Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Junius 10. helyezendő el. Ott, ahol a viz nincsen bevezetve, köteles minden lakó legalább 200 liter űrtartalommal biró hordót állandóan friss vizzel megtöltve tartani, azonkívül egy vedret és létrát hozzáférhető helyen elhelyezni, hogy tűzvész kiütése esetén azok kéznél legyenek. Cselédekre és gyermekekre szigorú gond fordítandó, nehogy azok gyúlékony anyagok és tárgyak mellett dohányozzanak s ez által tűzvészt idézzenek elő. Mindezen rendelkezések betartását a csendőrséggel s a városi tűzoltósággal ellenőriztetni fogom s a mulasztók terhére hatósági utón fogom a szükséges tűzvédelmi intézkedéseket azonnal foganatosítani, illetve beszerezni, szigorú megbüntetésüktől eltekintve, nehogy az egyik szomszéd mulasztásából, könnyelműségéből a másik szomszédját, esetleg az egész város közönségét kiszámithatlan anyagi kár érhesse. A közegészségi és köztisztasági állapotok ellenőrzésére és az észlelt mulasztások bejelentésére a város területén működő összes orvos urakat ezen rendeletem kikézbesítésével felkérem. Nagybánya, 1917. junius hó 5. Smaregla Mihály, rendőrkapitány. Külföldi esetek. Van-e utódja? Dr. Stahl udv. tanácsos a szegénysorsu betegeket éppen oly buzgalommal gyógykezelte, mint a leggazdagabbakat és a befolyó jövedelemmel legkevésbbé se törődött. Régi szolgája gondoskodott a háztartásról. Egy gazdag orosz herceg berlini tartózkodása alatt megbetegedve dr. Stahlhoz fordult és felgyógyulása után szokatlanul nagy honoráriumot hagyva a tanácsos lakásán, feltételezte, hogy a nagy pénzösszeg átvétele után legalább az átvételt fogja írásban igazolni. De az igazolás elmaradt és a erceg attól tartott, hogy a szolga elsikkasztotta az ezreseket; ezért fölkereste Grumb- kov tábornokot, kiről tudta, hogy az udvari tanácsosnak bizalmas barátja. Grumbkov meglátogatta dr. Stahlt, elmondta neki mindezt és megkérdezte tőle, hogy megkapta-e az összeget. — Valóban nem tudom, hanem Christian tudni fogja, rögtön hívom —- válaszolta dr. Stahl. A csengetésre megjelent a régi szolga és a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy a titkár a lepecsételt csomagot személyesen hozta el. — Es kinek adta ? —- kérdezte Grumbkov. — Az udvari tanácsos urnák. — És ő hova tette ? — Felöltőjének belső zsebébe. A felöltő sok zsebét kiürítették, mire a csoLánykád nyomában dalos madár járjon, Bubánat reá soha ne találjon. ...Se bányászáldás bizony megfogant: Dal kiséri a kis haszontalant! Meleg szivéből úgy ömlik a nóta, Mintha csak gerle kacagása volna. V. Mikor tavasszal nászruhát Ölt kertünk minden bokra, fája: Ott szaladgál a kert ölén, Hogy kezecskéje megmunkálja. Olyan, mint a ki hómezőn A havas buckák között gázol: Mert az egész kert patyolat A hullongó fehér virágtól. Csak egy nincs kertem fái közt, Mi mélaságra váltja kedvem : Nem nyílik cseresznyevirág Mely dalt fakasszon a szivemben. És Erzsikéin ezt tudja jól, Szive megérti, mire vágyok: mag is előkerült sok kisebb-nagyobb felbontatlan csomaggal együtt. A tábornok bámult a nemes hivatását annyi buzgalommal teljesítő orvosnak eme gondatlanságán. A szolga előkeresett még a hálóköntösben és más öltönydarabokban, edényekben, fiókokban heverő csomagokat. A tábornok egy iv papírra jegyezte a felbontott csomagokból előkerülő arany-, ezüst- és papírpénz értékét. Az összegezés után az udv. tanácsos bámult a legjobban. — Már az igaz, hogy sokat ér a jó barát. Nálad nélkül, kedves Grumbkov, fogalmam sem lenne róla, hogy gazdag vagyok. Arra a kérdésre, hogy van-e utódja, bátran válaszolhatjuk, hogy nincs. A francia köztársaság követe Dánia királyánál. VII. Keresztély, Dánia királya, semmit sem gyűlölt annyira, mint a francia köztársaság híveit. Az idegen államok követei megjelentek minden újév alkalmával a királynál, ki mindegyik követtől megkérdezte: — Hogy van uralkodója ? Mikor a francia köztársaság követére, Grou- ville-re került a sor, VII. Keresztély hozzá is e kérdést intézte. A forradalom rikító színeivel fel- cicomázott követ zavarba jött, a király végigmérte őt és mosolyogva mondta: — Pardon, egészen megfeledkeztem arról, hogy ön ellensége az uralkodóknak. — Hogy érzi magát a res-publica, az ön felesége ? A választ be nem várva fordult a következő követhez, kivel élénk társalgást folytatott. Amerikai reklám. Két amerikai mozdonyvezető jó barátságban élt, mig egyik meg nem tudta, hogy távolléte alatt a másik az ő feleségének udvarol. Ebből párbaj lett, még pedig hivatásuknak megfelelő módon. Két mozdonyt állítottak fel bizonyos távolságra szemben egymással. A két mozdonyvezető egyszerre indítja el a gépeket és a ki az összeütközés után életben marad, az lesz a győztes. A nagy sebességgel egymás felé rohanó két mozdony közé véletlenül egy vasúti őr fiacskája egy íabdát dobott, mely Így az összeütközést megakadályozta és mindkét párbajozó életét megmentette. Ilyen labda legjutányosabb áron kapható Midt Jons czégnél, New-York, Broad-way 23. Franczia gavalléria. Sarratin, francia iró Konti hercegnek titkára volt. Mozarin minister 20 ezer tallért ígért a titkárnak, ha kimódolja, hogy a herczeg Martinosi kisasszonyt, a minister unokahugát veszi nőüt. Az élelmes titkárnak ez sikerült. Midőn azonban a felajánlott jutalmat kérte, a minister megtagadta az összeg megfizetését, sőt a herczeg tudomására hozta az esetet, ki emiatt elcsapta titkárját. — Apácska édes! Én vagyok A te szép cseresznyevirágod! VI. Ha telnek majd sok évre évsorok, Komoly tudósok, geológusok Nagyágról könyvet Írnak ; Mert rá is száll a bányák alkonya S egyéb se’ lesz ott, mint fakó nyoma Nehány behorpadt sírnak. Leírják majd a dús teléreket S hogy melyik, mennyi aranyat vetett A dolgozó munkásnak. Verejtékével mennyit áldozott, Mig annyi kincset-kincsre halmozott Nem magának, de másnak! Ám lesz e könyvben egyéb is, — tudom! Aranybetükkel az első lapon Egy régi-régi ének. A bányászfiuk azt Írják bele: „E kis falucska születéshelye Aranyos Erzsikének!“ . . . Elmélkedések. — H. S.-től — W. M.-nak ajánlva. — I. Szellem. A szellem az Isten. Ami az emberben szellemi, az benne az isteni is. Az istenit bennünk csak az emberben lekötött Szellemnek soha meg nem szűnő, örök vágyában ismerjük meg, mellyel az önmaga feletti Istennek a föld fölötti uralmáért eped. Ha egyedül vagyunk s körülöttünk néma a csönd és érzéki vágyaink nyugosznak, akkor Isten beszél bennünk. Érezzük ekkor, mi nekünk a nemzet és a vallás, melyek nem az Isten részére vannak, mert emberi művek. Az ember részére azonban nélkülözhetetlenek, mert ő nem Isten. És mert csak e kettőn át haladva hallhatja meg néha Isten hangját magában. S mert csak néha hallja, kell, hogy nemzetben és vallásosan éljen, hogy érzékeit megfékezhesse, testét egészségessé, szellemét pedig értelmessé tehesse s igy mindig kész legyen meghallgatni Istennek őbenne megszólaló hangját. Ész. Az ész szellemi és emberi. Isteni, mert az embernek Isten megismerésére adatott, emberi pedig, mert emberekre vonatkozik s azok együttélését szabályozza. Ha csak egy ember létezne, az csak szellemi lehetne, mert ő csak Istenben élne, érzéki vágyai nem lennének s igy az észre sem volna szüksége. Ha sok ember létezne s nem volna bennük ész, akkor csak érzékeik uralkodnának s Isten előttük érthetetlen és megismerhetetlen lenne. Az ész épen úgy elengedhetetlen Isten megismerésénél, mint ahogy csak Isten megismerése után lehet megokolni. Ez látszólag ellenmondás azok előtt, kik Istent nem ismerik, de az istenit felhasználják. Az ész köti össze az istenit az emberivel, mert csak az ismeri föl, hogy az ember nem lehet mindig isteni. Az teszi lehetővé: szellem, lélek és test együttélését, mert csak igy élhet és vágyhat Isten után az ember. És mert csak ezzel az együttéléssel található az ut Istenhez, mely zene, művészet és tudományon át oda vezet. Értelem. Ez a legalacsonyabb az isteni emberben s a legmagasabb az istentelenben. Értelemre mindenkinek szüksége van, hogy élhessen s ha csak ily mértékben használjuk, akkor nem vétkezünk Isten ellen. De vannak emberek, kik az értelemben bálványt látnak s ez a bálvány csak az érzéki vágyakat hagyja élni s megöli az istenit, tagadja Istent s az embert lealacsonyítja. S végre: Emberek, minek beszélni előttetek az Értelemről, melyet oly jól ismertek, jobban mint Istent és az Észt? II. Szeretet. Csak kevesen szeretnek szeretettel, de sokan érzékeikkel. Mert szeretni Szeretettel, annyit,tesz, mint mindörökké csalódni és elepedni. És szeretni Szeretettel, annyit tesz, mint a nőért megsemmisülni. Élet. Suttogó szellő, ébredező élet körülöttem. A teremtő dicsőítése a Mindenségben, csak egyedül én irok és szomorkodom. Milyen szerencsés a virág, mely a napon s a melegben él, egy egész életet él s ha a nap és a hő elmúlnak, meghal. És milyen szerencsétlen az ember, kinek sötétben és hidegben is élnie kell. Könyek. Hogy miért könyezek ? Mert látok viruló fákat, bimbózó virágokat, termő földet, éltető napot s én egyedül vagyok az, ki igazán nem él! Németből. Heti krónika. Rövid idő alatt a második kiállítást láttam. Az egyik volt a fővárosi repülőgép kiállítás, a másik a helybeli szalmafonó iparé. Nekem jobban tetszett ez az utóbbi. Hihetetlen és mégis igaz. Jobban tetszett emez, mert a budapesti, az hadi volt, ez pedig a békés munkálkodásé. Olyan jól esett, hogy már ilyet is láthatunk, hogy vannak most is szorgalmas kezek, amelyek békés ipari feladatokban fáradoznak. Egy pillanatra feledtem a háborút s régi, kellemes, nyári szférákban ringatóztam.
