Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 14. szám
(2) 14 szám. Hiszen a közelgő béke szárnyas galambjai röpdesnek már is körülöttünk; Noé bárkája közeleg talán már az Ararát hegyéhez! A hosszú nagypéntek gyásza, szenvedései után csak elkövetkezik már az — adja Isten! örökké tartó husvét ünnepének megnyugvást adó, békét árasztó, örömet gerjesztő, a halálból való föltámadást hirdető szent napja! Ezt prédikálja minekünk az egyháznak ez a most elkövetkezett nagy ünnepe, a husvét. Uh szálljon föl az égbe s nyerjen ott a nagy Istentől meghallgattatást millióknak imádsága, kik győzedelmes harcaink diadalmai után a békesség szent országának eljöveteléért esdekelve tekintenek föl a népek sorsát intéző nagy Isten trónjának magasságai felé. A vacsora-pénztár. Mi már csak igy nevezzük közönségesen, pedig tulajdonképpen a helybeli vöröskereszt kórház sebesültjeinek táplálását javító hölgyi társulás volna ez tulajdonképpen. A hölgyek kezdettől fogva áldoztak a kórháznak, küldtek szórványosan egy-egy kis jobb ételt és italt a szegény katonáknak, de ebben nem volt semmi rendszer. Ha valaki 20 — 30 embernek valót is küldött, sokszor száz még irigykedve nézhette a 20 boldog ellátását. Máskor meg összeadtak 80-ra valót, mikor pl. csak 30 volt a sebesültek száma. Ezért mikor kezdtük belátni, hogy a háborúnak nem egyhamar lesz vége, 1915. április 26-án Révész Jánosné és Soltész Elemérné megalakították a hölgyek társaságát, akik ettől kezdve rendszeresen minden héten gondoskodtak valami kedvesebb idényszerü ennivalóról a katonáknak s minden nagyobb ünnepkor méltóbb ellátást rendeztek. Érdekes végigtekinteni ennek a szerény intézménynek két évi működésén. Hadd beszéljenek a számok. Adott a vacsora-pénztár a katonáknak 1915- ben 3226 adag ételt, ebből ajándék 1281. 1916- ban 4601 „ „ „ „ 1539. 1917- ben 766 „ ____ „____„ „ 177. Öss zesen 8593 adag ételt, ebből ajándék 2997. E szerint a pénztár a maga költségén adott 5596 adag ételt. Erre költött 3839 K 79 fillért, vagyis, mintegy 70 fillérbe került egy adag, ami csakis úgy volt lehetséges, hogy sok hozzávalót és munkát ingyen adtak ráadásul a finom készítményekre Nagybánya nemesszivü hölgyei. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Április 8. Költött a pénztár ételekre 1915- ben . . . 1181 K 28 fillért. 1916- ban . . . 2472 „ 49 1917- ben . . ___186 ,, 02___ Ed éig összesen 3839 K 79 fillért. Ugyancsak a vacsora-pénztár gyűjtése révén kaptak a sebesültek 1915- ben 90 liter bort, 82 liter sört. 1916- ban 141 „ „ 315 „ „ 1917- ben 20 „ „ - „ __ Öss zesen 251 liter bort, 397 liter sört. Mindez tisztán ajándék és milyen önkéntes ajándék, soha senkinek se alkalmatlankodtak ivekkel, levelekkel stb. A jó közönség úgyszólván maga-magától áldozott hétről-hétre. A szegény sebesültnek, akit kegyetlen sorsa belökött a nagy forgatagba, a lövészároknak nevezett pokolba, mikor már vérezett is a ha- hazáért, bizony jól esik látnia, hogy iránta figyelemmel, elismeréssel vannak a hazában. Hogy nem elégszik meg azzal a társadalom, ha minden vitéz megkapja a maga sablonos menázsi* ját, hanem, mint jószivü anya egyszer-egyszer kedveskedik szegény szenvedő gyermekének valami finomabb készítménnyel is. Különösen érzik ennek sorsukkal kibékítő hatását a frontról jött vitézek, akikre mindig nagyon hat az itt érzett változás. Nem egyszer almát, szőlőt, cseresznyét, gesztenyét is kaptak a sebesültek, amire bizony a kórház alig költhetne. Vagy a jó házi túrós csuszákat, bográcsos gulyásokat, aprólékokat stb. bizony nem feledik el azok a derék alföldi fiuk, akik itt megfordultak, meggyőződtek róla, hogy Nagybányán is csak olyan jó magyarok laknak, mint a Kiskunságon. Tartsunk ki tehát abban is a háború sok nehéz feladatai között, hogy támogassuk a „vacsora-pénztárt.“ Az édes anya süt az ő fiának pogácsát a mesében is. Tartsuk mi is „fiainknak" ezután is azokat a szegény béna vitézeket, akik idekerülnek ebbe a mi messze földön dicsért vöröskereszt kórházunkba. Talán már nem sok van hátra a háborúból, 3 év múltja kötelez ennek a kis időnek hűséges szolgálatára is. Külföldi esetek. Mestervágás. Az angol felsőház egy törvényjavaslatot tárgyalt, mely az egyházra nézve hátrányos volt. Atterbury, a rochestery hires püspök e tárgyalás alkalmával tartott szenvedélyes beszédét e szókkal végezte: — Tehát bekövetkezett az, amit egyik múlt évi ülésünkön jóslatként mondtam, de amit senki se akart elhinni. Érezzük az egyházra mért csapást és szivem mélyéből fájlalom, hogy jó próféta voltam. Az ellenpárt részéről Coningsby lord erélyesen visszautasította a püspök állításait és beszédét ezzel a megjegyzéssel végezte : — Megengedem, hogy a tiszteletreméltó püspök próféta. Azonban nem hasonlíthatjuk össze más prófétával, mint a dühös Bálámmal, kinek a szamara is ellenmondott. A nemes lord elmés ötletével elégedetten ült helyére. Atterbury fölemelkedve nyugodtan válaszoló : — Minthogy a nemes lord előadásomat Bálám előadásaihoz hasonlónak nyilvánította, nem kifogásolhatom azt sem, hogy Bálám prófétával hasonlított össze, de némileg zavarban vagyok, hogy a hasonlatban kiemelt ellenmondót kire alkalmazzam ; de mert egyedül a nemes lord mondott nekem ellent, természetes, hogy azt csak önmagára alkalmazhatta. Helyét általános derültség közben foglalta el a szellemes püspök. Az igazi anya. D’ Alembert, a hires költő lelenc volt. Miután irodalmi tevékenysége és szónoki tehetsége folytán nagy tekintélyre tett szert, egy urinő jelent neg lakásán és pathetikus hangon kiáltotta: / / — Édes fiam ! Borulj a keblemre ! En vagyok az édes anyád ! — A nevezetes férfiú megvető pillantást vetve az állítólagos mamára, a mellékszobába ment, onnan egy anyókát vezetett ki karonfogva és igy szólt: — Midőn anyai érzelmeit megtagadva kitett, ez a nő magához vett, gondozott és fölnevelt. O az én igazi anyám, őt szeretem és tisztelem Önt ellenben nem ismerem. Angol becsület. Wilkens angol miniszterelnök arról volt nevezetes, hogy mindent Ígért, de szavát csak kivételesen és akkor is nem az Ígéret teljesítése céljából, hanem puszta véletlenségből váltotta be. Garrik a hires színész, midőn a kegyelmes ur felszólította, hogy a becsület fogalmát definiálja, következő választ adta: — Ugyan kérem, minek avatkozik oly dologba amihez nem ért. Heti krónika. Egyszerre hadtápterület lettünk és statáriumot is kaptunk. Élég nyomós újdonságok, de azért csak legyünk mi olyan békében mindenütt, amilyenben itt voltunk eddig és vagyunk most is. akarja azt a Lényt, aki Ésaisás szerint elszokta magát rejteni (4, 15.) az emberek előtt és ezt a keresést nevezi életnek, mit törődik az a tömeg gúnyos mosolyával. Úgy vagyunk teremtve, hogy szolgáljunk; mindenki szolgál valakinek, lehet-e szégyen egy gondolatnak vagy eszmének szolgálni. Halál ? ! Az emberek élővágyán akar uralkodni, valami természetellenes gondolatot olt belénk és ezzel kínossá, nehézzé akarja tenni a világnak nevezett valamitől való megválást. Az állat, ha érzi vesztét, elbújik valahová és vár. A materialisták felvilágosultsága soha sem fogja kipusztitani a halálfélelmet, de akik hiszik az örök változandóságot, ennek világánál elűzik a halál sötét rémét. Március 10. A háború nem mozifilm és nem romantika. ! A tiszta, világoskék égen repülők cirkálnak. Huszonnyolcasok szüntelen dörgése adja az alaphangot, a kisebb kaliberű ágyúhoz, melyeknek srapnelljei a repülő körül fakadoznak. A pipázó füstkarikájához hasonló srapnell- füst kis felhővé szürkül az égen, A repülő nyugodtan tovább repül. Délután 3-tól este 9-ig gyalogoltunk. A gefechtstrainnél megpihentünk. Feketekávé, sza- lona kiosztás. Azután féltizkor neki teljes rüsz- tunggal egy uttalan meredek hegyoldalnak. Kálvária, kínszenvedés ! Hamar elmaradtam a kis csapattól. Sokszor leültem, hogy kifújjam magam. Szivem rettenetesen vert, fáztam a hideg szélben és izadtam, csupa viz volt rajtam minden. Eltévedtünk. Nem kaptuk a géppuskásokat. Egy hajdani falun vitt keresztül az utunk. Csupa törmelék az egész, nem volt egy ép fala. A tüzérség lőtte tönkre hajó-ágyuival. Rettenetes érzés fogott el. Gránát csapkodott minden oldalról, Leültem egy kőre . . . Egy frájter rázott fel. Nem tudom miféle volt az állapotom, talán elaludtam. Alig mentem 50-60 lépést ott explodált egy srapnell a hely felett, ahol ültem. A Regiment-Kmdonál utolértem a csapatot. De csak tovább ! Dolinából dolinába bolygunk, végre megérkezünk a Kinodolinába. Mi az a dolina? 8-10 méter mély gödör, melynek átmérője 40-50 méter. Itt építenek kőből barlangszerü kunyhókat, melyek a srapnell ellen fedezéket nyújtanak. Hát a gránát ellen ? Es a „kutya“ ellen? (így nevezi a minnet.) Két kijáratu hatalmas rókalyukat robbantanak a dolina szélein, pergő tűz alatt ide szorul be az egész legénység. Rengeteg dolina és parancsnokság meg intézmény van itt mindenütt. Ezt elkeresztelik, így kapta a mi dolinánk a Kino nevet. Minden álnévvel van itt ellátva, nehogy megtudja a ta- lián, hogy mi hol van. Beérkeztünk a Kinodolinába. Csaknem ösz- szeroskadva dűltem a földre. Később bevánszo- rogtam a cavernába. Ilyen nyirkos, sötét hajlékuk lehetett a középkor rablóinak. A tiszti- ' fülkét nehány deszka padlózza. Aludtam reggel 11 óráig. Rettenetes fáradtan ébredtem. — A legnagyobb szájú bakák mennyire megszelídültek! Alig hősködik valamelyik. — Nincsen gázmaskánlc, ha gázangriff lenne, mindnyájan megfulnánk. Éjszaka és nappal, csak civil fogalmak, itt egybe olvadnak. A fixpontok, melyek vágyak ébredését vagy krízisét, avagy beteljesülését jelzik, itt eltűnnek, mivel itt nincsenek vágyak. A pillanat az ur, a következő perccel nincs időnk törődni. Nem is gondolunk azzal, hogy mi lesz velünk. A föld rettenetesen rázkódik, megrendül, a légnyomás eloltja pislogó gyertyánkat. A gránát és srapnell zúgva hull, szakad mint az eső. Hangjáról itélgetjük, hogy milyen távolságban csapódhatott le. Ha jobban zizeg pályáján önkéntelenül lehajtjuk fejünket. Nevetséges. Vájjon mi haszna ? Március 13. Mikor terhes, lázas, nehéz álmokat lát az ember és táncol velünk az ágy, a félelem megdermeszti a szivet, kiáltanánk, de nem jön ajkunkra hang, futni szeretnénk, de lábaink földhöz szegzenek; ha pedig felébredünk az egészből, csak szivünk ver rendetlenül. Kétszer jöttem már át ágyutűzben, a kő* keresztségen átestem, harmadszor most caver- nánkba menekülve hallgatjuk a pergőtüzet. A kétszeri pokoli mulatság megzavarta egy kicsit
