Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-19 / 33. szám
(2) 33. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Augusztus 19. A világháborút, a körülöttünk tomboló világégést ne hozza föl senki ez ügy ellen. Hiszen talán, Isten kegyelméből el is múlik az a következő tél beálltára! Sőt épen ez a véres zivatar, mely annyi és annyi elmét megzavart, mely uj gondolatvilágot teremtett, talán épen ez teszi szükségessé, hogy a hivatottak az u] világnézetek tisztázása végett emeljék fői szavukat s ihletett nyelveken, lángoló értelemmel hirdessék az elkövetkezendő „uj Magyarország“ gyermekei előtt a valónak, az igaznak tisztáló gondolatait. Vajha ne hangoznának el a pusztában, vajha viszhangot költenének az elmékben, a szívekben a fentebb elmondott, föltétlenül jóakaratu gondolatok! Magyarország eiső kávé ültetvénye Tordaáranyos megyében. Zamatos italt nyújtó, kuba kávét termesztenek teljes sikerrel hat év óta, Aranyosrákos községben, az indigena egy ezermester székely mintagazda Borbély Ferencz kertjében diszlik, nagy szerencsijére a mai kávéinség enyhítésének. A kis birtokos\csak saját háztartása részére termeszti a drága\aövényt. Egyébként felnőtt leányai a „kávé ültWvényesek“, ők vetik el s szüretelik le. > Tavasszal, törökbuzavetés idején felásott vagy szántott talajba vetik a kávémagot szépen sorjába a konyhakert szélére. A kikelt növényt két ízben megkapálják. Aug. elején a megérett, megsárgult kávé hüvelyeket leszedik, kicsépelik, a kávé magot megszáritják. Azután leforrázzák s ezzel a magról leválik, külső kesernyés héja : erre ismét megszáritják s azután pörkölhető és fogyasztható az erős, zamatos honi kávé. Meleg, fővényes, lazXtalajt szeret, verőfényes, védett oldalon. Ilyen rajai ha n eddig minden évben dús magot adott a kávé. Ag^gos, vagy televény dús talajt nemi kedvel. Borbély Ferencz léivé ültetvénye tehát a kísérletezés évein már réí tűi van. Meg van a gyakorlat immár a tömígtermesztésre. Örömmel veszik § kávé ily könnyű termesztésének a hírét a tisztviselők orsságszerte. Hiszen ők mindelfelé élénken foglalkoznak a konyhakertészettel, sf a kertek tábláit értékesen fogja szegélyezni a legdrágább hüvelyes! a kávé. Az állami tisztviselők országos egyesületének választmányi tagja Kuszkó István kolozsvári beszerzési csoport elnök, alkalmi kiszállása rendjén tüzetesen megszemlélte ezt a kávételepet, mely első az országban. Tapasztaltatairól jelenKülföldi esetek. Ä francia hadipénztár kifosztása. Az 1812-iki szerencsétlen hadjárat alkalmával Napóleon seregének menekülés közben Vil- nán túl egy magas hegyen kellett áthaladnia. A jégkéreggel borított hágó meredekségével a legjobb lovak se tudtak megbirkózni. Az egyik szekéren volt a hadipénztár, melyért Napoleon a kezelő tiszteket a legszigorúbb büntetés terhe alatt felelősekké tette. — A kozákok! — kiáltásra mindenki menekült, amerre tudott. Nehány katona azonban csakhamar visszajött. Azok t. i., akik a vésztjósló kiáltást azzal a szándékkal kockáztatták meg, hogy a hadipénztárt kifoszthassák. A pénzszekrényt feltörték és zsebeiket teletömték arannyal, ezüsttel. Közben a zsákmányon összeverekedtek, mialatt a kozákok csakugyan megérkeztek és a verekedőket elfogták. Midőn Napoleon arról értesült, hogy a hadipénztárt saját katonái fosztották ki, elkeseredve tépte szét a kezében levő jelentést. — Az ötvenezer frankról, mely összeget két hónappal ezelőtt nálad elhelyeztem. — Tévedsz, én mit sem tudok az állítólagos ötvenezer frankról. — Két alkalmazottad jelenlétében adtam át neked az összeget. A főnök hivatta alkalmazottait és kérdezte: — Ez az ur állítja, hogy jelenlétükben ötvenezer frankot adott nekem. Van tudomásuk erről ? Mindketten határozott nincsen-nel feleltek. A két alkalmazott távozása után a főnök mosolyogva adta át a kérdéses összeget és mondta : — Arról akartam meggyőződni, hogy alkalmazot- tairn megbizhatók-e. Most nyugodt vagyok ebből a szempontból. Heti krónika. A legmostohább gyerek lapunkban a krónika. Záradékul készül s igy mindig helyt kell szorítani neki. Nem azt mondhatja el az ember, amit szeretne, hanem csak azt, ami fér, ami még mehet. Most is úgy vagyok, mint a szózat „nincsen számodra hely“ s azért „ne várjon tőlem senki dalt“, csupán a formáknak teszek eleget. Az igazat megvallva ezúttal nincs is mit írni. A városok gabonaügyét a kormány elintézte szépen, hogy megint nem kapunk búzát, ami mindenkinek hő vágya lett volna, de meg vagyon írva az iskolás leányok emlékkönyvében több ízben, hogy „csalódj is, mert csalódni kell.“ Nem is volna olyan rósz, ha ezután fölemelt lisztadagot kapunk búza helyett, csak aztán a liszt igazi legyen. Reméljük a legjobbat. A mai közgyűlés sem volt éppen a legnépszerűbb, mivel megint faárak fölemeléséről volt szó, tehát jobb hallgatni róla. Ami kedvező hir, az a jövőre vonatkozik, megint hangverseny lesz, változatos, szép műsorral, ez mindig kellemes újdonság a bányaiaknak és jön a kerület miniszter-képviselője, ez politikai esemény, pedig tudnivaló, hogy a politikát a magyar ember még az anyaföldnél is jobban szereti, ennélfogva érdeklődéssel tekint a miniszteri beszéd és miniszteri választás elé, mely ugyan csendes lesz, mint a tenger sima tükre, de tetszik tudni, mégis csak választás, Ez is jó, ha nincs más Jegyzi meg a krónikás. A párisi bankhivatalnokok megbízhatósága. Egy párisi bankár előadta kartársának és jóbarátjának üzleti helyiségében kívánságát, hogy 50 ezer francot két hónapra elhelyezhessen. Az összeget a bank főnöke két alkalmazottjának jelenlétében átvette. Két hónap múlva pénzéért jött a bankár. — Miféle pénzről beszélsz, kedves barátom ? Földes Béla, a nagybányai kerület képviselője szept. 2-án már mint miniszter érkezik ide különvonattal Nagybányára ahol beszédet fog tartani. Előléptetések a postán. A kereskedelmi miniszter a helybeli m. kir. postánál Kárpáti Jenő I. o. kezelőt segéd-tisztté, Wittmann Mihály segédtisztjelöltöt II. o. kezelővé, Imricsák Gyuláné posía- és táv. kiadót II. o. kezelővé léptette elő. Petőfi a diófához dőlve hallgatta, a gróf pedig a kis tornác szélére ült. Egészen este lett. A kálvinisták kis harangja elbucsuztatta a napot. Sötét volt. A fák fölvették titokzatos köpenyüket. Két hatalmas nyárfa, mint két óriás, őrködött a kicsiny falu fölött. Anikó is kifáradt már, abbanhagyta a nótázást. Petőfi kezet fogott a falu virágával és tekintete találkozott a hajadon csillogó ravasz szemével. * 4 Kora reggel kocsizörgésre ébredt a költő. Wesselényi Miklós, Hosszú László és más urak érkeztek fogataikon. A házigazda a szép parkban fogadta tanácskozásra sereglő barátait. Petőfi ablakából nézte a vendégeket, a gróf felhívta rá Wesselényi figyelmét. — Egy bolond poéta, Kárclyban ismertem meg. Petőfinek hívják, nagyon eredeti alak. Nehezen lehet vele kijönni, kissé szeret erőszakoskodni. De hát költő és ne legyen bogaras?! Wesselényi hallott már valamit róla és örült, hogy most személyesen is megismerheti. A délelőtt komoly tanácskozások közt telt el, a Részek* visszakapcsolásáról beszéltek. A költő némán ült székén, de gondosan ügyelt minden szóra. Ebédkor vigan csengett a pohár, jókedvben * A hajdani Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna vármegyék és Kővárvidéke. A XVI. században az erdélyi fejedelmek birtokába jutott, kik mint „Magyarország részeit“ bírták, azon feltétellel, hogy haláluk után a magyar király hatalmába fog kerülni. Sok huza-vona után csak az 1848: VI. és az 1877 :1. t.-c. kebelezi be a szomszédos vármegyékbe. sem volt hiány. Az asztal végért ülő Petőfi szót kért, elszavalta rögtönzött versét*, fájdalmát fejezi ki, Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy E két országos nemzet a magyar! Szózata mintegy megerősíti a főurak kívánságát: Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást, Tartsuk meg azt, óh édes nemzetem! Ki legelőször nyújtja ki kezét, Azé legyen a hála és dicsőség. A szobába zárkózott poétát mindenki megkedvelte, barátjává fogadta és szívesen kocinlott vele poharat a magyar költőkért és a szép Hunniáért. Este felé kilovagoltak. Petőfinek egy szép, fehér arabs jutott. A közeli kővárnak romjaihoz mentek. Az árpádházi királyok korától Rabutin robbantásáig mennyi szépet, mennyi romantikát láthattak e kövek. Mária Kristina főherczegnő mennyi sóhaját fogták föl a komor várfalak! Mennyi keserv és mennyi dicsőség! Visszafelé Petőfi elmaradt a társaságtól és csaknem utat tévesztett. Mikor hazaérkezett a faluba, a kovács kunyhója előtt maghallva a tündér hangját, leugrott lováról, mely azután szépen haza baktatott. Odaült a kerítés mellé, akáclevelet szakított, szájába vette és mozdulatlanul figyelt az énekre. Mikor a dalnak vége szakadt, várt még egy ideig, azután hazament lefeküdni. De mivel nem tudott aludni, ismét fölkelt, kiment a parkba. Gyönyörű őszi, holdvilágos éjjel volt. * Erdélyben. A fenyves magas sudarai közt bolyongott, visszagondolt a gyermek-mesék tündéreire, az erdei manókra, kik vig táncot járnak az erdők tisztásain. — Miért alussza el az ember ezeket a szép órákat?! Leült egy padra, behunyta szemét és Pila Anikót látta maga előtt. Fölkelt, tovább sétált és nem tudott szabadulni képétől, mindenünnen az a két fekete szem mosolygott reá, az a két csillogó, ragyogó fekete szem. Bejárta az egész falut, végig ment a fasoron egészen a Láposig, azután a Vajda forráshoz, hová a távoli Rozsály és Guttin tömege fe- keté lett. — Valami visszatartotta a szép nyárutói éjszakában, valami rend, valami szent nyugalom, összhang járta át szivét. Boldognak érezte magát. A fák susogtak, a viz olyan lágyan csobogott, nehogy fölébressze tükrében alvó képét a fűzfáknak. Fülébe nótázott az éjszaka csendje. A falu lelke ragadta talán magához, az kisérte sétájában. Mintha körülölelte volna valaki. Kifáradt, ledőlt egy dombra a kis helység fölött és nézte a göncölszekér fordulását. Lassan kényelmesen ébredt a hajnal, álmosan, fáradtan föstötte rózsaszínre az eget. Hazafelé indult, a forrásnál inni akart egyet, oda ment. Ott találta Anikót két fekete agyagkorsóval. Ivott az egyikből, milyen jólesett. Egy- gyütt tértek vissza. Még aludt az egész falu, a kastély is. Bement szobájába, összeszedte kis cók- mókját, pár könyvét, lement az istállóba, felköltött egy lovászgyereket, két lovat nyergeltetett és lassan elindultak Nagybánya felé, félóra alatt benn voltak. tést tett az Erdélyi Gazdasági Egyesület kiváló elnökének, báró Jósika Gábornak. A növényből, a hüvelyből, a kávé magvából mintákat küldött be. Javasolta hogy az egyesület összekötetéseivel szerezzen be legalább egy métermázsa forrázásán, tehát csírázó képes kávé magot, most a szedés idején. Ezt bocsássa Borbély Ferencz rendelkezésére, hogy a tömegtermelést megkezdhesse s a jövő évi első tömeg termésből való magot adhasson az ország kis termelő tisztviselőinek. Az aranyosrákoii kávé idei termésének félig száradt szemeiből, sz z szem súlya 2 deka. Egy száron 15—20 hűvel} terem. Egy hüvelyben 3—5 szem kávé. Egy szán n tehát megterem 70—100 kávé szem. 100 szár így—két kg. kávét ad. Húsz dekagram elvetett kávémag megtenni egy kis tisztviselőcsa ád egész évi szükségletét. Oroszország foglalt területein vannak kávé ültetvények. Magot onnan lehelne beszerezni. A kávé árak mai rettentő magas volta még évekig eltarthat. Ezért nagyon megokolt volna a hazai termesztés. Kolozsvárt a verőfényes kőmáli oldalon, a fővárosban a budai oldalokon, Szentendrén, Hu- nyadmegyében, Nagybányán a gesztenye erdők alján lehetne kávé ültetvényeket létesíteni.
