Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
Nagybánya, 1917a Március 18. — II. szám XLIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IREESCä-JEIXjElNrXISL 3MCIÄTX5ESKT VASÁHNA1’ Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. = Egyes szám 20 fillér. == Felelős szerkesztő és laptulajdooos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVÁI KÁROLY Sz és kiadóhivatal 0. szám alatt : NAGYBÁNYA. Márczius 15. Vérzivatar közt köszöntött ránk a s 69-ik március ! Évfordulója a magyar nemzet hajnalhasadásának. Egy pillanatra elvonjuk lelkünket a véres harcmezükön küzdő katonáink köréből s oda fordítjuk a 69 év előtt lezajlott események felé, hogy azokból újra és újra erőt merítvén — annál erősebben, lelkesebben követhessük a mai nemzedék élet-halál küzdelmét. Mert nagy lelki erőre, acélozott izmokra van szükségünk mindnyájunknak, hogy a három év óta tartó gyilkos háborút végig küzdjük s teljes diadallal, dicsőséggel bevégezzük! Hála a jóságos Istennek, ez a nagy lelki erő, rettenthetetlen akarat és bátorság, acélozott izmok meg is vannak nemzetünk minden fiaiban ! Reánk támadt az egész világ; ki akarnak irtani mint az erdőt. Pedig „köny- nyebb a Tátrát kubikos targoncán, a Balatont literes üvegekben elhordani, mint kiirtani hazájában a magyart“. Nem is félünk! Mert van egy hatalmas erő, mely a nemzetek sorsát intézi s ez: a Gondviselés ! A Gondviselés, mely minden nemzetnek legjobb tehetségeit, erejét felhasználja az egyetlen közös célra : a haza javára és boldogulására. A 69 év előtti hajnalhasadást is a nemzet nagy tehetségei, kiváló férfiai idézték elő. A Gondviselés áldó keze állította őket vezérül a magyarnak! Ma a világháború vérzivatarjában a róluk való megemlékezés több, mint csak kegyeletes kötelesség. Az ő emlékezetük mindnyájunké, az egész országé, az egész nemzeté. Ok szolgálnak ma példányképül vitéz harcosainknak, vezéreinknek, állam- férfiainknak. uk ébresztették föl a nemzetet halálos dermedtségéből s bár gyászra fordult egy ideig a nemzet sorsa, de az ő lángeszük, hajthatatlan erős akaratuk hozta ismét a derűt, a verőfényt a nemzetre s emelte ama pontra, hol az egész világ ámulva szemléli. Erőt merítünk a múltakból. Akkor — 69 év előtt — hét nemzet támadt a magyarra. Ma az egész világ! De meg nem rettenünk ! Vezet áldó i kezével minket a Gondviselés. S midőn a mai világháború elesett j hőseinek emléke felé egy fájó sóhajtással száll mélységes részvéi link, azok felé, kik már csak voltak, meri* meghaltak dicsőséges, gyönyörű halállal, kik az örökkévalóság küszöbéről néznek vissza az elhagyott otthonra, melynek szeretettel kipárnázott fészkét soha többé nem látják: akkor áldó szeretettel áldozunk egy kö- nyet azok emlékének is, akik 69 év előtt a nemzet újjászületésének megteremtői voltak s kik iránt a nemzetnek örök kötelességei vannak. Március 15! Áldjuk emlékedet! Kórház és rokkant ügy. Az önkéntes betegápolás intézményei közül több, részben helyi viszonyok következtében, részben a katonai hatóságok intézkedéséből hazafias működését végleg beszüntette. Miután ilyen esetek előreláthatóan a jövőben is előfordulhatnak, a fennálló kórházak utánpótlási szükségleteinek fedezhetése céljából a magyar vöröskereszt egyesület igazgatósága a működést megszüntető kórházaktól a szükségtelenné vált fehérnemüeket és vánkosokat rendelkezésre bocsátani kéri. A mi Vöröskereszt kórházunk is, miután betegei nagyon megcsappantak (10-15 beteg van mostanában) valószínű, hogy rövid idő alatt működését megszünteti s igy nagyobb részben a város és vidéke hazafias közönsége által adományozott kórházi fölszerelések itten a vöröskereszt kórházban szükségtelenné válnának. A Nagybányai Vöröskereszt Egyesület büsz- ! kén tekinthet vissza több mint két évi dicső- ! ségteljes működésére. Az önfeláldozásnak a no- 1 mes szivek buzgóságának annyi fényes és megörökítésre méltó tanujelét adta, a mi e városnak és nemesen nagylelkű közönségének aranylapot biztosit a világháború krónikáiban. A jelekből s a Vöröskereszt egyesület igazgatóságának soraiból következtetve Vöröskereszt kórházunk működését közelebbről megfogja szüntetni. Ha ez bekövetkeznék fölszerelései az itteni egyesület vezetőségének rendelkezésére állanak. Nagybánya városának nyilvános jeleggel biró közkórháza van. Ez a kórház kicsiny, szűk, amely e város és vidéke betegeinek befogadására nem képes. De hazajönnek majd a súlyosabb sérülést szenvedett rokkant katonák, a kiknek elhelyezéséről gondoskodni kötelességünk, hiszen lesznek bizonnyára olyanok, akik sérüLevél Albániából.*) Édes barátom! Hogy némileg tájékozódva légy, mivel és hogyan telt el az a hat hét, mióa Pestről eljöttem, leirom életem történetét ez idő alatt. Bosnisch Bródban átszálltam a keskeny vágányu „boszna“ vasútra, mely csodálatosképen nagyszerűen működik, gyorsasága megfelelvén a mi vasutainknak, csak egy hibája van, nem szokott náluk vasúti szerencsétlenség lenni. A vidék gyönyörű, melyen átutaztam. Szinte olyan, mint Körmöczbanyánál, csak méreteiben ösz- szehasonlithatatlanul nagyobb. Mintegy húsz ala- guton kell átmennünk, közbe mindig látva, hogy melyiken mentünk és melyiken megyünk át. Kellemes utazás után megérkeztem Zelem- kába, ahol hajóra szálltam, mely Cattaroba vitt. Ebben az öbölben pillantottam meg először a modern hadihajókat, a legkülönbözőbb tengeralattjáróktól a legmodernebb torpedózuzókig. Ott vesztegelt 8 német tengeralattjáró is. Az aknákkal elzárt kis kikötő igen szép és érdekes volt. Cattaro teljesen olasz város benyomását kelti keskeny, sötét utcáival, ablakban száradó fehérneműivel, karakterisztikus illatával, tiszta Olaszország. Cattaroig valahogy még csak ment a dolog hajón és vasúton, onnan azonban egy *) K. I. színművész, tart hadnagy szives engedel- méből közöljük, aki harctéren lévő barátjától kapta. hosszú szerpentin utón, melyet francia mérnökök építettek, nem nagyon kellemes, de érdekes és szép autóturát tettem a Lovcsenen át. Az ut rendkívül veszélyes és mint engem ismersz, nem volt nagy kedvem autószerencsétlenség áldozata lenni. Eddig 45 autó fordult le, kezelésük nehéz lévén, miután nagyok és nehezek. Egy külön temetőjük van az igy elpusztultaknak. Óriási esőben Cettinjén át megérkeztem Ryjékóbct, ahol hajóra szálltam, hogy a Szkutari tót átszelve Szkutariba juthassak. Itt már nagyon érezhető a kelet nyoma, de a mai tapasztalatok alapján világváros és a meglehetős kényelmes utazás után, melyben eddig részem volt, még „Hinterland“-nak nevezhető. Innen kezdődik küzködésem. Szkutaritól B-ba, ahol most vagyok, 250 km. Ennek az útnak parfümje síromig elkísér. Utam legnagyobbrészt gyalog, kocsin, ló- vasuton, lovon tettem meg és egyrészét a legérdekesebb közlekedési eszközön a drótpályán. A drótkötélpálya néha működik, néha nem. Már most ha az ember felül az indító állomáson egy körülbelül olyan forma deszkalapra, mint egy konyhaasztal teteje, lóg a levegőben ezen a lapon, drótkötélen, a legközelebbi állomásig, mely 3 km. Gyakran megtörténik, valami hiba támad a gépezetben, mely odébb és odébb csúsztatja a drótot, ez megáll s az ember 15-20 m. magasban egy szál deszkán órák hosszat fityeg a levegőben. Egy deszkalapon üldögélni, mely dróton lóg ég és föld között, nem a legkellemesebb érzés. Vigyázni kell, hogy az ember el ne aludjék, mert akkor lefordul és vagy összetöri magát a sziklákon, vagy beleiül a mocsárba. Ez az eset már nem egyszer megtörtént. A múlt héten sülyedt el a mocsárban, miután leszakadt a drót, egy csendőrőrmester, kinek a hullája is már örökre elveszett. Ezen a pályán tettem meg utániból 15 kilométert. Nagy nehezen megérkeztem rendeltetési helyemre, mely a Tomorica lábánál fekszik 60 m. a tenger szine fölött. A Tomorica 2450 m. magas. Még lent decemberben is köpeny nélkül járnak, fent a hegyen magas hó van. Városunk fekvése gyönyörű. Albánia városai és falvai bátran hasonlíthatók egy nagy, megtelt, szemetes ládához, melyben mindenféle piszok, szenny, iszonyatosan bűzlik. Az ország maga csupa hegy és mocsár. Ez csodálatosan hangzik, mert ott, ahol hegy van, nem szokott mocsár lenni; de ez országnak oly szerencsétlen talaja van, hogy vagy hegy, vagy mocsár állja utunkat. A sok hegyi patak esőzés idején megárad és egész folyammá fejlődve őrülten hömpölyög végig a völgyeken, ahol az utak vannak, vagyis kéne lenniök, elsöpörve mindent, ami útjában áll, elsőnek a hidakat, ami azután a forgalom teljes megszűnését vonja maga után. Az időjárás télen enyhe, nyáron kitarthatatlanul forró, árnyékban 60—70°. Természetesen nappal 9—5-ig minden teljesen kihalt. Novembertől márciusig állandóan esik. Ami az albán népet illeti, a lustálkodás világrekordját itt akarják felállítani. Reggeltől estig boltja kirakatában, melyet csak ritkán lép
