Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
1917. December 8. A nagybányai bő programmhoz tartozott Költő is, ahoi Petőfi barátja sok szép reliquiát mutatott meg a költő idejéből, az aradi vértanuk utolsó óráiból és az emigrációból is, de éles szemével észrevette, hogy a debreczeniek nem nagyon hevülnek. Kapta magát s hamarosan kibocsáttatott az ispánnal két elefánt nagyságú, gömbre hizott szalontai ártányt. Meglátták ezt a vendégek az ablakon át. Nosza futott egész Debreczen le a sáros gazdasági udvarba és örömujongás közt, hangosan kacagva úgy föllelkesedett, hogy minden ereklyét elfelejtett s talán még most is nézné a disznókat, ha a vonat akkoriban olyan pontosan nem indul. Ez a megtörtént história jut eszembe most, amikor tegnap a hőfok 14-re szállott alá, ma esik a hó s már is tenyérnyire födi a vidéket. Itt a disznóölő évad s ilyen szalontaiakat szeretnénk látni mindnyájan, ha a disznójc ma nem tartoznának a költészet világába. De sertés még csak akadna, hanem tengeri nincs. Felülről olyan pompásan rendezik a dolgot, jegyeztetnek a gazdákkal, itt is, ott is előlegeket küldetnek, kontingenseket állapitnak meg, értesítések is jönnek egy-egy kukoricatömeg elindításáról, de tengeri az csak akkor lesz, mikor a disznók már nemcsak kimúltak erőszakos halállal, hanem meg is emésztődtek. „Mindent egy lépéssel késve“ úgy látszik, ez a jelszó s ezért hizlalják ma dudvával, almahajjal, pondrós gesztenyével, fürészporral a jobb sorsra méltó süldőket. Az advent beköszöntött, Karácson küszöbön, a boltok azonban üresek s a tisztviselői zsebek is, ám azért nem zúgolódunk, örömet okoz, még a rémes nagy hidegben a fahiány mellett is az, hogy egy kis fiók-fegyverszünet már is létesült, kicsirázott a béke csodája télviz idején s növekedni is fog rohamosan, mint a komló, mig egyszer csak az ellenmozgósitásról (demobilizáció) lesz híradással . a krónikás. Személyi hir. Soltész Elemér helybeli lelkészt, a prot. irodalmi társaság, az igazgató választmány tagjává választotta. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Lapusán Annust az ujfehértónagyszegegyházai áll. elemi iskolához tanítónővé nevezte ki. A béke felé. Geduly Henrik nyíregyházi ev. püspök és Maiéter ev. eperjesi jogtanár a jövő héten Upsalába utaznak, hogy .az evang. egyetemes egyház nevében részt vegyenek ott az összes protestánsok békekonferenciáján. A püsök karácsonkor érkezik vissza. Ä hadi árvák helyi alapja javára a „Nagybányádtól 25 K gyűjtést vettünk át, ugyan e célra Hanzulovits Kristóf és neje 20 K-t adományozott. Eddigi összes gyűjtésünk 2347 K 23 f. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Időjárás. A helybeli megfigyelőállom ás hivatalos följegyzése szerint e hó 6-án — 15’5 s ma 7-én reggel — 9 C. fok volt a hideg. A király nem megy Bebreczenbe. Őfelsége a változott hadi helyzetre való tekintettel nem fog elmenni Debreczenbe mint értesülünk s igy a nagyszerűnek Ígérkezett fogadtatás elmarad. Orlowazky Frigyes főgimn. tanárt, mint értesülünk, nyugalomba helyezte a miniszter. Orlowszky mint kitűnő gordonka-művész is nagy népszerűségnek örvendett városunkban s igy távozását széles körökben sajnálni fogják. Jótékonyság. Hanzulovits Kristóf és neje 100 koronát küldött szerkesztőségünkhöz a harctéri katonák, a rlőegylet szegényei és a felsőbányái szegény gyermekek karácsonára 20—20 K-t, a rokkant és a hadi árva helyi alapra 20—20 K-t. Az összegeket köszönettel illetékes helyére juttattuk. Hősi halál. Dr. Buzási Imre, a ngyváradi, 37. gyalogezred tartalékos hadnagya okt. 24-én az olasz harctéren hősi halált halt. Az ifjú hős kiváló növendéke volt 8 esztendőn át a helybeli áll. főgimnáziumnak, főiskolai tanulmányait is kitűnő sikerrel végezte s jogi doktorrá lett. 2 éven át küzdött az egyik legnehezebb harcvonalon, az olasz fronton, mig, épen 24-ik születése napján, kioltotta ifjú életét egy golyó. Az ifjú hős emlékét kegyelettel őrizzük. — Két öccse ugyancsak, az olasz homlokvonalon gyászolja. A sebesség. Az ember 1 másodperc alatt P3 méter utat tesz meg, a gyorsvonat 25, a szél 30, a hang 333, az ágyúgolyó 500 métert; a fény 40,000, a villamos áram pedig 62 ezer mértföldet fut be másodpercenként. ^ Hadikölcsönt Jegyezni hazafias ko e- lesaóg. Szógyei Je magát, aki nem akar részt venni a győzelmes békében. A nőegyesület kérelme. A helybeli Jótékony Nőegyesület a közeledő karácsoni ünnepek alkalmából esdő szózattal fordul a jószivü adakozókhoz, hogy szegényeit némileg kisegíthesse ünnepekkor. Hálásan fogad és nyugtáz bárminemű pénz, ruha vagy élelmiszer ajándékot. A kiosztást f. hó 22-én délután 2 órakor fogja a Polgári Olvasókör szívességéből helyiségeiben eszközölni. A pénzbeli adományokat kéri Hoffmann, Kováts, vagy Platthy urak kereskedésébe küldeni. Természetben való adományokat 22-éikéig Wass Gyuláné pénztáros lakására s a kiosztás napján délelőtt a Polgári Körben működő bizottsághoz kéri. Elnökség. Beküldetett. A következő levelet vettük: Tekintetes szerkesztő úrhoz azon kérelemnél for- duluk, minként a nagybányai fogyasztási szövetkezet ügyvezetőségéhez alábbi kérelmünknek helyt adni szíveskednék a becses lapjába : A liszt 49. szám. (3) kiosztásnál az ácsorgást beszüntetni szíveskedjen. A liszt kiosztást teljesítse úgy a mint a városi hatóság teljesítette. A vevőket ossza fel A B Ce szerint, hogy ily nagy hidegben ne kellessen kint ácsorogni, nem órákig hanem fél napig, mert aki elmegy a liszt kiosztásnál délután 2 órakor, alig jöhet haza 5—6 órakor. Ezzel sokan súlyos betegségnek is ki vannak téve. — Előre megköszönjük szerkesztő urnák irántunk tanúsított jó szivuségét. Több kincstári nyugbéres nők. Levélrészlet Koppenhágából. Egy nagybányai fiú a következőket irjra: Anglia és Ame- riKa egész Skandináviát a kezébe kerítette, (pénzzel) de azért nem mutatják; az idegen sorsa azonban itt nem jó, értem a Központi hatalmakat; Persze azért nem tehetnek semmit, mert 8 nap alatt a német Svéd- és Dánországot élfoglalná, aztán Finnlandot. Norvégiát az angol megvédetté. Finn- landot az éhhalál fenyegeti. Oroszország a feloszlás, elpusztulás szélén áll. Az itteni lapok is írják, — hogy1 mi a háborút fegyverrel már rég megnyertük, de Wilson és L. George még nincs legyőzve. Aranybánya Crém. Egyedül ártalmatlan, csoda hatású crém a szépség ápolására. Készíti Widder Péter gyógyszerész Nagybányán. Van hozzávaló szappan és pouder 3 színben. Szép hölgyek nem nélkülözhetik. A /valenozei csipkéről. Most, amikor Velencze eleste küszöbön van, nem lesz érdektelen a veleczei csipkéről megemlékezni. Velence, a hírneves csipke szülővárosa, az utóbbi időben régi fényében támasztotta fel a finom szövetű, velenczei csipkét, amely bátran kiállja a versenyt a leghíresebb brüsszeli és Valencienne csipkével. Érdekes, hogy miként jutottak éppen- a velen- czeiek arra az eszmére, hogy a pókhálószerüen finom csipkét elővarázsolják. Régebben ezek a lehelletszerü, finom szövések csak a természetben voltak meg és a tengeren utazó, világhódító ve- lenczeiek a messze távolból hozták a mintákat a a finom kézimunkához. Fölfedezték ugyanis azt a fát, amelyet azóta „Daphe Csipkekéreg“-nek nevezték el, és annak finom belső kérgébe azt az egymásba fűződött, soktagu rajzot találták, amely őket utánzásra csábította. Ebből a fakéregből gallérokat vágtak ki, amelyeket előkelő urak disznak használtak. A velenczeiek azonban felfedező érdekes utjukról még más mintákat is hoztak magukkal a csipkemüvészet számára; a tengert megnépesitő, különféle alakzatu crusta- ceeák és a tengeri növények és csillagok csodálatos alakzatai nagyon izgatták a velenczeiek fantáziáját és ezért láthatók ezeknek a régi mintái a régi velenczei csipkéken. Az uj művészetet tűvel és fonállal legelőször az apácák és pátricius leányod űzték Isten tiszteletére ; lassacskán azonban uralomra jutott a csipkeverő párna és a háziiparból hatalmas üzletág lett, amelyet leginkább a nép asszonyai műveltek. Ez a csipkeipar, amely Velence dicsőségét egészen a 18-ik századig világszerte hirdette, a 18-ik század vége felé egészen lehanyatlott, amig Margit királyné uj életre nem támasztotta. A királyné védnöksége alatt csipkeverő-iskolákat állítottak Buranóban, ahol néhány öreg anyóka még emlékezett a hajdan virágzó csipkemüvészetre és az ifjúság oktatására ők vállalkoztak. Ma már a csipkeipar régi telepein Buranóban, Palestrinában és Torcelloban körülbelül 10.000 csipkeverőnő foglalkozik a feltámasztott iparral. Nagy tőkebefektetéssel és gondos szervezéssel a régi iparág uj virágzásnak indult és gazdag jövelrnet hajt, talán éppen azért, mert a csipkéket nem gépekkel készítik. Ma Velencében és környékén sokkal több csipkét készítenek mint a múltban, a kereskedelme olyan méreteket ölt, amilyenről a régi velenceiek nem is álmodtak. „Bonlax“ abausolut hashajtó. Dr Kádár kerületi főorvos találmány. Tisztán növényi anyagokból készíti Widder Péter gyógyszerész Nagybányán. Hatása, enyhe, biztos, meglepő. Ára nagy doboz 1 K, kis doboz 50 fillér. Védjegy: Bonlax, Widder pecsét. .... „Kezeiket csókolja őszinte hódolattal ; társai nevében is a szárnyaszegett Sas . . .“Mily szépen hangzik: „a szárnyaszegett Sas“! Oly csodás minden sora ! A betűk lángolnak, életet öntenek s megelevenül az egész levél. Mily szépen színezte ki azt a kis történetet ! Ott láttam magam a viharverte falú várkastély csöndes szobájában, krinolinban, kirizsporo- zott hajjal, mint királykisasszony a pézsmaszagu ősök képei között, amint várom a mesebeli Királyfit, aki hat pejlóval jön értem, s elragad magával. Mesebeli Királyfi! . . . Szegény nem jöhet, szárnyát szegték . . . Az idő már éjfél utánra járhat, mostanig irtain s úgy elábrándoztam mellette . . . Szavai szivembe égették az iró szomorú, fájdalmas arcát. Szegény Sas! Szárnyad szegték s nem röpíthetsz magaddal! Csak gondolatim repülnek Véled a végtelen rónákon, sivár pusztaságokon keresztül ''a zöldelő oázisba, nem a „Köznapi Élet“, hanem a Boldogok szigetére . . . Éjfél régen elmúlt; a szemeim égnek s félek, észreveszik holnap, hogy sírtam. Istenem, milyen keserű is az élet, legjobban szeretném elpusztítani magamat! Jó éjszakát. Minden jótét lélek dicséri az Urat! . . . Vájjon álmodom Felőle? . . . Október 22. Ma ismét kaptunk levelet. Remegve bontottuk föl. Vájjon mit imák? ez a kérdés lebegett folyton szemünk előtt. Mindnyájan régi, kitartó szerelmükről biztosítanak s azt írják, hogy amig mi kikerülünk az intézetből, addig ők megszerzik a doktorátust, bekerülnek jó hivatalba és igy partiképesek. Azt hiszem, az én jó Apuskám bele fog egyezni a dologba. Hisz elég, ha megsimogatom s az ő jó szive úgy ellágyul, hogy akár kenyérre is lehetne kenni, mint a vajat. De jó is a vajaskenyér! s itt az intézetben nem adnak. Ez ugyan most mellékes, mert most nagyon komoly dolgokról irok, de eszembe jutott az apuskám szivéről. Azt hiszem, hogy a szárnyaszegett Sas szerelmes belém. Én rajongok érte. Azt írja, hogy a sétákon láthatjuk egymást s Ö sokszor fog irni. És ha letette a doktorátust, akkor még egyszer el fog jönni. Levágott szárnyai megnőnek addig s akkor igazán kirepit innen a csúf intézetből Szárnyait már próbálgatja s egyszer csak megjelenik az ablak előtt, kiszököm; köd előttünk, köd utánunk s repülünk messze, túl az óperencián, a Boldogak szigetére . . . Oh mily végtelenül boldog vagyok. A vészes, komor felhők oszladoznak, rózsás hajnal j dereng az ég peremén . . . í , Hát csakugyan ború után jön a derű, az I Élet igy nem keserű!
