Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-04 / 44. szám

Nagybánya, 1917.

November 4. — 44. szám

XL1XI. évfolyam

*

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

TÁRSADALMI HETILAP. .

A N ‘ GYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Előfizető

Egcsz évre 8 K. Félévre K- Negyedévre 2 K —«■*»> Egyes szám 20 fillér. =—-==

II

Felelős szerkesztő és laptulajdonos

RÉVÉSZ JÁNOS

Főmunkatárs és h. szerkesztő

RÉVAI KÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

= Felsőbünyai-utca 20. szám alatt =

Telefon szám: 18. Nagybánya.

A hetedik magyar hadikölcsön.

Mióta a világháború tart, minden félévben kölcsönért fordul a hadvezetőség az országhoz és a nemzet mindig a legnagyobb odaadással és érdeklődéssel, az áldozatok bámulatos mérvével áll a haza rendelkezésére.

Május és november a hadikölcsönök hónapja. Most is nov. közepén kerül reá a sor és különös, hogy éppen, amikor az anyagi támogatás szüksége forog fenn, akkor mindig valami nagy hadászati esemény következett be a mi előnyünkre.

Szinte babonásak vagyunk már, igy következett el most a hadikölcsön nyitányául az olaszok rettenetes veresége, ami gondviselésszerünek mondható az aljas esküszegőkkel szemben.

Az aláírási határidő december közepéig fog tartani.

Ezúttal csakis rentét fognak kibocsátani. És pedig kétféle járadékot. A korábbi 6%-os hadikölcsökkel azonos 6%-os járadékkölcsönt és ezen kívül egy 5W’<hos járadékköicsöni is. Az uj címletek az adó és illetékmentesség, gyámi pénzek elhelyezése és a lombar- dirozás tekintetében hasonló kedvezményekben fognak részesülni, mint a korábbi hadikölcsönök kötvényei, felhasználhatók lesznek továbbá hadinyereségadó fizetésére is.

De adózási szempontokból külön kedvezményük is lesz az uj hadikölcsön aláíróinak, mert — mint Wekerle már bejelentette — a nagy vagyonadó kivetése során az uj hadikölcsön cimleteire mérsékeltebb adókulcsot fognak alkalmazni. Ezért a hetedik hadikölcsönre való jegyzéseket egyénileg is nyilván tartják.

Uj hadikölcsönünk aláírásra bocsátása a legjobb kilátások közt történik és minden remény megvan arra, hogy sikere minden korábbi kibocsátás sikerét felül fogja múlni.

Az Osztrák-magyar Bank főtanácsának végrehajtó-bizottsága a hetedik hadikölcsönök jegyzésének előmozdítása érdekében elhatározta, hogy a fixkamatozásu értékpapírokra nyújtott kölcsönöknél eddig az árfolyam érték 75%-ában megállapított kölcsön- határt további intézkedésig az árfolyam érték 80%-ára emeli föl.

Nem kisebb ember, mint Teleszky irt hatalmas cikket tegnap a hetedik hadikölcsön mellett. Teleszky, mint pénzügyi tekintély, mint takarékos, szigorúan pedáns ember általában ismeretes. Az ő nézete az, hogy a hadikölcsön, minden másnemű befektetéssel szemben a legbiztosabb s a kormány kilátásba helyezi, hogy háború után is bizonyos előzékeny léggel és hálás figyelemmel fogja kezelni ' azoknak pénzdolgait, akik hadikölcsönt jegyeztek. Ez magától érthető. Akik az államot bajában segítik, azok fognak előnyben részesülni és nem azok, akik eldugdossák vagyonukat.

Nagy várakozással tekint az ország a hetedik hadikölcsön elé s most, amikor Olaszország lábainknál hever, bizonyára minden eddigi jegyzést fölül fog múlni a magyarok áldozatkészsége.

A reformáció négyszázados ünnepe az ev. egyházban.

A helybeli ág. h. evang. egyház, mint előre jeleztük, több napon át áldozott a héten a reformáció emlékének.

A lelkész ciklusos prédikációt tartott a múltról, jelenről és a jövőről, a harmadik beszédet holnap, nov. 4-én este 5 órakor fogja mondani. Aztán 5-ikétől kezdve az emlékbeszédek 1 K-ért kaphatók csinos kiadásban egyházi jótékony célra. Okt. 28-án felolvasták a templomban Ge- duly püspök pásztorlevelét.

Az istentiszteletek alatt szép szóló és duett énekeket is hallottunk s a templom gyönyörűen volt díszítve, ami részint Z. Knöpfler Gusztáváé és Szokol Ziza érdeme, részint azoké a hölgyeké, akik impozáns mennyiségű virágot küldtek a díszítés céljaira.

Kedden este 7 órai harangozás után megható volt a toronyzene. Az „Erős várunkat“ és a „Himnuszt“ játszották Dankovitz karmester vezetése mellett a bányászok közül négyen. A magasból a szép megható énekek lélekemelőén hatottak. Ez alkalomból nagy közönség hullámzott a közeli utcákban. Transparent is volt 1517—1917. felirattal.

Okt. 31-én úrvacsorát vettek a hívek számosán és a békéért imádkoztak.

Ugyanezen a napon volt a díszközgyűlés, Szabó Adolf és Révész János előlülése mellett, hol helyi egyházfentartó alapot létesítettek.

Valóban lélekemelő az áldozatkészségnek az a hatalmas megnyilvánulása, ami itt történt.

A helyi alapra ugyanis a következő adományok és ajánlatok érkeztek a közgyűlés elé:

Zengő vizek . . .

Zengő vizek partjánál ültem én,

S hoztam magammal dalokat;

Arany föveny hullámzó csillogását,

És rímeket: habfodrozót sokat; Énekszülő erdőből jöttem én,

S ütamra most csak durva sár tápad . . . Hiába jöttem ősdalok közül,

Lelkemben csak az emlékük maradt.

Hiába bent a legszebb csillogás,

Ha szárnyra kelni nem tud, nem akar; Hiába drága ünnepi ruhám,

Ha kívül a koldus condra takar;

Csak céltalan születnek meg az álmok, Ha fényüket kifelé nem vetik;

Lelked aranyát, ha ki nem adod:

Hiába gyűl ládádba ezrekig.

A vak a fényről hiába álmodik,

Csak szive fáj, mert mégsem östneri; Kínban dadog a néma hasztalan,

Habár lelke kincsekkel teli;

Hiába ültem dal forrásinál Néhány betűm csak'árva töredék,

Bár néha testet öltne némelyik,

De szárnya a fogamzásban el-ég.

Lázár vagyok dús kincseim között,

Habár a dicső királynak jöttem én,

Belül puha, édes gyümölcs vagyok, Melynek a burka kivül rút, kemény; Megkérgesitett emberi közöny,

A durvaság, a kínzó hántolom . . . Könnyekre oszlik, folyton visszatér S lelkem égeti mindenik dalom.

_____ Nagy Margit.

y

Ol

áhország földjén.

Ősz van.

Ősz van. Az erdő felvette sárgászöld halotti leplét és sirva-sirdogálja hattyúdalát. Fenn a magasban keselyük vijjognak. A nap rezes fényével berozsdázza a földet. A természet temetőjének misztikus varázsa lebeg a levegőben. Ilyenkor születik az ábránd, a szív muzsikálni kezd, uj életre kelnek a régi emlékek, amiket nem lehet elfelejteni.

A nap leesik a határhegyek mögött, sóhajtása nyomában színek támadnak és tarkává festik az eget.

Sok embernek az ősz borús lemondás, nekem derültség. A tavasznak nem tudok igazán örülni. Valahogy úgy vagyok vele, mint az, aki hirtelen jól lakik.

Rendetlenül, össze-vissza tolulnak fel az emlékeink egyik a másik után.

Már teljesen útra készen. Hátzsák, kenyérzsák teli. Még pár doboz is hozzá. Szeges bakancs a lábamon. Körülnézek a szobában, kihúzom az íróasztal fiókot, kinyitom a könyves szekrényt, a polcról sápadtan néznek rám a könyvek. Pár soványabbat kiveszek még a sorból és becsuztatom blúzom megdagadt zsebébe. Ráteszem kezem a kilincsre, olyan megszokott a fogása, visszanézek még egyszer, olyan megszokott színe van mindennek. Viszontlátásra!

Neki rohan vonatunk a júliusi meleg éjszakának. Nem érzek semmit. Báb vagyok, a háború milliónyi tragikomédiásainak egyike, játszom a belémvert szerepet. Megyek a román frontra.

Ma épen két éve egy osztálytársamat temettük az uj rákosi temetőben. Szorongva és rettegve néztem a ráguruló sárga göröngyöket. A fáknak ugyanaz volt a hangulata, mint ma a Trotus völgyének. Nehéz meghalni annak, ki élni szeretne.

Egy tücsök erőlködik, fújja veszettül az örökös nótáját.

Messze fut tőlem a lázas világ kiszáradt lelkének délibábjai után. Rohan egymás hátán keresztül, aki elesik, már agyon is taposta, Senki sem ismeri a mellette levőt, nem is törődik vele, csak száguld mindenki. A nagy Pest jut eszembe, hol hangyánál is kisebb az ember. A nagy boly-