Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-11 / 6. szám

u Fl^rjybánya, I9l7i ügyészség Február !L — S. szám TÁRSADALMI HETILAP. UASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Egész évre f Debrecze. eszíő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő IRÉVM KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal = Felsőbdnyai-utca 20. szám alatt : TELEFON SZ/ÍM : 18, NAGYBÁNYA. Felhivtib a gm.« __ Az o rszág legégetőbb kérdése ma a többtermelés, a termőföld minél gazdasá­gosabb kihasználása és az állattenyésztés fejlesztése, mert az ipar és kereskedelem csak az intenzív mezőgazdaság alapján fejlődhetik. Valutánk megjavulása a béke utáni kiterjedt kiviteli forgalomtól várható, ennek alapja pedig nem lehet más, mint a föld termőerejének teljes mértékben való kihasználása. Földmivelő állam va­gyunk, a földből kell a megújhodáshoz szükséges anyagi erőket előteremtenünk. Uj életet, uj erőket kell tehát beállítanunk a termelés barázdáiba, szakítanunk kell a régi elavult rendszerekkel. Amily nagyméretű a háború, époly nagy feladatokat állít a béke idején a magyar közgazdaság elé. E feladatok meg­oldása a jövőben nem lesz nehéz, a há­ború sok mindenre megtanított és utat mutatott a gazdasági szervezkedés felé, de míg a béke ideje elérkeznék, szinte emberfeletti nehézségekkel kell megküz- denünk. Mindent el kell követnünk, hogy a gazdasági tevékenységet egész terje­delmében fenntartsuk, hiszen teljesen a magunk erejére vagyunk utalva a had­sereg és a polgárság ellátását illetőleg. Mindenkinek minden erejét meg kell fe- szitnie és minden eszközt megragadnia, hogy a többtermelés eszméje valóra vál­jék, mert csak igy kerüljük el a gazda­sági összeroppanást, igy léphetünk fel kellő sulylyal a háborút követő gazdasági világversenyen. A többtermelés eszméjének bármily küzdelemmel való megvalósítása a cél, mely gazdasági egyesületünk választmá­nyát a közgyűlés összehívására indította. Tömörülés és az egymáson segítés az a jelszó, melynek tartalmat akarunk adni. Tudjuk, hogy a nemzet nagy gazdatársa­dalmához viszonyítva kicsinyek vagyunk, termelésünk is kisméretű, de a legkisebb­nek is helyén kell maradnia a mai nehéz napokban. Ezzel a gondolattal hívjuk össze vá­rosunk gazdaközönségét a február 18-án, vasárnap d. e. fél 12 órakor a városhá- j zán tartandó közgyűlésre. Jöjjenek azok is, kik nem tagjai az egyesületnek. A közgyűlés tárgyai: 1. Titkárválasztás. 2. A háború tartama alatt az egyesületbe való belépés tagsági dij nélkül. 3. Vető­magvak beszerzése. 4. Hadifoglyok, il­letve katonai munkásosztagok alkalma­zása kizárólag gazdasági munkára. 5. Gyümölcsöseink védelme. 6. Indítványok. A gazd. egyesület választmánya. L. Berks Lajos elnök jelentése.- A vöröskereszt gyűlésén ­Fájdalmas gyász borult országunkra, Első Ferencz József 0 császári és apostoli királyi felsége, egy hosszú élet nehéz harczát végig küzdve, 1916. év november 21-én örök pihe­nésre tért. Egyesületünket, jelenlegi szervezetében 5 Felségének hivó szózata hozta létre. Az által, hogy a Felséges Ur egyesületünk védőságét legkegyelmesebben elfogadta, a vörös kereszt oly szilárd alapon épülhetett fői, hogy viszon­tagságos viszonyok közt is mindenkor megfe­lelhetett magasztos feladatának. Egyesületünk fejlődését és gyarapodását felséges Védnökünk a legélénkebb érdeklődéssel kisérte, és ki nem apadó áldozat készségével, valamint atyailag gondoskodó elhatározásával lehetővé tette, hogy egyesületünk a mai magas színvonalra emelkedjék. Mindezek minket soha nem szűnő hódolat­teljes hálára köteleznek. Áldott legyen ezért dicső Uralkodónknak és legfőbb Védnökünknek szent emléke! (A jelenvoltak a jelentés e részét állva hallgatták meg.) Az elmúlt év még egy más szomorúságot is hozott reánk, elvesztettük szeretve tiszteit elnökünket, Neubauer Ferencz ministeri taná­csos O Méltóságát, ki sokoldalú elfoglaltsága mellett is annyi éven át buzgón vezette egy­letünket. Tudjuk ugyan, magasabb érdek kívánta, hogy a reá nézve oly kitüntető állást elfoglalja, de azért sajgó szívvel vettünk tőle búcsút, és lelkünk egész melegével mondunk neki most köszönetét sikeres fáradozásaiért. Sajnos még elhalt tagtársról is meg kell emlékeznem s emlékét kegyeletükbe ajánlani. Kórházunk 1916. deczember 16-án elérte a 2000-ik beteget, kik dr. Kádár Antal főorvos urban nem csak egy buzgó, fáradhatatlan, a tudomány magas színvonalán álló orvos oda adó kezelésében részesültek, de jóindulatú sze­retetteljes ápolásnak is örvendhettek. Itt elsősorban Waigandt Anna igazgató 0 Nagyságáról kell megemlékeznem, ki éjjel nappal, sokszor rengeteg hivatalos teendői terhe alatt is angyaljóságu szivével mindig készen állott betegeink érdekét előmozdítani, azok jólétét, Otven nóta Szentmihályról. — Második közlemény. ­íme a második csokor azokból a vadvirá­gokból amik a hires, nevezetes, vitézlő kecske­méti „cukros“ bakák, a 38-asok szivében ter­mettek : 26. 29. Hetet ütött az óra, indul már a marskompánia, Elől megy egy vén baka, utána megy az 6 babája, Kikiséri a vasútra, ráborul a szeretője vállára, vállára: Ne sirj, ne sírj drága Mariskám, tied leszek háború után. 30. Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem. Nincsen orvos, sem szanitéc, ki bekösse nékem. Gyere kisangyalom kösd be, Sebeimet gyógyítsd meg a bánatos sziveddel. Diófából — sej haj — diófából nem csinálnak koporsót, Géppuskásnak — sej haj — géppuskásnak nem Írnak [búcsúztatót. Egy „Volltreffer“ lessz annak a búcsúztatója, Szőke kislány — sej haj — szőke kislány lesz a meg­[siratója. 27. Befogom a lovam zöldre festett kis kocsimba, Elviszem a búzám kecskeméti szélmalomba Megkérem a lisztes molnárt őrölje meg a búzámat, Úgyis más öleli, úgyis más csókolja Az én kedves szép babámat. 28. Fekete cserepes a kecskeméti biró háza, Abba sirat engem a kecskeméti biró lánya: Minden lánynak van babája, Kivel mulat a csárdába. Hej, csak az enyém, hej csak az enyém, Hervad el Galíciába. 31. Hideg szél fuj édesanyám, adja ki a kendőm. Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm. Kiállók a kapujába, Kibeszélgetem magamat véle utoljára. 32. Megüzentem a halasi bírónak, Márványkővel rakassa ki az utat. Rakassa ki, rakassa, rakassa ki simára, Jön a babám csikorog a csizmája. 33. Kék a kökény, recece, Ha megérik fekete, Én utánnam szőke kislány ne gyere. Mert én annak a babája vagyok, Aki nekem egész héten csókot adott. Kék a kökény recece, Ha megérik fekete, Én utánam szőke kislány ne gyere. 34. Ferenc Jóska kiadta a parancsot, Minden baka varrasson uj bakancsot. A talpára negyven szeget veressen, veressen, Minden kis lány gépfegyverest szeressen. 35. Gloria, gloria, gloria, Viktória Ja, mit Herz und Hand Mit Säbel und Kraff für Vaterland. Die Vögelein im Walde, Die singen so wunder-wunderschön ln der Heimat, in der Heimat Gibt’ s ein Wiedersehn. 36. Nem akar az ökörcsorda legelni. Nem akar a kis angyalom szeretni. Sirva kértem, hogy szeressen engemet. Az felelte, késő van már, nem lehet. 37. Az én rózsám azt üzente a héten: Mért kerepel oly korán a gépfegyver, Az álmából veri fel, A csattogó, ropogtató gépfegyver. Voltunk mi már gépfegyverekkel lőni, Bámulva jött oda sok nép csodálni. Fene furcsa maschina, ravaszul szaporázza, Pár perc alatt ezreket lő rakásra. Kesely, Vilma viszi a háborúba, Bedinungok be a kiállásokba, Vizet, olajat iszik, sok golyóval etetik, r

Next

/
Thumbnails
Contents