Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
Nagybánya, 1917s Április I XLIH. évfolyam. . — 13. szám TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Tvixsrx>3si^r 'ít'a.sA.THLTsrar*. Előfizetési árak s Égisz évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. - ■ ■ — Egyes szára 20 fillér. - — Felelős szerkesztő és laptulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉGÉSZ JÁNOS RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivaiai : = Kelsőbányai-utca 20. szám alatt ~ TELEFON SZÁM: 18, NAGYBÁNYA. Virágvásárra > Közeledünk a í.ipgva '' misztériumának teljessé válásához; Közeledünk a természet életének nagyszerű megújhodásához, amikor a tavaszi verőfényben kipattanó rügyek az uj életet jelentik. Nagy reménységgel néz a nemzet a jövendő elé, mely most még a nagyhét tövises kálvária-utját járja. Talán soha még, a mostanihoz hasonló epedéssel nem vártuk a tavasz ébredését, talán soha még nagyobb erővel nem lépett föl lelkűnkben a föltámadás jelentőségét hirdető hit, mint most, amikor három évi titáni küzdelem után, a kiontott vér nyomán, a győzelem rendületlen hitének virágai fakadozóban vannak. Még a csiiggedezők keble is bizakodóan feszül a kikeleti szellő érintésére, az erősek szemében pedig a fény büszkébben lobog. 0, föltámadás magasztos ünnepe, mely nemsokára a gyászhét megkoronázása- képen számunkra eljövendesz, tedd tel- ! jessé a benne rejlő ígéretet és töltsd be áldással az emberiség lelkét! Zsendüljön virágzóvá és bőségessé a becsülettel küzdő magyar nemzet vetése, melyet hősök vére és anyák szent könye öntözött! Túl a szenvedéseken, a kálvária-ut végén, a nagyszerű birkózáson túl útban van már a népek tavaszának megváltó fuvalma s a kéklő messzeségből a diadal és a béke zászlója int felénk. Föl a szivekkel! Törhetetlen hit, csüggedtben erő fogják meghozni a magyar nemzetnek, a nagy, az igazi Husvétot, a valódi Tavaszt. Jöjj áldott tavasz! Rügyezzetek fák szelíden és szorgosan, fonjatok lombot, koszorút remény és kétség közt hullámzó | országunk fölé s illesszétek a győzelem és béke koronájának titkát hazánk barna- fürtü fejére 1 A mai virágvasárnap első kihajtott pimpói legyenek a megváltó béke lábai elé hintett Virágok . . . Róval Károly. Gazdasági közlemények. Vetés. Sokszor előfordul, hogy fölásatják a kertet a gazdák napszámosokkal, aztán ma egy kis korait, holnap későbbit, egy hét múlva megint olyat vetnek bele, aminek nem szabad hamar kikelni, sőt egy hónap múlva is vetnek- üitetnok a rég felásott földbe. Figyelmeztetjük a gazdákat, hogy mini int frissen ásott. és gereblyélt földbe vessenek. Miért is nem jó az egész kertet egyszerre felásatni, hanem csak annyi földet kell megmunkálni, amennyit még az nap be akarunk vetni. Csakis igy lehet elkerülni azt, hogy a gyom elhatalmasodjék s igy lehet biztosítani a magnak puha, meleg ágyat a kikelésre. A tengeri vetése nálunk, mint gör. kath. testvéreink tartják, oláh Szent György napig nem késő. Azért inkább egyéb sürgetés munkával siessünk, a tengeri még várhat. Jól válasszuk meg a fajt, nálunk legjobb a csinkatin, kitűnő minőségű és hamar érő. Szőlőmetszés. Újabban erősen ajánlja egy szakember, hogy ne messük korán a szőlőt; mert ha ki is hajtanak a felső rügyek, az alsóbb rügyek aludva maradnak, később törnek elő s nientve lesznek az áprilisi fagytól. Óva intünk mindenkit, hogy ezzel kísérletezzék. Nálunk ugyanis 1. Karikámüvelés van és nem tőkemetszés, ez már a korai metszés mellett szól, 2. nálunk nem áprilisi, hanem májusi fagyok szoktak lenni, akkor pedig már mindenképp kint a szőlő rügye bőven s igy mit sem ér a metszés hátráltatása, 3. úgyis ne- ! hezen érik be a szőlő itt annak a legszélső vidékén, azért tavasszal nem szabad hátrább tolni a nedvkeringés kezdő idejét. 4. Az ajánló szakférfiú megfeledkezik arról, hogy a késői metszés mennyi nedvveszteséggel jár s mennyi szemvakulást idéz elő. Bízzuk a sorsra a tőke további sorsát, de mi csak végezzük el idejében a munkánkat. Zöldségfélék, melyek március hóban vethetők: Sárgarépa, petrezselyem, paszternák mélyen ásott kövér földet szeretnek. Nem frissen trágyázottat. 30 cm. sortávolságban ültessük. A saláta, kövér frissen trágyázott földet szeret, két hetenként lehet vetni. A palántákat 25 cm. sor és tőke távolságra ültetjük. Kapálást és bő öntözést szeret. A spenótot nagyon kövér földben 30 cm. sortávolba, barázdába, ritkásan ültetjük. A borsót (vetését lásd a múlt számban.) A vörös hagyma mély fekvést és jó földet kiván. Frissen trágyázni nem szabad. Leginkább apró hagymáról u. n. dughagymáról szaporítjuk. Ha magot vetünk, megbízható helyről j vegyük s két napig vízben áztassuk, melegágyba vagy védett helyre vessük. A palántákat április hóban kell szétültetni 25 cm. távolságra. ! Gyakran öntözendő, gyomlálandó és kapálandó, j Jó fajok a makói és a zittaui. Hős Szakmáry. — Irta: Hellmuth TJnr/er. — írjátok föl egy aranykönyv lapjára, Hogy amikor lediilt Psemiszl vára, Es idoljára patakzott a vér, Mit mondott olt egy hős magyar vezér? Vitéz nemzetnek legnagyobb vitéze, Szakmáry volt a honvédek vezére, Kirántott kardján villogott a fény; Szaván meglátszott, mint lobog a vére S a lelkesedés ott ült a szemén. Sűrű tömegben a vezért követték, Alföldi pusztán született leventék, Kik villámok közt védték a falat S most ősmagyar szokáskérd hős halállal Meghalni vágytak mind a vár alatt. De mielőtt az ágyuk hangja szólna,, A győzedelmes lelkes hanggomolyba Szakmáry hangját röpité a szói: „Kink utánam! mindig csak utánam! Elém ne merjen vágni, aki él!“ A szó heröppent a hősök szivébe, Fény ült az éles szuronyok hegyére Es megdördült a rémes ágynszó, Mint a vihar, ha végig szánt a tájon. . . . Psemiszl vára nem volt tartható! A hadosztály az ellenségre rontott, Átkelte törni az acélabroncsot, Szakmárynak végső csatája volt. Egy golyó érte. Mosoly ült ajkára. Ki elől járt: lett az első halott! . . Németből: Jiévai Károly. Megszokás. Volt egyszer, hol nem volt, ezelőtt nagyon régen béke is a földön. Az emberek ugy-ahogy szerették egymást, vagy ha nem is, legfeljebb csak a szájukkal bántották. Egy kis hivatalnok városban, melynek egyedüli nevezetessége bányászata, egy ócska torony és nyaranta a világ mindenfajta bohém festőjének ott barangolása, meg azután még arról is hires, hogy a divat, pucc versenyre kél hazánk bármely városába hóditó körútját tevő társával, ebben a városban lakott egy szomorú család. Az egyetlen fiú Dénes volt, csaknem bál- ványa a sok nőből álló famíliának. Érdekes egy gyerek volt. Alaptermészete az igazi jóság és szeretet, mégis mindig úgy forgott körülötte a sors, talán mert kissé élhetetlen és hiszékeny volt, hogy az iskolában nem a legjobbak közé számították. De ő a szidást és a meg nem érdemelt bántalmakat semmibe sem vette, látta magában bent, hogy vele igazságtalanság történt, alaposan átvizsgálta magát és végre arra az eredményre jött, hogy mivel ő nem hibás, másokhoz semmi köze. Voltak valami magas, messzi ideái, ködbeburkolt távoli dicsőség, szép tarka álmok határozatlan külsővel, mindig ezek lebegtek szemei előtt és ezért nem bánta azt sem, hogy sohase tudja megkapni a szinjelest. Tanulni nem sokat tanult ugyan, de amihez kedve volt, azt szokatlan buzgalommal hajtotta. Autodidacta volt, rengeteget tanult össze, aminek szükségét érezte. Mindemellett nem az a magába zárkózott beképzelt, sőt kedélyes, humoros alak volt. Talán egy kissé könnyüvérü, léhaféle is. Teltek az évek . . . Társai szerelemről kezdtek beszélni, ő a könnyüszivü, ki jobb barátságban volt egy lányos családdal, félig-med- dig választott, félig-meddig engedett társai rábeszélésének és ráfogásának, kinevezte magá- ! nak az egyiket ideálnak. Hónapok során egészen beleloholta magát a gondolatba, nem szégyelte, otthonn is tudták, mosolyogtak rajta, hogy neki van választottja. Olykor kedveskedett a kislánynak, összebarátkoztak valahogy és a kis városban mindenki mosolyogta őket. Dénes szorított neki helyet abban a távoli dicsőségben. És a barátságukat szerelemnek nevezte. Későbbi gimnáziumi éveit másutt végezte. Otthagyta az öreg várost. Mit vitt magával ? Valami tiszta lelket és mocsoktalan érzést. 17 — 18 éves korában az ifjú már udvarolgatni szokott, ő az idegen városban szinte szentség- törésnek tartotta volna másokkal is behatóbban foglalkozni. A gondolata ahhoz fűzte, valahogyan már megszokta barátságuk tudásának gondolatát. Párszor még találkozott vele, pár szives
