Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-09 / 2. szám
Nagybánya, 1916. Január 9. t. szám. XLII. évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE társadalmi hetilap. A ina ú í RÁ In íai GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MIX<IIDE!lSr AlRTsT A/M Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Sxarkxsztóség ear kiadóhivatal : J^elsóbányai-utca 30. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA IS: = Elitlzetési árak ■ F.gész évre é K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ■— Egyes szám 20 üt'ér. -— —Az ipar vas út. Országszerte famizeriáról panaszkodnak. A városok tűzifa szükségletében óriási hiányok állottak be, ugyannyira, hogy a lakosoknak tűzifával való ellátása elsőrendű feladattá változott. Nem elég, hogy a fa ára hallatlan magasra szökött, de még úgy sem kapható, mert először is kevés a készlet, másodszor pedig nincs fuvaros, aki beszállítsa. Ez az általános panasz az országban. Nagybánya városa e tekintetben meglehetős kivételt képezett a múltban. Sajnos, hogy már csak a múltról beszélhetünk. Mert a mi drága pénzünkkel fölépített iparvasulunk fölmondta a szolgálatot. Fölmondta vis major következtében. A múlt hónapban — egy évtizedek óta hasonlót nem látott — árvíz rongálta meg a pályát, elmosta töltéseit, elvitte a hidakat s azóta szünetel a szállítás, a faraktár készlete elfogyott, pótolni nem lehet s egyetlen hasáb sincs a városi faraktár területén. Amit naponta a fuvarosok behoznak, a gép fölaprit, azt mindjárt el is viszik a házakhoz. A város közönsége aggodalommal tekint a jövő elé. Ha be- állanak a zord, hideg napok, mivel fogunk tüzelni ? Az erdőkincstár is kénytelen volt a tűzifa kiadást mérsékelni; a közönség onnan sem kaphat, tehát itt Nagybányán, az erdők közepén nem tudunk tűzifához jutni. Hozzájárult a vis majorhoz még a j fuvarosok megapadása és a megmaradt fuvarosok béremelő sztrájkja. De ne folytassuk! Beszéljünk inkább az iparvasutról, melynek gyors üzemképes állapotba való helyezése a legsürgősebb megoldásra vár. A városi tanács — el kell ismernünk — minden lehetőt elkövet, hogy a fahiányon segítsen addig is, mig az ipar- vasut helyreáll. De mikor ? Az itt a’ kérdés. Vájjon nem lehetne-e — mint tervbe volt véve — orosz foglyokkal a munkálatokat azonnal megkezdeni? Vájjon nem lehetne-e mérnököket a kormánytól kérni, kik a városnak és közönségének létérdekével azonos munkálatokat azonnal, soron kívül megkezdenék és dűlőre juttatnák ? Nem akarunk jelen sorainkkal senkinek sem kellemetlenkedni, csak nyilvántartjuk az eszmét a közérdek szempontjából. A hivatalos ügyiratokra az előadók utasításokat szoktak Írni a kezelő személyzet részére ilyen formán: »Azonnal«, »Sürgős«, »Még ma«, stb. Mi jelen iratunkra azt írjuk: »Még tegnap«! Kérjük azokat, akiket illet, hogy az iparvasut helyreállítását haladéktalanul elintézni szíveskedjenek, »még tegnap« kellett volna. # Gyüjtsünk cigarettát, adjunk gyapjú, kauoauk-, gummi- éa selyem-hulladékot a hadseregnek. Az 1915. óv krónikája. Julius 4. Csaba Adorjánt a ref. egyházmegye fö- gondnokká választja » 4. Jakab Dénes főbányabiztosl kinevezték a nagybányai bányakapitányság vezetőjévé. » 11. Hubay Zsigmond erdőigazgató nyugalomba vonulása alkalmából miniszteri tanácsos lesz. » 11. Syntinis Gyulát a jogtudományok doktorává avatták. » 11, A húsfogyasztás korlátozásának elrendelése. » 18. Gálffy Pál főbányabiztos nyugalomba vonul. » 25. Balezer György, dr. Varga Sándor főhadnagyokká lettek. » 31. Lublin bevétele. Aug 1. Km. Papp Sándor láblabiró halála. » 5 Varsó bevétele. » 8. Ötömössy Zoltán főhadnagyi kinevezése. » 8 Thordai István huszárszázados a Signum laudist kapja. » 15. Alföldy Zoltán és Kerekes Sándor a Signum laudist kapják, » 15. Székely Mihály hősi halála. » 18. Kovno bevétele. » 18. Nagy ünnepély a Vöröskereszt kórházban a király születésnapján. » 20. Novogeorgievszk bevétele. » 26. Breszt-litovszk bevétele. » 29. dr. Bertalan István a nagy vitézségi éremmel lett kitüntetve. « 29. Smaregla János főhadnagyi kinevezése. Szept. 3. Grodno bevétele. » 12. Burdács János áthelyezése Szászsebesre. » 12. Fülöp András kinevezése számvizsgálóvá. > 12. Barbul László hősi halála. » 19 lovag Stamirovszky Tádé nagybányai látogatása. ! „CeisíioMI Lttuir szafttal. Lengyelül irta: Pawlica Gyula lengyel legionista zászlós. Pawlica Gyula, a neves lengyel költő a harctérről kéziratban küldte el Kiss Menyhértnek a fenti verset válaszul a Censtochói legendára. A csatateret megüli a köd, Ágyuk dörögnek messze, messze, Rohannak völgyön át, a szírt fölött, A vert hadak kétségbeesve. Holtak takarják a csatateret, De Máramarossziget szabad, Északról a nagy rém nem fenyeget, Folyt, de nem hiába, a vérpatak A. csatatéren örök nyugalomban Álmodnak magyar s lengyel katonák, Piros vérük egybe foly ottan, S jelentik szebb jövendő fénykorát. Magyar és lengyel régi édestestvér, Közös a szent múlt és egy a jelen, Összekötözte a gyász a sírkeresztnél, S a közös, csattogó győzedeleml Repül az idő 1 . . . Lassan elmerül Ágyuk, trombiták harsogó szava, De föltámad s él rendületlenül: Lengyel szabadság s a lengyel haza! Költőnk, ki a mi dalunk énekelted, Leikeink terád babért hintenek: Mi, akik búval szeretjük a lelket, Testvéreid, a könyes lengyelek . . . Hűséges német szív. — Irta: Ottó Gyula. — Egy drágakövet ismerek, Értéke nagy, cstfdás; Kis kamra a rejtekhelye Hogy meg ne lássa más. Az ég alatt, a föld felett Nincs gyémánt ennél ékesebb. E kis kamrácska a kebel, Hová az Ur rejtette el A legfényesebb ékkövet, A hű német szivet! Jog és igazság s becsület Táplálja életét; Erő, bátorság és erény Cikáz belőle szét. A gúny szavától nem riad Csak Istent fél az ég alatt ; A mennyországnak fénye mind Abból az ékkőből tekint, Hirdetve fennen szerte szét A német hű szivét! Van egy, miért e szív rajong Es lángolón lobog: A Haza földje, aminél Nincs szebb, dicsőbb, nagyobb 1 Csak rajta csüng, nincs gondja más, —- Inkább halál, mint árulás! — Ha áldozat kell meg nem áll, Hazáért legszebb a halál! Föláldozza az ékkövet, A bű német szivet! Nagy Isteni Vedd el mindenem! Örömmel engedem; De hagyd meg drága kincsemet Hűséges érzetem ! így boldog és gazdag vagyok, Egy király sem lehet nagyobb ! S mikor éltem végperce lesz: A mennyországba vidd fel ezt A fényes, drága ékkövet: Hű német szivemet. Fordította: Révai Károly. A király-gyilkosok. — Irta: ifj. Szász Béla. — Egymásról eddig mit se tudtak, Hisz’ az gazdag volt, ez szegény, Egymásra leltek mégis egy nap’ A királygyilkolás terén. Stuarttal és Bourbonnal kezdték A munkát angol, franczia, Tőlük tanult az ifjú szerb nép, Valóba’ szép kompánia!
