Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
Nagybánya, 1917. Augusztus 19. — 32. szám XLIII. évfolyam. TÁRSADALMI hetilap. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ELJELENIK MINDEN VAS AB NAP. Felelős szerkesztő éS' laptulajdonos BEVÉSS JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő BÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2. K ^ Egyes szám, 2V' filler. Képes te a lát... Mzla lilái sliii és leilsii viseíni ? — Irta: dr. Kosutány Ignác, egyetemi tanár. — (Befejező közlemény.) Vegyük a munkás állapotát akárhogy, annyi bizonyos, hogy az ipari munkást hivatásával kapcsolatosan rendkívül sok káros befolyás fenyegeti egészségében és életében. Ezen veszedelmeken kivül még az ipari munkások ki vannak téve annak is, hogy munkaerejüket mindenféle cim és ürügy alatt kíméletlenül kihasználják. Így aztán ebből okvetlenül az következik, hogy a munkás nyomorog és túlzsúfolt lakásának szentélyéből a kocsmába menekül pihenni és igy ő s vele munkateljesitő képessége mindig lejebb sülyed. A munkaadó azt mondja: Én nem fizethetek magasabb munkabért, mert a munka, mit a bér fejében kapok, olyan silány, hogy nem éri meg a bért. A munkás erre azt feleli: Én nem dolgozom ennyi bérért, mert élnem kell és az alacsony munkabérből lehetetlen megélni. Megyek oda, ahol megfizetnek. Ez az ipar helyzete Magyarországon. A munkaadó nem kap kielégítő munkateljesítményt, a munkás nem kap kielégítő munkabért. Itt van a bajnak kútfeje, mi a magyar ipart versenytársai alá mélyen alá nyomja. Ezen a bajon pedig nem segít a vámsorompó, hanem egyedül csak az, hogy ha a munkás osztály nehéz helyzete iránt fogékonyak vagyunk és a munkateljesítményt megjavítjuk. Ez pedig történik az által, ha a munkásnak értelmi és erkölcsi színvonalát, megelégedését és jólétét megteremtjük munkásvédelmi törvények és munkásjóléti intézmények által. Mert csak a megelégedett, egészséges, müveit munkás munkája olyan értékű, hogy azt a munkaadó haszonnal fizetheti meg s a külföld versenyét nemcsak feltartóztatja, hanem annak piacait is elhódítja. Munkásvédelmi törvényeink és munkásjóléti intézményeink nagyon kezdetlegesek, nagyon hiányosak s az ausztriai állapotokkal össze se hasonlíthatók. Ebben ál! Ausztriának védő vámja a mi iparunk ellen, a mi iparunknak nagy romlására. Haladás mégis történt az 1884 : XVI. t.-c. az első ipartörvény óta. Különösen ki kell emelni az Országos Munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt, valamint az Állami Munkásbizto- sitási hivatalt, de azért az ország ipari életének kibontakozása nagyon lassan haíad előre és Magyarországnak eliparositásától bizony még nagyon messze vagyunk. Nemzetközi kongresszusokon igy az 1890. berlini kongresszuson is, mikor a szociálpolitikai alkotásainkat kellett volna a világnak bemutatni, Magyarország olyan üres tarisznyával jelent meg a többi népek között, hogy okunk volt magunkat megszégyelni. Nagyon egyszerű és hálás politikai jelszó a magyar ipar elmaradottságáért Ausztriát okolni, de nehéz a köztudatba belevinni, hogy a nemzetek egymásközti versenyében mindenesetre az lesz a nyertes, amelyiknek munkája produktívabb és serdülő nemzedéke az intelligens munkára alkalmatosabb. A kereskedelemről kell még megemlékezünk. Kereskedelem és hiteiből élő népessége Magyar- országnak körülbelül 700,000-re megy az egész lakosságnak körülbelül bárom %-a. Gazdasági életünk struktúrájából következik, hogy az ország mezőgazdasági árukat és pedig ipari nyersanyagot és élelmet vagyis valódi értékeket visz ki külföldre eladni és ipari árukat ruházatot, szerszámot, gépet, vagyis munkaértékeket vásárol a külföldön. Ennek azért kell igy történni, mert nincs iparunk, mely nyers termékeinket itthonn dolgozná fel és szükségleteinket képes volna kielégíteni. Mivel pedig Magyarország és Ausztria egy egységes vámterületet alkotnak a vámmentes szabadforgalom következtében külkereskedelmünk több mint 3A része évről-évre Ausztriára esik. Ellátjuk Ausztria népességét gabonával, liszttel, gyümölcscsel, állati termékekkel. Azután ahelyett, hogy magunk dolgoznánk fel, kivisszük ipari nyers anyagunkat, eladjuk olcsón Ausztria gyárosainak, ezek aztán feldolgozzák s a nyereséggel fokozzák Ausztria fogyasztó és vásárló erejét. Az osztrák gyárosok visszaküldik ugyanazon mezőgazdasági termékeket feldolgozva mi meg megvásároljuk minden termelőtevékenység nélkül drágán és szerencsésen el is fogyasztjuk. És pedig annál drágábban kell megvásárolnunk, mert a két állam belső piacától a külföldi államok iparcikkei magas ipari vámokkal vannak kiszorítva. Ausztria iparcikkeinek több mint felét Magyarország fogyasztja el. Ez a tény azt bizonyítja, hogy Ausztria gazdasági élete és kultúrája Magyarország élelemtermelésén és ipari fogyasztásán nőtt olyan hatalmassá. Kell-e még többet mondanom Magyarország kereskedelméről? Azt hiszem, ez a par szó mindent megmond, ami a mi felvetett kérdésünkre tartozik és harsogva kiáltja, követeli az ipari munkások képzését, nevelését, a munkásvédelmet és a munkásjóléti intézményeket, különösen a közélelmezés javítását, mert csak igy lehet hazánkat a gazdasági elvérzéstől megmenteni. Nem fejezhetem be ezt a tételt a nélkül, hogy hazánk pénzintézeteiről is meg ne emlékezném. Pénzintézetünk összes vagyona 1901-ben 5600 millió korona volt, mely 1914-ben már 14 milliárdra nőtt. Ez mindenesetre igen tekintélyes erőtartalék a haza számára, ha jól használják fel, de romlássá is válhat, ha a pénzintézetek profitot hajhászva ragadozó állatokká válnak. Fájdalom, a háború csapásai közt ez nem a legutolsó. A bankoknak létalapja és voltaképeni rendeltetése közvetíteni a hitelt azok közt, kik egyrészről pénzük számára elhelyezést keresnek, másrészről azok közt, kiknek hitelre van szükségük. Ez a bank helyes és üdvös munkája. De bankjaink egy része, fájdalom, elhagyta ezt a munkát és a háború által előidézett gazdasági válságot mint háboius conjunkturát kihasználva roppant pénzbeli erejét arra fordította, hogy a közfogyasztásnak legnélkülözhetetlenebb cikkeit és anyagát összevásárolva, aztán egymással trösztbe lépve, maguknak hallatlan nyereséget biztosítsanak, a háború nyomorúságát ez által a szélsőig fokozzák. Ezen nagy ragadozók milyen kegyetlenül ragadják ki kezünkből a falatot, testünkről a ruhát, azt nem kell mondanom, mi tisztviselők ezt keservesen érezzük. De a nagy ragadozókon kivül ott vannak az éíősdiek és a kis árdrágítók. Röviden tehát csak annyit mondok, hogy a javak és árucikkek forgalmát, különösen pedig a közvetítő kereskedelmet alaposan meg kell tisztítanunk. Az eddig mondottak mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a jelen háború Magyarországnak igazi élet-halál harca, mely nem ér véget az utolsó lövéssel, sem a demobilizációval, hanem ott fog ülni mellettünk a béke asztalánál és kisér bennünket mindenüvé az ismeretlen jövőben. Mint mikor az emberi szervezetbe belejut a betegségnek csirája, nyomban megindul az élet halál harc az élő és élni akaró emberi szervezet és a beléje hatolt ellenséges mikrobák miiliárdjai között. Az eredmény attól fog függeni vájjon a harezban állók közt melyik az erősebb ? ügy Magyarországon is. Milyen nagy és milyen sok irányú a hazánk életéretörő veszedelem azt már megismertük. Milyen nagy a. mi ellentálló erőnk és az ellentáilás lehetőségei, arról kell most röviden beszámolni. A fenyegető veszedelemről azt láttuk, hogy az két irányban támadott meg benünket. 1. Emberanyagunkban. 2. Gazdasági életünkben. Az emberanyagokban beállott veszteség ismét kétféle a) a népesség számszerű megfogyatkozása, b) népünk minőségének romlása. Az emberanyag számszerű megfogyatkozásán segíthet a születések számának emelkedése, a halálozás számarányának megjavítása. Lehetséges-é ez és milyen módon? A születések számának emelkedése nálunk szoros összefüggésben van a házasság kötések számával, úgy hogy a házasságkötések száma és a népességnek minél nagyobb hányada él házasságban annál kedvezőbb a népesség szaporodása. A mi népünk pedig házasságkedvelő úgy, hogy mihelyt egy férfi olyan helyzetbe jut, hogy képes családot alapítani, rögtön megházasodik. Miután pedig a családalapiiás aszerint válik lehetővé amint az életviszonyok kedvezők, ez pedig az élelmiszerek bőségétől és olcsóságától függ, ennélfogva megint oda jutunk, hogy a népesedésnek alapja a gazdasági, a társadalmi termelés. Az emberanyagban szenvedett károkat tehát legalaposabban a termelés és a nép jólétének emelése utján érhetjük el. Ugyanaz a jólét és a helyes közgazdaságipolitika nem csak a házasságkötések számát fogja kedvezőbbé tenni, hanem a házasságokat is termékenyebbé. Bebizonyított igazság ez: hogy az úgynevezett „egyke“ kérdésünk eredete gazdasági kérdés és legsikeresebben ezen a téren gyógyítható. De a gazdasági jólét még más irányba is érezteti kedvező hatását és pedig a halálozás csökkentésében, a halált hozó károk megfékezésében, a halál áldozatainak megmentésében. A gazdasági jóléthez még egyéb jótékony ható körülményeknek is kell járulni, ilyen az anya és csecsemövédelem ott a hol mostoha viszonyok miatt nem találhatja fel az anya és a csecsemő azt a nyugalmat, táplálékot, ápolást és tisztaságot, mi nélkül az anya egészsége és a csecsemő élete fenn nem tartható. Különös hogy úri vadászok a vadnak kímélését a szaporítás ideje alatt már régen kötelezőnek tartották az igazi gavallérra, törvényhozásunk már 1883-ban törvényt is hozott a vadállatok kímélésére, de országgyűlésünkön csak most 33 év múlva 1917. január 25-cn esett szó a csecsemő és anya védelemről, mely ezidőszerint még csak a társadalom nagylelkűségétől vár kegyelem morzsákat. Kolozsvár két estét szentelt a közegészségügynek behatóbb megbeszélésére, mert ngyon jól látja, hogy a nemzet minden értéke között legnagyobb az emberi élet értéke. Ezzel semmi más érték nem vetekedhet. Dr. Konrádi Dániel tanártársam szólott a fertőző betegségek elleni védekezésről védő oltások által, dr. Apáthy István tanártársam pedig a fajegészségügyi teendőkről a háború után. Régen észlelik már, hogy háború után a születések arányszáma emelkedni szokott. Okunk van félni, hogy ez az emelkedés a jelen háború befejezése után nem fog oiyan mértékben beállani, mint kívánatos volna. A fajnak nemcsak szaporodására hanem iminőségére is ártalmas hatással lesz a háború folytán óriási mértékben terjedő szifilisz és gonorrhea. Mindez és még számos, itt fel nem sorolható okok követelik, hogy az állam törvényhozás utján biztosítsa a népesedés feltételeit. Fel kell állítani a külön
