Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-14 / 41. szám

lenére eltitkolja, vagy beraktározás által az eltit­koláshoz segédkezet nyújt, 9. hatósági közegeknek üzem-, raktár- vagy egyéb helyiségekbe való belépését és üzleti fel­jegyzésekbe való betekintését megtagadja, vagy megakadályozza, 10. hatósági közegeknek az áltáluk kívánt felvilágosítás megadását megtagadja, vagy a té­nyekkel ellenkező felvilágosítást ad, 11. emberi táplálkozásra szolgáló burgonyát a kellő gondosság elmulasztásával használhatat­lanná tesz, vagy azt elromlani hagyja. Ha megállapítható ama nyereség mennyisége, melyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés a megállapított nye­reség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. 20. §. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az előbbi §-ban megszabott büntetéssel büntetendő az Országos Burgonyaközvetitő Irodának az alkal­mazottja, vagy megbízottja, aki az átvett burgo­nyát a kapott utasítással vagy megbízással ellen­kezően, vagy pedig ilyenek hiányában utasítás nélkül felhasználja, vagy akinek szándékos maga­tartása a burgonyakészlet elromlását idezte elő. 21. §. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és a 19. §-ban megszabott büntetéssel büntetendő, aki burgonyáért a jelen rendelet alapján meg­állapított legmagasabb árnál magasabb árt, vagy a jelen rendelet szerint fel nem számítható bár­minő mellékszolgáltatást követel, igér, elfogad vagy szolgáltat. E kihágás miatt nem büntethető az, aki a köve­telt árt a jelen rendelet ellenére megígérte, vagy megfizette, ha a kihágást a hatóságnál feljelenti. 22. §. Ama készlet tekintetében, melyre nézve a kihágást elkövették, a törvény értelmében el­kobzásnak van helye. Az elkobozott készlet egy­ötöde a feljelentőt, többi része a felmerült költ­ség levonásával a Hadirokkantak .segélyalapját illeti. Nem lehet elkobozni azt a készletet, amely a birtokost saját házi vagy gazdasági szükséglet címén jogosan megilleti. 23. §. A jelen rendeletbe ütköző kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, az államrendőrség működési területén pedig a m. kir. államrendőr­ségnek hatáskörébe tartozik. A hozott ítéletet az Országos Közélelmezesi Hivatalt vezető miniszterhez való felterjesztés cél­jából meghozatalát követő három napon belül az Országos Burgonyaközvetitő Irodához másolat­ban be kell küldeni. 24. §. Aki e rendedet alapján zár aiá vett burgonyakészletét akár egészben, akár részben (2) 41. szám. bocsátott lelki virágait: a gyermekeket. Már az egész falu apraja-nagyja, ifja s örege mind a galambősz, örökké mosolygó, öreg tanító tanít­ványa volt. Gyermekei is érett, munkaszerető emberekké fejlődtek s családot is alapítottak, elszéledve szerte az országban, a legfiatalabb fiú kivételével. Huszadik évét töltötte be Botond s mint képesített tanító édesatyja méltó utódául lett kiszemelve. — Most már pihenni térek én is. Vedd át fiam, lelkes munkakedvvel, hűséges szívvel, sze­retettel az én drága, szeretett örökömet! — mondta a görnyedt, megroskadt testű, de még ifjú tüzes lánggal égő lelkű öreg tanító, a daliás, leányos arcú, ragyogó barna szemű fiának, akit hamaro­san egyhangúlag meg is választottak a népek tanítójának. Ámde még csak meg sem kezdhette az ifjú tanító munkásságát, elszólitotta a nagy ve­széllyel fenyegetett haza a védelmére, valamint elszólitotta a hat testvért is. — Csitt, öreg szív, ne merj zúgolódni, pa­naszt ne halljak! Hisz’ a hazának neveltem őket. S az ne legyen bajod, hogy nem pihenhetsz: Nincs most olyasminek helye. Munkára fel, fo­kozott erővel, megacélosodott szívvel, lélekkel! — biztatta saját magát az öreg ur. De nemcsak magát bátoritgatta, hanem másokat is biztatott, lelkesített, vigasztalt, segített, gyámolított. Kora reggeltől késő éjjelig dolgozott fáradhatatlanul. Végezte a tanítást, többi óráiban pedig irta a falu népeinek leveleit katonai és minden más ügyes-bajos ügyekben Sok-sok sebzett, gyászos szivet pedig vigasz- szal kellett neki ellátni, köztük a magáét is, mi­kor hire jött, hogy egyik-másik büszkesége, re­ménye, hősi halált halt a harctéren. — Ne háborogj, te vén szív ! Könnyet ne NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE jogellenesen felhasználja, elfogyasztja, elidegeníti vagy a közszükséglet kielégítése elől egyéb módon jogellenesen elvonja, arra a törvényható­ság első tisztviselője a fél meghallgatása után az 1916. IV. t.-c. 2. §-a értelmében a közszük­séglet elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártérítési összeget szabhat ki, melyet a fefmerülő költség levonásával a Hadirokkantak Segélyalapja javára kell forditani. A marasztaló határozat ellen közlésétől tizenöt nap alatt fele- bezésnek van helye az Országos Közélelmezési Hivatal vezető miniszterhez. A kártérítési összeg kiszabása a cselek­mény elkövetőjének büntetőjogi felelőségét nem érinti. 25. §. Burgonyának vámkülfüldről való be­szerzésére jelen rendelet nem vonatkozik és a vámkülföldről beszerzett burgonya a legmagasabb árát és a forgalomba hozatal módozatait Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter állapítja meg. A jelen rendelet szempontjából a megszállott ellenséges terület vámkülföldnek nem tekinthető. Dr. Wekerle Sándor s. k. m. klr. miniszterelnök. Külföldi esetek. A végzetes szórakozottság. Jeruzsálem főterén hosszú sorban voltak fölállítva a hadifoglyok. Római íjászokat rendeltek oda, hogy ijesztő példa gyanánt lőjjék agyon a szerencsétleneket. Flagellus Silvius, a római birodalomnak pa- lesztinai helytartója az Íjászok parancsnokát uta­sította, hogy mihelyest int neki, azonnal szün­tesse be a lövetéseket, mert a még élők megke- gyelmeztetnek. Földön heverő üvegszilánkon napsugártörés által okozott fény annyira lekötötte a helytartó figyelmet, hogy a szerencsétlen hadifoglyokról, valamint a lövetéseket megszüntető jelről telje­sen megfeledkezett és feladata csak akkor jutott eszébe, midőn az Íjászok parancsnoka jelentette, hogy a hadifoglyok mind porban hevernek. Jóhiszeműség? Informálás? Hornién Hanibál, később spanyol követ, majd az amerikai egyesült államok alelnöke, fia­tal korában ügyvéd volt. Pearson nevű angol, Banger város főutcá­ján elesve lábát törte és mivel balesetét a rósz kövezet okozta, egyezer dollár kártérítést követelt a várostól. Az illetékes hatóság a kártérítést megtagadta, miért is az angol, Hornién ügyvédet pörinditás- sal bízta meg. ejts homályos vén szem! Hisz a hazáé voltak s azé is maradnak. Nem veszett el egy sem, csak a lelkűk tért meg mennyei Atyánkhoz . . . Hősi halált halt a legféltettebbik, a leg­kisebbik, a kiválasztott örökös is. Most kicsor­dult az öreg tanító tört szeméből a könny, de addig-addig viaskodott, mig visszafojtotta a meg­indult könnyárt. Ment, rohant az iskolába gyer­mekeihez, mesélt, regélt nekik a magyar törté­nelem legszebb lapjairól, a magyar hősiességről, önfeláldozásról, mígnem tűz gyűlt a fakó, meg­tört szemekben, együtt lelkesedett az apró szi­vekkel. Tanítás után ki-kiballagott a kertjébe s bu­sán elmerengett fiainak emlékgyümölcsfái alatt s képzeletében megjelentek a rég eltűnt boldog napok, amikor a csemetéket ültetgette . . . Áz elesett hős fiuk fáira emléktáblákat füg­gesztett. A legkisebb hős fiú emléktáblája is el­készült s kivonult az öreg ur egyik napsugaras, meleg őszi délután, Botond fia születése napján tanítványaival a kertbe. Az iskolás leánykák előtte való napon ko­szorúkat, bokrétákat kötöttek s köténykéjük alá rejtve vitték kedves meglepetésül az emlékfához. A legnagyobb s legszebb meglepetést azon­ban maga a hős Botond fája nyújtotta: teljes pompájában kivirult, másodszor az évben, tün­döklő fehér bokrétául az emlékünnepély napjára. Meghatott, égő szívvel, lélekkel, kitárt kar­ral rohant a falu atyja a virágos fához, átölelte derekát, csókjaival borította, akárcsak hős fia lett volna helyében. S a két éven át visszafojtott ár áttört most a gáton, omlott az öreg fakó sze­mekből a könny, mint tört palack oldalából gyöngyöző kristályvíz, nedvesre áztatva a fa re­pedezett kérgét. 1917. Október 14. Az ügyvéd megnyerte a port, a város fe- lebbezett, de eredmény nélkül. Az átvett egyezer dollárból egyetlenegyet adott át Hornién, pénzsóvár ügyfelének. — Mit jelentsen ez? — kérdezte Pearson. — Ez a dollár az öné, mert az én hono­ráriumom, valamint a fellebbezési és informálási költségek levonása után az egyezer dollárból annyi maradt. — No hallja, valami hibának kell lenni a kréta körül. Vagy jóhiszeműsége, vagy az infor­málás minémüsége aggályos. Ha az emelkedés első' fokán elhagyj bátorságod, maradj lent. Erzsébet, angol királyné egyszer csónakázni akart, de a part sáros volt. Raleig Walter angol nemes erre lekapta értékes köpenyét, a sárra te­rítette és a királyné tiszta cipővel juthatott a csónakba. Jutalmul gyémántgyűrűt ajándékozott az ifjúnak és kíséretének tagjává nevezte ki. Ké­sőbb értesült a királyné, hogy az ifjú ezzel a gyűrűvel a greenvichi várkastély egyik pavillon- I jának ablakára ezt véste: Örömmel törekedném fel a magasba, ha a bukástól nem kellene tartanom. A királyné ez alá karcolta: Ha bátorságod az emelkedés első fokán elhagy, maradj lent. Váratlan felelet. L. tábornok szemlék alkalmával apró-cseprő dolgokkal zaklatta alantasait. Hízelgői elhitették vele, hogy ő a legnépszerűbb tábornok és hogy a katonák az ezred atyuskájának nevezik. A kö­vetkező szemlén kérdi egy bakától: — Tudod, ki vagyok? — Szolgálatára, kegyelmes Uram, L. tábor­nok ur! — Jól van, fiam. De ha magatok vagytok és szóba hoztok, olyankor hogyan neveztek ? A baka zavartan hallgatott. — No ne tétovázz, fiam! Most már pa­rancsolom ! — Gallérszemlésznek! A tábornok minden további szó nélkül távozott. Jött egyszer egy fiú . . . Jött egyszer egy fiú, Csupa láng a lelke, Csupa rím, csupa dal, Zenéből teremve; Úgy sarjadt hirtelen Nóták talajából: Mint egy zengő virág . . . Drága szőke fején Arany borostyán ég . . . Egyszer volt egy fiú . . . Aztán egy bűs estén A riadót fújták: Ellopták, elvitték, Csúf szürkébe liuzták . . . Elvitte a tavaszt, Elvitte a nótát, Elvitte a fényes, Örök élet-ódát, Elvitték meszzire . . . Elvitték messzire, Véres napkeletre, Volhynia földjén Ott van eltemetve, . . . Verje meg az Isten, Ki ezt cselekedte. Nagy Margit. Heti krónika. Némely város beállott árdrágítónak. Félmil­liót, egymilliót keresett évenként, többnyire a lakosságán. Mi ebben a nehéz időben is marad­tunk szegények, de becsületesek. Legalább erről tanúskodik az a nagy hosszú közgyűlés, amely csütörtökön zajlott le és ame­lyen a város anyagi ügyei nem a legrózsásabbak- nak bizonyultak. Nem rózsaleveleken, még kevésbbé babé­rokon nyugszik a tanács, inkább csak tövis a fejők alja. A kamathátralékok megszaporodtak.

Next

/
Thumbnails
Contents