Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
Nagybánya, 1917. Szeptember 16. — 37. szám XLIII. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE társadalmi hetilap. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOc MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K .....- ■ Egyes szám 20 fillér. ■. Fel elős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY rkesztőség és kiadóhivatal: Ibányai-utca 20. szám alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Földes Béla fogadtatása után. Irta: Oláh László, a nagybányai függetlenségi párt titkára. Nagy vendéget vártunk, ünneplő ruhát öltöttünk, a házakon nemzeti lobogó, az ablakokban a sok szép asszony és leány- fej között szines virágok pompája, az utcákon hullámzó tengerképpen a népnek sokasága s a pályaudvaron a nagy vendég fogadására megjelent urak díszben vagy fekete ünneplő ruhában s aztán fehér ruhás kis lányok csoportja kezükben kis kosárral virágokkal telve s a vezetőjük kezében egy hatalmas piros, fehér, zöld csokor, amely az érkező kedves vendégnek van szánva, akkor, amikor a nagyok üdvözlete véget ér, hogy az erős férfi szavak után, kedvesen csengő gyermekszavak, fehérruhás lányok csoportjából, üdvözöljék a nagy tudóst, a minisztert, aki az uj ezredévre hivatott megvetni alapját Magyarországnak. Földes Béla átmeneti gazdasági miniszter, több képviselő társaságában, szept. 8-án városunkba érkezett. A város egész társadalma ünnepi hangulatban volt, sőt a politikai ellenfelek is elcsendesültek e napon és sem országos, sem helyi politikáról, még a helyi, városi közgazdasági élet ujjáterem- téséről sem vitatkoztak; de annál többet mondott Földes miniszter, amikor beszédében kijelentette, hogy bár nagy tisztelője a falunak, de a haladás zászlótartóiként a városokat tekinti, mert a kulturális élet feltételei a városokban vannak. De már ez alkalommal kijelenti egyben, hogy a városi hitelügy rendezése iránt máris lépéseket tett. Ám a világháború nemcsak egyes országok, földrészek közgazdasági életét forgatta föl és hosszas időkre bénította meg, de sok helyt falun és városon lehetetlen helyzetet teremtett s e lehetetlen helyzetből a községeket, a városokat az államnak kell kiemelnie, ha nem akarja azokat a hosszas vergődés, avagy a teljes megsemmisülés veszedelmének kitenni. Földes Bélában a jövő Magyarország miniszterét tiszteljük. Nagy feladatokra vállalkozott, ezt tudja ő is, de sejtjük mi is. Földes nagy feladata nagy tudást, széles látókört, finom tapintatot, kiváló érzéket kíván. Nagy feladatának megoldásához meg van nagy tudása és európai látóköre, de meg van egyben az a tapintat és ember- ösmeret is a kiváló férfiúban, hogy tekintet nélkül a politikai hitvallásra, megtalálja azokat az egész emberek/ mert fél emberekkel mit sem ér, akik honépitő munkájánál nem, mint gépszerü munkások, hanem mint építő, alkotó tehetségek fognak sorba állani Magyarország uj alapjainak lerakásában, abban a nagy munkában, melyet a világfelfordulás következtében a sors haragja reánk mért. Mi is, Nagybánya városa, roskadozunk a háborús terhek alatt. Igyekezetünk az, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát városunk viszonyainak rendezéséhez és itten e helyi kérdés megoldásában nem vezethet bennünket egyéni hiúság, sértett ambíció, mert itt közérdek forog szőnyegen. Össze kell fogni a társadalom minden rétegének, hogy a háborús viszony szülte nehéz helyzetből minél kisebb áldozattal és az adózók minél kevesebb megterheltetésével, kiszabaduljunk. A kormány támogatása, amint Földes Béla képviselőnk is programmbeszédé- ben kifejtette, a városok részére biztosítva van, tehát a kedvező alkalmat adott idejében fölhasználni bölcseség, föl nem használni bűn, sőt oktalanság. A városunkban igen rövid ideig, mondhatjuk, röpke pillanatokig tartózkodott kedves vendégeinket, amint azt a miniszter táviratából, de Brebán Sándor esperestől a nagybányai 48-as párt választmányához közvetlenül küldött üzenetéből tudjuk, a meleg, a szeretetteljes fogadtatás nemcsak végtelenül, de nagyon kellemesen lepte meg. Földes Béla és társaságában volt képviselő urak és méltóságok büszkék lehetnek Nagybányára és mi büszkék vagyunk a mi miniszterünkre, képviselőnkre s azokra a jeles honatyákra és szónokokra, kik társas ebédünkön szónokoltak, buzdítottak, lelkesítettek. Mi igyekeztünk kellemessé tenni ittlétüket, ők feledhetetlenné tették magukat. Tehát mi célt értünk s ezért büszke lehet Nagybánya. Hazaérkezése után a minisztertől a következő sürgöny érkezett: Szerencsy József urnák Nagybánya. A függetlenségi és 48-as pártnak a meleg fogadtatásért küldi üdvözletét Földes. Versek. Irta: Bobis Anna. Kórház mellett. Csitt! Halkan . . . halkabban! Mint árnyék nesztelen legyen Lassú lépted. Bűnös módjára Hajtsd le fejed; E lak a szenvedők lakja. Hangos szóra ne nyíljon ajkad. Fojtsd vissza könnyeid, ha hallod, Mint jő remegve betegek sóhaja. És beléd markol: E lak a szenvedők lakja. Ó, felejtsd el, bár csak egy percre Miliő bánatod, örömöd mely vár. Imádság legyen most lelked szava: ,Miatyánk ..." E lak a szenvedők lakja. És gyáván ne félj, ne irtózz Ha eljut hozzád kínok lihegése, őrült sikolyok, sebek átka, Halál hörgése: E lak a szenvedők lakja. Csitt! Haladj, haladj tovább! Utad talán még messze vezet. De ne fájjon, hogy bánat gyásza Befonta szived: E lak a szenvedők lakja. Szemek. Illatos reggelen zengő pacsirta trillák, Szűz forrás cseppek ezüst csillogása, Érintetlen havasoknál is fehérebbek : Legtisztábbak a gyermekszemek. Titokrejtő szines rózsabimbók, Édes vágyat hozó tavasz alkonyatok, Bársonyos álmok, suttogó Ígéretek: Legszebbek a leányszemek. Meleg nyári napok tűzlehelő heve, Sejtelmes éjszakák rejtelmes szava, Hivó délibábok, piros szerelmek: Legforróbbak az asszonyszemek. Sötét felhőhullámok háborgása, Bátorsága a magasan szálló sasnak, Lobogó lángok, nagy hősi tettek: Legmerészebbek a férfi szemek. Esték. Vannak ünnepi esték, méla esték, Mikor sirni-sirni kell. És ez oly jó. Mikor imádkozik az elhagyott szomorgó, És a szívben felzokog egy régi emlék, Vannak ünnepi esték, méla esték. Vannak esték, mikor a lélek beszél, Mitől messze merengnek a könnyes szemek. És megreszketnek az összekulcsolt kezek. S egy-egy fájó sóhaj vándorútra kél, Vannak esték, mikor a lélek beszél. Nagy estéken megszólal a hallgatás. Eltitkolt titkok, rég letört remények, Aluvó vágyak életért könyörögnek. És lágyan megremeg elfojtott ujjongás, Nagy estéken megszólal a hallgatás. Mély estéken közöttünk jár a Csend. És jaj annak, kit egyedül talál És félni kezd, kinek társa a magány. Emlékezzünk meg a hősről. — Hütter Sándor airjánál. — Sírodnál állok könnyekre fakadva, imát re- begve az éghez te érted, aki a háború kitörésének első, félelmetes, szivettépő és borzadó napjaiban együtt lelkesedtél velünk a gimnázium padjai között. De nemcsak lelkesedtél, hanem magad is, mint zsenge ifjú, életednek 17-ik évében, már akkor önként akartál jelentkezni a hadsereg kötelékébe, de szüleid óhajára elálltál e vállalkozástól. 1915. telén elérkezett az az idő, amikor téged is a hadsereg kötelékébe vettek. Rövid katonáskodásod után, te is úgy, mint valamennyien eljöttél az egy havi tanfolyamra, érettségit tenni. 1916, Junius 25-én volt a bucsu- esténk.
