Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
lenére eltitkolja, vagy beraktározás által az eltitkoláshoz segédkezet nyújt, 9. hatósági közegeknek üzem-, raktár- vagy egyéb helyiségekbe való belépését és üzleti feljegyzésekbe való betekintését megtagadja, vagy megakadályozza, 10. hatósági közegeknek az áltáluk kívánt felvilágosítás megadását megtagadja, vagy a tényekkel ellenkező felvilágosítást ad, 11. emberi táplálkozásra szolgáló burgonyát a kellő gondosság elmulasztásával használhatatlanná tesz, vagy azt elromlani hagyja. Ha megállapítható ama nyereség mennyisége, melyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. 20. §. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az előbbi §-ban megszabott büntetéssel büntetendő az Országos Burgonyaközvetitő Irodának az alkalmazottja, vagy megbízottja, aki az átvett burgonyát a kapott utasítással vagy megbízással ellenkezően, vagy pedig ilyenek hiányában utasítás nélkül felhasználja, vagy akinek szándékos magatartása a burgonyakészlet elromlását idezte elő. 21. §. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és a 19. §-ban megszabott büntetéssel büntetendő, aki burgonyáért a jelen rendelet alapján megállapított legmagasabb árnál magasabb árt, vagy a jelen rendelet szerint fel nem számítható bárminő mellékszolgáltatást követel, igér, elfogad vagy szolgáltat. E kihágás miatt nem büntethető az, aki a követelt árt a jelen rendelet ellenére megígérte, vagy megfizette, ha a kihágást a hatóságnál feljelenti. 22. §. Ama készlet tekintetében, melyre nézve a kihágást elkövették, a törvény értelmében elkobzásnak van helye. Az elkobozott készlet egyötöde a feljelentőt, többi része a felmerült költség levonásával a Hadirokkantak .segélyalapját illeti. Nem lehet elkobozni azt a készletet, amely a birtokost saját házi vagy gazdasági szükséglet címén jogosan megilleti. 23. §. A jelen rendeletbe ütköző kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, az államrendőrség működési területén pedig a m. kir. államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. A hozott ítéletet az Országos Közélelmezesi Hivatalt vezető miniszterhez való felterjesztés céljából meghozatalát követő három napon belül az Országos Burgonyaközvetitő Irodához másolatban be kell küldeni. 24. §. Aki e rendedet alapján zár aiá vett burgonyakészletét akár egészben, akár részben (2) 41. szám. bocsátott lelki virágait: a gyermekeket. Már az egész falu apraja-nagyja, ifja s örege mind a galambősz, örökké mosolygó, öreg tanító tanítványa volt. Gyermekei is érett, munkaszerető emberekké fejlődtek s családot is alapítottak, elszéledve szerte az országban, a legfiatalabb fiú kivételével. Huszadik évét töltötte be Botond s mint képesített tanító édesatyja méltó utódául lett kiszemelve. — Most már pihenni térek én is. Vedd át fiam, lelkes munkakedvvel, hűséges szívvel, szeretettel az én drága, szeretett örökömet! — mondta a görnyedt, megroskadt testű, de még ifjú tüzes lánggal égő lelkű öreg tanító, a daliás, leányos arcú, ragyogó barna szemű fiának, akit hamarosan egyhangúlag meg is választottak a népek tanítójának. Ámde még csak meg sem kezdhette az ifjú tanító munkásságát, elszólitotta a nagy veszéllyel fenyegetett haza a védelmére, valamint elszólitotta a hat testvért is. — Csitt, öreg szív, ne merj zúgolódni, panaszt ne halljak! Hisz’ a hazának neveltem őket. S az ne legyen bajod, hogy nem pihenhetsz: Nincs most olyasminek helye. Munkára fel, fokozott erővel, megacélosodott szívvel, lélekkel! — biztatta saját magát az öreg ur. De nemcsak magát bátoritgatta, hanem másokat is biztatott, lelkesített, vigasztalt, segített, gyámolított. Kora reggeltől késő éjjelig dolgozott fáradhatatlanul. Végezte a tanítást, többi óráiban pedig irta a falu népeinek leveleit katonai és minden más ügyes-bajos ügyekben Sok-sok sebzett, gyászos szivet pedig vigasz- szal kellett neki ellátni, köztük a magáét is, mikor hire jött, hogy egyik-másik büszkesége, reménye, hősi halált halt a harctéren. — Ne háborogj, te vén szív ! Könnyet ne NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE jogellenesen felhasználja, elfogyasztja, elidegeníti vagy a közszükséglet kielégítése elől egyéb módon jogellenesen elvonja, arra a törvényhatóság első tisztviselője a fél meghallgatása után az 1916. IV. t.-c. 2. §-a értelmében a közszükséglet elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártérítési összeget szabhat ki, melyet a fefmerülő költség levonásával a Hadirokkantak Segélyalapja javára kell forditani. A marasztaló határozat ellen közlésétől tizenöt nap alatt fele- bezésnek van helye az Országos Közélelmezési Hivatal vezető miniszterhez. A kártérítési összeg kiszabása a cselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelőségét nem érinti. 25. §. Burgonyának vámkülfüldről való beszerzésére jelen rendelet nem vonatkozik és a vámkülföldről beszerzett burgonya a legmagasabb árát és a forgalomba hozatal módozatait Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter állapítja meg. A jelen rendelet szempontjából a megszállott ellenséges terület vámkülföldnek nem tekinthető. Dr. Wekerle Sándor s. k. m. klr. miniszterelnök. Külföldi esetek. A végzetes szórakozottság. Jeruzsálem főterén hosszú sorban voltak fölállítva a hadifoglyok. Római íjászokat rendeltek oda, hogy ijesztő példa gyanánt lőjjék agyon a szerencsétleneket. Flagellus Silvius, a római birodalomnak pa- lesztinai helytartója az Íjászok parancsnokát utasította, hogy mihelyest int neki, azonnal szüntesse be a lövetéseket, mert a még élők megke- gyelmeztetnek. Földön heverő üvegszilánkon napsugártörés által okozott fény annyira lekötötte a helytartó figyelmet, hogy a szerencsétlen hadifoglyokról, valamint a lövetéseket megszüntető jelről teljesen megfeledkezett és feladata csak akkor jutott eszébe, midőn az Íjászok parancsnoka jelentette, hogy a hadifoglyok mind porban hevernek. Jóhiszeműség? Informálás? Hornién Hanibál, később spanyol követ, majd az amerikai egyesült államok alelnöke, fiatal korában ügyvéd volt. Pearson nevű angol, Banger város főutcáján elesve lábát törte és mivel balesetét a rósz kövezet okozta, egyezer dollár kártérítést követelt a várostól. Az illetékes hatóság a kártérítést megtagadta, miért is az angol, Hornién ügyvédet pörinditás- sal bízta meg. ejts homályos vén szem! Hisz a hazáé voltak s azé is maradnak. Nem veszett el egy sem, csak a lelkűk tért meg mennyei Atyánkhoz . . . Hősi halált halt a legféltettebbik, a legkisebbik, a kiválasztott örökös is. Most kicsordult az öreg tanító tört szeméből a könny, de addig-addig viaskodott, mig visszafojtotta a megindult könnyárt. Ment, rohant az iskolába gyermekeihez, mesélt, regélt nekik a magyar történelem legszebb lapjairól, a magyar hősiességről, önfeláldozásról, mígnem tűz gyűlt a fakó, megtört szemekben, együtt lelkesedett az apró szivekkel. Tanítás után ki-kiballagott a kertjébe s busán elmerengett fiainak emlékgyümölcsfái alatt s képzeletében megjelentek a rég eltűnt boldog napok, amikor a csemetéket ültetgette . . . Áz elesett hős fiuk fáira emléktáblákat függesztett. A legkisebb hős fiú emléktáblája is elkészült s kivonult az öreg ur egyik napsugaras, meleg őszi délután, Botond fia születése napján tanítványaival a kertbe. Az iskolás leánykák előtte való napon koszorúkat, bokrétákat kötöttek s köténykéjük alá rejtve vitték kedves meglepetésül az emlékfához. A legnagyobb s legszebb meglepetést azonban maga a hős Botond fája nyújtotta: teljes pompájában kivirult, másodszor az évben, tündöklő fehér bokrétául az emlékünnepély napjára. Meghatott, égő szívvel, lélekkel, kitárt karral rohant a falu atyja a virágos fához, átölelte derekát, csókjaival borította, akárcsak hős fia lett volna helyében. S a két éven át visszafojtott ár áttört most a gáton, omlott az öreg fakó szemekből a könny, mint tört palack oldalából gyöngyöző kristályvíz, nedvesre áztatva a fa repedezett kérgét. 1917. Október 14. Az ügyvéd megnyerte a port, a város fe- lebbezett, de eredmény nélkül. Az átvett egyezer dollárból egyetlenegyet adott át Hornién, pénzsóvár ügyfelének. — Mit jelentsen ez? — kérdezte Pearson. — Ez a dollár az öné, mert az én honoráriumom, valamint a fellebbezési és informálási költségek levonása után az egyezer dollárból annyi maradt. — No hallja, valami hibának kell lenni a kréta körül. Vagy jóhiszeműsége, vagy az informálás minémüsége aggályos. Ha az emelkedés első' fokán elhagyj bátorságod, maradj lent. Erzsébet, angol királyné egyszer csónakázni akart, de a part sáros volt. Raleig Walter angol nemes erre lekapta értékes köpenyét, a sárra terítette és a királyné tiszta cipővel juthatott a csónakba. Jutalmul gyémántgyűrűt ajándékozott az ifjúnak és kíséretének tagjává nevezte ki. Később értesült a királyné, hogy az ifjú ezzel a gyűrűvel a greenvichi várkastély egyik pavillon- I jának ablakára ezt véste: Örömmel törekedném fel a magasba, ha a bukástól nem kellene tartanom. A királyné ez alá karcolta: Ha bátorságod az emelkedés első fokán elhagy, maradj lent. Váratlan felelet. L. tábornok szemlék alkalmával apró-cseprő dolgokkal zaklatta alantasait. Hízelgői elhitették vele, hogy ő a legnépszerűbb tábornok és hogy a katonák az ezred atyuskájának nevezik. A következő szemlén kérdi egy bakától: — Tudod, ki vagyok? — Szolgálatára, kegyelmes Uram, L. tábornok ur! — Jól van, fiam. De ha magatok vagytok és szóba hoztok, olyankor hogyan neveztek ? A baka zavartan hallgatott. — No ne tétovázz, fiam! Most már parancsolom ! — Gallérszemlésznek! A tábornok minden további szó nélkül távozott. Jött egyszer egy fiú . . . Jött egyszer egy fiú, Csupa láng a lelke, Csupa rím, csupa dal, Zenéből teremve; Úgy sarjadt hirtelen Nóták talajából: Mint egy zengő virág . . . Drága szőke fején Arany borostyán ég . . . Egyszer volt egy fiú . . . Aztán egy bűs estén A riadót fújták: Ellopták, elvitték, Csúf szürkébe liuzták . . . Elvitte a tavaszt, Elvitte a nótát, Elvitte a fényes, Örök élet-ódát, Elvitték meszzire . . . Elvitték messzire, Véres napkeletre, Volhynia földjén Ott van eltemetve, . . . Verje meg az Isten, Ki ezt cselekedte. Nagy Margit. Heti krónika. Némely város beállott árdrágítónak. Félmilliót, egymilliót keresett évenként, többnyire a lakosságán. Mi ebben a nehéz időben is maradtunk szegények, de becsületesek. Legalább erről tanúskodik az a nagy hosszú közgyűlés, amely csütörtökön zajlott le és amelyen a város anyagi ügyei nem a legrózsásabbak- nak bizonyultak. Nem rózsaleveleken, még kevésbbé babérokon nyugszik a tanács, inkább csak tövis a fejők alja. A kamathátralékok megszaporodtak.
