Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
1917. Február 11. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 6. szám. (3) Titkári jelentés. Irta és felolvasta a vöröskereszt febr. 4-én tartott közgyűlésén: kápolnai Pauer Viktor. Ismét lepergett egy esztendő! Ez alatt az idő alatt a világtörténelem lapjaira Klio vésője oly eseményeket jegyzett föl, aminőkhöz foghatókat megörökítenie hazánk ezeréves fennállásának ideje alatt még nem volt módjában. A világháború mint óriás, pusztító tűzvész országról-országra harapódzott el s perzselő lángjai kicsaptak kontinensünk határain túl s majdnem az összes világrészek földjét nyaldossák. S e rémes gigászi harc, melyben vitéz szövetségeseinkkel együtt tiz ellenséggel állunk szemben — Klio lapjait a mi győzelmeink sorozatával tölti meg! Rovást-rovásra jegyez a múzsa s mi ezekkel a világrengető eseményekkel szemben itt e lapokon csak szerény kis munkákról számolhatunk be, melyek a fényes, káprázatos és dicső hadi tények mellett szürkén, szerényen húzódnak meg, de azért velük erősen összefüggnek, mert ezek is a nagy harcok után folyó köny-özönt szárítják s a temérdek fájdalmat csillapítják. Munkánk tehát zajtalan, de azt a háború fúriái nyomában haladó genius ihlette meg. Mindenütt megértették ezt. A nemes város és a vidék hazafias közönsége, bölcs vezetőinek: a hatóságoknak ékes példáját követve mind sűrűbb sorokban gyűl lobogónk alá, úgy, hogy múlt év március hó 12-én tartott közgyűlésünk alkalmával 300-nál több taggal kimondhattuk a városi választmánnyá való alakulást. Hölgyek és urak nagy számmal jöttek minket támogatni, jeléül annak, hogy méltányolták a genfi vöröskereszt Szent jelének fontosságát. Elvesztenénk minden hitünket s bizalmunkat a civilizáció eddigi müveivel szemben, ha a vöröskereszt intézményeinek humanitárius működését nem ismernénk s nem éreznénk nap-nap után a sok meleg, érző szív finom, megértő és együttérző dobbanását. Azt a számtalan adományt, önfeládozó műm kát, melyről Neubauer Ferenc volt elnök ur Ő Méltósága már tavaly is hálásan megemlékezett, ez évben sem vonták el tőlünk s a háború lezajlása után is kétlem, hogy képesek leszünk-e kellő formában köszönetünket leróhatni, még ha a névtelen adományzóktól el is tekintünk, kik a gyűjtő ládába rakják a sebesültjeinknek szánt kedves ajándékaikat. A városi választmány működését zajtalanul folytatta, intézményei mind változatlanul fenn- állanak. 50 E7. a kislány, barna kislány, ha bemegy a templomba, Slingelt szoknya, vasalt szoknya, vágódik ki alóla. Az asszonyok azt beszélik felőle, Mollináry baka ennek a szeretője. Tarka-barka virágok ezek, egyszerűek, de szépek. Terjednek szájról-szájra, egyik ezred ajkáról kölcsönveszi a másik, útközben csiszolódnak, javulnak és szépülnek. A gyárkémények füstje, a gépek zaja nem tudta tönkre és terméketlenné tenni a nép szivét, nem tudja még ez a nagy világrázkódás és vérözön sem. — Vannak a kaszárnyák virágai közt olyanok is, melyeket a juhász, vagy a kecskemét-szikrai | legények neveltek és hoztak magukkal, van egy j alsóausztriai is, valamelyik kamerád plántálta j be ezredünkbe. (35.) A háború alatt szeretnek ők minket, bátran énekelhetünk most Kossuth lováról is. (11.) Ritka szép daliama van a va- dászzászlóaljaktől hozzánkszármazottaknak. (5, 29.) Kár, hogy nem adhatom kottáikat is. - A gépfegyver uj találmány, nem csoda hát ha j nótái kissé darabosak, de majd megcsiszolja az idő, tiz év múlva bizonyára szebbek lesznek. j Feltéve, hogy a nóták után (1, 3, 12, 1, 3 : 17, 34, 37, 41, 47, 50,) mindenki megtudja, ha még nem tudta volna, hogy „nincsen párja a j harmincnyolcas szentmikályi bakának“ azt { hiszem, hogy csak az osztatlan kritikának leszek tolmácsa, ha azt állítom, hogy az ötven nóta közül legszebb a „Nyitva van a százados ur ablaka“ (ö). Cid Románcai Hispániában teremtek, de ennyi érzést, melegséget nem tudnak pipálni még a heves vérü spanyolok sem meleg országukban. inncze Gábor. Elsősorban a mi büszkeségünkről: a vörös- kereszt kisegítő hadi kórházról kell, hogy megemlékezzem, hiszen ez az intézmény az összes alkotásaink között centrális helyet foglal el. Kétezernél több sebesült és beteg részesült itt oly mintaszerű ápolásban, hogy fennállása nem csekély dicsőséget hozott vidékünkre. Mindenfelé bezáratta a katonai hatóság a vöröskereszt egyesületek kórházait, hiszen nagyobb, jobban ; felszerelt katonai kórházak szabadultak fel — | azonban a mienk kivétel volt. S kinek köszönhetjük mindezt ? Első sorban ; az elsőrendű, szakszerű vezetésnek s nem kisebb ; mértékben az itteni önzetlen, nemes, magyar I hölgyseregnek: az önkéntes ápolónőknek. Dr. Kádár Antal választmányi orvos her- : vadhatatlan érdemeiről már alelnökünk ő Méltó- | sága emlékezett meg, úgyszintén rámutatott ke- ! resetlen szavakban a társelnök: Waigandt Anna ő Nagysága minden képzeletet felülmúló, fáradt- ságot nem ismerő önfeláldozására, csak egyedül | magamagát nem említette, önmagáról feledkezett j meg alelnökünk. Pedig nap-nap után ott szorgoskodik a I szegény sebesültjeink kórtermeiben s azok elő- j i kelő, nemes egyéniségét bálványozzák. Az önkéntes ápolónők csapata a háború kitörése óta ugyanaz, vállaikon nyugszik már ; három éve a terhes munka s arra, hogy ezt j másokra, esetleg fizetett személyzetre áthárítsák: ők nem is gondolnak. Foglalkoznak a betegápoláson kívül gazdasági, háztartási ügyekkel, sőt téli holmikkal is ellátják, nemes szivük sugallatát követve a kórházunkat elhagyó, felgyógyult vitézeinket. A köszönő tábori lapok egyszerű, naiv sorai annak a ragaszkodó szeretetnek elragadó megnyilatkozásai, melyekkel vitézeink hálájukat irántuk lerójják. Ha lábaik elé raknák a legszebb virágokat is, azok pompás illata sem pótolná a tettetést nem j ismerő magyar sziveknek azt a túláradó melegét, i mely e kis lapokból sugárzik feléjök. Ok a magyar nők hagyományos hazaszeretetét és angyali jó szivét örökölték s igy nem is hoznak szégyent őseikre. Az év eseményeit nagy vonásokban már az alelnök ur ő Méltósága ismertette és igy csak részletekre szorítkozom. A M. Sz. K. O. Vöröskereszt Egylete Péter Pál napján országos gyűjtést és ünnepet rendeztetek hazánkban s kis városunkban mi is megszerveztük a mozgalmat. A lelkes leányok utczán és a házaknál gyűjtöttek s nagy eredményt értek el. A fényes közönség jelenlétében megtartott kabarét, melyet szép színházunkban rendeztünk, minden képzeletet felülmúló siker koronázta. Stelláné Aradi Aranka ünnepelt művésznőt illeti meg a hála oroszlán része, ő szervezte és tanitotta be az ügyes szereplőket, ő állapította meg a programmot s nélküle lehetetlen lett volna ily nagy dologra vállalkoznunk. Nem is fejezhetjük ki eléggé hálás köszönetünket fáradozásáért s azért a brilliáns játék- s énekért, mellyel közönségünket, mint már annyiszor, ez este is elbájolta. Neubauer Ferenc volt elnök Ur Ő Méltósága kezdezményezésére az idén is kerti ünnepély keretében ültük meg Ferenc József királyunk 0 Felségének születésnapját. Utoljára ünnepeltük e napot s boldogult Uralkodónk közeli halálát még nem is sejtettük. Alelnökünk a választmány nagy gyászának elnöki megnyitójában kifejezést adott, megemlítem ez alkalommal, hogy a M. Sz. K. 0. Vöröskereszt Egyletének Igazgatósága gyászt rendelt el. Végre be kell számolnom a sebesült vitézek karácsonyfájáról is, melyet a kórházunkban a vezetőség s az ápolónők, valamint a közönség áldozatkészsége ez idén is ünnepség keretében állított fel. Az elért eredmények, a természetesen folyton növekvő kiadások pénz értéke a pénztáros ur számadásaiból s az ünnepségek alkalmából beküldött elszámolásokból tűnik ki. Mindezeknek szerkesztése, a sok utánjárás és nyilvántartás és egyéb teendő lelkes pénztárosunk vállaira nehezedett. 0 intézte a kórháznak anyagi ügyeit is s a sok ezer koronára rugó pénzforgalom az ő kezein át folyt. A titkár ügykörébe utalt adminisztratív teendők, sebesültek, eltűntek, foglyok hozzátartozóinak általa szerkesztett kérvényei a tudakozódás és egyéb ügyek, foglyokkal való levelezés, rokkantak ügyében való közbenjárás, hősi halált haltak hagyatékának intézése stb. eddig nem tapasztalt mértékben megnövesztették a forgalmat. Csak sebesültek áthelyezése ügyében 984 kérvény fogalmaztatott, eltűntek utáni tudakozódás pedig 245 esetben történt. A magyar, német levelezés, sőt a Francia- országban levő és Szerbiában fogságba esett katonáink ügyében francia nyelven irt levelek száma is annyira megnövekedett, mint ezt tavaly még nem is gondolhattuk. A környező falvak népe már annyira ismeri e helyet, hol természetesen teljesen díjtalanul a legnagyobb készséggel nyer támogatást, hogy sokszor egy-egy j községből tíznél több asszony is berándul le- ! velezőlapot Íratni fogoly hozzátartozóinak vagy ! kutatni az eltűnt falubeli katonák után. A már elesett hőseink szülei és rokonai is a titkár támogatását kérik ki a sírok felkutatása, vagy hagyatéki ügyekben, ami legtöbbször az ezredeknél, sőt a régi harctereken létesített temetők vezetőségénél, sokszor pedig a galíciai vasúti állomási főnökök utján vezet sikerre. Hadi segélyükben magukat megröviditett- nek érző asszonyok ügyében is több ízben fordultunk a hatóságokhoz vagy ajánlottuk őket azok jóindulatába. A tenger. — Irta: Révai Károly. — Mikor már nincs egy talpalattnyi föld, Mit ember vére meg nem öntözött, A végzet újat rendel: Jön a tenger! Jön végtelen síkjával, örvényével, Hullámhegyével, mely az égig ér fel; Kristálycsöppjével, sötét iszapjával, Kőszirtjeivel, korallzátonyával, Vad szörnylakói millióival És fölrivall: — Most jövök én, hogy véget vessek És minden élőt eltemessek! Hallgasd meg ember! Most jövök én : a tenger ! ... És jönni fog a vészes óceán, Hogy ur legyen e nagy világcsatán. 0 dönti el a népek igazát, Elsöpör régit, teremt uj hazát. Lemossa a sok bűnt, mit elkövettek Hamis próféták, szerencse kegyeltek. A viz tükrén s a viz alatt, Kit utolér, — megfojtogat A halálangyal, a pokol szülötte S elnémít mindent körülötte. Aztán, amikor vajúdásba kezd, Ezer meg ezer szörnyszülöttje lesz: Bősz farkasok, tigrisek és hiénák, Kik kárörömmel ott lesik a prédát. Kincsek merülnek tenger fenekére, Patakként ömlik embereknek vére; Sehol nem lészen irgalom, Csak jajgatás és borzalom! Vulkánok nyílnak a habok alatt, Miket a vizek el nem oltanak. Maga a viz is velők forrni kezd Perzsel, eléget s mindent elsülyeszt S végül kicsap a szárazföldre gőze, Hogy az utolsó embert is legyőzze! Ember! Még ez sem rettent téged vissza? Ajakad most is társad vérét issza? Jöjj hát özönvíz, tenger borzadálya! Te légy a népek ítélő bírája! Táncoljon a hullámok hátán Száz meg száz acél Leviáthán. Haragod egy uj világot teremt, Megsemmisíti a múltat s jelent. Ha nem volt jó a bethlemi jászol, Mely védett minket bűntől és a gyásztól: Légy uj megváltó e világtusán, Haragos tenger, gyilkos óceán! . . ,
