Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
Nagybánya, 1917. November 25. — 47. szám XL1XI. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETI:’ .. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre *=«=== Egyes szám 20 fillér. == Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁRJLY Szerkesztőség és kia. = Felsőbányai-utca 20. szí Telefon szám: 18. Nagybánya. Jegyezzünk hadikölcsönt, vegyünk példát felséges királyunktólki 12 milliót jegyzett. Az uj, hatalmas Magyarország megalapozása előre veti árnyékát. A költségvetés óriási emelkedést mutat minden téren. Magyarországnak kulturális és gazdasági téren rendkívüli beruházásokat kell tennie, ezekre a befektetésekre milliók és milliók kellenek, igy kívánja nemzetünk létérdeke, az ország boldogulása. De hogy ezt a fejlődést biztosítsuk és az állam pénzügyi és gazdasági egyensúlyát fentartsuk és a rengeteg hadikiadások kamatait biztosítsuk, uj adójövedelmekről kell gondoskodnunk. Nyíltan kimondhatjuk, hogy a magyar ember előtt semmiféle adójavaslat sem rokonszenves, de a kényszer adózási rendszernek meg van az előnye, hogy nem a szegényebb néposztály vagy , a polgárok zsebére utazik, hanem a gazdagok vagyonára, nagy jövedelmére és főleg a hadinyereségből felgyülemlett tőkére. A fokozatos adóredszer, sok tekintetben igazságos és méltányos. És rokonszenves az a törekvése, hogy alkalmat akar nyújtani minél több kistőke gyűjtésére. A kormányzat feladata, hogy Magyar- ország parlagon heverő természeti kincsei Nemes, vitézlő kapitány öcsémhez.*) — Irta: Révai Károly. — Ki Szibéria havas útját jártad S kit itthon olyan epekedve vártak : Légy üdvöz itt a honi föld rögén Nemes, vitézlő kapitány öcsém ! Dauriából jöttél ? Messze van ! A képzelet odáig nem suhan. Szász nap, száz éjjel vágtathat vasút, Dauriáig csak a fele ut. Fagyos jégmezők szakadatlan sorban, Meddig a szem lát, mindenütt csak hó van ; Bősz farkascsorda űz embernyomot, Hátha talál itt-ott egy elhagyott Magyar honvédet élve, vagy fagyottan ? . . . Harmadfél évig kínlódtál Te ottan Nemes, vitézlő kapitány öcsém ! Mit róla írtál, az már nem regény, írói elme nem alkothat ilyet, Ha meg is szállja a költői ihlet, így csak az irhát, aki benne élt S átszenvedé a gyötrelmek tűzét. *) Vadnay István cs. és kir. százados szibériai fogságból hazatérvén, — „Havas utakon rabságba* éimü érdekes feljegyzéseit sajtó alá rendezte. és erői minél jobban gyümülcsözővé tétessenek, hogy a jövő Magyarország gazdasági és pénzügyi tekintetében minél szilárdabb alapokon álljon. Mert csak egy anyagilag független nemzet tud a haladás és a fejlődés utján előre jutni. A nemzettől követelt újabb áldozatok biztosítják pénzünk értékének fellendülését, a hadikölcsönök állandó kamatozását és mindazokat a nagy vívmányokat, amelyekkel a háború után élnünk kell, hogy megállhassunk azon a magas polcon, amelyet a világháborúban kivívtunk. Külföldi esetek. A szép és az olvashatatlan irás. Wellington üldözte -lantosait, ha neki csúnya irásu jelentéseket küldtek, de ő maga oly olvashatatlanul irt, hogy rendeletéit néha az egész tisztikar se tudta megérte ni. A waterlói ütközet elvesztését I. Napoleon rossz írásának tulajdonná’:. Ugyanis a másik hadosztály gyár? megérkezc-ét biztosítani akarva a vezérnek ezt irta: Bataille engagée (az ütközet megkezdve); a vezér és tisztikara pedig ezt olvasták ki belőle : Bataille gagnée (az ütközet megnyerve) és emiatt későn érkeztek a harcmezőre. Ellenben Jardon szép írással alapította meg szerencséjét. Első színdarabját minden jobb színház visszautasította. Ekkor egy hires színésznőhöz küldte el a kéziratot. Ennek se volt kedve az elolvasással fáradni, de a szép Írást látva nemcsak elolvasta, hanem igazgatójánál ki is vitte a darab előadását, amivel Jardon szerencséjét megalapozta. Végig lapoztam ékes könyvedet És láttam a szivárvány színeket Minden sorából csillogni felém, írók sorában mester vagy öcsém; Ha nem forgatnál kardot, — mondanám : Több lennél köztünk, mint egy kapitány ! Mint bátyád, akit nagyra vitt a tolla. (Ki emlékszik még Vadnay Károlyra ?) Mikor olvastam színes könyvedet: A hosszú útra elkísértelek. Bar néha-néha ragyogott kis fény is, A jégmezőkön dideregtem én is. Veled haladtam hóbuezkák között, Éreztem, ha a kozák megdöfőtt, Hogy meggyorsítsa a foglyok lépésit És betetőzze lelkűk szenvedésit. Mandzsúriában beteg honfitársak Gyógyításában én valék a társad S amikor volt egy Isten tisztelet : A „Miatyánkot“ ott mondtam veled. Ha életpárod s gyermekid miatt Köny szántogatta végig arezodat: Az olvasás közt megremegett vállam És forró patak folyt alá orczámon. De aztán, mikor tűz gyűlt szemeden S utálttá vált a föld, az idegen A papucshő« köztársasági elnök. Grévy, a francia köztársaság elnöke nagyon erélyes, bátor ember volt, de otthon papucs alatt szenvedett. Egyszer férfitársaság vacsorázott náluk. A házi asszony éjfél felé visszavonult és a vendégek ezt célzásnak vették az indulásra. Grévy erről mit sem akart tudni, marasztalta vendégeit, hangoztatta, hogy nem zavarnak senkit, itthon ő a cár. Ezt a kijeletést meghallotta az éppen visz- szatérő felesége és nyugodtan mondta : — Igaza van férjemnek. Az urak mulassanak nyugodtan tovább, nem zavarnak senkit, de a cár fáradt, neki pihenni kell! Franciaország elnöke kénytelen volt vendégeit otthagyni. Bátorság, bizalom. Cavour-t Mailandban álarcos bálon álarcos hölgy szólította meg: — Te itt mulatsz nem törődve azzal, hogy Olaszország egyik része idegen zsarnokság alatt szenved. Velencei honfitársaimat mivel vigasztalhatom nevedben ? — Holnap jöjj el az udvari bálba! — mondta Cavour és belépőjegyét kettészakítva felét a hölgynek adta. Másnap az udvari bálon Goretti Gargani Mária szótlanul nyújtotta át Cavournak a féljegyet, ki egy szelet papirt adott helyette, melyen ez állt: „Constanca* e* fede“ (bátorság és bizalom.) Néhány nap múlva ez lett a velenceiek jelszava és a papirszeletet ma is biztos helyen őrzik. Szurkos kézre illik az arany gyűrű. Egy kisváros nagy fejei korcsmázás közben a kutyák ügyességéről tárgyalnak. Az erdész azt állította, hogy vizslája minden elrejtett tárgyat megtalál. A cipészmester mint városi képviselő szintén a kisvárosi értelmiséghez számította magát és felajánlotta, hogy gyűrűjét eldugja. S kitört belőled a magyar szív szója : Csak a jó Isten a megmondhatója, Mint lázadozott bennem is a vér, Hogy éljek-haljak én is a honér’! . . . Otthon vagy újra Miskolcz városában, Házadban ismét élet, boldogság van. Liliké szeme, — látom, — mosolyog, Ruhájába négy gyermekkéz fogott : Időnként aztán Téged is megtépnek A rózsás arcú kis magyar vitézek. S ki tudja ? az a muszka generális, Akit cserében adtak, oda át is Nem-e oly boldog hazája ölén, Mint Te vagy édes, vitézlő öcsém ! A hős 12-esek Volhyniában. Kilencvenhatban történt, amikor az olaszokból épp úgy nyomogattuk kifelé a polentát meg a makarónit, mint most a muszka korbácsot erősen meglóbálta diadalaink szele. De mégjobban a talián segélykiáltása. Megkezdték hát a mentő akciót. Hogy milyen eredménnyel, az már a történeté. Magyarán mondva drágább volt a leves, mint a hús. A muszka hús. A 12-esek, Szatmármegye virágbokrétája akkor Volhyniában, a Styr partján Cartori- jok mellett voltak.
