Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
I Nagybánya, 1917» Február 4. i— 5. szám Tek. Kir ügyészség TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVAT Okl^Gl-J^UIESIISrXXäL IRXXIKriDIHJIKr 17-A© Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Felclffs szerkesztő és laptuiajdoaos RÉVÉSZ JÁNOS D Főmunkatárs és h. szerkeszt RÉVAI KÁROLY Amikor visszanőnek . . .- Irta: Révai Károly. — Amikor visszajőnek, A virágok egyszerre égig nőnek; Fák gazdag lombja, koronája Áthajtja selymét az ég udvarába. Egy millió madár kezd örömdalba, Édes anyák, lány szivek viadalba, Kis gyermekek kacajja oda szálldos Az üdvözítő megkínzott anyjához S mosolyt varázsol arcára a nőnek, Hogy katonáink visszajőnek És vége van a temetőnek! Amikor visszajőnek, Lágy bársonyára a magyar mezőnek Leborulunk szent áhítattal. Ott fog találni est s a hajnal! Imát rebegünk szünös-szüntelen Hozzá, aki maga a Kegyelem, A Szeretet, a tiszta Jóság, Hogy megszabadult Magyarország! Hogy véget ért a vérözön. S virág nyílik megint a vérmezőn. Szántunk, vetünk, építjük a romot, Dolgozunk, mint a hangyacsapatok; Sebet gyógyítunk ezerjó fűvel, Elő szóval és holt betűvel. Igét hirdetünk úton-útfelen, Hogy mindörökre békesség legyen! Belevéssük a kőbe, fába, Belekiáltjuk a világba A legszentebb szót: béke! béke! A vérontásnak vége! vége! lm, katonáink hazajönek És vége van a temetőnek! Amikor visszajőnek, Egyszerre kitörnek a könnyek. A visszafojtott csöppek milliója. Mintha a Duna-Tisza volna. Könnyáradás lesz, amelynek örvénye Nagy bánatunkat eltemeti mélyre, Hogy soha többé föl ne törjön S öröm legyen a magyar földön. Gyászlobogós bánathajóink Sülyedni kezdenek alq, mind, Az örömkönnyek tengpr fenekére, Hirdetvén, hogy mar vége, vége! Nem ömlik többé magyar fiúk vére! Amikor visszajőnek, Olyan viharja keljen az örömnek, Mi elsöpörjön minden bánatot, Amit e harc a szivekben hagyott! Kürtszó harsogjon tébolyitó zajjal, Ágyú dörögjön üdvözlő morajjal; Lobogjon, lengjen annyi trikolór, Minél több nincs e világon sehol. Sírjon, ki könnyet sose hullatott! Ölelkezzenek ismeretlenek. Szerelmesek szivet cseréljenek. Koldust ültessünk gazdag asztalához, Halljunk némát, ki legjobban kiáltoz, S kinek szemére örökéj borult, Lássa lépkedni a honvédfiút Nagy óceániján a sugárözönnek, Amikor visszajőnek! . . . A napszámok megszabása. Gazdálkodás szempontjából elsőrendű kérdés ez ma, amint arról már múlt számunk vezércikkében megemlékeztünk. Á tavaszi gazdasági munkálatok 1-2 hét múlva megkezdődnek. Bizonyos az, hogy az idén még nehezebb lesz ebbeli hazafias kötelességünk teljesítése, mint tavaly, mert azóta megint kevesebben vagyunk itthonn. Pedig már a múlt évben is sokat kellett ügyeskedni, fáradni, kapkodni, hogy úgy ahogy megmiveljük földjeinket. A tavaszi vetés fokozottabb és tömegesebb munkát kíván, éppen úgy a gyü- mölcsészet, a rétkezelés, a szőlő, a zöldséges kert stb. Akinek egy kis házi kertjénél többje van, az maga már nem bir a feladattal megbirkózni. Napszámos alig mutatkozik s ha akad egy-egy gyenge öreg legény, vagy Otven nóta Szentmihályról. — Két közlemény. — I. Mikor elkészültem ezzel a gyűjteménnyel, azon gondolkoztam, hogy mintegy bevezetésül írni fogok valamit a nótázás gyakorlati hasznáról, kezdeni fogom XIV. Lajos nagy hadügyminiszterének Louvois-nak újításaival, fogok valamit beszélni arról az ütemszerüen kimért (ritmikus) mozgásról, melyre a dobpergés és az énekelés készteti a menetelő csapatokat, végig futok a magyar katonadalok ősein, megállók a nagy mérföldjelző köveknél Balassánál, Zrínyinél, és Petőfinél. De letettem tervemről. — A virágos mezőben nem azért gyönyörködünk, mert tudjuk, hogy ennyi vagy annyi boglya sarjut kaszálhatunk róla; az egyes virágokat legfeljebb nevükről ismerjük, nem is gondolunk arra, hogy melyik fajjal van rokonságban, még azt sem kutatjuk, hogy tulajdonképon melyik osztályba vagy csoportba tartozik. Unalmas munka ez, elvégzi ezt nélkülünk is nagyítójával és mikroszkopiumával a bogaras természetbúvár. íme nehány vadvirág, mely azoknak a hires, nevezetes, vitézlő, kecskeméti „cukros“ bakákank, a harmincnyolcasoknak szivében terem. 1. A harctéren a harmincnyolc a legelső. Azt vezeti Károly király legelöl, 6. Nyitva van a százados ur ablaka, Szőke kis lány sírva sétál alatta. „Állj meg kis lány érted dobog a szivem, Nem tagadom, hogy igazán szeretlek“. „Nem állok én százados úr szavára, Nem leszek én százados ur babája. Van már nékem századjában közlegény. Azt nem adom százados ur magáért.“ „A közlegény elesik a csatába, Ki borul a szőke kis lány vállára ?“ — „Ha el esik szálljon áldás porára . . . Még sem leszek százados ur babája.“ 7. Reien, reien „doppelreien rechts um“ ! Direktió a budai templom! — . . . Lesz még nékem direktió más is Nagybányai vasútállomásig. 8. Kapitány ur — sej haj — kapitány ur ha felül a lovára, Visszatekint — sej haj! — visszatekint az elfáradt bakára: — „Ugye fiuk szép élet a katonaélet?“- „Csak az a baj - sej haj - csak az a baj, hogy [nehéz a viselet“. 9. Szántogatok az újpesti határba, Kemény a föld, a gőzeke se járja Minden lánynak recece — civil kuss! — Önkéntes a babája. Korcsmárosné angyalom, Én már többé nem iszom A kantinba! Elmúltak a vig napok, Hazafelé ballagok a Falumba. Már messziről hátra szól a rezes bandának: Legszebb nótát a 38-as bakának. Akárhogy áll a század, Ölelem és csókolom A babámat. Őrmester és kapitány Nem visz engem ezután Rapporlra. Nincsen párja, de hogyis volna párja, A szentmihályi 38-as bakának. Károly király szereti -- A csatába elől vezeti. Nincsen párja, de hogy is volna párja A szentmihályi Mollináry bakának. 4. Ferenc Jóska azt üzente a reggel Masirozni szeretne a sereggel — Ne masírozz kedves öreg királyunk Te csak nézzed, amit ma mi csinálunk. A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek, Még azt mondják, még azt mondják, hogy szeretőt ke[resek. Nem kell nékem, van már nékem kökény szemű kis [barna — hahaha — Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára [göndörödik a haja
