeretett társaságnak minden egyes tagja, a felsőbányái Casino ösz- szes tagjai nevében kifejezett legőszintébb szerencse kívánságainkat. Adja Isten, hogy még sokáig zenghesd sokat szenvedett hazánk mielőbb elmúlt dicső harcainak diadalát és a kis bimbónak: Erzsikédnek teljes virággá fejlődését. Dr. Tóth Gábor elnök. Nagyág bányatelep szintén megszólalt. Sürgönye következő: Révai Károly székfoglalója alkalmából 27 évi munkásságának színhelyéről szívélyesen üdvözli az ünnepeltet és az ünneplő Petőfi Társaságot a nagyági m. kir. bányamű igazgatósága. A felsőbányái nőké: Lelkesedéssel köszöntjük ünnepeltetése napján aranyszívű költőnket, Révait, ki oly közvetlen melegen fejezi ki csodaszép gondolatait. Felsőbányái nők. Egy órakor az akadémia palotájából a közönség általában azzal a meggyőződéssel távozott el, hogy a Petőfi Társaság méltó taggal gazdagodott, Révai az a költő, aki közel tud férkőzni mindig a magyar szívhez. Hétfőn már mindenki tudta Nagybányán, hogy a mi költőnknek igen szép és igen nagy sikere volt. Adja Isten, hogy mint a Petőfi Társaság tagja sokáig pengethesse lantját. Hirdetések dija hirdetési ivó- dák által is előre fizetendő. Két K-nál olcsóbb hirdetés nincs. kozott; több ilyen lelkes ifjú tört együtt a Parnassus felé. De nemcsak a költők Parnassusa, hanem Erdély bércei is vonzották. Gyalog bejárta diák korában a székelyföldet: Csik, Gyergyó, Háromszék és Udvarhely vármegyékben fordult meg. Naplót vezetett útjáról. Jegyzetei ma is meg vannak. Meglátogatta ismételten szeretteit Gyer- gyóban. Ditróban is járt, ahol abban az időben Rákosi Viktor mint gyermek tartózkodott. Érdekes, de könnyen végzetessé válható kalandja volt a székelyföldi útjában. Deanu rablóbandája 1873-ban Mikó Mihály főispán kocsijára támadt. Hallotta a kis Révai a lövéseket eldördülni s bizony közel süvítettek el mellette a golyók. A kocsist azonnal le is lőtték. A négy szürke erre megbokrosodott s elragadta a hin- tót. A zsiványok nyomában járó csendőrök szerencsére épen közelben voltak, a lövések zajára odasiettek s elzavarták a bandát. A vágtató négyes fogatot, melynek bakjáról már a kocsis hiányzott, látta a kis diák tovaszáguldani s ezt a képet, azt hiszem, nem is fogja soha elfelejteni. Visszatérve az iskola falai közé, Arany, Petőfi és Tompa költeményeinek olvasásába merült s már ő is n gpróbálkozott a versírással. Az önképző körben mind elvitte a pályadijakat s már a lapokban is kezdtek megjelenni költeményei. A sors úgy hozta magával, hogy el kellett kis időre Kolozsvárt hagynia s Brassóban az akkor még német nyelvű r. kath. főgimnáziumban tette azután le az érettségi vizsgálatot. Az egyetemet ismét Kolozsvárt látogatta Külföldi esetek. t l A törvényt mellőzni nem szabad. A németországi leányiskolák egyikében az osztályvizsgák szerint a legifjabb leánynak kellett a legjobb osztályzatot megadni. Ennélfogva . a fönnálló szabályok értelmében igénye volt arra, ‘ hogy a vizsga napján tanítónővé kineveztessék, j A fővizsgául kitűzött napon, kérdéses vizsgajelöltnek, a tanítónői állásnál megszabott korból még három nap hiányzott. : Az illetékes iskolai hatóság valamint a köz' oktatási minisztérium, a három napi különbség ■ iránt benyújtott folyamodványt tagadó értelemben intézte el. A fiatal leány idősebb nővére a felség folyamodványt személyesen nyújtotta be, az illetékes udvari hivatalnál. I. Vilmos császár következő széljegyzéssel látta el a beadványt „a törvényt mellőzni nem szabad; a vizsga négy nappal később tartandó meg.“ A tizedik kötet hiánya. Első Napoleon szerette olvasgatni Plutarch- nak Dacier-féle kiadását. Az általa olvasgatott műnek kilenc kötetét Párizsban, a tizediket pedig Péterváron őrzik. Midőn Napoleon Oroszországból menekült Dibits tábornok segédtisztje elakarta fogni, nehány kozák kíséretében üldözte, de csak az üres kocsit érték utói. Ebben a kocsiban volt a Pá- risban hiányzó tizedik kötet, melyet a segédtiszt, elöljáróinak beleegyezésével megtartott. A párisi dalszínház zenekara. Rossini Párisban az ottani dalszínház zenekarának közreműködésével tartott hangversenyre ment. A hires zeneszerző bosszankodott, hogy szerzeményét a zenekar egészen kiforgatta mivoltából és a közelébén álló zenészek egyikét kérdezte: — Ki a szerzője ennek a zeneműnek ? — A zenész bámulva nézett a kérdezőre, de nem válaszolt neki. Rossini még három-négy zenészhez intézte ugyanazt a kérdést, de valamennyien kinevették és nem feleltek kérdésére. Szünetközben közölték a karmesterrel az annyira nevetségesnek tartott kérdezősködést. A karmester megismerte Rossinit és bámulatában szóhoz nem tudott jutni. — Talán szabad Öntől kérdeznem, hogy ki a szerzője, az imént előadott zeneműnek. — De kérem hiszen ez a világhírű szerzeményének — Teli Vilmos operának — bevezető része. — Megvallom, hogy én nem ismertem rá. A távbeszélő és az angol királynő. Preece a hires elektrotechnikus Osbornet, Fortsmoulhot és Londont telefonnal kötötte össze, hogy Viktoria királyné győződhessék meg az uj találmány nagy becséről. A műszer elé helyezkedett a zenekar, melynek az angol nemzeti hymnust kellett eljátszani. A királyné véletlenül elkésett, a zenészek pedig eltávoztak a hymnus eljátszása után. Preece nagy zavarba jött, mikor megtudta, hogy a királyné, csak a hymnus eljátszása után érkezett a telefonhoz. Zenészek nélkül hogyan segítsen a bajon? de nagyot és merészet gondolva ő maga fújta erős hangon a hymnust és azután kérdezte, hogy őfelsége megismerte-e az elhangzott éneket. — 0 igen - válaszolta a királyné - a nemzeti hymnus — hanem úgy látszik, hogy ökör bóhnbölte. Az én régi kardom.*) — Irta: Révai Károly. — Megkínzott lelkem könybe lábadt szemmel A falon csüngő kardomon mereng el; Fakó a fénye, rajta rozsda ül, Csak holttest ő is, melynek semmi haszna, Mit becsületből őriz még a gazda A múlt időknek szép emlékéül. Egykor azt hittem, lesz neki is dolga És támogat mint a hűséges szolga, A zivataros harczok mezején. Hitem’ megölték hosszú meddő évek, Vén bajtársaim mind elköltözének S csak én maradtam, egyedül csak én! De amikor most jött a harci lárma, — Mintha a pokol minden fia járna, — Megrendült, tombolt völgy, hegy és halom : Jó régi kardom — mintha lelke volna, — Megcsörrent néha s a földig hajolva Nem lelte helyét a puszta falon! Hivott a harcba! Biztatott erősen, A diadalból nem marad ki ő sem ! Honvéd csodákról lázasan beszélt. S én? kortól, bajtól összetörtén álltam, Álomra hunyó bágyadt szempillámon Egy nehéz könyet morzsolgatva szét. Majd jöttek hősök: emléki a múltnak! Kis házam előtt ezredek vonultak Vig zeneszóval, dallal ajkukon. Sötét szobám egyszerre tüzet onta, Úgy képzelém, sugárözönbe vonta A rozsdafoltos penge a falon. *) Szerző a Petőfi-Társaságban Olvasta föl székfoglalója alkalmával. s puskával vállán töltött vagy negyven esztendőt életéből! A szép erdélyi tájak, vadregényes völgyek, a sürü őserdők Hunyadban, kedélyére is hatottak. A vaddisznók és medvék után járva, gyönyörű helyeken fordult meg s azokra a zöld vagy hóboritotta erdőkben töltött napokra szívesen gondol vissza most is. Katona is volt. Mint egyéves önkéntes a cs. és kir. 51. gyalogezrednél, később — mint tartalékos tiszt — a m. kir. 24. honvéd gyalogezrednél szolgált. Szerette a katona-életet, sőt rajongó katona lett. Különösen a honvédek nyerték meg rokonszenvét. Fodor Pál, Balog Ferenc, Weber Gyula ezredesek, akkor főhadnagyok, voltak legjobb pajtásai. Csergedy Gyuri hadnagy, ki az Ugron-féle pucsban is részt vett, román fiú létére szintén barátja volt. Pompás szellem volt az akkor piros baka nadrágot és piros kis huszár sipkát vagy ugyancsak piros bakacsákót viselő honvédek közt, kiket „paprikásoknak“ csúfolt az incselkedő nép. Családi tűzhelyet 1883-ban alapított. De a fészek nem akart benépesedni! Húsz év telt el. S ime megjelent a kis angyalka, ki egyszeriben múzsa is lett: az Aranyos Erzsiké. Születése előtt pár évig, mintha kissé elhallgatott volna Révai lantja — de édes kis gyermeke születése után Rákosi Jenő azt mondta, hogy: „a gyermek születésével megszületett a költő is.“ Megjelent, mint költeményeinek első kötete az „Aranyos Erzsiké megérkezett“ cimü. és pedig a bölcsészeti fakultásra iratkozott be. ; Jakab Ödön, Jancsó Benedek, Ferenczy Zoltán j és még néhányan hatottak ott reá. Dr. Meltzel Hugó tanár a német irodalomba vezette be. 0 volt az, ki egyszer kedves szeszélyből Scheffel: „Säckingeni trombitás“ cimü költeményét tette eléje, azzal a kívánsággal, hogy azonnal fordítsa le versben magyarra. A fordítás sikerült és pedig oly jól, hogy rögtön beküldte Meltzel azt egy fővárosi lapba. Indali Gyula, később öngyilkos iró is hatással volt még reá egyetemi hallgató korában. Dr. Szilassy és dr. Moldován ösztökélésére ott a román irodalom remekeivel kezdett foglalkozni. A tanári pályára, melyre készült, nem lépett soha. Állami tisztviselő lett s a nagyági bányászatnál 27 évet, majd a nagybányainál 9 évet töltött. Folytonosan dolgozott. A „Fővárosi Lapokban,“ a „Vasárnapi Újságban,“ vidéki lapok hasábjain jelentek meg kedves költeményei. Elbeszéléseit a „Kolozsvári Újság“ hozta. Eköz- j ben szorgalmasan fordított a' román és német | irodalomból és pedig utóbbiból leginkább Heine, j Freilligrath, Lessing; az előbbiből pedig Cosbuc, Alexandri, Goga és Eminescu verseit. Egy kötetnyit Budapesten a román irodalmi társaság adott ki ezekből. Románból való műfordításainak hatása alatt az Erdélyi Irodalmi Társaság Kolozsvárt rendes tagjának választotta. Nagyágon magába vonulva Írogatott s a gyönyörű vidéken vadászgatott. Tollal kezében
